ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-11-28 / 168. szám

XXXV. évfolyam, 168. szám fr Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Fenlek, 1930. november 28. ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. t^m^mmi nn.y0ttm«tami i.nni»»viii mm*m/l*m0iMf0t0m ***m0*ßi*m0!ml*^*tii*0*mit*ßl» Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők/ — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Kedves jó esztergomi polgár, aki minél inkább benne vagy a télben, annál nehezebb gondok társaságában éled napjaidat —, ha eddig még nem nyilt volna alkalmad jót cselekedni, most azután esőstől rádszakadt az alkalom. Egy gonddal mindenesetre kevesebb. Nem kell töprengened ezentúl azon, hogy hová rakd felesleges filléreidet. Hogy senki félre ne értsen bennünket, jóelőre leszögezzük, hogy nevezetesen a többséghez szólok, azokhoz a jó esztergomi polgárokhoz, akiknél valóban mutatkoztak fillérfeleslegek olyanféleképen, hogy mondjuk a papa titokban nem evett vacsorát, vagy a mama napi félliterrel kevesebb tejet vesz, mert minek a nagynak uzsonna, csak a gyerekeknek jusson, avagy apuka még egy hónapig eljárt a lyukas cipőtalppal stb ... Az ilyenformán előállott „fillérfeleslegekkel" azután időnkint sok baj és gond volt, mert bele kellett őrülni abba, hogy mibe fektessék a „felesleget", a cipőtalp kell-e inkább, vagy a Pistinek a meleg nadrág, vagy Bözsikének harisnya, avagy a kis testvérkéknek mégis a tejet kellene újra megrendelni, mert akkor több jutnia a soványka gyerekeknek és mégis csak az a legolcsóbb vacsora... Hát kérjük szépen, mi az ilyen „feleslegekkel" rendelkező polgártársainkhoz szólunk, akik bizony elegen vannak ahhoz, hogy innen szóljunk hozzájuk, és a világért sem szólunk azokhoz az aránylag kevesekhez, akiknek sohasem okozott gondot és szivf áj dalmát az, hogy felesleges százasaikkal és ezreseikkel mit tegyenek. Most sem ! Ezekhez szóljanak' mások ! Kedves fillérfeleslegűek tehát, eggyef kevesebb gond terhel benneteket! Jön majd az országos inségakció felhívása hozzád : adhatsz ! Megérkezik hozzád a megyei inségakció felhivása is : adhatsz! Hozzád szól a városi inségakcióra vonatkozó polgármesteri felhivás is : adhatsz ! Intézkednek az inségadód dolgában is : már oda is adtad ! Jönnek a gyermekfelruházási ivvvel: adhatsz ! Járnak az ingyenebédakció gyűjtői: tovább is adnod kell. Örömmel adhatsz és te adni is fogsz,, mert neked jó szived van és te igazán tudod, mit jelent a szegénység és nélkülözés. Jócselekedeted pedig annál nemesebbé lesz az abszolút önzetlenséggel, azzal, hogy neked viszont nem kell elfogadnod senkitől semmit. Neked ugyan nem ád senki semmit. Ür vagy te, esetleg valószínűen tisztviselő vagy más úriember, aki csak nem mehet népkonyhára ebédelni, de aki a jótett tudatában jobbizűen eszi majd a krumplit, mint a népkonyhába járók a a húst, és aki csak nem fogadhat el cipőt vagy ruhát a gyermeke számára, akinek ha egy inge is van, de ez az egy még megvan, s ez az, amire felhúzza azt a jó kabátot, amiben boldognak nézik, olyannak, aki feleslegekkel rendelkezik ... Aki rendszertámogató. Rezsimember. Jó ember. Nem lázongó. Biztos választási anyag. Akire támaszkodni lehet. Akitől mindenki elvár és aki mindig — várhat. Növekvő terheink Munkanélküliség, inségakció, szegénység, gazdasági krízis j: ezektől visszhangzik az ország. A gazda, az iparos, a kereskedő, és az intellektuelek legnagyobb része panaszkodik. Trianon oly szűkre szabta határainkat, hogy az elsóhajtott panasz is csakhamar ott terem Budapesten és kopog az ország sorsát intéző paloták lakóinak ajtain. És ha még csak elsóhajtott panasz lenne! De ez már ordító nyomorúság. Erre azután nagysokára megszólaltak nagy jó uraink. Odaállottak a mikrofon elé és bekiáltottak: — takarékosság az egész vonalonÖrülnénk is neki, ha tényleg az egész vonalon érvényesülne a takarékossági elv. Igy azonban azt kell látnunk, hogy a takarékosságot bizony csak lefelé hajtják végre. Aligha fog egy államtitkár, állami autó és reprezentáló bankett is áldozatul esni a nagy takarékosságnak. Szomorú gazdasági sorsunknak kútforrása minden kétséget kizárva : — Trianon. Eme nemzeti átkot azonban kormányzatunk és mi magánk is alátámasztjuk. Úgy az állam, mint az egyedek lukszuriózusan élnek. Valahogyan nem akarjuk észrevenni, hogy határainkat több mint kétharmadnyira beljebb tolták. Kivül maradt minden fánk, bányánk, óriási területű kitűnő termőföld és hatalmas ipartelepeink. Az államháztartás és mi magunk is azonban tetőtől talpig selyemben járunk, dacára annak, hogy az egyedeknek óriási százaléka rongyos és koplal. A „Pesti Hirlap" — „Programmot és munkát" cimű cikksorozatában élesen rávilágít a bajok forrására és feltárja óriásilag nökevő állami tehertételeinket. A cikksorozat VI. részében kimutatja, — feltétlenül alapos ismerettel, — hogy harminc esztendő előtt, a meghagyott, jelenlegi Magyarország az állami adóterherből négyszázmilliót viselt csupán. Ma egymiliárd és négyszázmillió ugyanennek a területnek az adóterhe. Harminc esztendejével sem volt paradicsomi élet a gazdának, de birta fizetni közterheit és fedezni tudta a szükségleteit. Virágzott az ipar és kereskedelem is, sőt még a rosszul fizetett középosztály is jobban élt mint ma. Eme közlemény IX. részében nagyon érdekes számadatokat találunk. Egynéhány tételnél összehasonlítást tesz az 1924—25. évi költségvetés és az 1929—30-as között. Igy példádául az akkori nemzetgyűlés két millió egyszázezer pengőbe került. Az 1929—30-as költségvetésben már 5 millió háromszázezer pengőt találunk előirányozva az országgyűlés költségeire. A fenti költségvetések szerint néhány tételnél a következő emelkedések állottak elő: Állami számvevőség . . 441.000 P Közigazgatási bíróság . 520.000 P Országos Földbirtokrendező bizottság 492.000 P Külügy ...... 5.000.000 P Pénzügy 73,000.000 P Belügy ...... 46,000.000 P Népjóléti 42,000.000 P Kultusz 68,000.000 P Igazságügy 26,000.000 P stb. pengővel emelkedett a költségvetés, ami bizonyára el is fogyott. Továbbiakban a cikksorozat ugyancsak egynéhány összehasonlítást tesz a háborúelőtti és jelenlegi CsonkaMagyarország bizonyos tehertételei között. Igy például megírja, hogy Nagy-Magyarországnak volt 19 államtitkárja, — ma van 27. ,Volt 28 helyettes állemtitkár s ma 91 tölti be ezt a helyet. A békebeli Magyarországot a minisztériumokban 300 miniszeri tanácsossal adminisztrálták, ma 650 látja el ugyanazt a munkakört.(?) Egyetemeken a békében 72 tanár adott elő, — a Csonka-Magyarországnak 343 egyetemi tanárra van pénze. Békebeli külügyünk 6 millióba került, amit most megcsonkitva 11*5 millióval fizetünk meg. — Hogy némi fogalmunk legyen a tehertételek személyi létszám emelkedési okán kivül más okokról is, közli a cikk pl., hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság tanácselnöke évi 50.000 P-t kap, és 30.000 pengővel dotált elnöke van. Amikor ezeket a szédületes számbeli ugrásokat olvassuk és összehasonlítást teszünk megcsonkított kicsiségünkkel, minden jóakaratunk ellillan és keserű nyál fut össze a szánkban, amit már lenyelni nem vagyunk képesek. Amíg 1925-ben még 30—36 pengős búzát árult a gazda, addig ma már a 15 pengőt is alig kapja meg, burgonyáját 3 pengőért sem birja értékesíteni és boráért kevesebbet adnak mint a szikvízért, akkor az állami tehertételeknek még ha nagyon fájó operáció következik is be, de kisebbedniük kell. Az operációt azonban ne a kisembereken kezdjék, hanem a nagyfizetésűeken és a felsők lukszusán. Igazi bírálatot csak az van jogosítva gyakorolni, aki önmagát is tárgyilagosan megtudja bírálni. Ha a magyar nemzet az államtól megköveteli a takarékosságot, mondjon le a közönség is lukszusáról. Ne I nyargalásszon külföldi kocsikon, ne legyen pénze minden vasárnap I meccsekre, ne járjon hétköznap i

g E sztergom szenzációja dec. 31-ig! KaráCSOIWÍ Vásár ^.ki még nem tudja, győződjön meg, |V a legolcsóbb | Vermesnél! A legszebb női és gyermcktétikabáiok 1