ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-24 / 141. szám

XXXV. évfolyam, 141. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fül. Szerda, 1930. szeptember 24 ESZT H ur U1V1 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.' — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Csönd van Esztergomban, de ez — azt hisszük — nem jelenti azt, hogy mindnyájan jól vagyunk és gond nélkül morzsolgatjuk napjainkat, és hogy nincsenek köztünk olyanok, akiken segiteni lehetne. Azért, mert itt nincs sztrájk, tiltakozás, kenyérkövetelés, lázongás és utcai felvonulás, még nem bizonyos, hogy minderre nem volna oka itt ezer és ezer szegény embernek. Csak az bizonyos ebből, hogy itt nem beszervezett szociáldemokrata munkásság, hanem csöndes, józan, béketűrő és szótlanul szenvedő polgárság van. Bizony a kenyértelenség és a nélkülözés réme vánnyadt testével és síró lelkével nálunk is befészkelte magát a családokba, a gond ott ül az apák szivén, és bizony halljuk, érezzük a néma segélykiáltást a közeledő tél irgalmatlanságai ellen, amely segélykiáltás munkát kivan, életmentő, családmentő, gyermekmentő munkát... Halljuk és érezzük az esztergomi csöndben ezt a néma segélykiáltást, és azt akarjuk hinni és remélni, hogy meghallják azok is, akik segiteni tudnak. Mert ez a csönd a hivatalos berkokben is nem jelentheti azt, hogy illetékes helyeken nem tartanák szükségesnek a közmunkák és munkaalkalmak szerzése után járni. Nem, — bizonyára a városnál is úgy lesz, mint a vármegyénél, ahol az alispán kijelentése szerint igenis kemény munka folyik a munkanélküliség és kenyértelenség veszedelme ellen,illetőleg a bajoknak munkaalkalmak teremtésével való elhárítására. A csönd a városnál is bizonyára a munka lelkiismeretes előkészítését és a szükséges intézkedések számbavételét jelenti, — mert lehetetlennek tartjuk azt, hogy minden egyes vezetőemberünk ne lenne meggyőződve róla, hogy ha térdig jártuk is le lábunkat segítségért, munkaalkalmakért, vállalkozó tőkéért, építkezésért stb., — a mai viszonyok között még mindig nem tettünk sokat ahhoz, hogy sikertelen-Ibálkozzunk — még a lehetetség esetén újra meg ne pró-| lennek látszával is. Az országos vásárok ügye és Esztergom. A legutóbbi városi közgyűlésen Tátus János városi képviselő a költségvetés kérdésével kapcsolatban felvetette az esztergomi országos vásárok napjának hétfőről—csütörtökre való áttételét és országos vásáraink szaporítását, s ezt mint gazdaközönségünk óhaját tolmácsolta. Az országos vásárok kérdése nemcsak Esztergomban foglalkoztatja a gazdaközönséget. A híres régi nagy vásárok forgalma az utóbbi években fokozatos hanyatlást és pangást mutatott úgyannyira, hogy, mint a Városok Lapja írja, illetékes körök már a legkomolyabb formában kezdtek foglalkozni az országos vásárok — mint feleslegessé vált intézmények — — végleges megszüntetésének gondolatával. A vásárok tervezett megszüntetéséről elterjedt hirek természetesen nagy izgalmat váltottak ki az érdekelt vásári kereskedők körében, mert ilyenformán akisegzisztenciák százai és ezrei vesztették volna el kereseti forrásukat. Sokkal helyesebb tehát, írja a nevezett lap: a megszüntetés helyett az országos vásárok változott viszonyoknak megfelelő modernizálása és megreformálása. A modern gazdasági viszonyok megkövetelik, hogy a piacok mindig szem előtt legyenek s a kereskedő tájékozódását megkönnyítsék. Evégből kívánatos volna Esztergomban is egy szervezet létesítése, amelynek célja az árjegyzés tájékoztatás és a propaganda. Termelni nem elég, a terményeket értékesíteni kell és pedig olyan áron, hogy a termelés kifizető legyen. A vásártartó városnak érdeke, hogy biztos piacot teremtsen. Ezt propagandával lehet elérni. A régi híres debreceni vásárok hanyatlását pl. nem a nélkülözhetőség idézte elő, hanem a kellő propaganda hiánya. Régen elég volt, ha a vásár napját kitűzték és a kalendáriumban kiírták. Az évek hosszú során át a vásárok dátuma köztudattá vált, egy-egy vásár pedig fogalommá lett. Most azonban, amikor csaknem minden nagyobb község tart országos vásárt és az utcákon lépten-nyomon nyilt üzletekkel találkozunk, a régi híres vásárok elmindennapiasodtak s látszólag minden jelentőségüket elveszítették. mint amilyent például a jegybankok játszanak a bankjegyforgalomnál. Irányítani kell a termelést és a fogyasztást, új termelési ágakat kell propagálni. Másrészt gondoskodjunk fogyasztóterületről s az idegen országok kereskedőinek figyelmét is fel kell hívni a vásárokra és az árucikkekre. Ezt a tevékenységet már folytatják az iparban a mintavásárok, sőt a mezőgazdasági kiállítások is ezt a célt szolgálják. Itt azonban az a hiba, hogy a mintavásárokon és kiállításokon csak kiválogatott cikkek és termékek kerülnek a közönség elé. Tévedés azonban azt hinni, hogy;. , .... , , , , , , , & ! Az átlagos és a speciális termékek részére megmarad a régi vásár, amelynek fejlesztését elmulasztani nagy kár volna. A vásárok propagálása és új vásárok megteremtése nagy költségbe kerül, de ez a ki. adás a helypénzekből rövid időn meles minőseget es mennyiségét , .... ^ , , L A ., « , • , * ;belül megtérül. Ezzel egyidejűleg a vásároknak most mar nincsen létjogosultságuk. Sőt, ha a modern propaganda eszközeit jól felhasználjuk, akkor a vásárok fontossága minden eddiginél nagyobb lesz. Ilymódon közvetve nemcsak a terlehet majd fokozni, hanem új termékeket, új termelési irányzatot hozhatunk létre. Tőketermelésről, a gazdasági rend megváltoztatásáról, műtrágyázásról és gépek használatáról beszélni és ezek érdekében propagandát űzni — teljesen hiábavaló és költséges fáradság, ha a termékeknek nincs piaca. Első sorban tehát piacot kell teremteni s akkor a józan ész ráveszi a gazdát a többtermelés és a gazdasági rend ésszerű megváltoztatására. A piac megteremtése a vásár rendezésén és szervezésén alapszik. A vásároknak tulajdonképen olyan szerepet kell játszaniok a termelés e

s a fogyasztás körforgalmában, í növekszik a vidék gazdasági jóléte. A felsorolt szempontokhoz tartozik még az a nagy idegenforgalom is, amely a különböző vásárok alkalmával jelentkezik. Esztergomban igazi nagy vásár sohasem volt; ezt a régi párkányi vásár pótolta. Most, hogy a párkányi vásárt a Duna innenső részén lakók számára a trianoni határ és az ésszerű vámvédelmi intézkedések gazdaságilag megsemmisítették, gondoskodnunk kellene arról hogy Esztergom legyen ily vásározó központ s egy új őszi vásárának sikere érdekében kellő és modern propagandát kellene kifejteni. Eljut-e Esztergomba is a családi házépítő akció ? A kormány megállapodást létesített a budapesti nagy pénzintézetekkel egy harmincmilliós építkezési kölcsön dolgában, amelyből körülbelül háromezer családi ház fog felépülni a tisztviselők részére. Ez a nagyarányú építkezési akció kettős célt követ: először körülbelül harminc iparágban lényegesen enyhíti a munkanélküliséget; másodszor lehetővé teszi a tisztviselőknek, hogy lakbéreikből saját otthont szerezhessenek. Az eszme még néhai Vass miniszter agyában fogamzott, megvalósítása pedig legszebb emlékezés reá, akit a kegyetlen végzet megakadályozott tervének végrehajtásában. Az építkezések csoportosan fognak megvalósulni, mégpedig kertvárosok formájában, amelyek közül legnagyobb lesz az a telep, amelyet az Óhegyen fognak létesíteni, Horthy Miklós kormányzó tíz éves kormányzói évfordulójának emlékére a magyar törvényhozás akaratából. De ezenkívül a fővárosban és a vidéken is több helyen fog létesülni ilyen tisztviselői családháztelep. Maga az építkezési kölcsön elég olcsó lesz és a kormány arról is gondoskodik, hogy az építkezés a legolcsóbb árak mellett történhessék. Mert a tisztviselőkre csak úgy lesz áldásos a családi ház építése, ha ennek költségei kikerülnek a rendes lakbérből anélkül, hogy ezentúl további terheket kelljen L.-u. _ * • *****4^*M

kész női átmeneti kabátok és kész női ^ B Kossuth Ml UJ fflOOd model ruhákból már nagy választék W Cl ITH?Sild 10. Szám.