ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-20 / 128. szám

ben gyönyörködött a kis teret teljesen ellepő embertömegekben. Ezután a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy vezényletével, a levente-zenekar Schönwälder Károly karnagy vezetése mellett felváltva adták elő legszebb számaikat a közönség lelkesedése közben. Mikor a hangverseny véget ért, egy kürtjelzésre a magasban megkezdődött a szép tűzijáték, amelyet ezidén Emmerling fővárosi cég rendezett. Egymásután röppentek a magasba a színes rakéták, forogtak a varázsos tűzkerekek. A közönség minden szebb produkcióra hatalmas tapsban tört ki. A tűzijáték utolsó számaként Nagymagyarország színes lángokból összeállított térképe tünt fel, magában foglalva Csonkamagyarországot is. Alatta nagy betűkkel ragyogott: NEM, MEM, SOHA! A közönség alig ocsúdott fel bámulatából, egyszerre csak hulladozni kezdtek a Csonkamagyarország határait jelző lángocskák s a közönség egetverő éljenzése közben maradtak meg a régi Nagymagyarország ősi határai közepén az izzó lánggal ragyogó fővárossal. A tűzijáték végeztével kigyúlt a Szent István szülőhelyét jelző nagy kettős kereszt, felette a magyar szent koronával, a foszékesegyház egész teljességében reflektorok fényében tündöklött fel éppen úgy, mint Budapesten a koronázási templom, a Halászbástya vagy a Gellérthegyi Citadella. A kupola hatalmas keresztjét villanylámpákkal ragyogtatták bele az éjtszakába. A kivilágított bazilika, kettős kereszt és a korona átvilágította a Dunán, át a trianoni határokon és rab magyar testvéreink vágyó lelkéhez szóltak lángnyelven: Ne csüggedjetek! Augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén kora reggel 5 órától fél 6-ig ismét megszólaltak a város összes harangjai. Az ég tiszta, derült volt, a nap sugarai úgyszólván percek alatt felszárították az eső maradványait. Az utcákon a gyalog jövő falusi búcsúsok éneklő csoportjai mellett egyre sűrűbben látjuk a reggeli vonatokkal érkező idegeneket is. Jönnek a bányászok is hatalmas számban, — ezerszámban! A Széchenyi-tér 8 és 9 óra között már kicsinynek bizonyul a felsorakozó néptömeg elhelyezésére. Az ünnepi körmenetet Mátéffy Viktor prépost-plébános vezette. A rendezőségvalósággal emberfeletti munkát végez — mikor végre elindítja a menetet a festői lovasbandériummal. Utánuk a cserkészek, diákok hatalmos sora halad Szent Imre szobrával, majd jönnek jelzőtábláik alatt a bányászok. Tatabánya külön vonattal több mint 1500 bányásszal jött, Seedoeh Károly pápai prelátus és papjainak vezetőségével. A menetben látjuk Lovag Reitling Konrád, bányaigazgatóval élén a bányatelep tisztikarának és tanítóságának tagjait, a bányászzenekart, és a Tatabányai Egyházi Énekkar lilasapkás női és férfitagjait, akiknek esztergomi származású karnagya, Pálmai János társulati tanító. A kitűnő szabású ruhában felvonuló fegyelmezett leventecsapatok s a 700 egyenruhás bányász fekete sorfalai mellett Dorog és Tokod bányászai is kitettek magukért. A tokod-altárói telepről 900, a belsőtokodi telepről 400 bányamunkás, továbbá a „Credo"-egyesület 400 taggal vett részt a menetben. A tokodi üveggyárból 150 üveggyári munkás is megjelent a vezetőséggel élén. Tokodról még fúvószenekar, 2 szívgárda és 2 leventecsapat, 2 tüzoltóegylet és az Oltáregylet is felvonult dr. Torna Imre plébánossal, Csanááy László bányaigazgatóval élén. A menetben résztvevők közül többen nagy anyagi áldozatokat hoztak, hogy Esztergomba eljöhessenek s a plébános lelkesítő felhívásának megvolt az a szép hatása, hogy arányszámm at tekintve Tokod képviseltette magát legnagyobb számban. A dorogi bányászok már hagyományos résztvevői az esztergomi nagyboldogasszonyi felvonulásnak, akik lovag Schmidt Sándor m. kir. bánaügyi főtanácsossal és a dorogi bányatiszti karral élükön bitvallói bátorsággal nyújtanak követésreméltó példát magyar és keresztény voltuk mellett. Zenekaraik, leventéik is felvonultak szép rendben. De eljöttek Pilisvörösvár bányászai is, bányászjelvényeikkel, egyesületi zászlaíkkal. Küldöttségileg képviselve voltak más bányatelepek is. A menet többi részét, ahol az esztergomiak és egyes vidékek küldöttségei alkották a résztvevők nagy hányadát, az előző éveikéhez hasonló arányban és küldöttségek mellett szemlélhettük. A menetben feltűnést keltett a mezőkövesdiek festői küldöttsége, valamint előző évekéihez hasonlóan a Szent Korona Szövetség nőtagjainak a régi magyar úriasszonyok nemes öltözetében való felvonulása. A környékbeli falvak zarándokcsoportjai közül a héregiek tűntek ki, akiket Bányász József vezetett. A leánykák mind magyar viseletben vonultak fel s eljött a héregiek fúvószenekara is. Az impozáns menetben résztvevők fele sem fért el a főszékesegyházba, úgyhogy a kívülrekedtek részére a bazilika déli oldalán volt tábori szentmise. Az ünnepi istentiszteletet dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás tartotta, ameiy alatt a megerősített főszékesegyházi ének- és zenekar Büchner Antal karnagy 25-ik nagy miseszerzeményét a Szent István-misét adta elő a szerző vezényletével. A hatalmas, instrumentális szerzeményt és az utána következett primási szentbeszédet a rádió is közvetítette. Büchner szerzeményéről igen meleg hangon emlékezett meg a fővárosi sajtó. Az ünnepi mise után dr. Csárszky István prelátus kihirdette, hogy a hercegprímás pápai áldásban részesíti a híveket. A szentmise és szentbeszéd után a közönség a bazilika oszlopcsarnokának lépcsőin és a hatalmas téren sorakozott fel s megkezdődött a Kath. Nap és bányásznap, amelynek bevezető beszédét a hercegprímás mondotta. Utána dr. Vass József miniszter elnökhelyettes, m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter lépett a pódiumra, hogy elmondja hatalmas szónoki szépségekben gazdag beszédét. Erőteljes magyar nyelven hangzottak fel nagy gondolatokat ébresztő szavai. Közben arra is kellett gondolnunk, hogy e napon van miniszterségének tizedik évfordulója s e napon az esztergomi bazilika, a Szűz Mária megdicsőülésének fenséges temploma előtt a fájdalmas Szűz Mária alakja elevenül meg lelkében s rámutatva hirdeti, hogy ma ez a magyar Mária! Huszár Károly volt miniszterelnök, a Szent Imre év rendezőbizoítságának országos elnöke, az izzószavú népszónok, lelkesítette a jelenvoltakat a budapesti országos ünnepségeken való részvételre s a Szent Imre Év jelentőségét frappáns szavakkal véste hallgatói lelkébe. Krüger Aladár dr. a bányászhailgatóságra való tekintettel a lelkek bányászairól is szól, s arra buzdítja őket, hogy ne alumínium — hanem acél jellemeket bányásszanak a magyar lelkek mélyéből. Palkovics László alispán a kettős vármegye, dr. Antóny Béla polgármester a város közönség érzelmeinek ihletett tolmácsolói e nagy napon. Az esztergomiak és a megjelentek lelkében maradandó nyomokat hagyott Lepold Antal dr. prelátus szónoklata is, aki rámutatott arra, hogy Esztergom történelmi földje és vára, amelyben Szent István és Ifiáré, valamint csaknem az öszszes magyar szentek éltek és megfordultak, maga prédikáció a magyar történelmet ismerő fogékony lelkek számára. Az idő gyorsan múlott, már 2 óra felé járt az idő, amidőn eloszlott a közönség a bazilikái térről a város minden részébe. Az esztergomi rádiózó-közönség részére külön nagy élményt jelentett, hogy a helyben elmondott beszédeket Budapest közvetítésével otthonukban hallgathatták. „A bányászok bíborosa." A búcsúi sátrak legnagyobb része a Batthyány-utcában sorakozott fel, ahol valósággal párkányi vásári hangulat uralkodott. D. u. 3 óra után itt vonult el a tatabányai bányászok hatalmas serege a primási palota elé, ahol éppen akkor gördült ki dr. Vass József autója a palota kapujából. A bányászok elhelyezkedése után felhangzott a pápai himnus, mely után a palotája elé kijött egyház, fejedelmet egy egyszerű bányász ! üdvözölte keresetlen szavakban s megköszönte a prímásnak, hogy Tatabányán két ízben is megjelent ' annak dacára, hogy Tatabánya nem j tartozik az esztergomi egyházmegyéhez. A beszéd után egy lelkes jhang elkiáltotta: — Éljen a bányászok bíborosa! i A felharsanó éljenzés után a I hercegprímás válaszában szívesen j vállalta „a bányászok bíborosa" ! jelzőt s megemlítette, hogy habár j Tatabánya szorosan nem tartozik is egyházmegyéjéhez, de azért az I esztergomi egyháztaríomány terüI létén van s így tágabb értelemben ja tatabányai bányászok is egyházI hatósága alá tartoznak. Reményét .fejezte ki, hogy a bányásztestvérejket nemcsak az udvariasság hozta J Esztergomba, hanem az a cél is, jhogy itten Szent István és Szent 'Imre szellemével töltekezzenek. A Himnus eléneklése után a hatalmas sereg a vasúti állomásra (vonult, ahol a résztvevőket külön J vonat vitte haza otthonukba, míg a j hercegprímás az üdvözlés után autón (Budapestre utazott. I A lampionos csónakverseny I Nagyboldogasszony-napjának estéjét tette kedvessé és kellemessé. A Kisduna partján ezrével sétált a nép. A bazilika és a Szt. István kápolna ismét fényben tündököltek. Az ötletesen kivilágított és i'eldiszí} tett csónakok suhanása a hullámzó j vizén, a Kath. Legényegyesület (énekkarának szebbnél-szebb énekei Ammer József karnagy vezetésével I voltak e nap méltó befejezői. \ Szép, igen szép volt a Szent Imrej Nagyboldogasszony-napja Esztergomban ! j (V. J.) Hitben megerősödve, a maI gyetr feltámadásban bizakodó ije• ménnyel lelkünkben, távoztak NagyI boldogasszony napján Szent István ! dicső emlékétől megszentelt földről, j Esztergomból az idezarándokoltak I ezrei. A kivilágított Bazilika kupoláján fényárban úszó kereszt, messzetájon' hirdette a kereszténységet, de minden magyar lélekben hirdeti ott is, ahová nem hathat mesterséges fénye. A kereszténység mélyen beleedződött a magyar népiélekbe. A várfokon ragyogó apostoli kettős kereszt, a Szent Korona, az ezeréves magyar királyság szimbóluma minden időkre hirdeti az integer Magyarországot. Annak a magyar királyságnak hirdetői, melynek igazi megalapítója volt első szent királyunk. Hiába helyezték a Kárpátok övezte egységes földjének népeit idegen impérium alá. Amíg a Kárpátok hegyláncai fogják övezni a Duna medencéjét és amíg a magyar Szent Korona sugarai fognak bevilágítani a magyar szívekbe, addig más ajkú testvéreink is csak megszállott földnek fogják tekinteni ezeréves lakóhelyüket. A magyar kereszténység eszméje, a magyar királyság tényvalósága Harisnyák, fehérruhaanyagok, öltönyök, fürdőfelszereSésalegolcsóbbak BALOG-ná