ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-12-25 / 178. szám

tással, minden községnek annyit kell juttatni, amennyi legelemibb szükségleteinek fedezésére elégséges. Ennek az elgondolásnak az a lényege, hogy a legnagyobb körültekintéssel megállapítsuk minden egyes községre nézve, külön-külön, hogy melyek azok a szükségletek, amelyek a községi igazgatás zavartalan menetének biztosításához nélkülözhetetlenek. Külön költségvetést kell tehát készíteni ezekről a normál vagy alapszükségletekről, és másik külön költségvetést a speciális helyi szükségletekről. Ezenkívül a községeket mentesítenünk kell attól, hogy költségvetéseikben a vármegyei dologi szükségletek fedezéséről gondoskodjanak. Evégből vissza kell állítani a vármegyei pótadót, amellyel a vármegyék önmaguk gondoskodjanak dologi^kiadásaik fedezéséről. Ezen az uton a községek sok tehertől szabadulnak fel és igy módjukban lesz az, hogy saját vagyonuk jövedelméből, illetőleg a lakosság túlterhelése nélkül kivethető pótadókból a községfejlesztés és a népjólét ügyét szolgálják. Ezek az alapelvei annak a törvényjavaslatnak, amelyet a közeljövőben a parlament elé terjesztek. Ennek a javaslatnak a rendelkezései meggyőződésem szerint gyökeres javulást jelentenek az önkormányzati háztartások helyzetében és ki fogják küszöbölni a közteherviselés tekintetében fennálló nagy aránytalanságokat. Még mindig húzódik a kaszárnyatatarozás ügye. - "nimitu" A jövő hét keddjén lesz a város ezévi utolsó közgyűlése. Vidéki magántanulók eredményesen vizsgázhatnak a Walter magántantolyam útján, mert az intézet lehe* tővé teszi, hogy rendes elfoglaltságuk mellett lakóhelyükön levelezés útján sajátíthassák el a szükséges ismereteket. Forduljon felvilágosítás sért az országszerte előnyösen ismert Waiter magántanfolyamhoz, Budapest, Rákóczi-út 51. szám. Már bizonyos fokú türelmetlenség vesz erőt az esztergomi emberen, amikor a kaszárnyatatarozásról hall, és ezt nem lehet csodálni. A nagykaszárnya tatarozásának megkezdését annyi hivatalos tárgyalás, huzavona előzi meg, hogy mire a kivitelre kerül a sor, mindennek inkább nevezhető, csak a munkanélküliség enyhítésére szolgáló sürgős közmunkának nem. Körülbelül egy hónapja annak, hogy azt a hivatalos információt kaptuk, hogy most már a munka rövidesen megindulhat, mert már megvan a megegyezés a minisztériumok és a város között és a munkálatok már elő vannak készítve. Azóta is szünet nélkül dolgoztak a városházán a kaszárnyatatarozás ügyében és most legújabb értesülés ebben a dologban az, hogy még mindig vannak tárgyalások, most azonban — a kereskedelmi minisztériummal, ahová a város főmérnöke kedden volt hivatalos. Remélik, hogy a városnak ezévi utolsó közgyűlésére, amely valószínűleg a jövő hét keddjén, vagy szerdáján lesz, teljes egészében kerülhet tárgyalás alá a kaszárnyatatarozás. De mikor kerülhet az építőmester, a kőműves és a munkás keze közé ?... A vámőrség megerősítése válik szükségessé Esztergomnál is a vámháború idejére. December 25-töl kezdve* csak hiteles engedéllyel lehet Párkányból importálni. A kormány a magyar-cseh kereskedelmi szerződésen kivüli állapot folyományaként két rendeletet adott ki, amely a vámeljárást szabályozza. Az egyik rendelet beviteli engedélyhez köti a Csehországból Magyarország felé irányuló importot és december 25-től kezdve az autonom vámtarifák mellett csak ilyen behozatali engedéllyel lehet Csehországból importálni. Az engedélyt a kereskedelmi minisztérium a többi minisztériummal egyetértve adja ki. Mint a rendeletből kitűnik, a kormány nem élt azzal a jogával, hogy Csehországgal szemben harcivámokat léptessen életbe, hanem megelégedett azzal, hogy engedélyhez köti az áruk behozatalát, ami által bizonyos mértékig kiegyenlítődik a cseh és a magyar vámeljárás mellett a csehek javára mutatkozó eltolódás. Esztergomnál a vámháború óta nem észlelhető különösebb jelenség a hídi áruforgalom bizonyos mértékű csökkenésén kivül. Valószínű a csökkenés növekedése, ha a vámháború tovább tart. Könnyen megérthetjük ezt, ha egy közepes sonkának a mai behozatali vámjára gondolunk, amely körülbelül nyolc pengő. A vámőrség megerősítésére is szükség van a mai állapot fennmaradása esetén, sőt sok tekintetben ez már meg is történt, mert tartani lehet az árucsempészéstől. Igaz, hogy árucsempészés a hatalmas Dunán keresztül nehezen megy. Hivatalos helyeken a vámháború megszűnésében bizakodnak. Érdeklődnek a Búbánati völgy iránt. Esztergom közvetlen környéke oly szép és egészséges fekvésű, hogy kevés város dicsekedhetik ilyennel. A fejedelmi Duna és szinte belőle emelkedő végnyulványai a Pilisnek, szélmentes völgyei, erdős hegyoldalak teszik széppé Esztergom környékét. Hogy mindezt nemcsak mi esztergomiak látjuk szépnek, akik talán az elfogultság szemüvegén át nézzük vidékünket, hanem mások is értékelik, bizonyítja I a sok kiránduló. ! Budapesti turisták szívesen jönnek hegyeink közé és völgyeinkbe, j Legutóbb egy budapesti társaság i pompás kutat épített a Lázkereszt I alatt. Akárhányszor több autó áll ja Búbánati völgy torkolatánál s utasai gyönyörködnek a völgy kies fekvésében. És tényleg szép is ez a völgy. Szélmentes s alig pár méternyire olyan homokos partfürdő kínálkozik, amilyet csak a képzelet tud teremteni. Csendesen csörgeI dező patak, árnyas erdő teszi hangulatossá ezt a völgyet. Az országúton naponta négyszer közlekedő autóbusz teszi hozzáférhetővé. Budapesti érdekeltség vetett szemet a Búbánati völgyre. Kiválóan alkalmasnak találja villák építésére. A talaj pár méternyi mélységben már pompás vízzel szolgál. A keleti és nyugati fekvésű erdő hegyoldalai hol napos, hol árnyas pihenővel szolgálnak. Maga a völgy keskeny síkja kiválóan alkalmas gyümölcsös és zöldséges kerteknek. A Dédaisziget homokzátonyai szinte kínálkoznak a lubickolok és napozók részére. A Búbánati völgy két hegyoldala a szentgyörgymezői közbirtokosság Az „Esztergom" Mrcája. A cs. és kir. népköltő. Komáromi János jubileumára. A költő úr, aki mellesleg ennek a roskadozó félben lévő Monarchiának e

gyik „dinszttáglik" alattvalója is, egy szép napon kis cédulát talál hónapos szobájának asztalán : s ezen a cédulán valamilyen olvashatatlan aláirású, de bizonyára igen barátságos szándékú úr beinvitálja, hogy most már szálljon le a pegazusról és jöjjön pgy esztendőre a császár őfelsége vendégének, és pedig a tirolisi Bozenbe, a császárvadászok nemeshirű testületébe, amely minden tirolisi, vadászi és'császári elnevezése ellenére is ősi hagyományok szerint mindenkor hemzsegett a magyar fiúktól, akiknek egyébként igen kevés közük volt e három fogalom bármelyikéhez is. Igy történt, hogy Komáromi János költő és ujságiró úr felvette a császár mundérját, amelyet csupán rövid időre vetett le újra, mert alighogy kivetkőzött volna az angyalbőrből, máris megharsantak a Monarchia minden végében a rezes trombiták s hirül adták a világnak, hogy Ferenc József mindent meggondolt és mindent megfontolt s szóval, hogy ránk köszöntött a nagy világzengés. És Kemárómi János költő és cs. és kir. vadászhadeagy úr ezután végig verekedte a tomasovi. komarovi. rava ruszkai, szanmenti és krakkói csatákat s ezenközben egyszer nyú

!

hatott csak a pennához, hogy levelet irjon haza a szerkesztőségébe. A levelet az óvatlan szerkesztőség, amely eddig csupán a hivatalos haditudósítóknak gondosan körülteremtettézett helyzet jelentéseit szokta volt közölni, ame lyokből csá*k az derült- ki, hogy mi folyton nyerünk, az ellenség pedig folyton vészit ezernyi ha^ttakat és foglyokat — a szerkesztőség kiadta ezt a levelet s címnek azt irta fölébe : „Északon ősz van . . ,

u Erre a tárcára figyelt fel először a magyar nyilvánosság, hogy tán még sem igen lehet az úgy, hogy mi folyton csak nyerünk, egyetlen ember veszteség nélkül, hanem hogy úgy látszik, ott a harctéren S3m minden fenékig tejfö

1

. Ugyanis Komáromi János elszólta magát ebben a cikkében, mondván, hogy alig van már életben egy-két önkóntespajtása, akikkei együtt indult a nagy vívódásba. A végzet nyomban rá is csapott Komáromi hadaagy úrra, mert Krakkó alatt szuronyrohamban úgy megsebesült, hogy tizenhárom hónapig nyomba a különböző kórházakat. A sors büntető keze azonban még csak azután sújtotta az uniformisba bújta

f

ott költő urat, mert beosztották Bécsbe, a cs. és kir. hadügyminisztérium sajtóosztályába magyar előadónak. Komáromi azóta már egy rendkívül mulatságos, de valahogy mégis keser nyés szájizíí regényben megírta életének ezt a korszakát. Megírta a sajtóirodát rettentő katonai copfjaival, nevetséges és szánalmas bürokráciájával, parancsbarmaival, Jogosaival, szi muláasaival, álnélkülözhetetlenjeivel, óriási élősdi-tenyószetének minden fajtájával, kis és nagy panamistáival, drückebergerjeivel, az egész osztrák Schlampereit a maga torz kinózer figuráival, hadtáphőseivel, frontmö götti vitézeivel, ká7éházi Conradjai val s ezeknek javíthatatlan közjogi csodabogaraival, rögeszméivel és bolondgombáival. Megelevenedik előttünk Komáromi mesteri pennája alatt a tizennégynyelvű frontujság, gránátokkal csuklógyakorlatokra kommandirozott egyéves önkéntes munkatársaival; latjuk az öreg harmonika- és furulyanadrágos generálisokat, akik régkiérdemelt nyugdijukból vonultak fel, mint egy régmúlt kor szellemei, a nagy, véres ünnepségre . . . Ebben a bárok miliőben ismerjük meg igazán a cs. és kir. nópköltő úrnak, Komáromi Jánosnak ragyogó talentumát, amellyel egy egész ország népét úgy meg tudta kacagtatni, mint Jókai óta még senki. Egy-egy könnycsepp is belevegyül ugyan a homéroszi kacajba — a vérbeli humorista páratlan tehetsége ez —, de végül mégis valami csöndes nosztalgia, megbékülés költözik lelkünkbe: ezért olyan nagy iró Komáromi Jánoí és ezért zárta őt szivébe az egész magyar köztudat. Nem csoda hát, ha huszonötéves irói jnbileumának első hiróre közéletünk legkiválóbbjai siettek, hogy részüket vegyék az iró ünnepléséből. Berzeviczky Albert, Grömbös Gyula és Herczeg Ferenc tiszteletbeli és Bethlen István, Milotay István, Ravasz László, Ripka Ferenc, Sipőcz Jenő, Szikra, Tormay Cecil és Walkó La jos diszelnöksége mellett dr. Pethő Sándor, a Magyarság főmunkatársa, ügyvezetése alatt országos bizottság alakult, amely már nagy kontúrjaiban megállapította a jubileumi ünnepség részleteit. Ez az Országos Bizottság most terjeszti ki működésót városunkra, amely bizottságban kezdettől fogva rósztvesz Huszár Aladár dr. főispán, Palkovics László alispán, Antóny Béla polgármester és Sághy Imre dr. tanfelügyelő urak. Télikabátok: leányka és fiu 14, női és férfi 25 P-től BALOG-nál.