ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-02-04 / 28. szám

RGOM Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A biboros-hercegprimás szómbaton buzdító beszéddel vezette be az esztergomi missióájtatosságot Takarékoskodjék ki-ki maga is! \ Fényes és felemelő egyházi ünnep volt az esztergom-belvárosi plébánia templomban szombaton este a szent Missió-ájtatosság kezdete. A zsúfolásig megtelt templomba még esti 6 óra előtt megérkezett dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás udvari papjainak kíséretében. A bejáratnál a megjelent papság élén Mátéffy Viktor prépost-plébános fogadta Őeminenciáját, aki a templom vegyeskarának öröméneke közben vonult a főoltár elé rövid szentségimádásra. A főpásztor imája végeztével a főoltártól beszédet intézett az egybesereglett néphez. Felhívta a hivek figyelmét e kegyelemteljes napokra, figyelmeztette székvárosának népét arra, hogy a mai anyagi és szociális nehézségek között az istenfélelemre és a vallásos érzésen alapuló felebaráti szeretetre különösen szükség van s hogy a Szent Imre centenáriumnak legméltóbb bevezetője ez a népmissió, amely közben gyakran gondoljunk a nagy magyar szentre, akitől nemcsak az ifjak, hanem a felnőttek, sőt öregek is sokat tanulhatnak. A lelkes beszéd után, amelyből kiérzett a főpásztor öröme a hivek buzgó érdeklődésének láttára, a hercegprímás a Veni Sanctet intonálta, amelyet az egész nép énekelt. Az ének végén Müller Alajos Jézustársasági atya lépett a szószékre és mondotta el bevezető missiós beszédét az ember boldogságkereséséről, majd a szent missió céljáról. A figyelmet mindvégig lekötő és gondolatokat ébresztő szentbeszéd végeztével a kitett Oltáriszentség előtt csendes ima volt a bűnösök megtéréséért, majd a szentségi áldás és a templom vegyeskarának szép éneke után Őeminenciája a pápai himnus hangjai mellett hagyta el a templomot. A missió napok alatt d. e. 6, fél 8 és 9 órakor lesznek a belvárosi plébánia-templomban szentmisék, d. e. 9 órakor és este 6 órakor pedig szentbeszédek. Az esztergomi hajósegylet hang versenyének eredményét csónak házépítési költségeire fordítja Laurisin Lajos és Miklós továbbá Végh Nándor fognak szerepelni a szerdai hangversenyen Az EHE f. hó 5-én szerdán este fél 9-kor a Fürdő-szállodában hangversenyt rendez, amelyre ezúton hivja meg a város közönségét, amelynek tiszta jövedelmét valamint a felálfizetéseket a csónakház építési költségeinek törlesztésére óhajtja fordítani. Névre szóló meghívókat nem bocsájtottak ki. A hangverseny szereplőit: Laurisin Lajos operaénekes, Laurisin Miklós zongoraművész és Végh Nándor hegedűművészt a pesti hangversenyek, valamint a rádió műsoráról, nemkülönben korábbi esztergomi szerepléseik révén közönségünk jól ismeri. Hálás szívvel várjuk művészeinket, kik a magyar nemzeti sport támogatása érdekében megértő lélekkel vállalkoztak e vidéki szerepre. Az EHE mindenkor, a legnehezebb időkben is mindent megtett a városunkban a vizisport népszerűsítése és fejlesztése érdekében Versenyevezősei számos győzelmet arattak a hazai vizeken, Budapesten, Győrben, Vácott, Szegeden és Szolnokon valamint külföldi versenyeken, Wien ben és Passauban s eredményes szereplésükkel Öregbítették nemcsak egyletüknek, hanem városunknak is jóhirét és nevét. Az EHE három éven át minden ellenszolgáltatás nélkül otthont adott és tanította a gimnáziumi vizicserkészeket, most is állandóan kiképzi és a regattázás lehetőségéhez juttatja ugyancsak minden anyagi ellenérték nélkül a reáliskola és tanítóképezde növendékéri, középiskolai evezős versenyt rendezett értékes dijakat adományozott. Hogy a megkezdett, úton tovább haladhasson kitűzött hazafias célja felé, a fenti érdemekre hivatkozva bizalommal ikéri az EHE a város egész társadalmát, hogy a hangversenyen való megjelenésével támo gassa az egyletet. Legyen ott az EHE minden barátja és jóakarója, legyen ott mindenki, aki művészeink áldozatkész vállalkozását méltányolja, aki áldozatot akar és tud hozni az EHE nemes céljának s az ifjúság testnevelésének. Zs. J. t Még egy hozzászólás a takarékossághoz . Helyi hírlapjaink a közgazdasági kérdésekről állandóan tárgyalnak. Alig van oly szám, melyből egy-egy jó tanács elő ne csillámlana. Sorra került a földmívelők, az iparosok, a kereskedők nyomasztó helyzete. Minden oldalról a panasz hangzik, de elhangzik sok jó tanács is, melyek legtöbbje azonban, mint a buborék, megsemmisül. Mintha nem önmagunkban volna első sorban a hiba, pedig a más konyhája előtt való söpörgetéssel nem igen tisztogatjuk a boldogulás útját. A kívülről való segítség támogathat egy időre, de a segély kamatja felemészti a segélyzettet. Önmagunkból kell kitermeláá a munkát és a józan takarékosságot, más szavakkal azt kelí kifejezni, hogy többet, jobbat kell termelni és a meglevő kis keresetet meg kell menteni. Többet keresni, kevesebbet kiadni. A divatnak való hódolás uralja a mai közszellemet. Igaz, ebben van ipar és kereskedő pártolás, fejlődés, kultúra, művészet, de a túlnövésszülte túlkapások csődbe kergetik a hódolókat. A termelő földmívelők megfelelő áron nem tudják értékesíteni piacra szánt áruikat, fokozatosan adósságokba sülyednek. Az iparosság és a kereskedő kis tőkével, kis forgalmával kénytelen nagy nyereséget számítani, hogy feltétlen kiadásait — házbér, adók — valamiképen fedezhesse. Nem feledem ki a havidíjasokat sem, kik a háború és annak következményeiben eladósodva, naprólnapra tengetik életüket. El van adósodva az iparosnál, a fűszeresnél, a mészárosnál, stbnél oly annyira, hogy szinte hitele sincs. Elsősorban nézzünk a jövőbe. Van-e kivezető út ? Ha úgy teszünk, mint most teszünk, elpusztulunk. Szabad-e ide jutnunk? Szabad-e reményünket, hitünket, bizalmunkat elveszítenünk? Nem! Vegyük elő jobbik felünket, lépjünk az alkotás terére. Ragadjunk meg minden munkaalkalmat, dolgozzunk inkább olcsóbban, kevesebb haszonnal, de mégis keressünk annyit, mennyit felélünk. Ha makacskodva nem dolgozunk, a készet fogyasztjuk, s már hétfőn elfogyasztjuk a csütörtöki ebédet. Azzal se ámítsuk magunkat, hogy így kívánja a kor szelleme. Ez a szellem csábítva romlásunkra tör. Vegyük elő jobbik eszünket, míg van menteni való, legyünk takarékosabbak, míg van miből spórolni, mert különben elveszítjük vagyonunkat, hitünket, hazafiságunkat, lelki nyugalmunkat, békénket, egyensúlyunkat. A tátongó ür látása tartson meg a szilárd, józan talajon. Sz. HIREK. Éjjeli szolgálatot február 1-től— 7-ig a Kersch baummayer Károly „Megváltóhoz" c. gyógyszertára (Kossuth Lajos-u.) teljesít. Halálozás. Bohnert Endre ipolytölgyesi plébános, kiérd, alesperes f. hó 2-án életének 61-ik, áldozó papságának 38-ik évében váratlanul elhunyt. Fertőző betegségek a városban. A városi tiszti orvosnak jelentése szerint január második felében a város területén 15 fertőző megbetegedés fordult elő. Ezek közül 3 kanyaró, 4 difteritisz, 6 bárányhimlő és 1 gyermekágyi láz volt. Zsúfolásig megtelt a Kath. Legényegylet nagyterme a vasárnapesti farsangi előadáson. Fényes sikerrel zárult az Esztergomi Kath. Legényegylet ezidei nagybálja, amely alkalommal az egylet szinigárdája „A limonádé ezredes" c. víg operettet adta elő. Vasárnap este 8 óra után, az előadás kezdetekor az egyleti helyiség hatalmas fehér termében már alig lehetett helyet kapni, a nézőtéren szorongott a város iparos társadalma és sok más érdeklődő és a kedves operett előadás a közönség élénk tapsai között folyt le. A kitűnő zenekart, amely az esz^ tergomi zenekedvelők lelkes, önzetlen tagjai köréből került ki, Ammer József karnagy dirigálta. A szereplők közül különösen Székely Mancika, aki határozottan kedves szinésztalentum, Deés Józsefné és Újvári Rózsika arattak sok tapsot. Különben a többi szereplők is mind. Torma József, Vas István, Székely Imre, Kovács Jenő, Székely Gyula, Gregor Mancika, Ludas Ilonka, Szmretyka Katóka, Nagy Károly, Stefanidesz F. és Csányi Ferenc jól megállották helyüket. Műsor után reggelig tánc volt. Levél a dorogi autóbuszról. Únyról az alábbi sorokat kaptuk: „Tisztelt Szerkesztő Úr! Az „Esztergom és Vidéke" jan. 26. számában egy cikk jelent meg azon cimmel: „Válságba kerül a dorogi autóbuszüzem", amelynek Esztergom—Dorog—Csolnok—Kirva között kell az autóbuszforgalmat lebonyolítani. A város vezetősége — amint a cikkből olvashatjuk — járatonként 1*20 P-őt követel, azaz teljes vámot, és igy a napi 8 járat után 3400 P-őt jelentene évenkint. (Ennek valótlanságáról már irtunk. Szerk.) Őszintén csodálkoztam, amikor e cikket elolvastam, mert legjobb tudásom szerint 1929-ben azaz az elmúlt évben sem Űny, sem pedig Kirva községnek egyetlen egyszer sem volt szerencséje a dorogi autóbuszhoz, — sőt Dág községnek sem — pedig a miniszteri engedély 20 kilométerre szól — azaz Esztergom—Dorog— Csolnok—Dág—Úny—Kirva. EnnélMenyasszonyi és völegényi ruhaanyagok n?gy választékban legolcsóbban VERMES-nél.