ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-11-30 / 169. szám

van a magunk kultúránk városiak nélkül is, különösen nekünk csévieknek. Van héttanerős iskolánk éppen olyan magyar nyelvű tanítással, akárcsak bármely városnak azzal a külömbséggel, hogy a miénken nincsen torony. Egész télen át rendszeresen folynak a tanulságos és élvezetes oktató népművelődési előadások, van mozgószinházunk, amely a városiak igényeit is teljesen kielégítheti, van társadalmi életünk, kultúrházunk, 2000 kötetből álló könyvtárunk, amelyet a köznép lelkesedéssel vesz igénybe, vannak közcélú intézményeink stb., csak kávéházunk nincsen, nem szívjuk annak füstös, poros levegőjét. Csév községben is van olyan kulturális élet, amely az adott viszonyoknak és körülményeknek teljesen megfelel. Rendezünk szinielőadásokat, hazafias ünnepélyeket, különösen a városiak kedvéért, hogy ha minket látogatásukkal megtisztelnek, hogy külsőleg is láthassák Csév község hazafias és kulturális tevékenységét. De mindezekért sem dicséretet, sem jutalmat, sem kitüntetést senkitől sem várunk, de kritikát sem. Amit teszünk, azzal senkinek sem dicsekedünk, mert ez a mi hazafias kötelességünk. A turisták és a városiak részére utakat csinálunk, hogy a természet szépségeiben gyönyörködhessenek, természettudományi szempontból barlangokat tárunk fel, és anyagi erőnkhöz képest úgy rendezkedünk be különösen a mai nehéz viszonyok között, nehogy úgy járjánk, mint a tudós macskája, akinek megvolt a nagy tudománya, de kevés volt hozzá vágott dohánya. Csév község vezetősége nem emeltet ki újságcikkekben egyes személyeket a végzett hazafias és kulturális tevékenységekért és valószínűleg ezért nem tudnak községünk mindig fejlődő kultúrájáról, illetőleg társadalmi helyzetéről. Végtelenül sajnáljuk, hogy cikkíró községünk háttérként álliította be más községben végzett munkák kiemelésére, pedig e nélkül is megtudták volna, hogy Kesztölcön és Pilisszentléleken is hatalmas lökést kapottá kulturális és gazdasági élet. H. Gy. Pénteken este kigyulladt és leégett a párkányi kemény itőgy ár. Három robbanás. — Egyelőre felbecsülhetetlen kár. A hatalmas tűset as esstergomí gével oltották el. tusolták segítsePénteken este 7 órakor kigyulladt Párkányban a Frank-féle keményítőgyár, amely az országút mellett annál az útelágazásnál van, ahol a párkánynánai vasútállomás felé térünk el. A hatalmas épület tetőzete már fél 8 órakor feltartóztathatatlan lángokban égett, amikor megérkezett az esztergomi tűzoltóság is Pelcmann László tüzoltófőparancsnok vezetésével. A környék tűzoltósága is megérkezett és munkába állott, azonban a tüzet csak a jól felszerelt és bátor esztergomi tűzoltók segítségével sikerült lokalizálni és eloltani. A tűz, amely a száritóban keletkezett, csakhamar átterjedt az egész épületre és a tetőzet a nyugati szárny kivételével a lángok martaléka lett. Borzalmassá tette a tüzet az a három detonáció, amely a száritóban levő glycerincsövek felrobbanásából eredt. Erre a tűzokozta pokoli hőségben számítani lehetett. A második emelet mennyezete beszakadt és igy a tűz rengeteg kárt okozhatott. Az első emeletet sikerült megmenteni. A raktárhelyiség azonban, ahol óriási mennyiségű dextrin, keményítő s egyéb anyag volt felhalmozva, teljesen elégett s igy a kár egyelőre még alig felbecsülhető. Emberéletben nem esett kár, mindössze egy sebesülés történt: egy párkányi lakosnak a tűz körüli segítés közben arca több helyen berepedt. Az esztergomi tűzoltók hajnali 3 óra után tértek haza a tűztől, amelynek okát a helyszíni vizsgálat fogja megállapítani. A hatalmas méretű tűz következményeképen fél éjszaka vörös volt az ég Párkány felett. REKÍ Éjjeli szolgálatot november 29-től december 5-ig Rochlitz örökösök „Szt. lstván"-hoz címzett gyógyszertára (Széchenyl-tór sarok) teljesít. Vasárnap és hétfőn d. u. 5 órakor a „Stefánia" vásár keretében Dr. Brenner Antalné: „A két karácsonyfa" c. 3 felvonásos színművét adják elő. Nézze meg mindenki! A karácsony örömei a most országszerte dúló gazdasági válság közepette kétségtelenül fokozottabb gondok elé fogják állítani a jótékony egyesületeket, de az Esztergomi Kisdedovó Társálat ez évben is törhetetlenül bízik Esztergom város jószívű polgárainak áldozatos szeretetében, mely az immár 67 év óta fennálló kisdedovó növendékeinek karácsonyi örömeit országos csapások, fagyok, árvizek, tűzvészek, járványok idején is biztosítani tudta. Miért hagynák hát bús csalódottságban és reménytelen séf* ben kisdedeink várvavárt, szép ünnepeit, hisz talán az adakozókat • nem ismerő s mindent leküzdő szeI retet még néhány fillért fog tudni áldozni városunk szegénysorsú kisdedeiért? Gsak ennyit kérek kicsi növendékeink számára a kis Jézus nevében: néhány fillért, vagy valami kis édeséget, egyszerű játékszert, esetleg meleg ruhácskát. Ki mit akar. Aki a kis Jézus nevében némi áldozatot hoz a szegény kisdedekért, annak biztosan meghozza a karácsony a jótett lelki örömeit. Ebben a bizó felkérésben kérek kegyes adományokat december 15-ig lakásomra, vagya Bottyán-utcai kisdedovóba. — Marosi Ferencné hölgybizottsági elnök. Az „Esztergom" tárcája. Huszonegyes. Irta: zalai Szalay László. Egyszer a matézis órán — szundikáltam csöndben: a tanár úr kevélyen kopogott a táblán krétával... Szundikálás közben úgy jött ki, mintha távolról dühösen géppuskáznának ... Már kezdesz riadozni, hogy hasbalőnek... s félálomban mentenéd a nagyrabecsült bőröd ... mikor a nyitott ablakon ... galambbúgást hoz be a szellő... mire felsóhajtasz s nyugodtan továbbalszol... a gránátmentes utolsó padban..... Hát, amint szépen alszom, Avas Ince meg mint egy tengeralattjáró felbukkanik mellettem a tizedik padból ... Ül a földön s keveri a kártyát, szintúgy füstölög a kezében ... No — azt mondja —, játszunk ? Van kedved? — Ketten ? —- Idehijjuk a Jóskát is... És int és jön is már Jóska, a pad alá merülve, mint a szárcsa a kakás tóban... Leülünk a padok alatt körben ... Huszonegyest játszunk... A bankot én adom a Jóskával — mutyiban... A tanár úr meg csak géppuskázik a táblán ... Gyalázatosan vesztünk ... Most úszik el a utolsó hatosom ... Jóska oszt... Szomorú vagyok mindhalálig ... — Bank! — súgja a Vince ... Még egyet \\.. Kezdek lábbadozni Még egyet! ... Magamban hadarva imádkozom ... Elég ! mondja Vince. — Mienk a tök tízes ... Vesz a Jóska ... Zöld nyolcas ... Tizennyolc ... A szivem úgy ver, mintha pokrócot porolnának ... Ebben a pillanatban a Jóska odakap a kártyához, felcsap még egyet és befuccsol, mielőtt megakadályozhattam volna. Vince nevetve mutatja, hogy neki tizenhatja volt mindössze : zöld tizes, makk alsó meg a tök király. Irtózatos keserűség fog el!... És vágom Jóskát, de úgy pofon, hogy akkorát durran, mint a csikós karikása ... Rámveti magát, ütjük, pofozzuk, rúgjuk egymást... csak úgy száll a haj, a porral vegyest... Kigurulunk a padok közül... A kártyák szétrepülnek ... A tanár úr megrogyik térdben és kiesik a kréta a kezéből. Az osztály tombol, újong, ordit örömében ... Egyszer csak a Jóska bekapja a a hüvelykujjam tövig ... És marja, harapja, mint a veszett eb. Fáj irtózatosan, de ütöm is a fejét, hogy szintúgy zuhog. — Fogjátok meg a karját, mert agyonveri! — rendelkezik a tanár úr, de a Jóska csak fogja az ujjam rendületlenül!... — öntsetek vizet a fejére! — Az se használ. — Ott van a botom a sarokban, dugjátok a hegyes végit a szájába és feszítsétek szét a fogait... Pár perc múlva az igazgató előtt állunk. — Zsiványok ! Megnyúzlak benneteket !... Mit csináltatok ? — Igazgató úr! Az egésznek az a hitvány Borcsa - Jóska az oka! Matézis óra volt és mi a padok alatt szép csöndben kártyáztunk ... — Hogy a mennykő csapna belétek !... Oszt mit játszottatok ? — Huszonegyet — kezitcsókolom... — Huszonegyet... Hát aztán?... — Aztán én ezzel az utolsóval adtam mutyiban a bankot... Ő tartotta a kártyát — és a guta rögtön megüt — ez a vadállat bevágott tizennyolcra. — Jézus Mária! —- hördült fel az igazgató. — Bevágott tizennyolcra? — Be!... — Jóska! Igaz ez ? ... Azaz hogy miket beszélek: akasztanivaló betyárok vagytok mind a hárman!... Különösen te, marha — te, te... Hát hogy lehet józan ésszel bevágni tizennyolcra ?... De miket beszélek. Nem is lesz tebelőled ember soha! — Ebből?... Ember?... — De hát hogy mertek ti óra alatt kártyázni?... Mi?... Mond csak fiam, Szalay? — Ha én azt tudom, hogy éz a marha bevág tizennyolcra, dehogy kártyázok... — Nem sül ki a szemed, te Jósk?... Hányszor megverhettelek volna, oszt milyen kevésszer vertelek meg... No, de várj csak: ezután majd fesz rád gondom ... Osztán Vince: mennyi volt nálad kézben ? — Tizenhat!... — mondja röhögve Vince. — Na, látod... te, édesanya-szomoritó!... Minek is az ilyen balfeles ember a világon!... De miket beszélek!... Még engem is bűnbe kevernek ezek a betyárok... Szalay! Nyertél vagy vesztettél? — Vesztettem — Feküdj le!... Es rám hegedült egy kétujjnyi vastag pipaszárral hatot, de olyat, hogy azt hittem, a szemem ugrik ki... — Hát te hires: nyertél vagy vesztettél? — mondja megvetőleg Borcsa Jóskának... Az kínjában azt mondja: nyertem! — Hát még dacolsz is?... Na, megállj: Adok én neked, féleszű, tizennyolora bevágni! És rácsapott tizenkettőt olyat, hogy Borcsa Jóska berekedt az orditástól... Utoljára maradt Avas Ince. — Hát te, Ince, mondjad már: nyertél vagy vesztettél? Vakaródzik az Ince, aztán szorongva kivágja: — Én se nem nyertem, se nem vesztettem, kezét csókolom... Elneveti magát kedves jó igazgatónk, Gál Endre: — Takarodjatok ki, betyárok, ne kerüljetek mostanában a kezem ügyibe !... Télikabátok: leánska és fiu 15, női és férfi 27P-től BflbOG-ndL