ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-02-09 / 33. szám
el a téli napokban a nyári szükségleteit. Mind a három telep szép és tanulságos. A város gazdaközönségének számos tagját én magam többször meghívtam és bemutattam nemindent, hogy a látottakat igyekezzenek saját gazdasági előnyükre a magukévá tenni. Most pedig azt a jó tanácsot adom nekik, hogy fiatal gyermekeiket, akiket gazdáknak szánnak és nevelnek, a jólét és gondtalanság fogja felváltani. Ám egyetlen gazda se higyje, hogy a bolgárkertészet, dinynyészet, vagy gyümölcsészet létesítése könnyű és kis feladet. Ezekhez mindenekfelett I szaktudás kell és szaktudáson felül még nagyobb szeretete a földnek és mindannak, amit a magyar föld terem. A város ezekkel a létesít akar biztosítani földjei után, másfelől pedig velük, mint mintaintézményekkel szolgálni kivánja azt a célt is, hogy a gazdatársadalomnak kézzelfoghatóan mutassa be ezen termelési ágak hasznosabb voltát, megadván nekik egyben a lehetőséget is arra. hogy azt elsajátíthassák és magukévá tegyék. Ezt a jó tanácsot ajánlom én az esztergomi földmives népnek, aki a földet szereti és aki nem sajnálja a fáradságot, hogy úgy verőfényes, mint borús időben kora reggeltől késő estig munkálja a magyar földet, de a mai nehéz időkben verejtékes munkájának alig látja valami kis gyümölcsét. Hallgassanak rám, próbáljanak meg ezen az úton járni és akkor áldozatos munkájuknak, fáradságuknak és szeretetüknek, amit a magyar földnek padnak, bizonnyal meg lesz a jmaga méltó eredménye. bolgárkertészetbe, dinnyeter-; menyekkel egyfelől a bériemelésbe, vagy a csemetekertbe tekénél nagyobb jövedelmet tavasszal igyekezzenek elhelyezni, hogy azok ott az első * ——— • • munkáktól kezdve a befeje- j , „ • > , T , m - , '; • - , w . . _ ¥ . m zésig közvetlen tapasztható- ^ varos méltánylandó súlyos helyzeteinek hu ke kat szerezzenek és a látottá-! kat a maguk munkájával és] tanulékonyságával elsajátítva, pét festi a kaszárnya-memorandum ^mező^ Követelés, - 349.271 pengő bérveszteség. - Az őt megillető evvel a felkészültségé vei kezd összegek megtérítését, a vizdij és a kaszárnyabér fizetését kéri a minisztertői jék meg a maguk földmives | Esztergom város közönsége életét és biztosítsák önmaguk' megélhetését. Az „Esztergom" mult vasárnapi számában részben tsmertettük azt a Ugy hiszem, hogy egy pár S úi y0 s helyzetet, amelybe Esztergom földmíves család egyik, vagy másik fiát, vagy leányát ide beadhatná; a város a legnagyobb készséggel és szeretet városa jutott azáltal, hogy a katona' ság részére nagy áldoaatokkal ka' szárnyát tart fenn, gyakorlóteret biz tosit alig valamelyes rekompenzáció fejében. Ez a helyzet szinte válsátel látná Őket és megadná az j g0S sá vált azzal, hogy a honvédelmi utasítást, 1 dinnyés hogy EL vezesse kertész, a!miniszter a mult év novemberétől be Őket a az elmaradt tatarozásra hivatkozva munkákba, irányítsa, Oktassa, a bérfizetést is megtagadta és a vá_ -í l , n y ..'. „ rf, :! ros egyéb jogos követeléseivel szeinkeszitse elo őket a jövőre. Es ben> továbbá a gyakorlótér kérdéseim csak 3—4 f Öldmivescsalad j ben is merev álláspontra helyezkefogja is ezt a jó tanácsot meg-1 dett. A szegény város ilyen körülmények között nem birja a további áldozathozatalt és memorandummal fordul a miniszterhez, amelyben részletesen feltárja az ügy való helyzetét és jogos kéréseinek teljesítését kéri. A küzködő Esztergom városnak megrázóan hűséges képe bontakozik ki a tervezett memorandumból, amely Hiég tárgyalásra kerül egy hármasllizottság, nevezetesen Mátéffy Vikfogadni, már az is eredmény lesz, mert hisz ezektől majd megtanulja a többi is és végeredményben ha maga a gazdaközönség komolyan fog hozzá ehhez a belterjes gazdálkodáshoz és el fogja sajátítani azokat a képességeket, melyek ehhez szükségesek, akkor a sok sírás és panasz helyét hanem mozgásban ábrázolja. 20—25 éves, bajusztalan ifjút mutat igaz férfiúi szépségben és ideális arányokban. Feje födetlen. rr Hosszú haja nem ér a vállakig. Övvel átkötött, majdnem a térdig érő ujjas mentébe öltözött. Lábán feszes harisnyát és harisnyaszerű lábbelit visel. Széles köpönyege fogasszerüen a fél testet borítja. A kapocs a balvállon nyugszik. Jobb kezében hosszú jogart tart. Arca a nagy nyilt szemekkel a koronázó palást képét juttatja eszünkbe. Az 1511. évi zágrábi misekönyv első lapjának belső oldalán nagy fametszetes címképet látunk, amely a trónon ülő Nagyasszonyt, tőle jobbra Szent Istvánt és Szent Imrét, balra pedig Szent Lászlót ábrázolja fölírassál. Itt Szent Imre alakja 16 cm. magas. Erőteljes, apjával egy magasságú, bajusztalan ifjút mutat. Míg Szent István és László vaspáncél ruhát viselnek, amelyet katonai bő köpenyeg fed, addig Szent Imre civil ruhát visel. Meztelen nyaka alatt hímzett tunika látszik a mellen. Testét kihajtott gallérú, bokáig érő kabát-köpeny fedi. Lábszárán feszes harisnya, lábain rövid, csúcsos saru. Fején széles karimájú herceg kalap. A kalap karimájáról korona-abroncsok futnak ívesen egy központba, amelyen kereszt díszlik. Jobb kezében földre szegzett egyenes, hosszú, kétélű pallosnak egyenes keresztvasú s gombbal végződő markolatát fogja, baljában egy virágú liliomszálat tart. Arca markáns vonású s férfias. Hasonlít ahhoz az archoz, amelyet 1517. körül Hans Burgmaier német művész rajzolt I. Miksa császár számára, aki a családjával rokon szentek képeit (öszszesen 119) Burgmaierrel megrajzoltatta és 8 német fametszővel sokszorosíttatta.. A metszetek két példányban megvannak a Keresztény Múzeum metszettárában. Szent Imre a sorozatban a 33. Burgmaier rajzán a szent herceg oszlopos csarnok közepén oldalt áll. Egész alakját bő hermelines köpeny takarja, jobb kezében a magyar címert tartja. Fején hermelin-díszes, abroncsos és keresztes hercegi korona. Arccal a neki megjelenő boldogságos Szüzet nézi. Szent Imre ősi képei közül megemlítendő még Raphael Sadaler rézmetszete, amely 1615-ben a „Bavaria Sancta" második kötetében közölt Szent Imre életrajz illusztrációjaként jelent meg. Szent Imrét a rézmetszet mint imádkozó ifjút mutatja be, akinek egy angyal megjelenik. tor, dr. Mike Lajos ós vitéz SzivósWaldvogel József elé. A kaszárnyaépület tatarozási ügyének feltárása után az üggyel kapcsolatos súlyos kérdésekre is rámutat a memorandum. „Katonaság tartása, jó elhelyezése s megfelelő kiképzésének biztosítása országos érdek, melyet egy szóval is felhányni ellenkezik minden jó magyar ember érzületével. De miért terheljenek az azzal kapcsolatos kiadások éppen csak oly városokat, melyek a nemzet iránti kötelességüket átérezve, a katonaság elhelyezésére hatalmas áldozatokkal laktanyákat építettek s tartanak fenn s ezzel nemcsak a helyben állomásozó, de vidékről irányított katonaságot ís magukhoz vonják. Célzunk itt az átvonuló beszállásolásra! A béke éveiben annak terheit faz érdekelt vármegye összes költségei s városai közt pótadó ajakjában egyenletesen kellett megosztania; ma, mivel az átvonuló beszállásolás csaknem ; teljes kizárólagossággal csak Esztergom várost érinti az az egész egyesitett Komárom—Esztergom vármegyében, az átvonuló beszállásolás minden terhét s minden kényelmetlenségét és nem egyszer felvetődő ódiumát e városnak kell viselnie csak azért, mert állandó beszállásolásra laktanyát tart fenn s mert a honvédség részére — mint arra alábbiakban még kitérünk — olcsó bérösszeg mellett gyakorlóteret biztosit. A vármegye ehhez ma egy fillérrel sem járul hozzá, mert erre pótadót kivetni, vagy a rendes megyei pótadót felemelni módjában nincs ; de Esztergomnak 65%-os pótadója mellett is viselni kell a terheket, viselnie akkor, midőn Dorog, Tokod, Kesztölc, Szentlélek és egyéb más községek egy fillérrel sem járulnak hozzá. Ez lehet minden egyéb, csak az egyenlő teherviselés elvének érvényesítése. De ugyanez vonatkozik egész laktanya kérdésünkre is. Sajnos, a város felfogása itt se honoráltatott: A katonaság sem szerződést nem kötött, sőt ily irányú tárgyalásokat nem is kezdett, sem — a város kérése ellenére — azt a város birtokába nem adta, hanem tovább használta s használja. Most térünk rá a mi legfájóbb sebünkre : — folytatja a memorandum — mi nem a laktanya tatarozás ellen tiltakozunk, mi nem a bérek lekötését kifogásoljuk, a mi legnagyobb sérelmünk az, hogy ami a várost a katonaság képviselői által is elismerten megilleti, azt nem kapjuk meg, a kötelezettségeket ellenben mind teljesítenünk kell. A mí követeléseink nem jogtalanok, azok összege pedig dokumentálni fogja, hogy nem a város hibájából maradt el a lak tanyatatarozás, hanem azért, mert a város a maga követeléseit, melyek a tatarozás költségeit fedeznék, meg nem kapta. A katonaság közbejöttével, szabályszerű eljárások során ugyanis a város több alkalommal letárgyaltatta azon igényeit, melyek nézete s a tárgyaláson a katonaság képviseletében megjelenők nézete s elismerése szerint is a várost jogosan megilletik. Igy az 1923. évi június hó 23-án és 24-én, majd augusztus 29-én és 30-án, végül szeptember hó 7-én folylaíott vegyes bizottsági eljárás 22.388'02 aranykoronában állapította meg azon összeget, mely a háború alatt a rendkívüli és fokozott igénybevétel és sűrített elhelyezés stb. merültek fel. Ugyanezen vegyesbizottsági eljárás 42.880 aranykoronában állapította meg azon öszszeget, melyet a város a háború alatti s utáni fekozottabb lehasználódás részbeni helyreállításáért előzetesen már kifizetett s így a katonasággal szemben követelésbe vett Ugyancsak megtette a város a törvényszabta időben a szabályszerű igénybejelentését az iránt, hogy a katonai igazgatás által Esztergomi-Táborban létesített épületek és tartozékaik által elfoglalt területek után, továbbá a hadifogoly temetők után, az elhalt katonák temetési költségei, a mozgósítási és sorozási hirdetmények és kísérési díjak címén, népfelkelési szemlék alkalmával felmerült katonai élelmezési díjak címén, végül a hadiszolgáltatási törvény alapján kórházi célokra igénybe veitt városi épületek bére címén a katonasággal szemben támasztott törvényszerű követelése kielégíttessenek. Ezen tételek, melyeket az előírt bizottság szabályszerűen letárgyalt, az előbbiekben feltüntetett összegen kívül további 101,058*57 aranykoronát tesznek ki. Végeredményben tehát SGHEiBER-né! creppe satain már 650 P. Mosóselyem már 2.40 Pert (báliruhára
