ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-02-09 / 33. szám
Keresztény poiitikai és társadalmi napila; Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Egy jó tanács Irta: Dr. ANTÓNY BÉLA polgármester. Az utóbbi időben divattá lett a város vezetőségét kritikával és tanácsokkal látni el, szinte arra ^engedve következtetést, hogy a hivatalos tényezők alig tettek és tesznek valamit a város boldogulása érdekében. Mint minden divat, úgy ez is magával ragadja nemcsak az egyszerű, hanem a képzett, olvasott emberek egyik-másikát is, akik a divat hevében nem látják az erdőtől a fát: az alkotásoknak azt a hosszú sorozatát, mely a városnak, a trianoni Esztergomnak, a maga nyomorúságos helyzetében nemcsak új irányt, életet van hivatva szabni, hanem egyben erre a mai nemzedékre olyan nagy terheket is rótt, mellyel a város ma már megbirkózni alig tud és folyton sokasodó gondok, bajok és nehézségek közepette már az államhatalomhoz fordul segítségért és annak kéri nemcsak erkölcsi, hanem anyagi támogatását is. A sok tanácskozás között nekem, a város polgármesterének is elnézhető, ha a következőkben én is tanácsot adok. És ez a tanácsom szól Esztergom szab. kir. város földmívelő népének, annak a népnek, melynek ügyes-bajos dolgait, gondterhes napjait alig ismeri jobban valaki nálam és amelynek sorsa iránt megértést tanúsítani mindig és mindenkor a legnagyobb mértékben kötelességemnek tartottam. A háborúban és az azt követő első időkben a gazdakőzönség a háború teremtette gazdasági viszonyok folytán nemcsak békebeli adósságait fizette ki, hanem kis tőkét is gyűjtött. 1924-től kezdve azonban ez az állapot lassan szűnni kezd, a gazdatársadalom sorsa mind nehezebbé és nehezebbé lesz s végre abba az állapotba jut, melyet ma már mindenki ismer és mely ma már nemcsak országos, hanem világjelenség. Okait ma már keresni sem kell. Az amerikai piac a világháborút nemcsak arra használta fel, hogy árúját az Európa porondján küzdő feleknél méregdrágán értékesítse, hanem a fokozódó szükségletekkel szemben óriási kiterjedésű mezőgazdasági kultúra indult meg úgy Észak-, mint Dél-Amerikában, úgyhogy annak piaca ma már az egész európai piacot dominálja s avval a versenyt mi felvenni képtelenek vágunk. Ma már minden kisgazdálkodó tudja, hogy a szemtermelésre ráfizet és tudatában van annak is, hogy gazdasági berendekezdését új irányokba kell átszerelnie r s belterjes gazdálkodásra kell áttérnie. A város vezetősége már akkor, mikor ez a válság megindult, előre látta és előre tudta, hogy e téren útmutatást kell nyújtania és a gazdatársadalom figyelmét nemcsak beszéddel f]és siránkozással, hanem alkotásokkal is igyekezett felhívni és ráterelni a kérdés helyes megoldására. Állandóan hangoztatta, hogy Esztergom városa fekvésénél fogva predesztinálva van a folyton romló bortermés mellett a bortermelés helyett gyümölcstermelést kezdeni, a szemtermelés helyett pedig belterjes gazdálkodást, bolgárkertészetet, dinynyetermelést és tejtermelést szorgalmazni. A bányavidék közvetlen közelsége, a főváros tőszomszédsága és a Dunán hajóval könnyen megközelíthető Bécs városának felvevő és fogyasztóképessége minden kétséget kizárólag önként adták és kínálták a gazdatársadalom részére azt a lehetőséget, .hogy gyümölcsét, kerti terményeit, "veteményét ezeken a piacokon helyezze el. Számtalan buzdító beszéd, szakszerű cikkhivta fel a gazdaközönség figyelmét állandóan ezekre a szempontokra ; a belvárosi és szentgyörgy mezői olvasókörökben pedig, melyek a gazdaközönséget foglalják magukban, az országgyűlési képviselő úr közbenjárására szakelőadók igen gyakran tartottak előadásokat, melyek minden kétséget kizárólag meggyőzhették a gazdaközönséget arról, hogy 1 hold málna, eper, ribizli, vagy 1 holdnyi csemegeszőllő, valami nemes gyümölcs, vagy 1 kat. holdon helyesen és okosan űzött dinnyetermelés, vagy bolgárkertészet szorgalmas és lankadatlan munkával kétségtelenül olyan jövedelmet jelent, mely egy kisebb, 2—3 holddal rendelkező gazdának már emberi megélhetést biztosít. A hivatalos tényezők igyekeztek a kisgazdatásadalommal, mely Esztergomban nagyobbrészt törpebirtokosokból áll, ezt a kérdést megértetni és hogy a gazdatársadalomnak módja és alkalma legyen ezt nemcsak látni, hanem elsajátítani is, a város már évekkel ezelőtt létesített egy szép bolgárkertészetet, dinynyetermelést és a Wimmer-telepen gyümlcs-csemetést; az utóbhit már nemes-fűztermeléssel kapcsolta egybe, hogy ha tényleg megindul a gyümölcstermelés, a gazdaközönségnek szükséges kosár előállítása házilag is már itt lehetséges legyen és pénzkiadás helyett ő maga készíthesse Az „Eszterem" tárcája. Szent Imre esztergomi ikonográfiája Ma : Dr. LEFOLD ANTAL. Esztergom megmaradt műemlékei közül a Kutassy-féle miseruhán találjuk a legrégibb ábrázolást Szent Imre hercegről. A miseruha szövete és a rajta levő hímzett kereszt ugyanis másfél évszázaddal idősebb, mmt az 1590-ben utólag ráhímzett Kutassy-címer. Tehát a miseruha s rajta Szent Imre hercegnek hímzett képe a XV. század első feléből származik. Kutassy idejében a miseruhát a valóságnál is régibbnek tartották, mert Kutassy hagyatékának leltározója 1610-ben azt a megjegyzést teszi a miseruháról, hogy Szent István király ruhájából készült. A leltározó tudta, hogy a ruha már nagyon régi, de a tudása nem állott arányban a kegyelettel, amelyet a ruha iránt érzett, amelyen Szűz Mária, Szent István, Szent László, \Szent Imre herceg, Szent Jeromos és Szent Adalbert hímzett képeit látta, azért ragadtatta magát túlmerész állításra. Bizonyára ismerte a Szent István palástját, vagy legalább hallott róla, s miután a Szent István paláston is megvan Szent István király és Imre herceg képe, a képzelet játéka megzavarta időmértékérzékét s a miseruhát egyidősnek hitte a Szent István palástjával. A miseruha sárga selyemszövet ezüsthurkos dísszel. A dísz csavari indákat, leveleket és gránátalmamintát mutat. Flórenci gyártmány. A hátulsó lapján szines selyem és arany lapos-hímzéssel készült a kereszt. A hímzés magyar munka,. Velencei minta után rácsos aranyalapon, csavart oszlopú és három kupolás baldachinok tagozzák a kereszt szárait. A baldachinok alatt világos zöld alapon állnak Szűz Mária és öt magyar szent. A függőleges szár legalján van Szent Imre herceg képe. 16 cm. magas. Erőteljes, zömök ifjút ábrázol. Bajusztalan arca szürkés selyem. Barna hullámos haja a vállára borul. Fején hercegi kalap. A kalap fölgyúrt szegélye fehér (hermelin), teteje sárga. Térdig sem érő rövid aranytunikát visel, amely a mellen stilizált keresztformát mutat. A tunikát zöldbélésű arany palást fedi, amely a nyak körül széles örv gyanánt fekszik, azután egyenes vonalban elül kettéválik. A lábakat térden fölülig sárga feszes harisnya borítja. Ugyancsak feszes harisnyaszerű a "lábbeli is, amelyet a lábszárharisnyától a boka fölött vékony aranykontúr választ el. A tunikát fehér őv szorítja a testhez s elül a középen a kötésről szalag függ alá. Szent Imre a két karjával szélesen szétnyitja a palástot. Jobb kezében egy élőt, egyenes keresztvasas kardot tart, amelynek egyenes markolata gombban végződik. Bal kezében keresztes országalmát tart. Ruhájának összes szegélyeit gyöngy díszíti. Az arckifejezés nem emlékeztet a koronázó palást Szent Imre hercegének arcára, amely hosszúkás és nagyon kemény vonású. A miseruhánkon az arc kerekded és szolid kifej ezésű. Könyvtárunk régi kirakatanyagában nem találkozunk Szent Imre herceg képével. Pedig a régi miniatorok bizonyosan megrajzolták a Szent Imre képét. Bizonysága ennek három Ősnyomtatvány-misekönyvünk, amelyekben Szent Imre képe úgy a címlapon, mint a Szent Imre-mise elején az iniciáléban megtalálható. A nyomdászok eleinte az iniciálék kliséit nem annyira uj rajzok, hanem a régi kéziratok miniatűrái alapján készítették. Az 1501-ben nyomott esztergomi misekönyv belső címWniwi«ii>^|f»i»iii[iriinii»^|iflf|)>'^ 1 rOT fi lapján a felhők közt trónoló Szűz Mária, alatta pedig szent László, Szent István és Szent Imre fametszetes képeit találjuk, amelyeket későbbi kéz színezett. A kép rajzolójának és metszőjének nevét nem ismerjük, de német mesterre, illetve a német renesszánsz művészet hatása alatt álló mesterre kell gondolnunk. Szent Imre föveget nem visel, csak hajszorító koronát. Rendkívül dús és hosszú haja hullámosan fut lefelé. Arca erős csontú, mégis telt, rövid és kerekded, bajusztalan. Testes, izmos alakja kifejlődött ifjúembert mutat. Egész alakját bokáig érő bő köpenyeg borítja. Jobbjában háromvirágű liliomot tart, baljával a magyar címerre támaszkodik. Az 1511. évi zágrábi és az 1512. évi esztergomi misekönyv Velencében Lichtenstein Péter kölni eredetű nyomdásznál készült. Mindkettőnek iniciálé-metszetei nagyban megegyeznek. Szent Imre miséje előtt a kezdőbetű a zágrábiban D-betű, az esztergomiban O-betű. Azonban úgy a D, mint az O betű öblében ugyanazt a Szent Imre képet találjuk. Valószínűleg olasz, vagy legalább is Olaszországban dolgozó reneszánsz mester alkotása. A kép csak 2 V 2 cm. magas. Szent Imre testét nem merev nyugalomban, Menyasszonyi és vőlegényi ruhaanyagok nagy választékban legolcsóbban VERMES-né!
