ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-04-20 / 81. szám

4 ESZTERGOM 1930. április 20 panorámát nyújtó helynek, még na­gyobb fontossággal kellene birnia városunk idegenforgalmában. Az itt nyaralók, fürdőzők kétségtelenül szép dunai sétányainkon is jól érzik magukat, de nagyon sokan szive sen tennének kis hegyisétát, élvez­nék a remek kilátást és szívnák a Vaskapu ózondús levegőjét, ha jó úton mehetnének fel a 406 méter magas hegyre. Bizony az odavezető útak száraz időben sem jók, az eső után egyenesen járhatatlanok. Ezen azonban ezidőszerint hiába sopán­kodunk. Az osztály éppen úgy nem tud a bajon segíteni, mint ahogy a város sem képes most az utakat megcsináltatni. Reméljük azonban, hogy éppen az az idegenforgalom, amelynek bölcsőjét az esztergomi turisták ringatták, fogja megvalósít­hatóvá tenni a Vaskapu útak meg­építését. Az esztergomi turista osztálynak az idegenforgalom előmozdításán ki­vül városismertető és nemzeti misz­sziója is van. Nagyszerűen meg­szervezett, vezetett és képzett da­lárdája Szegedre, Debrecenbe is el­vitte Esztezgomnak nevét és bu­dapesti meghívása is csak növelt a város iránti érdeklődést. A kör­nyéken több helyen tartott nemzeti, keresztény propagandaünnepélyei­vel élénken dokumentálta Eszter­gomnak ezeréves kisugárzó keresz­tény magyarságát. Ámbár az osztály is, mint min­denki e városban, keményen érzi a rettenetesen sorvasztó gazdasági helyzetet, nem lankad városunk idegenforgalmi munkájában, amely­ben a nemesen érző közönség is tá­mogatja. , (V. I.) Dr. Babura László Központosítják a rokkantiigyet. — Minden hadirok­kantnak negyed­évenkint háznál kézbesitik a rok­kantsági dijat Az illetékes minisztériumban el­határozták, hogy augusztus elsejétől nem községenként és havonta fize­tik a rokkantdíjakat, hanem negyed­évenkint a központi m. kir. illet­ményhivatal posta útján, csekken kézbesítteti az illetményt. Mult csütörtökön a vármegyei számvevőségnél járt Melczer Elek dr. miniszteri tanácsos a központi m. kir. ílletményhivataltól, megbe­szélést folytatott a rokkantügy át­vételére nézve. A vármegyei számvevőség kiadja a községeknek a megfelelő elő­munkálati utasításokat s július hó elsejével beküldi az egész munká­latot a központi m. kir. illetmény­hivatalhoz, ahonnét augusztus else­jén már minden hadirokkant csek­ken megkapja negyedévi illetményét. A negyedévi kifizetésre az ve­zette a minisztériumot, hogy az amúgy is csekély rokkantdíj ne morzsolóejék el, hanem negyed­évenkint használható nagyobb ösz­szeg jusson a rokkant kezeihez. Másfél év előtt, 1928. októ­berében, a Nemzeti Eucharisz­tikus Kongresszus felemelő eseményei között kedves meg­lepetésként hatott az a hír, hogy dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímás dr. Ba bura Lászlót, a budapesti köz­ponti szeminárium lelkiigaz­gatóját, az Oltáriszentség kul­tuszának egyik legtevékenyebb magyarországi előharcosát esz­tergomi kanonokká nevezte ki S most, másfél év után, nagycsütörtökön, amikor az Egyház az utolsó vacsorának, az Oltáriszentség szerzésének ünnepét ülte, az Űr az Oltári­szentség buzgó apostolát ma­gához vette rövid, néhány napi szenvedés után... Nagyha­rang nem kondulhatott a fő­székesegyházban a mélységes meglepetésként hatott gyász­hírre, de a részvét és megren­dülés szava hamar szertevitte a hírt a városban, majd az országban, s tisztelőinek, tanít­ványainak sokasága a temp­lomokban fátyollal letakart Oltáriszentség előtt, az Űr­koporsó megindító szemlélése mellett kérte lelke számára az örök boldogság jutalmát. Mire e sorok megjelennek, Babura László dr. földi ma­radványai már az esztergomi íőszékesegyház; sírboltjában várják a boldog feltámadást, s az esti feltámadási szertar­tások örömhangja visszhang nélkül röppen el néma kopor­sója felett. Hisszük azonban, hogy ez estén a mennyben már ő is örömteljes Alleluját zeng a feltámadott Krisztus szine előtt! i Dr. Bábura László, apostoli fő­jegyző, esztergomi kanonok, az egyházmegyei bíróság h. elnöke, a Szent István Akadémia tagja, áz Esztergomi Oltáregylet elnöke, a tattudományok bekebelezett doktora stb. f. évi április hó 17-én déli fél 1 órakor életének 56-ik, áldozópapsá­gának 33-ik évében az örök hazába költözött. A kedves egyéniségű, rokonszen­ves prelátus sokat betegeskedett. Néhány nap előtt meghűlt, s gyenge szervezetében csakhamar kétoldali tüdő- és mellhártyagyulladás fejlő­dött ki, amely dacára a leggondo­sabb orvosi kezelésnek, a halálba vitte őt. Halálos ágyánál a biboros herceg­prímás is megjelent, s kedves kano­nokjának elszálló lelkével az ő imája is egyesülve röppent az Úr zsámo­lyához. A temetés a Ferenc József-úti gyászházból a f őszékes egyházban történt beszentelés után a főszékes­egyház sírboltjába szombaton d. e. 11 órakor folyt le őszinte, nagy részvét mellett. Lelkiüdveért az engesztelő szent­mise április 22-én, kedden d. e. 9 órakor lesz a főszékesegyházban. Haláláról a főkáptalan külön gyászjelentést adott ki, Az Esztergom-vidéki Hitelbank és a Nemzeti Hitelintézet eszter­gomi fiókjának egyesülése Új, reményteljes jövőnek néz elébe Esztergom, egyik legrégibb pénzintézete Esztergom kis gazdasági élete és pénzvilága iránt komolyan érdeklődő közönség bizonyára megnyugvással értesül arról a tényről, hogy az [Esztergom-vidéki Hitelbank a Nem­zeti Hitelintézet vezetése alá került. A Hitelbank jövedelmezőségét tudvalevőleg évekóta erősen befolyá­solták azok a vállalatok, amelye­ket a részvénytársaság még akkor vont érdekeltségébe, amikor a koronaromlás idején ilyenek révén akart a legtöbb bank értékálló va­gyonhoz jutni. A gazdasági dekonjunktúra óta ezek a vállalatok mindig több és több gondot okoztak az érdekelt pénz­intézeteknek, mert mindig több pénzt igényeltek, viszont a pénz kamatozása nem mindig volt biztos és megfelelő. Az Esztergom-vidéki Hitelbank is éveken át küzdött az érdekelt­ségébe tartozó Heischmann­féle szappangyárral és a Fő­káptalannal amitában vezetett malomüzemével. Miután egyik vállalkozás sem nyújt nagy reményt a jövőt ille­tően, hozzákezdett az üzemek le­építéséhez, és a Főkáptalan segítsé­gével a malomüzemet le is építette. A malomberendezést, amely a Főkáptalan tulajdonát képező ház­ban van, a Főkáptalan saját tulaj­donába veszi át s ezzel megszűnik a Hitelbank és Főkáptalan között létrejött alkalmi egyesülés. Az esztergomi Főkáptalan külön­ben mindenáron, még megfelelő pénzáldozatok árán is biztosítani kí­vánta az intézet jövőbeni jövedel­mezőségét, és áldozatkészségének fényes bizonyságát adta, amikor anyagi felelősséget vállalt azJEszter­gom-vidéki Hitelbankért, általában veszteségeiért, hogy ezért mindenki legmesszebbmenő elismerését és ^nagyrabecsülését érdemli meg. A Főkáptalan megállapodást kö­tött a Nemzeti Hitelintézettel, mely­ének eredménye az, hogy a Nemzeti Hitelintézet meg­szüntette helybeli fiókját, be­olvasztotta az Esztergom-vidéki Hitelbankba és az intézet ve­zetése a Nemzeti Hitelintézet kezébe kerül. Tehát tulajdonképen üdvös bank­fúzió történt, amely Esztergom pénz­ügyi és gazdasági életére jótékonyan fog hatni. A Hitelbanknak ezt a tranzakció­ját a Pénzintézeti Központ is szíve­sen látta és támogatta már csak ab­ból a szempontból is, hogy a vidéki pénzintézetek fuzionálása mostaná­ban kedvenc gondolat a legmaga­sabb pénzügyi szakkörökben is. Az esztergomi pénzpiacon eggyel kevesebb pénzintézet lesz, ami az egészségtelen verseny csökkenését is maga után fogja vonni. Természetesen az üzemek leépí­tése magának a Hitelbanknak és a részvényeseknek is némi áldoza­tába került, de ezt az áldozatot, szívesen kellett megtenni abban a tudatban, hogy a jövőben a bank jöve­delmezősége teljes mértékben biztositva van. A Hitelbank feláldozta ugyan tartaléktőkéjét és tőketartalékát, az elmúlt év nyereségét, de ezzel tiszta helyzetet teremtett és biztosította jövőbeni eredményes működését. Az Esztergom-vidéki Hitelbank nehéz helyzetét és élniakarását mél­tányolta és megértettea Pénzintézeti Központ, amely a hozott áldozatokért nagyobb, kedvező feltételű hitel rendel­kezésre bocsájtásával sietett kárpótlásképen az intézet se­gítségére. Az Esztergom-vidéki Hitelbank banküzleteiben az elmúlt esztendő­ben is határozott fejlődés mutat­kozott. Örvendetesen láttuk, hogy váltó­tárcaállományát megnövelte és folyó­számlahitélezését lecsökkentette. Mint az intézet mobilitását jellemző tényt kell megállapítanunk, hogy az 1,725.979 pengőben szereplő váltó­állományának csak 37-6°/o-át fedezte visszleszámitolás útján. Nagy megtakarítást látunk a költség­számlán is, ami szintén komoly jele az in­tézet egészségesebb működésének, vezetésének. Általában az intézet üzletévi ered­ményeinek reális szemlélésekor azt látjuk, hogy azt a rendkívüli nehéz helyzetet, amelyből most nagy erő­feszítéssel sikerült kiemelkednie, az intézet két vállalatának, a malom­üzemnek és a szappangyárnak a gazdasági dekonjunktúra folytán előállott romlása, sikertelensége okozta. Itt tekintetbe vesszük a malom­piac országosan lehetetlen helyzetét és a szappangyár helyzetét, azt a lehetetlen versenyt, amely egymás­után dönti romlásba a vállalatokat. Ezeket a vállalatokat le kell építeni és mint értesülünk, nemcsak a malomüzemet épiti le a részvény­társaság, hanem komolyan foglalko­zik a szappangyár likvidálásával is. Bármennyire sajnáljuk is ennek a 150 éves kitűnő ipari vállalatnak Kicseréljük elavult tele pes készülékét új típusú BflF" hálózati rádióra. STANDARD Villamossági Rt. Forduljon rádiókereskedőjéhez!

Next

/
Oldalképek
Tartalom