ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-03 / 122. szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetésiára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Sutfogások Esztergom, 1930. aug. 3. A világháború világszerte lezüllesztette az erkölcsöket. A nagy igények, a könnyű vagyonszerzés, a nyomor, az elégedetlenség ejtette ra­bul az embereket és ettől, saj­nos, a magyar közélet sem tudta magát mentesíteni. Amig a békeidőben elvétve akadt egy-egy kisebb panama, sik­kasztás, addig ma csaknem napirenden vannak az ilyen leleplezések és ami a legszo­morúbb, de legjobban elité­lendő is, igen nagy százalék­ban olyan állásbeli emberek kerülnek a biróságok elé, akiknek jó megélhetésük min­den tekintetben biztosítva van. Az egyik a közvagyon ellen követ el vétséget, a másik tö­megfizetések, állások felhal­mozásával károsítja meg pol­gártársait. A közvagyon ellen vétők anyagi kárt okoznak az államnak, vagy kisebb közü­leteknek, a tömegfizetések, az álláshalmozók anyagi kárt okozóknál is bűnösebbek, mert szítják az elkeseredést, növe­lik az elégedetlenséget és ez­zel a társadalmi rend alapjait ássák alá. Minden ilyen ki­pattant dolog végtelenül rom­bolja a köztekintélyt, tápot ad a gyanúsításnak s* különösen nyeregbe ülteti azokat az ele­meket, akiknek legfőbb céljuk: — felborítani a jelenlegi tár­sadalom rendszerét. Bármily sajnálatosak is eme bűnös kilengések és bármily gyakoriak is, mégsem jogosí­tanak fel senkit, hogy min­denhol panamát lássanak, ké­jelegve lessék, hogy hol és mi fog kipattanni s korruptnak jellemezzék az egész magyar közéletet. A megindult vizs­gálatok éppen az ellenkezőjét bizonyítják. A szerencsétlen székesfehér­vári eset, a helybeli zárda­épités kalamitásai valami mó­don befészkelték magukat vá­rosunk közönségének ama ré­szébe, mely könnyen gyanú­sít és botrányos szenzációkra éhes. Megindult a suttogás, a csendes gyanúsítás áradata. Mindenki tudott valamit, ami szerinte nincs rendjén és fúj­ták a botrányhólyagot. Nyií­tan odaállani és követelni a közmunkák felülvizsgálását és egyéb közérdekű ügyek feltá­rását : senki sem tette meg, pedig ez volna a legalkalma­sabb módja annak, hogy tisz­tázódjék a helyzet és az il­letők mentesíthessék magukat az alattomos gyanúsítások és jel nem hangzott, de a köztu­datba mégis beledobott vádak alól. Az ilyen alattomos meg­gy anusitások szú módjára ölik a köztekintélyt és rombolják a társadalmi rend védőfalait. Ebben a szomorú és eléggé el nem Ítélhető aknamunká­ban csak az a vigasztaló, hogy kevesen vannak a szúk és azok is teljesen súlytalanok a város józan, komoly közön­sége előtt. , (v.) Az esztergomi Szent Imre jubi­láris kiállítás. Az augusztus -havában történő esztergomi Szent Imre jubiláris ün­nepségek a Move „Szent István lö­vész-csapat" által rendezett lövész emlékversennyel a tegnapi napon kezdődtek. Augusztus 10-én nyilik meg a Bibliotéka emeleti nagytermében a régészeti és történeti kiállítás, amely specialitásánál fogva méltán nevez­hető országos jellegűnek. Mintegy 4000 darab kegyérem és történelmi érem lesz ott látható, mely gyűjte­mény úgy értékénél, mint teljessé­génél fogva egyedülálló az ország­ban, mert eddig úgy a vidéki, mint a fővárosi muzeumok csupán a pénzgyűjtemények teljességére fek­tettek fősúlyt. Különös érdekessége lesz a kiáli­tásnak a pápai érmek sorozata Szt. Pétertől kezdve a mai napig. De ép oly érdekesek az egyes törté­nelmi események, csaták, ünnepsé­gek, stb. alkalmából kiadott érmek sorozatai is. A gyűjtemény a pri­mási múzeum tulajdona, hozzá kü­lön katalógus is készül. A kiállítás ezen részét dr. Peltz Béla numiz­matikus rendezi. A kiállítás másik része dr. Lepold Antal prelátus-kanonok, dr. Zwil­linger Ferenc ügyvéd, a primási és városi múzeumnak mintegy 400 da­rabból álló együttes gyűjteménye lesz Esztergom régi metszeteiből és látképeiből, ami szintén igen érde­kes lesz és unikumot képez, mert Az „E sztergo m" tárcája. Levél Németországból. Wörishofen, 1930. július hó. Kedves Szerkesztő Úr! Bár esik, napi sétáinkat pontosan végezzük. Gyönyörű séták, örökzöld fenyvesek veszik körül a községet, s zúgásuk, mintha a párkányi gyors­vonat zúgása volna. Jóval 600 méteren felül vagyunk, a levegő tehát „magaslati." A fák közt mókusok kergetődznek, s ha mogyorót csörgetünk, lejönnek érte, kiveszik kezünkből és helyben el­fogyasztják. Férfiak, nők itt haris­nya nélkül, szandálban járnak s ha szép idő van, lehúzzák a szandált s úgy- gázolnak a selymes fűben, (csősz nem fütyül rájuk!), ha pedig hideg vizet találnak, mint a kacsa, beleugrálnak. Wasser treten! Az öreg Kneipptől így tanulták. Tegnapelőtt egy fiatalemberrel ta­lálkoztam az erdei úton. Megállít: — Herr Pfarrer, geben Sie mir doch ein' Arbeit! Nézze két erős kezemet, úgy szeretnék dolgozni, és nem kapok munkát. Lakatos vagyok. Fiatal, 27 éves! Kölntől Passauig voltam, mindent megpróbáltam, hiába! Bizony a munkanélküliség szörnyű felhő módjára ül Németország ege fölött, és a polgári lakosság ag­gódva nézi e villámokat, forradal­mat ígérő felhőt. 2 millió 600 ezer munkanélküli van Németországban! Ha egy gyermek születik, szomorú humorral mondják: egy munkanél­külivel többet kell eltartani. És ez a munkanélküliség különösen az ifjúságra veszedelmes. Az ifjúkorú bűnösök száma 1927-ben 24.119 volt, 1928-ban 16 °/,-kal több, 1929-ben a most készülő statisztika szerint még 20°/ 0-os lesz az emelkedés. 70 °/ 0-a a bűneseteknek a vagyon ellen irányult, 16%-a testi épség és erkölcs ellen, 14 % volt az állam­ellenes vétek. Nagyon megsajnáltam a rokon­szenves fiatalembert, de természe­tesen munkát nem tudtam neki adni. Adtam neki egy márkát. Szóba ele­gyedtünk. — Nézze Uram, nem komiszság ez, hogy a gazdagok itt zene mel­lett sétálnak, költik a pénzt, s a milliónyi munkanélkülinek alig van betevő falatja? Megnyugtattam: ezek nem mu­latni jöttek ide, akiket sétálni lát. Agyondolgozott kereskedők, hivatal­nokok, tanárok, papok keresnek egy kis pihenést zilált idegeiknek. Különben is, mentől több a gazdag, annál több jut a szegény ember­nek, s ha több a jómódú fogyasztó, több munkáskéz talál foglalkozást. Mi lenne a wörishofeinekkel, ha el­maradnának a fürdővendégek? . . . Elgondolkozott. Becsületes arca kissé felderült: — No, majd lesz nekem is jobb sorsom. Nem csüggedek. Bízom Istenben! . . . Tegnap újra találkoztam vele. Örömmel újságolta, hogy a jó nő­vérek a Kneippiánumban adtak neki munkát: fát vágott és keresett 2 márkát és a napi eleséget. Ma pedig, mikor a dorschhauseni úton haza­felé jöttem, a záporozó esőben vi­dám énekszóval megint csak elém került az én fiatal barátom. Már messziről nyújtotta kezét és sugárzó arccal újságolta: — 8 márkát kerestem, csomago­kat hordtam. Tessék, Herr Pfarrer, itt a márkája, szíveskedjék vissza­venni. Megsegít a jó Isten! Ich ver" zage nicht! Mondtam: adja a márkát egy más rászorulónak s tiszta szivemből kí­vántam neki, hogy bizalmát az isten megáldja és jó munkahelyet találjon. — Ich verzage nicht! Nem csüg­gedek ! De százezrek és százezrek csüg­gedten néznek a jövőbe. Különösen a parlament feloszlatása óta. Szid­ják a német nemzetiek Hugenberg­frakcióját, mert ezek cserbenhagy­ták Hindenburgot. Szidják különö­sen a szociáldemokratáikat, akik a szocialista Müller kormánya alatt keresztülvitték a Young-féle egyez­ményt és így elérték a Rajna-vidék kiürítését. Ki is kérték részüket a babérokból a Befreiungsfest alkal­mával. De mikor meg kellett sza­vazni az adókat, hogy az állam eleget tehessen a Young-féle köte­lezettségeknek, akkor cserben hagy­ták a Brüning-féle centrum-kor­mányt a régi népszerű elvvel: „nem adózunk." A centrum annál nagyobb felháborodással látta ezt a hitvány demagóg viselkedést, mert a szocia­lista Müller-kormányt épen a kath. centrum segítette a Young-egyez­mény keresztülvitelében. k ész női átmeneti kabátok és kész női model ruhákból már nagy választék Vermesnél Kossuth L.-u. 10. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom