ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-12-12 / 173. szám

A városi alkal­mazottak pót­illetménye. A vármeqye felir a kormányhoz a katonai doznunk ' verejtékeznünk, könnyez kincstár állal bérelt épületeknek házadé- nünk kel hogyonmagunkvagyunk Kaptuk az alábbi sorokat: A városi képviselőtestület a f. év nyarán a méltányosság, az egyenlő elbánás elve alapján az újabban megválasztott tisztviselőinek és al­kalmazottainak is megszavazta ugyanazon 50 °/o-os pótilletményt, amelyet a város a korábban meg­választottaknak annak idején mega­dott s amit ők ezidőszerint is élveznek. E határozat felülvizsgálat és jóvá­hagyás céljából a vármegyei kis­gyűlés mint vagyonfelügyelő ható­ság elé került, amely dacára annak, hogy az érdekeltek személye, fel­készültsége, magatartása, munka­teljesítménye ellen senki a legcse­kélyebb kifogást nem emelt, a ha­tározat jóváhagyását mégis meg­tagadta. Miért? Azért, mert éppen a határozat tárgyalása során a legilletékesebb helyről Esztergom város vezetősé gének hivatalos ténykedésére és a ^város anyagi helyzetére vonatko­zólag oly lesújtó kritika hang zott ei, amely minden jelenlévőt megdöbbentett és az esztergomiakat mélyen elszomoritotta. A közlésnek egyetlen szava sem vonatkozott a város újabban megválasztott alkalma­zottaira, de minthogy oly szomorú képét rajzolta meg a város köz­igazgatásának és anyagi helyze­tének, ennek hatása alatt a vármegyei kisgyűlés még sem engedélyezte a pótilletményeket, bár a város országgyűlési képvise­lője a méltányos és egyenlő elbírá­lást kérve, érdekükben ismételten szót emelt. Ugyanekkor a kisgyűlés utasította a város vezetőségét, hogy az összes városi pótilletmények ügyét újból tárgyaltassa a képvi­selőtestülettel. Ez a mult heti városi közgyűlésen meg is történt. Az előadói javaslat megnyugodott mentessége ügyében. Komárom—Esztergom vármegye felir illetékes helyre, hogy a tör­vényhatóságok, városok és községek tulajdonát képező és a katonai kincstár által bérelt épületeket men­tesítse a házadó alól. Ezen objektu­mok a régi törvény szerint házadó­által fizetett beszállásolási illetékeket az állam adóköteles házbérnek mi­nősiti. Esztergom városra nézve különös jelentősége van ezen akció­nak az esztergomi laktanyákat illetőleg. Hasonló állásfoglalás és az akció mentesek voltak, azonban e jog- i támogatása céljából a feliratot a szabályt hatályon kivül helyezték s. közigazgatási bizottság megküldötte ezáltal a tulajdonos vármegyét, vá-; a társtörvényhatóságoknak és igy rost és községet azon méltánytalan­ság éri, hogy a katonai kincstár reméljük, hogy annak meg is lesz a kivánt eredménye. Vitézek bajtársi találkozója Esztergomban. Szokássá vált, hogy a vitézi rend a Kormányzó Úr Őfőméltósága név­ünnepe alkalmával összejövetelt ren­dez. Úgy a súlyos gazdasági hely­zet, valamint a rossz vasúti össze­köttetés arra késztette a vármegyei székkapitányságot, hogy az egyesí­tett vármegye vitézei ez évben Esz­tergomban és Tatán tartsák meg összejövetelüket. Esztergomban a belvárosi plébá­nia-templomban a szentmisén jelen­tek meg, illetve a ref. istentisztele­ten vettek részt s utána a vár­megyeház kistermében vitéz Zsiga eJános vitézi hadnagy vezetése alatt tartották meg értekezletüket, mely a nemzeti imával kezdődött. Meg­nyitó beszédben hűséggel emléke­zett meg és Isten áldását kérte a Kormányzó Úr Őfőméltóságára, mint a vitézi rend főkapitányára. Több vitézi belső ügyet intéztek el. Vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok indítványára Zsámbéky Pál, Móró János és Sasváry vitézek hoz­zászólása után az értekezlet elha­tározta, hogy az idegen nevek ma­gyarosítása, a magyar ipar párto­lása, a magyar termények fogyasz­tása és a magyar háziipar fejlesz­tése érdekében csatlakozik a TESz mozgalmához. Az általános rossz helyzetre való tekintettel, nem ültek le a szokásos társas ebédhez, hanem az erre szánt összeget az inségakció és a revíziós Pengő céljaira fordították. hogy a vizsgálat befejezése előtt s az eredmény ismerete nélkül a vá­ros bárki részére is tovább folyó­sítsa az eddigi pótilletményt. Elő­fordulhat, hogy így érdemtelen is részesül pótilletményben ugyan­akkor, amikor az érdemesek talán épen miatta estek el a pótillet­ménytől. De meglehet az is, hogy a város anyagi helyzetére való te­kintettel minden személyi vonat­kozás nélkül be kell szüntetni a pótilletményeket, mint ahogy az abban, hogy az 1928. óta megvá-• alispáni úton már előlegesen meg lasztott városi alkalmazottak nem is történt. kaphatnak pótilletményt, de már a végül méltánytalan, hogy az újab­többiek ügyének tárgyalását nem , uan megválasztottak ügyét szó nél­találta aktuálisnak. Ez ellen vagyunk j kü i elejtették, sem szóban, sem írás­bátrak felszólalni. j ban nem fektették le azt, hogy a Iilojáiisnak tartjuk a javaslatot j város vezetősége és a képviselőtes­a vármegyei kisgyűléssel szem- \ tület épen úgy elismeri és értékeli ben, amely a városházán folyamat- az ő munkásságukat, mint személyi bau levő vizsgálat eddigi megálla-; pótlékos társaikét, bár ezért pénz­pításaira s a város rendkívül súlyos-béli jutalmat nem ad. Egypár el­anyagi helyzetére való tekintettel,; ismerő szó talán némileg megvi­a városi polgárok és adófizetők jól I gasztalta volna őket. De ezek is felfogott érdekében minden pótillet- j csak szavak, legjobb esetben berá­ménynek folyó év végén leendő mázható írások lettek volna, ami­beszüntetését célozta J ket az illetők nem válthatnak Közismert tény, hogy a város- aprópénzre, hogy rajta maguknak házán már hosszabb idő óta vizs-, és családtagjaiknak ruhát és élel­gálat folyik, mely nemcsak az eset- met vegyenek. Szerény vélemé­leges mulasztások és szabálytalan­1 nyünk szerint a javaslatban indit­ságok megállapítására, hanem a ványozni kellelt volna, hogy a vá­Méltánytalannak tartjuk, hogy ők anyagilag károsodnak azért, mert' nyitva hagyjuk, más tényező a vármegyei kisgyű­lést rájuk nézve kedvezőtlen dön­tésre birta. Végül lenne egypár szavunk a pótilletmények élvezőihez is. Nem vagyunk hipokriták, tudjuk, hogy senki sem örül, ha jövedelme meg­csappan. Kérjük azonban őket, néz­zenek körül a városban, hány ál­lami és vármegyei tisztviselő és egyéb alkalmazott, díjnok és altiszt, túlnyomó részben teljesen vagyon­talan, földhözragadt szegény ember nagy gondok közepette talán össze­szorított fogakkal, lelkiismeretesen teljesíti kötelességét -—pótilletmény nélkül. Magának a városnak is van­nak ilyen mostoha fiai, pld. a tanári és tanítói testület. Itt vannak a hadiárvák és özvegyek, kiknek ap­juk, férjük a legnagyobb áldozatot hozta a közért, a hadirokkantak, az élet után legnagyobb földi jót: egészségüket, testi épségüket áldoz­ták fel. S ma kolduskenyéren ten­gődnek s várják a jobb időket, a fel I haza hálájának bőkezűbb megnyil­vánulását. S ha valakit ez sem győz meg, olvassa el az egyik helyi lapnak június hó 8-án megjelent 45-ik szá­mát ; Esztergom gazdasági életének jelenlegi helyzetéről írt cikket, mely­a magunk sorsának intézői, a mi verejtékünkön keresztül lehet csak megteremteni a boldogulás útját és ha rongyosan, ha éhesen, ha fázva is járunk, erős hittel kell bíznunk és remélnünk" stb. stb. E komoly és szívbemarkoló intelmet dr. Antóny Béla polgármester intézi a város közönségéhez, tehát többek között a város alkalmazottaihoz is. Sajnál­juk, hogy e hazafias szellemtől át­hatott jó tanács szerzője a közel­múltban nem volt hivatalában, mert ő is a saját személyét illetőleg nyil­ván kikapcsolódott volna a pótillet­ményesek sorából, ami által a város évi 3330 pengő kiadástól mentesülnej amely összeg az összes pótilletmé­nyeknek circa 10 %-a. De aligha csalódunk, ha feltételezzük, hogy az ő jelenléte más fordulatot adott volna az ügynek s talán e cikkünk is tárgytalan lenne. A polgármester úr az ő közismert ékesszólásával és a fent közölt elvektől áthatva meggyőzte volna az érdekeltekéi és a képviselőtestületet arról, hogj a mai általános szegénység és nyo­mor közepette, amikor a remény­telenség és kétségbeesés rémei ki­sértenek, Esztergom határvárosbar 1931-rea várostól pótilletményt kérni adni és elfogadni nem opportunus é; nem időszerű. (B. L.> * A cikk egyes megállapításai nen az „Esztergom" megállapításai, é azok számára, akik a cikkel nen értenek egyet, a kérdést esetlege több oldalról való megvilágítása {Szerkesztő.) Mi minden volt az esztergomi Stefanie Mikulás-büfféjén ? város tényleges anyagi helyzetének ros a legelső alkalommal, mihelyt a feltárására s a kibontakozási le- teheti, anyagilag is kárpótolja őket nek utolsó bekezdése azt mondja, hetőségek mérlegelésére is kiterjed, a folyó évre megszavazott, de letil- hogy „mosta lelkek összefogására, Elhamarkodottnak tartjuk tehát, tott pótilletményükért. 1 áldozatkészségre van szükség, ál­Ritkán láttunk annyi jó ennivalc együtt, mint amennyi finom inyem séget az esztergomi Stefánia Miki lás- és karácsonyi vásárjára a j szivek összehordottak, hogy azt e árusítsák a kis gyermekek javár; Volt ott libamájpástétom, húsospit gesztenye, bor, torta, hideg hú aprósütemény, nyúlpástétom, p< gácsa, sütemény, dió, cukor, pog; csa, libamáj, felvágott stb. Az ad< mányozók a következők voltak: Ámon Károly, dr. Berényi Zoltái né, Bellovits Gyuláné, dr. Brenn« Antal, dr. Csárszky István, dr. E véky Istvánné, Einczinger Sándo Francsik Gyuláné, Fekete Maria Fischof Antalné, dr. Frey Vilmosn dr. Gönczy Béláné, Huber Lajosn dr. Hamza Józsefné, dr. Katói Sándorné, Kornháber Samuné, Mat; tyasóvszky Olga, Marosi Ferenci Matus Gyuláné. dr. Machovits Gyúl dr. Mattyasóvszky Béláné, Obermi ler Ferencné, Olajos Jánosné, Reu Ferencné, Reiter Alajosné, ( Schleiffer Mátyásné, gróf Sternbe Józsefné, Szatzlauer Gyuláné, Tai Tejszövetkezet, Vajda Árminr Vörös József. A Stefánia Mikulás és karácson vásárján felülfizettek: Báthy László 10 P, dr. Brey István 9 P, Bosztay Jenő 5 P, Ba mann Miklós 2 P, dr. Berényi Z< Télikabátok: leányka és flu 14, női ás férfi 25 P-től BflhOG-ná

Next

/
Oldalképek
Tartalom