ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-09-07 / 135. szám

XXXV. évfolyam, 135. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Vasárnap, 1930. szeptember 7 GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. •iiw»i>m>*^»niiniwi_<iiiinwiiii Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A huszonhatos Esztergom, 1930. szept. 7­Immár másfél évtized mult el azóta, hogy Esztergom ut­cáin „szépen szólt a huszon­hatos banda", de az a ropo­gós muzsika még ma is a szi­vükben cseng azoknak, akik akkor a huszonhatos banda hangjaira masiroztak és nem dőltek ki a nagy masirozás­ból s akik a szakadatlannak látszott véres útról a jó Isten segitségével vissza is tértek. Hazudnánk, ha azoknak a vérzivataros időknek csak a nyomorúságát festegetnénk, — máskor egy évszázad alatt sem termett annyi emberi nagyság, idealizmus, lelkesedés, egyet­akarás és testvériesség, mint abban a néhány esztendőben. A történelem prodiktiv erői működnek akkor, amikor a kö­zös, nagy szenvedés a szere­tetben és testvériségben egye­sit! egy-egy nemzet fiait, leá­nyait és társadalmát — és viszont a rombolás, pusztí­tás ereje markol a nemzet testébe-ielkébe akkor, amikor a szenvedések aránytalansá­gából kifolyóan emberek és társadalmi rétegek gyűlöl­ködve egymás ellen fordulnak. A háború alatt a közkatona a főherceggel egy lelki magas­ságra emelkedett, magyar em­ber a magyar emberhez soha­sem érezte magát oly közel egymáshoz, mint a harctéren, akár közkatona volt, akár tiszt, — és a méltóságos asszony elesett fiáért zokogó szive oly igaz testvér és rokon volt a béresasszonyéval, aki el­vesztette egyetlen Jánosát. Nagy idők voltak azok, és a lelki alacsonyságokból és gonoszságokból fakadó rútsá­gok, amelyek bizony akkor is rágódtak közöttünk, a leg­nagyobb megpróbáltatások kö­zepette sem tudtak úrrá lenni felettünk addig, amig kemé­nyen állott a harc. Azóta sok tanulságot bocsá­tott rendelkezésünkre a sors. Egyet azonban okvetlenül a vérünkbe kell fogadnunk a nagy időkből: azt, hogy a nagy megpróbáltatások idején, ak­kor, mikor a vagyoni, erkölcsi és társadalmi igazságtalansá­gok és aránytalanságok sa­jogva fájnak az emberek lel­kében, akkor nem az ellen­téteket kiélezni, és az arány­talanságokat fokozni kell, ha­nem minden lehető eszközzel és áldozattal igazságot, méltá­nyosságot kell teremteni, hogy az a bizonyos testvériesség és lelki békülés magyar és ma­gyar között létrejöhessen. A nagynak, gazdagnak, hatal­masnak áldozatot kell hoznia, a kicsinynek és nyomorult­nak a lelki nemességből soha­sem szabad engednie, a ma­gyar emelje magához a ma­gyart és ne engedje a szegény­ségből és szenvedésből mé­lyebbre rántani. Ahol a huszonhatos regi­mentek esküdtek életre-ha­Reális költségvetés vár Esztergom város képviselőtestületének elfogadására. Kényszerű terhek és nem szorosan vett városi szűk" ségletek nehezítik a város pénzügyi helyzetét. Űj terhek új bevételi források nélkül. A 100 0 ros pótadó. Iáira, ott ma a hősök emléke áll mint egy égremutató jel azok neveivel, akik a leg­szebb eszményért, a hazáért, a szépséges Magyarországért áldozták fel életüket. Intő jel ez, hogy igenis élnek még a magyar ideálok és ezek paran­csa szerint kell berendeznünk életünket. Azok, akik ma ezt az emlékművetkönnytelt szem­mel körülállják és a vissza­emlékezés magasztos érzel­meivel töltekezhetnek, a köte­lességteljesités nyugodt önér­zetével nézhetnek szembe a „felvilágosult" pacifistákkal, a ma gúnyolódó kényelmeseivel és fölényes taknyosaival. Mert ha csúnya világban is élünk, de a szivünkben mu­zsikál és „szépen szól a hu­szonhatos banda!" A költségvetés részben az 1929. évi zárszámadás és az 1930. évi költségvetési adatok, részben az időközben hozott közgyűlési hatá­rozatok és felsőbb hatósági leiratok rendelkezései és végül a városi ügyosztályok, szakhivatalok és in­tézetek által beterjesztett jelentések figyelembevételével állíttatott elő. A főösszesítés szerint a vá­rosi háztartás összes szükséglete: 1,817.873— P és erre az összes fedezet: 1,559.167-— P, tehát a pót­adó útján fedezendő hiány: 258.706 — P. A pótadó kivetésénél figyelembe vehető állami adók az 1930. évi egyesített adófőkönyv szerint a kö­vetkezők: földadó 29.444-20 P, ház­adó 193.879-92 P, társulati adó 32.033-04 P, tantiemadó 9.887'36 P. Összesen: 265.244-52 P, ebből pótadó alól mentes 6.146*90 P, marad pót­adó-alap 259.097-62 P. A jelentkező hiány fedezésére tehát 100 %-os pótadó kivetése szükséges. Marad fedezeti többlet 391 P 62 fül. Az általános kereseti adó össze­gét a képviselőtestületnek felsőbb jóváhagyást nyert határozata értel­mében az 1931. évre is 7 °/o-al irá­nyozták elő. A 100 °/o-os pótadó kivett sé­nek indokolása. Azokat a körülményeket, melyek ezen nagy pótadó kivetését föltét­lenül szükségessé teszik s melyeket a költségvetési előirányzatnak ismé­telt újbóli átvizsgálása alkalmával sem sikerült mérsékelnünk, a kö­vetkezőkben ismerteti a polgár­mester : Mindenekelőtt rámutatok arra a tényre, hogy háztartási pénztárunk­nál az elmúlt években tapasztalt fizetési nehézségeknek oka nagy­részt az a körülmény volt, hogy költségvetésünkben a bizottsági tár­gyalásoknál — azért, hogy a pótadó­százalék minél kisebb legyen — a A költségvetési évben a valósá­gos bevételek és kiadások azonban nem ezen mesterségesen beállított összegek, hanem az életben előálló tényleges szükségletnek megfelelően jelentkeztek. Ennek következménye volt aztán, hogy a nagyobb összegben előállott kiadásokat az előirányzatnál keve­sebb bevételekből fedezni nem vol­tunk képesek és a pénztár állan­dóan pénzhiánnyal 1-üzködik. A pénztár fizetőképességének biz­tosítására és a háztartás egyen­súlyának helyreállítására irányuló törekvésünk sikeréhez elsősorban szükséges, hogy a vagy önigazgatás alapját képező költségelőirányza­tunk teljesen reális legyen. Értem pedig ez alatt azt, hogy a kiadások a bekövetkezhető legmagasabb ösz­szegben, a bevételek pedig a leg­rosszabb viszonyok mellett is biz­tosan remélhető legkisebb összeg­ben vétessenek számításba. Rendes gazdasági viszonyok és körülmé­nyek között is alapja a helyes gazdálkodásnak a reális költség­előirányzat, annál inkább szüksé­ges tehát a jelen körülmények kö­zött, midőn az elmúlt évek tapasz­talataiból már szomorúan látjuk a valószerűtlen előirányzat következ­tében előállott tarthatatlan helyze­tet. A mai nehéz körülmények kö­zött, midőn az ipari és kereskedelmi forgalmától teljesen megfosztott ha­tármenti városunk lakosságának fi­zetőképessége a gazdasági termé­nyek árzuhanása miatt oly bizony­talan alapokon nyugszik, kétszere­sen szükséges, hogy teljesen meg­bízható költségvetéssel dolgozzunk, amelyben legalább 2—3% tartalék legyen a pénztár fizetőképességé­nek biztosítására. Szükséges ez annál is inkább, mert a mai méretek mellett veze­tett gazdaság is 50—60.000 pengő forgótőke nélkül el sem képzelhető. Kéri tehát a polgármester a kép­viselőtestületet, hogy a költségvetés megállapításánál ezen fontos körül­ményeket vegye figyelembe. Mik emelték a szükségletet? Emelte a folyó évi szükségletün­ket azon körülmény, hogy az elemi és reáliskola fenntartásához eddig kapott állami hozzájárulás leszállít­tatott s így e címen körülbelül 8.000 pengővel több teher hárul a városra. Nagyban emeli kiadásainkat, hogy kiadások a legkisebb, a várható be­vételek pedig a legnagyobb összegre I a Pesti Hazai Első Takarékpénztár helyesbíttettek. | Egyesülettel kötött a képviselőtes. k ész női átmeneti kabátok és kész női model ruhákból már nagy választék Vermesnél Yo Kossuth L.-u.

Next

/
Oldalképek
Tartalom