ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-29 / 156. szám

XXXV. évfolyam, 156. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1930. október 29 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetésiára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Van is, nincs is. Az Esztergomnak szánt állami segélyre kell azt mondanunk, hogy van is, nincs is. Ha ugyanis arra gondolunk, hogy a miniszter ad ötvenezer pengő segélyt, akkor van. Ha pedig arra gondolunk, hogy az üdülőre szánt tízezer pengőhöz még egy jó summa pénzt is kell felvennünk, hogy a munkát megkezdhessük, és,ha arra gondolunk, hogy a további negyvenezer pengő halastóra van adva, — akkor bizony nincs. Legalább is rögtön nincs. A város vezetőségének minden képességét és jóakaratát össze kell szednie, hogy ez a segítség mégis csak meglegyen és az inségmunkát Esztergomban is megindíthassa még a tél előtt: ez kétségtelenül igaz. Nem olyan könnyű dolog ez, mert a város vezetőségének a hétfői közgyűlésen egyhangúlag követelt azt az irányelvet kell szigorúan követnie, hogy éz a szegény, adóssággal nyakig terhelt város egy fillér többterhet magára nem vállalhat, mert akkor — amint az egyik felszólaló földmivesképviselő nagyon jól megjegyezte, az inségmunka kiadása folytán még nagyobb lesz az inség ebben a városban — az adófizető polgárság között. Nem olyan értelmetlenek azok a földmives képviselők! Sőt! Nagyon jól tudják és érzik ők azt, hogy mit tehet és és mibe mehet bele a város a mai nehéz viszonyok között, és mibe nem. Nem a haladás és az épitkezés ellen vannak ők, hanem félnek a több tehertől, amit már nem birunk, — és józan gondolkozásukat legjobban bizonyítja az, hogy amikor elnyerték a felvilágosítást, hogy az üdülői épitkezés a kincstári bérfelemelésre számítva önmagát fizeti ki és a városnak nem lesz költsége rá, még az üdülői építkezést sem ellenezték. Be kell látnia a kormányhatalomnak is, hogy Esztergomnak nem kölcsön kell, hanem nagyobb állami szükségsegély, ha nem is százezrek, mint amennyit más városok kaptak, de legalább is duplája az ötvenezernek. Hiszen oly keveset kapott eddig Esztergom ! A pénzt pedig nem kötött marsrutávál kérjük, hanem minta város vezetősége sürgős memorandumában kifejti, az itt legsürgősebben végezhető és a város közönségére nézve legüdvösebb közmunkára. Viszont igaz az is, hogy a felterjesztésnek már holnap el kellene mennie és a munkálat tervének már holnapután a minisztériumban kell lennie, hogy a következő napon már itt legyen a segély és az utána következőn meginduljon az életet és keresetet adó munka. A vármegye gyüjtőivet küldött szét az inségakció céljaira. Komárom—Esztergom vármegye területén az inségakció folyamányaképen dr. Huszár Aladár főispán és Palkovics László alistpán aláírásával minden egyes törvényhatósági biz. taghoz gyüjtőiv ment Ismeretes, hogy Komárom és Esztergom vármegyék törvényhatósági bizottsága a munkanélkülieknek munkaalkalmak nyújtásával való segélyezése céljára a törvényhatóság egész területére kiterjedő adománygyűjtést rendelt el. Az országszerte és igy törvényhatóságunkban is jelentkező nagy munkanélküliség nyomán járó bajok a • legsúlyosabb következményeket vonhatják maguk után, hacsak ezen bajok orvoslására idejében hatékony intézkedések nem történnek. A baj oly mérvű, hogy annak leküzdésére az állam és a hatóságok rendelkezésére álló anyagi eszközök nem elégségesek. Magának a társadalomnak kell tehát saját jói felfogott érdekében is az állam es a hatóságok munkájához segítő kezet nyújtani. Ezért azon kérelemmel fordul a megye a bizottsági tagokhoz, hogy a jelzett célra vagyoni és jövedelmi viszonyainak megfelelő adományt adjon, egyszersmind a csatolt gyüjtőiven ismerősei körében gyűjtést eszközöljön és a gyűjtött összegeket a felhíváshoz mellékelt utatránylap felhasználásával küldje be. Az „Esztergom" tárcája, Amerikai életképek. Irta: Dr. Tóth Kálmán teológiai tanár. VI. Az amerikaiak szórakozásai. Ami az amerikaiak szórakozásait illeti, azt kell mondanunk róluk, hogy roppant naivak, sőt egyenesen gyerekek. Gyerekes örömmel űzik pl. még öreg emberek is a golf játékot óriási golfpályáikon. Továbbá a bess-ball játékot, mely azonos a mi métázó labdajátékunkkal, de ott csak most találták ki, és úgy felkapták, hogy sok ezer dollárokat fizetnek a proíessionista bess-ball matadoroknak. Egy kath. egyetemnek derék növendéke pl. 75.000 dollár rendes évi fizetéssel van szerződtetve kitűnő bess-ball játékáért, azonkívül minden ütésért 1000 dollárt kap, ha sikerült neki labdáját megtalál hatatlanul kivágnia a játszótérről. Egy napon ily módon csekély 30,000 dollárt vágott zsebre. Ilyen nyereséges napokon, minthogy maga is árvaházi gyerek volt, a kath. árvaházaknak heted hétországra szóló ünnepnapot rendez, amelyen ellátja a kis árvákat minden földijóval. Minthogy a nagyvárosokból néha 30—40 km.-t kell autózni, hogy golfvagy „ bessz-ballpályára juthasson valaki, most már a városi üres telkeken is mindenfelé rendeznek be golf-pályákat. Teleépítik törpe hegyekkel, halmokkal, várakkal, kastélyokkal s éjszakánként szélbenesőben, hidegben, melegben fanatikus buzgalommal űzik ragyogó villanyvilágítás mellett ezt a gyerekes játékot. . A boxolás és versenyfutás is olyan népszerű mulatságok Amerikában, hogy félnapokat is ülnek drága pénzért esőben-viharban a félmillió dollárokkal jutalmazott versenyzők embertelenül durva játékának szemlélésében. Minden, ami különleges, szenzációs, gyerekes örömet okoz az amerikaiaknak. Óriási érdeklődés kisérte pl. az idei nyár elején annak a szerencsétlen polyáknak vállal kozását, aki hordóba záratta m agát s néhány száz dollár jutalomért fogadásból legurult a Niagara 44 méter magas kanadai vízesésén. A legurulás ugyan szerencsésen sikerült, de szegény flótás mégis szerencsétlenül járt, mert a vízesés alján háborgó vizek torlódásában nem tudták hamarosan felfedezni a hordót. A hullámok észrevétlenül messzire elsodorták a versenyfogadás szinterétől. S mire rábukkantak, már elfogyott a hordóba zárt oxigén és úgy járt szegény ember, mint az egyszeri cigány lova, mely már épen akkor fordult fel, amikor már megszokta a gazdájától beledresszírozott koplalást: a peches versenyző megfulladt. Egy amerikai elődje a mult évben sokkal szerencsésebb volt. Sikerült a vészes lejtőn ép bőrrel leugrania és jó néhány száz dollárt zsebrevágnia. Az idei nyáron a Newyork melletti Coney íslandon, ahová vasárnapokon egy millió ember szokott kirándulni, közmulatás tárgya volt egy kedélyes yanke, aki arra vállalkozott, hogy heti 500 dollárért 28 napig fog ülni egy villamos pózna tetején. 22 napig vitézül állta az üldögélést ez a modern stilita az oszlop csúcsán, de aztán újra kezdte az üldögélést az ég és föld között, unni mi mi im«»!!' iiiiiriiiiiiii •• :*g«g hogy a fogadást megnyerje. Szinte ragadós betegségként terjed az üldögélés divatja jó pénzért a fák tetején. A detroiti moziban (művi, vagy scho) láttam, hogy egy magasban üldögélő matadort, aki egy felhőkarcoló villámhárítója tövében 20 napig hősiesen kitartott, leszálláskor óriási néptömeg ünnepelte virágokkal, szónoklatokkal, mint valami nemzeti hőst, vagy győztes hadvezért. A minden európai képzeletet felülmúló reklámozásban is a népies psyche törvényei szerint azt keresik, ami mulatságos, mulattatóan, nevettetően érdekes. Newyorkban egy cég a fürdőtrikóját úgy reklámozza, hogy az emelet terraszáról, mint valami trambolinról, leugrik az utcára egy fürdőtrikós férfi. Egy gyakran látható utcai óriási képen valami újfajta cigarettát oly módon ajánlja a cégje a közönségnek, hogy a tengerben úszó fiatalember kétségbeesetten kiabálja a parton cigarettázó és turbékoló szerelmes párnak: Light on for my *~ gyújtsatok meg nekem is egyet. (Folyt, köv.) Elismert dolog A női és gyermek télikabátok legszebb, legnagyobb választéka Vermesnél K

i°d Kossuth L.«u. szám.