ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-19 / 152. szám

néhány község iparosságát. Ennek a két háznak van ma avató ünne­pélye, melyen résztvesz a hivatalos vármegye is. Alig néhány év alatt az állami iskola mellé sorakozott a hajóállo­más, csendőrlaktanya, tanonciskola, vágóhid és villamvilágitás, sőt ta­vaszra Kultúrházat építenek és jár­dával látják el a községet. Ha most ezekhez hozzávesszük a szaléziak négyosztályú gimnáziumát, olyan kultúrképet nyerünk Nyergesujfalu­ról, amilyennel kevés község dicse­kedhetik. A kipróbált tanítói kar, a szalé­ziak kitűnő nevelő hatása, a község érdemes elöljárósága együttvéve teremtették meg a mai virágzó Ny ergesujfalut, mely méltán ünne­pelheti alkotóképességét, amihez mi itt a nyilvánosság előtt is a legna­gyobb elismeréssel járulunk hozzá. A nyergesujfalui ünnepség, amely­nek részletes sorrendjét mult vasár­napi számunkban közöltük, ma reggel 9 órakor kezdődik, amikor megér­kezik József főherceg, akit Reviczky Elemér főszolgabiró fogad. Az esz­tergomiak a vasárnap reggel 3 / 4 8 órakor a Központi Kávéház elől in­duló autóbusszal mennek Nyerges­újfalura. Az inségakció megszervezése Komárom—Esztergom megye területén. A jegyzők, lelkészek és tanítók bevonása a nagy munkába. — Az esztergomi bizottság tagjai: Mátéffy Viktor és vitéz Szivós-Waldvogel József. A törvényhatósági bizottsági köz­gyűlés felhatalmazása alapján a Komárom és Esztergom megye terü­letén levő munkanélkülieknek mun­kaalkalmak nyújtásával való segé­lyezése, valamint a tél folyamán előreláthatólag bekövetkező nyomor enyhítése érdekében a törvényható­sági bizottság által elrendelt akció keretén belül mindazon kérdések megoldására és mindazon intézke­dések megtételére, amelyek társa­dalmi úton hajtandók végre, nem­különben az akció céljára, szükséges anyagi eszközök összegyűjtése cél­jából az egész törvényhatóság terü­letére kiterjedő hatáskörrel biró központi bizottságot és ezenkívül járásonkint és mindkét megyei vá­rosban egy-egy bizottságot szerve­zett az alispán. A központi bizottság feladata lesz az egész akciót irányítani, a hatás­körét túlhaladó intézkedésekre az illetékes hatóságoknak javaslato­kat tenni, az akció céljára begyűlt és külön alapként kezelt összegek felett rendelkezni és a törvényható­ság egész területére kiterjedő olscó, illetve ingyenes ruha- és lábbeli­segélyakciót megszervezni. A városokban szervezett segélyező bizottságok közvetlenül intézik a város területén az összes segélye­zési teendőket. — A nyomor eny­hítése érdekében teendő intézkedé­seket a már létező és működő tár­sadalmi egyesületek megfelelő szer­veinek bevonásával hajtják végre. A járási bizottságok valamennyi községben a községi jegyző, a hely­beli lelkészek és tanítók bevonásá­val .megszervezik a helyi bizottsá­gokat, az azok által az akció céljára gyűjtött Összegeket a központi alap­nak beszolgáltatják és a segélyezési akciót a járás területén irányítják. Ezen bizottságok a következőként alakulnak meg: A központi bizottság elnöke az alispán; a megyei városi bizottságok elnökei az illető város polgármes­tere, a járási bizottságok elnökei az illető járás főszolgabiráia. A központi bizottság tagjaiul fel­kérte az alispán Báthy Lászlót, dr. Fehér Gyulát, Etter Ödönt, dr. Gr óh Józsefet, Fekete Rezső árva­széki elnököt, Karcsay Miklós dr. vármegyei főjegyzőt, Serényi Gyula vármegyei számvevőségi főnököt, a három járási főszolgabírót és a két megyei város polgármesterét. A bizottsági előadó Fekete Rezső, a jegyző Vizváry Viktor lesz. Az Esztergom városi bizottság tagjaiul Mátéffy Viktort és vitéz SZÍVÓS- Waldvogel Józsefet kérte fel az alispán. Komárom város bizottsági tagjaiul pedig Vetsey Ede ny. altábornagyot és Keleti József ny. állategészség­ügyi főfelügyelőt. Az esztergomi járási bizottság tagjai Schmidt Sándor és Dr. Frey Vilmos, a tataié pedig Lőke Károly és Behling Konrád bányaigazgató, a gesztesi járási bizottság tagjai Lengyel István és ifj. Péntek Pál orszgy. képviselő lesznek. Befejezik a vízivárosi zárdai épít­kezéseket. Folyó hó 13-án dr. Mészáros Ká­roly h. államtitkár vezetésével a kultuszminisztérium egy műszaki bi­zottsága járt Esztergomban, hogy az esztergom-vizivárosi rk. zárdaiskola építkezési ügyeit a helyszínén tanul­mányozza. Miután megállapították, hogy az épület még befejezetlen, uhrini Kovács József építési vállal­kozó pedig kijelentette, hogy az ellene elrendelt csőd miatt az épü­letet befejezni nem tudja, a bizott­ság elhatározta, hogy a befejezési munkálatokra költségvetést készíttet s új árlejtést fog hirdetni, úgyhogy az építkezés még a folyó évben befejezhető legyen. Benkő M. Szeré­na kormányzói kitüntetésének átadása. Csütörtökön délután 5 órakor a vízivárosi zárda egyik szépen fel­díszített termében adta át dr. Huszár Aladár főispán Benkő M. Szeréná­nak, a szatmári irgalmas nővérek magyarországi h. tartományi főnök­nőjének azt a kormányzói elisme­rést jelző diszérmet, amellyel őt ötven éves áldásos szerzetesi mun­kássága jutalmául a Kormányzó úr Őfőméltósága kitüntette. A zárda növendékeinek sorfala közt felvonult előkelőségek sorában láttuk dr. Bre­yer István félsz, püspököt, dr. Le­pold Antal és dr. Török Mihály prelátus-kanonokokat, Palkovics László alispánt, Mátéffy Viktor pré­post-plébános, orszgy. képviselőt, dr. Brenner Antal városi főjegyző, pol­gármesterhelyettest, dr. Sántha Jó­zsef városi tanácsnokot, dr. Etter Jenő városi főügyészt, BIeszí Ferenc |m. kir. pénzügyi főtanácsost, Korn­háber Samu ny * alezredest, Mike Lajos dr. kir. közjegyzőt, Bodnár György ny. kir. tanfelügyelőt, Borz Lajos kir. s. tanfelügyelőt, dr. Mattya­sovszky Kasszián, Obermüller Ferenc és Bartal Alajos igazgatókat és több közhivatali vezetőt, valamint a hely­beli papság és a hölgyközönség számos kiváló képviselőjét. A főis­pán megérkezése után a kitüntetett főnöknő Báthy László prelátus, fel­sőházi tag, a rend protektora, Nád­ler István pápai kamarás, tanító­képző intézeti igazgató, Blaskovics Piacid leánygimnáziumi igazgató és M. Immaculata nővér, polgári leány­iskolái igazgató kíséretében vonult be a terembe, ahol dr. Huszár Ala­dár főispán üdvözölte az ünnepeltet. — Igaz örömömre szolgál — úgy­mond —, hogy megjelenhettem e zárda szentelt falai között, hogy elég gyakran rajtuk ütnek a ban­diták és túlerejükkel legyűrik a fegyveres kísérőket. Különösen olyan nagyvárosokban, ahol sok az olasz és balkáni desperado, gyakran élén­kítik a nagyvárosok csendéletét ilyen revolveres banditatámadások. Változatosság kedvéért a jókedvű taljánok egymásra is sokszor sütö­getik el revolvereiket. Vígan puffog­tatják le egymást az ablakon ke­resztül. Ha valaki kilép az utcára, nagyon helyesen teszi, ha előbb elkészíti a végrendeletét, és fel­ébreszti magában a tökéletes bána­tot, mert sohasem tudhatja, ép bőr­rel ússza-e meg a kirándulást a banditáktól rettegésben tartott nagy városban. Mert egy-egy eltévedt revolvergolyó akkor is átlyukaszt­hatja koponyáját, ha erszényében egy dollár sem lapul meg. A végrendelet elkészítése és a tökéletes bánat felindítása egyéb­ként nemcsak a banditák miatt ta­nácsos, hanem a szédületes autó­forgalom miatt is. Az amerikaiak nagyon fegyelmezettek és óvatosak a kár hajtásában, vagy ha nem volnának azok, az utca keresztező­déseknél meglapuló teljhatalmú rendőr hamarosan megtanítaná őket az automatikusan működő jelző­lámpák respektálására. Ha valaki csak egy tapodtat tesz is előre, mihelyt kigyulladt a tilost jelző vörös lámpa, rögtön ott terem rej­tekhelyéről a rendőr és lebünteti legalább öt dollárra. S ellene nin­csen apelláta. A rendőr feltétlen nagy úr. Ha pedig elgázolt valakit, egész életére lecsukják és termé­szetesen káréját is elveszik egyéb kártérítésekre. A tilalmat jelző vöröslámpa stop­jag (megállj) után pár perc múlva kigyullad a cantion-t (vigyázat!) jelző sárga lámpa. Ekkor már mindenki sarkantyúzza paripáját, hogy mikor kigyullad a zöld fény, go (mehet) felírással, rögtön neki iramodhassék. Ilyen óvatosság és fegyelmezett­ség dacára mégis súlyos ezrekre rúg az autószerencsétlenségek száma évenként. Az idén pl. csak 1930. júl. 12-ig 8760 volt az autó okozta halálesetek száma, a mult évben ugyanennyi idő alatt 7912. Magá­ban Newyorkban és környékén négy hét alatt 1344 volt a halálesetek száma autóösszeütközések folytán. Egyszer Buffalóban nekem is lúd­bőrzött a hátam, midőn láttam egy embert, akiről tetőtől-talpig csupa vérpatakok folytak végig. Karéjával neki ment egy utcai vaslámpaosz­lopnak, összetörte azt, összetörte káréját és önmagát is. Átlag 15—20.000-re lehet tenni évenként a halálos kimenetelű „ac­cident"-ek (balesetek) számát, me­lyek a sebesülésekkel együtt kb. 75—100.000-re rúgnak. Szóval a gazdag Amerikában sem fenékig tejfel az élet. Mert a nagy forgalom szinte megöli a forgalmat és megöli az emberi életet, vagy legalább is az emberek idegzetét. Az autóforgalom Amerikában. Már pedig az autóforgalom szédü­letes méretek között mozog. Mert az amerikai életnek egészen külön­leges élvezetei közé tartozik az autózás, amerikai nyelven rájdolás. Amerika az autók legigazibb hazája. A rendes körülmények között 120,000 munkással dolgozó detroiti Ford­gyáron kívül a konkurrens vállala­tok autógyárainak százai ezerszámra gyártják naponkint a kárék külön­böző típusait. Csak maga a detroiti Fordgyár naponként 720 drb. kárét bocsát útjára és naponként 10.000 autóalkatrészeit gyártja a munká­soknak most felére redukált lét­száma mellett. A 600—700 dolláros, tömegfogyasztásra szánt elegáns Fordautókon kívül az 1000—10.000, 15.000 dolláros káréknak tíz-, sőt százezrei sürögnek-forognak a nagy­városokban és környékükön. Magá­ban Newyorkban kb. egymillió káré van forgalomban s velük szemben csak 4—5 konflis maradt fenn a régmúlt forgalmának tiszteletreméltó járművei közül. Valamikor a konflis­lovak ijedeztek a káréktól. Most már a kárék ijednek meg a gyér­számú konflisoktól. Az Egyesült Államokban annyi autó van, hogy a 1227 2 millió lakost egyugyanazon percben mind autóra lehetne ültetni. Mert kb. minden 5—6 emberre jut egy-egy káré. A legtöbb embernél ez természetesen nem luxuscikk, hanem szükségleti tárgy. Mert még autón is 1—l l / 2 óráig kell mennie munkahelyére a szédítően nagy amerikai távolságok mellett. A gyárak és hivatalok mel­lett az autók százai és ezrei tábo­roznak naphosszat reggel 8 órától este 5-ig. Délután öt óra tájban ezek az autótáborok mind lábrakelnek, vi­szik haza elfáradt és kiéhezett gaz­dáikat. Hat órakor minden amerikai asztalhoz ül. Akkor van estebéd. Vagyis helyesebben az igazi ebéd. (Dinner). Mert délben csak holmi sandvich-féle harapnivalót szoktak hirtelenében bekapni lunch címén. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom