ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-20 / 128. szám

XXXV. évfolyam, 128. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1930. augusztus 20 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Az esztergomi katho­likus legénynap, amely szombattól vasárnap estig zajlott le városunkban, amellett, hogy szervesen bele­illik a magyar ifjúság példa­képének, Szent Imrének jubi­leumi ünnepségébe, mélyre­ható jelentőségével talán a je­lenkor legnagyobb aktuális problémájára irányit ja figyel­münket. Kolpinggal egy időben indult el Kölnből Marx is. Marx hozta a pusztítás, a halál vö­rös internacionáléját. Kolping jött a diadalmas élet, a győ­zelmes ifjúság internacionálé­jával. Kolping egylete, a le­gényegylet is nemzetközi lett. Szükség volt erre, mert a munka is nemzetközi ma. Meg kellett tehát teremteni a munkás nemzetközi védelmét. A krisztusi nemzetköziség je­gyében most már Brassótól Chicagóig, Stockholmtól Ró­máig, Hollandiában, Német­országban, Észak-Délameriká­ban és mindenütt 3,000.000 ifjú egyesült 2000 legényegy­letben. Eleven élet lüktet ebben a világszervezetben. Az iparos­ifjúságnak olyan bástyája, védőszerve ez, melyhez ha­sonlót el sem lehet képzelni. Hatalmas apparátussal dol­goznak : 5000 saját házuk van, melyek értéke több, mint 500 millió pengő. Az iparosifjuság részére mindenütt internátu­sokat állított fel, melyekben 15.000 ifjú talál családias ott­hont. Már ezekből a tényekből és adatokból is látjuk, hogy az esztergomi,a városi,az országos kath. legényegyleti szerveze­teken keresztül világraszóló nép- és nemzetmentő munka folyik, — hogy ezekben az egyletekben virágzó kultúr­múnka és apostoli munka a nemzetek jövőjén, az ifjúságon keresztül és ezek közül a mo­dern kor legtöbb szellemi és erkölcsi inváziójának kitett iparosifjuságon keresztül folytatja a harcot Jézus ta­nításainak és az evangélium szociális igazságainak szelíd, békés eszközeivel — az embert, társadalmat és nemzetet tönkretevő bolsevizmus ellen. Ennek átértése mellett tud­juk megbecsülni a Kath. Le­gényegyesületek működését. Meg tudjuk érteni azt a lel­kes német papot, aki a szom­batesti legényestén hirdette, hogy ő egyletének iparosifju­sága között a legboldogabb, mert ma alig ismerhet a ka­tholikus pap az életben fel­emelőbb és üdvösebb munka­kört, mint amelyet a kath. legényegyletben betölthet. Jézus országa és királysága nem ez országból való, ez igaz, és a pap az oltárnál, a szó­széknél és a gyóntatószékben munkálkodik a lelkek üdvös­ségén, — de viszont az is igaz, hogy Jézus országát a földön, emberek között kell előkészí­teni, és az evangélium tanítá­sának az emberiség legége­tőbb életkérdéseit irányitani, megoldani kell. (g.) Szent István és Szen sának nagy Tizenötezer ember a felvonuláson. — A rádió az egész vi­lágra szertevitfe az esztergomi bazilika ünnepi nagymiséjé­nek egyházi zenéjét és a hercegprímás szentbeszédet, vala­mint az esztergomi Katholikus Nap és Bányásznap szónokai­nak beszédeit. A kivilágított főszékesegyház és városháza. Idegenforgalom Esztergomban. Szent István és Szent Imre városának Szent Imre-évi nagy napjai immár lezajlottak. Lesz még egy-két kiemelkedő napja Esztergomnak, igy pl. augusz­tus 22.-e, amidőn a hazánkba jött bíborosok, idegen érsekek, püspökök, egyházi és világi kiválóságok a legkiválóbb ma­gyar vezetőegyéniségek társa­ságában Esztergomban lesz­nek, vagy augusztus 23-a, ami­dőn az Esztergomot a török­től visszafoglaló hős Szobi­eszky János lengyel király emléktábláját leplezik le len­gyel, francia, belga, német, osztrák és magyar kon­greganisták és a legyel-magyar testvériség lengyel és magyar vezetőférfiainak jelenlétében. Ezekre a napokra is nagy büszkeséggel és szeretettel ké­szülünk, de ezeken már azt az őszinte meghatottságot, csodálatot, lelki emelkedettsé­get és egyetemes örömet már aligha érezhetjük, amely el­fogta lelkünket az idei aug. 15-ének váratlanul verőfényes­re vált, kitisztult reggelén, amikor reális megállapítások szerint 12.000 ember vonult fel a főszékesegyházba. A ha­talmas templom óriási csar­noka megtelt az ájtatoskodók­kal s az egész várhegy min­den szabad terén nyüzsgött, mozgott az emberek tömege. Ne keressük most az apró­cseprő szépséghibákat, amikor még mindig a magasztos be­nyomások hatása alatt állunk. Lesz idő, amikor a levont ta­nulságokat értékesíthetjük, ma azonban teljék meg örömmel a szivünk, hogy a több, mint féléven át folyt kitartó és ne­héz munka elérte célját: Esz­tergom tudott nagyot, szépet, felemelőt nyújtani a hazának, a katholikus magyarságnak, de elsősorban önmagának. Éreztük, hogy ezekután meg­erősödtünk önbizalmunkban s az a sok munka, amit meg­ismertetésünkre fordítottunk, lassankint majd nemcsak a virágokkal dúsan elborított fa kellemes látványát fogja nyúj­tani, hanem egykor gyümöl­csöket is hoz majd lelki és anyagi gyarapodásunkra. A felejthetetlen napokról a következő tudósításban szá­molunk be: Augusztus 14. Már napok óta hűvös, kellemetlen őszies idő. Szinte türelmetlenül les­sük az időprognózist. Igen kevés a re­mény a szép időre. De ime, csütör­tökön délután eláll az eső. A fello­bogózott város népe felfigyel az esti fél 8 órakor felhangzó félórás ha­rangzúgásra. Kinyílnak a házak ka­pui és mind sűrűbben és sűrűbben tódul a nép a primási palota tá­jékára. A teret csakhamar teljesen ellepi a közönség, köztük a rengeteg falusi, akik plébánosaik vezetése mellett már a délutáni nap folyamán meg­érkeztek. A győrmegyei Bácsa köz­ségből különösen nagy számmal jöt­tek zarándokok dr. Luntz János plé­bános vezetése mellett a délutáni bécsi hajóval. Ezek mivel idején ér­tesítették jövetelükről az idegenfor­galmi hivatalt, tisztességes elszállá­solásban is részesültek a városi is­kolában, míg egyik-másik csoport a főszékesegyház oszlopcsarnokában kényszerült eltölteni az éjet, ami a mult heti kellemetlen hideg időben nem lehetett kényelmes dolog. A nyolc órai harangszó után fel­hangzottak a levente-zenekar pat­togó indulói, s az e napokban ugyan­csak erősen igénybevett lelkes mu­zsikusok a Prímás téren lévő lampio­nos felvonulásuk után a nagy villa­mos ívlámpa alatt foglaltak helyet, ahol akkor már a Turista Dalárda tagjai is felsorakoztak. Felgyúltak a primási palota első emeleti ablakai is, ahonnét Őemi­nenciája udvari papjainak kíséreté­L.-u H _*L5 ­E • k ész női átmeneti kabátok és kész női \Jf ^masM^^^mmJLt Kossuth MZ UJ iT10Ciei~iodel ruhákból már nagy váiaszté" W f?B ETlOSflPl 10. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom