ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-11-23 / 166. szám

XXXV. évfolyam, 166- számAra köznap 10, vasárnap 16 fül. Vasárnap, 1930. november 23 ESZTERGOM keresztény politikai és társadalmi lap. auf ««WjWOnii 1 n -in r m - ri->"—ni~iii~i ~ -rfiff—i| — r<«mMietfMAm^M*M Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.* — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Szertefoszlott remények, Esztergom, 1930 november 23. Amikor felocsúdtunk a kommün kábultságából, mindenkinek az volt a gondolata, hogy tenni kell valamit. El kell takarítani az erkölcsi és gazdasági romokat. Építeni kell, új gazdasági élet országútját kell megépíteni. Eme talpraállási folyamat elől Esztergom városa sem térhetett ki. Mi is éreztük, hogy városunk elmaradt gazdasági életét már modernebb, jövedelmezőbb alapokra kell fektetnünk. Ábrándoztunk kertvárosról, fürdővárost is akartunk csinálni. Iskolaváros is kedvenc eszménk volt és csináltunk saját elhatározásunkból fülig eladósodott várost. Csináltuk ezt pedig akkor, amikor a városnak egy fillér adóssága sem volt. Csináltuk? Igenis csináltuk, mert hisz a képviselőtestület beleegyezésével és határozata alapján történt minden. Helyes megállapítás az, hogy előre senki sem láthatta a jelenlegi általános gazdasági krízist. De emlékezzünk csak! A vízvezeték, a részbeni csatornázás, az útburkolási munkálatok alatt annyira megjött mindenkinek az étvágya, hogy a képviselőtestület tagjai nem győztek kifejezést adni a kívánságoknak, sőt felülről is sürgettek bizonyos tennivalókat. Polgármesteri székből kellett a képviselőtestületet figyelmeztetni a kívánságok mérséklésére. Egyik-másik képviselő szintén a mérséklés mellett foglalt Äz „Esztergom" teája. Regény az 'esztergomi cserkészekről. Radványi Kálmán: Cserkészúton Spanyolföldön. Márton Lajos rajzaival. Révai kiadás. Ára félvászonkötésben 4 pengő 50 fillér. — Kapható minden könyvkereskedésben. Regény, amelynek jól ismert esztergomiak a hősei. Nem írtak ilyent már 50 esztendő óta. Néhai Kőrösy László próbálkozott ilyesmivel, de ő is inkább Esztergomnak akart propagandát csinálni vele. Radványi Kálmán dr.-t, a „Zászlónk" közszeretetben álló felelős szerkesztőjét nem hevítették propaganda célok. Azt hiszem, inkább Jules Verne regényei lebegtek szeme előtt. Diákkori tapasztalatából tudja, hogy ilyenek kellenek a díáknépnek: kaland, vidámság, bonyolult, de megfelelő szerkesztési művészettel érdekesen Mbonyolíthaíó helyzetek, jó sok ismeretterjesztő rész, azonban anélÍT*T-*ff y""""" •—«»— muwnammmum állást és kifejezést is adott aggodalmainak, de voltak, akik folytonosan köveíelődztek és mindent sürgettek. Ha akkor kellő mérséklést tanúsítunk, vagy felülről leintik a túlköveteléseket és a város erejét meghaladó kiadásokat, a mai általános gazdasági krízis mellett sem állana a város ott, ahol ma. Úgy a város vezetőségének, mint az alkotni akaróknak mentségül szolgál az, hogy mindenki bízott a jobb jövőben és egy hosszúlejáratú olcsóbb kölcsönben. E sorok írója ezenkívül még állami segélyt is sürgetett úgy a helyi, mint egyik fővárosi lapban is. Sajnos, egyik remény sem valósult meg. Ezenkívül beállott az általános rosszabb pénzügyi helyzet is. Hátralékok egész hegyei emelkedtek, minek következtében a város nem birt eleget tenni folyó kötelezettségeinek. Reményeink ködként foszlottak szerte s vészes, sötét felhők tornyosulnak felettünk, melyeket semmiféle vizsgálat sem fog szerteoszlatni. A jelenleg folyó vizsgálat mindenesetre megnyugtatólag hat, de ki kellene azt terjeszteni arra a képviselőtestületre is, amelyik mindent megszavazott, mert ha nincs képviselőtestületi határozat, nern merülhettek volna fel az esetleges túlkiadások sem. Hogy most kibővítik az üdülőt és végre alapos tatarozás alá veszik a laktanyát, ez csak munkaalkalmat jelent, de bérjövedelmet aligha. Talán a vízvezetéknél fog jövedelmezni valamit. Idegenforgalmunk nem vált be olyan arányban, ahogyan reméltük. Nyaralók alig telepedtek le a nyári szezonra városunkban. Az egy napi kirándulóktól, leszámítva 1—2 vendéglőt, fürdőt, 2 cukrászt és dinnyeárust, alig maradt haszna a városnak. Kecsegtető reményünk volt az ármentesítési munkálat is. Államsegélyről, hosszúlejáratú olcsó kölcsönről volt szó. Az ármentesítés nemcsak munkaalkalmat szolgáltatott volna, hanem nagy darab földet is tett volna gazdaságosabbá. De vájjon a mostani 15 pengős bor és búzaárak és a magas állami s városi terhek mellett meri-e a földműves még ármentesítési díjjal is megterhelni holdacskáit ? A mostani ármentesítési érdekeltség kicsi, azt ki kell bővíteni Tatig és talán csak akkor volna a védekezés is eredményes s kisebb összeg terhelné holdankint a gazdát. Dicséretre méltóan folyik jelenleg is közadakozásból a város csinosítása. Igy foszlik és foszlott szerte minden reményünk s maradtunk minden történelmi nevezetességünk mellett is szegény város. Vitái István. Harminc munkás foglalkoztatásával indult meg a munka. A tiszti üdölőtelep főépületének egy emelettel magasabbra való építése csütörtökön megkezdődött. Az építést a m. kir. belügyminiszter Dr. Huszár Aladár főispán előterjesztésére szóbeli felhatalmazás alapján engedélyezte. A munkát az u. n. Forbáth-féle emelő eljárással végzik, amely a tetőnek oly módon való ötletes felfüggesztése, hogy az a legnagyobb viharokat kiállja s alatta a munkások esőben is dolgozhatnak. Az építési munkálatokat az esztergomi Pfalz és Szenté vállalkozó cég kapta meg, amely már az indulásnál 30 eddig munkanélkül volt munkásnak adott keresetet. Jövő vasárnap Stefánia-vásári kül, hogy ez túltengene, sőt a mesét űzi-bajtja előre figyelmet mindvégig lebilincselő módon. És kép, kép egymás hegyén-hátán, ami már azért is érdekessé teszi az olvasmányt, mert a rajzoló Márton Lajos is szerepel a regényben, mégpedig annak leghálásabb szerepében, amelyen sokat és ártatlanul lehet nevetni. A főhős mégis Kasszián főparancsnok úr. Mintha csak egy Verneregényből lépett volna ki. Éppen most társalog mister Spenzerrel, a kenti cserkészek parancsnokával az angliai Jamboree legszebb napján, lord Rothermere és Harmsworth beszéde után. — Mister Spenzer, mi sohase felejtjük el az önök jóságát. Az angol a világ legudvariasabb népe. — De csak akkor, ha fölkérik rá! — nevetett Mr. Spenzer. Az angol hideg és tartózkodó, mert nem szeret senkinek az ügyeibe beleavatkozni. Hanem, ha valaki megtetszik neki, azt agyonszereti. -— Remélem, alkalmat ad nekünk, hogy megmutassuk önnek a magyar udvariasságot. Látogasson meg bennünket! — szólt Kasszián. Mr. Spenzer legyintett: Esztergom szenzációja dec. 31-ig! Aki még nem tudja, győződjön meg, a legolcsóbb — Ez a nyaram már le van foglalva. Barcelonába megyek. — Barcelonába? A világkiállításra? — Természetesen oda. Ilyet nem lát az ember minden nap! Megnézem a magyar pavillont is. A mezőgazdasági rész nagyon érdekes lehet; dicsérik, akik látták. Mondja, kedves uram, mit állítottak ki? Kasszián úr elpirult. Igazán nem jutott eddig eszébe érdeklődni, hogy mi az a nemzetünkre jellemző művészeti és ipari anyag, amivel Barcelonában kirukkoltunk. Szerencsére a cserkészek énekkara magyar nótákat adott elő s a „Krasznahorka" lágy bánata és a „Csinom Palkó" pattogó tüze jobban érdekelte e pillanatban Mr. Spenzert, mint a barcelóniai út. Kasszián főparancsnokot azonban fenékig fölkavarták ' Mr. Spenzer szavai. A főparancsnok úrnak sok jeles tulajdonságát lesz még alkalmunk megismerni : egy jellemvonását azonban már most elárulom. Ha meghallja, hogy valaki utazik, őbenne is feltámad az utazási láz. Azonnal a pénztárcájához kap és számítgatni kezd. Mikor a szoprán kivágta, hogy „Nosza rajta, jó katonák", akkor már Kasszián úr fejében megszületett a gondolat: 'm Mi volna, ha én is elmennék Barcelonába ? S mire a dal utolsó akkordja elhalt, s a közönség tapsölt, éljenzett, Kasszián főparancsnok úr megbökte Mr. Spenzert: — S mikor indulunk? — Hová? — lepődött meg az angol. — Hová? Hát éppen az előbb említette, hogy meg akarja nézni a világkiállítást! — Hát ön is jön ? — örvendezett Spenzer úr. — Nagyszerű! Egy hét múlva indulunk. — Nem jó! — szólt Kasszián kedvetlenül. — Jöjjön holnap! — Az lehetetlen... Nekem egyéb dolgom is van! Ezután az író mesteri tollal írja le, hogyan tartottak a „Hollók" éjféli közgyűlést, hogyan ütötték nyélbe rövid órákon belül az egész uti programmot. Az események a film gyorsaságával folynak, úgy hogy le nem tudja tenni az olvasó ezt az érdekes könyvet, míg a végére nem ér. Közben állandóan a legtalálóbb jellemzéssel tesznek-vesznek a regényes útirajz hősei. Valamenynyire ráismerünk, valamennyiüket aracsonyi vasár érmesnél i • A legszebb női és gyermektétikabátok I