ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-10-17 / 151. szám
XXXV. évfolyam, 151. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1930. október 17 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Az aranymisés Machovich Gyula dr. A sokszínű ősz, a bágyadt októberi verőfény dr. Machovich Gyula prelátus, érs. általános helytartót más években ilyenkor Esztergomban köszöntötte. Kora reggelenkint a bazilika egyik meghitt márványoltáránál mondta szentmiséjét, majd a káptalani zsolozsmák közben csendült fel áhítatos hangja, később pedig az érseki helynöki hivatal aktái közt találtuk, ahol egybehalmozódnak az egész egyházmegye ügyes-bajos dolgai és gondjai. Csak napszállat táján sétált le a Magyar Sión hegyéről a város poros-aszfaltos utcáira s ott elvegyült a járókelők közt, be-betért áz üzletekbe, a Kath. Körbe s szellemének derűs aranyát szórta szét tisztelői között. E héten hiába csillogtatja a szép őszi nap a bazilika aranyos keresztjét, hiába nyúlik sötétkéken a Vaskapu orma a világoskék, felhőtlen égboltozat felé, hiába játszadozik- a lassúfolyású Duna habjain a hosszú ökörnyálakat hordozó szellő ; Machovich Gyula elutazott Esztergomból, — hogy elmondja aranymiséjét. Hol ? — senkinek sem mondta meg, amikor felült a vonatra, csak egyedül . . . egyedül akar lenni, valahol a gyakran bebarangolt régi szép tájak egyikén, talán valamelyik csodaszép-alpesi falucska tiszta templomocskájában, vagy az altöttingi, máriazelli csodás Máriaszobrok oltárainál, de lehet, hogy a lillafüredi tündérkastély környékén, az egyik csöpp bükkalji magyar falu egyszerű hívei között... Bő tér nyílik a találgatásra, csak egy a bizonyos, hogy ahol áz aranymise boldog könnyeket fakasztó imái elhangzanak, csönd és áhítatos hangulat van, a lélek pihenni és felüdülni tud s messze — igen messze van a szürke hétköznapok szennyétől, bútkeltő gondjaitól. Ilyen hangulatba menekül a mi lelkünk is a mai napon, amikor imáink egy bef orrának az aranymisés Machovich Gyula aranyáldozatával, hogy kérjék rá az Űr bőséges áldásait. Amikor a vörösök forradalmi törvényszék elé állították őt a kivánt hivatalos iratok kiszolgáltatásának megtagadása miatt, s keresve-kerestek okot, hogy végre egy kanonokon alaposan kitölthessék bosszújokat, kénytelenek voltak beismerni, hogy Machovich dr. közszeretetben álló egyénisége, példás papi jelleme s az a nemes és imponáló gesztusa, hogy a hajléktalanná vált Csernoch hercegprímásnak saját portáján adott lakást, nem alkalmas arra, hogy magukat még a legvörösebhre mázolt esztergomiak előtt is népszerűvé tegyék. Indokolásukban meg kellett mondaniok, hogy semmi más vétket nem találnak benne gerinces magatartásán kívül s mindössze — pénzbüntetéssel sújtották. Fülünkben csengenek a Kath. Körben éveken át tartott nagyheti konferenciáinak komoly szavai, amelyeket a város minden számottevő kath. világi férfia néma áhítattal és megilletődéssel hallgatott. Halljuk a súlyos gondolatokat, amelyek az Űr lábai elé vezettek, bűnbánatra indítottak, hogy utána méltó módon fogadhassuk Krisztust az Oltáriszentségben. Ennek az áhítatnak és megilletődésnek érzésével akarunk ma belekapcsolódni az arany mise csendjében elhangzó imádságokba, s amikor Ő könnytelt szemekkel súgja, kifordulván az oltártól a „Dominus vobiscum"-ot, mi — az egész Esztergom — feleljük rá őszinte, szívből jött szavakkal. — És a Te lelkeddel is legyen az Űr, mint eddig is volt. mindvégig! Dr. Machovich Gyula életrajza. Dr. Machovich Gyula a nyitramegyei Csáporon 1858. február 11-én született. Középiskoláit Nyitrán és Esztergomban, a teológiát Bécsben végezte. 1880. október 17-én történt felszentelése után Garamkövesdre, 1882-ben pedig a budai várpalotába került káplánnak. 1883-ban Szórják a virágot a koporsóba jutott szegény Esztergomra! — ez a megdöbbentő szózat, amelyet a nép szájából vett és sokak szivéből kiáltott Mátéffy Viktor a vármegye urainak lelkiismerete felé kedden délelőtt és amelyet a világért sem akarunk esztergomi szállóigének ismerni —, még mindig ott visszhangzik a megyeházi kisteremben. Bizonyos nyugtalanító, gyullasztó anyag került belőle a levegőbe, és úgy érezzük, hogy ez a megdöbbentő szózat nem fog az „egyik fülön be, a másikon ki"-szólamok sorsára jutni. Ez a megdöbbentő szózat tagadhatatlanul hivatással repült a felelős tényezők felé, és ebben a hivatásában élni fog a jobb világ bekövetkeztéig — legyen bár ez a hivatás igazságában kemény és módszerében fájó, kíméletlen. Ez a megdöbbentő szózat nem akar gyászdal lenni arról, hogy ez a város valóban meghalt, emberi erővel föl nem támasztható és hogy virágaink halotti virágok lennének a koporsó fölött, — ellenkezőleg, ez a földig nyomorodott, de meghalni nem akaró Esztergom sikolyaként hangzik. Ez a szózat nem akar a szép Esztergom és a virágos város gúnyverse lenni csak azért, hogy leforrázza azokat az idealistákat, akik nem szegény,hanem mindenáron megszépített várost óhajtanak itt mutatni országnak világnak —, ellenkezőleg, hangos, jóakaró és szolidáris figyelmeztetés akar ez lenni, hogy: segítsetek, adjatok vizet a gyökereknek és életet, táplálékot a vánnyadt karoknak és vállaknak, amelyek az oszlopokat tartják és támogatják, nehogy ránkszakadjon és agyonnyomjon bennünket az alkotások terhe, nehogy ránkomoljon az új Esztergom és velünk együtt pusztuljon el virág, szépség és kultúra ! Vigyázzunk, hogy ezt a szót megértsük, félre ne magyarázzuk, ki ne gúnyoljuk és — komolyan vegyük' Nem csupán letargia és elkedvetlenedés ez, és egyáltalán nem defetizmus és destrukció — és egyáltalán nem demagógia ez nyíltan megmondva és leirva. Nem! Mélyről szakadt keserves sóhajtás ez onnan, ahonnan talán már holnap az utolsó S. 0. S. hallatszik, hogy utána bekövetkezzék a katasztrófa. A bürokratikus okoskodás és a faképű hivatalos tárgyalások kikapcsolásával tehát sürgősen szivet, észt és pénzt ide urak, — aztán emberek a gátra! Élünk és élni akarunk! (g.) Elismert dolog! legszebb, legnagyobb v álasztéka Vermesnél ia Kossuth L.-u.
