ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-24 / 154. szám

XXXV. évfolyam, 154. szám. Ára köznap 10» vasárnap 16 fill. • .Y. 1... Péntek, 1930. október 24 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Negyveneze néz Esztergom városra szük­ségsegélyként, amely összeget a miniszter a halastó létesíté­sére szánta. Ami azonban a legfontosabb, a miniszter ké­sőbb megismerve az eszter­gomi viszonyokat abba, hogy a negyvenezer pen­gőt esetleg más hasznos közmunkára is fordíthatják, olyanra, ami a város érdekei­nek a legjobban megfelel. Ezzel a belátó engedékeny­séggel még nagyobb jót cse­lekszik a miniszter a város­sal, mint magával a negyven­ezer pengővel, mert áldatlan huzavonáknak és vitáknak vette elejét, amelyek végered­ményben lehetetlenné tették volna a pénz felhasználását. Igy azonban a város vezető­körein a sor, hogy sürgősen üssék össze fejüket és a város közönségével való gyors meg­állapodás után a legszüksége­sebb közmunka kész tervével lépjenek a miniszter elé, hogy az összeg kiutalható és a mun­kálatok megkezdhetők legye­nek. A legsürgősebben megkell egyeznünk abban a közmunka­tervben, amely haladék nél­kül keresztülvihető és amely leginkább hasznára és üdvére válik a városnak. Hogy a negyvenezer pen­gős államsegélyt meg kell ra­gadnunk mindenképen, ez vi­tán felül áll. A szegény Esz­tergom a mai drága pénzügyi feltételekkel semmiféle köl­csönt fel nem vehet, mert ez csak újabb kibírhatatlan ter­het jelentene számára. Minden egyéb segítő esz­közt és módot azonban meg kell ragadnia, hogy segítsen ínséges helyzetén, — főként örülnie kell az állami segítség­nek és két kézzel kell kapnia az állami inségpénz után. Nem jósolhatunk nagy jövőt a tiszti üdülőre nyújtandó tíz­ezer pengőnek, ha nem ado­mány, hanem kölesönképen nyújtják, illetőleg nem jósol­hatunk nagy jövőt a tiszti üdülő kibővítésének, ha arra állami segítségen kívül még kölcsönt is kellene felvennie a városnak. Ez a város már nem vehet fel kölcsönt, azaz csak olyan hosszúlejáratú, igen kedvező kölcsönt vehetne fel, amely mostani nagy kölcsönterheitől megszabadítaná. volt kihallgatáson a Szentatyánál. A Szentatya különös áldását és üdvözletét küldi a magyar nemzetnek. Dr. Serédi Jusztinián biboros her­cegprímás — mint jeleztük — ked­den délután 4 órakor hazaérkezett Esztergomba dr. Bartmann Miklós szertaríó kíséretében. Őeminenciája útjáról tett nyilat­kozatai szerint f. hó 13-án és 20-án volt XI. Pius pápa Őszentsége előtt kihallgatáson. A pápa a legnagyobb jóakaratú figyelemmel és érdeklő­déssel hallgatta meg a prímásnak a Szent Imre Évről tett jelentését. Az ünnepségek világraszóló sikeréről Őszentsége már Sincero biboros be­számolójából is értesült. Nagyon jól esett atyai szivének az a jelentés, hogy a Szent Imre ünnepségek nem­csak Budapesten, hanem a vidéken is a legmélyebb és legtisztább val­lásos szellemben folytak le s nem­csupán külsőségekben fejeződtek ki, hanem igazi értelmüket voltaképpen a kath. életszemlélet és morál ki­mélyülésében találhatták meg. A pápa kegyesen érdeklődött az ünnepségek minden részlete iránt és őszintén örült a magyar katholi­kusok öntudatos hitvallásának. Őeminenciájának igy ismételten alkalma volt meggyőződni arról a nagy atyai szeretetről, amellyel XI. Pius pápa a magyarok iránt visel­tetik. A szombati kihallgatás alkalmá­val megbízta a hercegprímást azzal, hogy különös áldását adja át az egész magyar kathoiicizmus­nak és tolmácsolja üdvözle­tét az egész magyar nem­zetnek. Őszentségét egyébként kitűnő szín­ben, pompás egészségben, nagy­szerű munkakedvben és teljes fris­seségben találta Őeminenciája. Nyoma sincs rajta semmiféle beteg­ségnek. Mozdulatai élénkek és fris­sek, egészsége kifogástalan. A hercegprímást a pápa felkérte arra, hogy vegyen részt a keleti szertartású katholikus egyházak kánonjogának kodifikálásában. Ő eminenciája ugyanis ebben a mun­kában már annakidején résztvett s most ezt mint bíboros fogja foly­tatni a Gasparri Péter bíboros Az „Esztergom" tárcája. Amerikai életképek. Irta : Dr. Tóth Kálmán teol. tanár IV. Akárhányan azonban nem ottho­nukban fogyasztják el estebédjüket, hanem családjukkal együtt felpakol­ják ebédjüket autójukra s neki vág­nak a nag/világnak. A cél valamely távolabb fekvő park vagy erdő. Többnyire nem a gyep vagy faleve­lekből alkotott fekhely szolgál nekik ebédlőül. Egész asztaítábor padok­kal várja már az erdőben az élet fáradt robotosait. Az asztalokat egé­szen szabályszerűen megterítik, úgy mint otthon s családiasán körülülik az otthonról hozott ebédet. Étkezé­sük bő, kiadós, de egyszerű, még a milliomosok is barbárságnak tarta­nák egy húsnál többet enni. A nyers paradicsom, nyers uborka és saláta félék játsszák az egyetlen hús mellett a legfőbb szerepet. A legkülönfélébb klímákat egyesítő Amerika a leg­változatosabb friss gyömölcsöknek annyi fajtáját nyújtja az évnek min­den szakában, hogy a legelkesere­dettebb vegetáriánus is bőségesen megélhetne belőlük anélkül, hogy bármikor is ráunna a gyümölcs­evésre. Egyébként az angol szokás szerint az étkezést megkezdeni diny­nyével, almával vagy narancs és citrom összepárositásából származó grape fruit nevű műgyümölccsel szokták. Az ice cream (fagylalt) mindenféle fajtája szinte elmarad­hatatlan minden ebédnél vagy nyári étkezésnél. Nagyon sokan a nyaralást is úgy szokták megoldani, hogy minden szükséges cókmókjukat felrakják a karéjukra s aztán nekivágnak a vi­déknek, esetleg az u. n. vadnyugat­nak. Alkalmas helyeken, valami farm közelében, felütik a sátorfájukat s akkor szedik fel, amikor jólesik. A farmoktól olcsón szerzik be élelmi­cikkeiket, így töltenek a szabad ter­mészet ölén jól is, olcsón is néhány regényes hetet. Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy este valóságos tündérálom a rajdolás, átlag 50—60 km-es sebes­séggel, kivált a gazdagok negyedé­ben, ahol minden házban égnek egész éjjelen át is az otthon barát­ságos meghittségét jelző árnyas lámpák. Még akkor is égnek, mikor senki sincsen otthon. Olyan látvány ez, mint az ész lámpájától megvilá­gított modern intelligens ember, akiből eltávozott, nincs otthon a lélek. Midőn a tükörsima cement­utakon, az 5—7 fent összeboruló fa­sorok alatt zajtalanul siklik az autó, mintha óriási gótikus kathedrális fölséges ivei alatt iramlana keresztül. Az amerikai vasutak. Az autózás mellett szinte eltörpül az utazásnak Európában szokásosabb másik módja: a vontozás. Pedig 170 vasúttársaság sinoáj-J szeldelik keresztül-kasul a 9V 2 millió km­területű óriási birodalmat. Az álta­lános egyenlőség domborodik ki abban, hogy az amerikai vonatokon nincsen osztálykülönbség, hanem mindenki egy osztályon utazik. De ez az egységes osztály aztán olyan kényelmes és annyira elegáns, hogy szegény és dúsgazdag egyformán meg lehet vele elégedve. Az óriási hosszúságú vaggonok nincsenek sza­kaszokra osztva, hanem végesvégig nyíltak. A vaggon kétoldalán vannak elhelyezve kettesével a finom plüssel bevont karosszékek vagy divánok, melyeknek támlája előre és bátra igazitható. Rendesen tehát mindnyá­jan egyirányban ülnek, úgyhogy csak egymás fejét látják. Demokra­tikusan, vagyis inkább kamaszosan felrakják a lábukat a szemben levő plüssülésre. Nálunk a kalauz leütné az ember derekát hasonló műveletért. Ott pedig maguk a kalauzok adnak jó példát erre a kamaszos terpesz­kedésre. Eleinte megborzadtam, mikor néha, az általános rossz példa beha­tása alatt, magamat is rajtakaptam ezen az európai fogalmak szerint műveletlen viselkedésen. De a kala­uzok példájától a demokrácia csak­hamar hatalmába kerített, midőn egésznapi (10—13 órás) vonatozás­kor nem tudtam egyébként segíteni a folytonos üléstől meggémberedett tagjaimon. Mert tudni kell, hogy az amerikai vonatokon nem szokás föl­alá sétálni és jó európai s kivált magyar szokás szerint másokat mo­lesztálni. Ott csak a kalauz szokott mozogni az ülőhelyek között, tehát a vaggon közepén végighúzódó, sző­nyeggel borított hosszú uton. Mások legföljebb akkor jönnek mozgásba, ha szomjasak és szomjúságuk oltá­sára odamennek a vaggon végén levő s folyton jégbe hűtött víztartó csapjához. (Folyt, kör.) Elismert doloa I A női és gyermek télikabátok legszebb, legnagyobb választéka Vermesnél Td Kossuth B.-u. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom