ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-08-01 / 121. szám
Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Gyémántmisére. Ki ad nekem szárnyakat mint a galambnak, hogy repüljek és megnyugodjam ? (54. zsoltár 7.) Szombaton reggel 7 órakor kicsiny házi kápolnájában esendő testben még mindig friss, rugékony lélekkel mutatja be gyémántmiséjét az Urnák Brühl József prelátus, az esztergomi főszékesegyház főesperese. Manuduktora, Krammer György dr. prelátus-kanonok, a szentmise tudós tanulmányozója áll mellette, hogya87-ik évében levő gyémántmisés áldozópap a szent szabályokhoz mindenben hűen mutassa be a vérnélküli áldozatot, amint azt teljes életében tette, azzal a tiszta gyermeki, rajongó szeretettel, amellyel az Ur ügyei iránt egész élete folyamán viseltetett. Ez a szigorúan zárt környezetben mondott szentmise egy galambszivű jó ember legbensőbb ünnepe. Mégis ünnepi érzésekkel töltekezik e napon nemcsak Esztergom városában, hanem az egész egyházmegyében minden tisztelője. Esztergom városa Brühl Józsefet, negyedik elemista korától lakójául tisztelheti. Itt végezte a gimnáziumot s a teológiai tanulmányokat is, itt volt főszékesegyházi karkáplán, majd Szent Anna-templomi lelkész. 1879-ben a gróf Hunyadyak kegyurasága alá tartozó ürményi plébániára nevezik ki plébánosnak. A 14 filiálissal biró plébánián húsz esztendeig működött s a községnek valóságos atyja volt. Igen sok szegény fiút és leánykát taníttatott ki, akik közül több kitűnő pap és szerzetes apáca lett Ürményi plébánoskodásáról kedves hangon emlékezik meg naplójában a nagy Prohászka Ottokár: „Hej, az az Ürmény! Azok a szép napok Űrnapján s más ünnepeken, mikor ott voltam! Ideális hely, plébánia és plébános !" „Talpig becsületes, jó pap" — szegezi le róla Prohászka, — de kedélyes pap is, és mindjárt három adomát is leír, amit róla tud vagy tőle hallott. S akik Brühl Józsefet közelebbről ismerik, mint jellemző tulajdonságát emlegetik humoros kedélyét, anekdotázni szerető kellemes társalgási modorát, amely öregkorára, sem hagyta el őt. Ürményről, mint alesperes, 1898-ban kerül Esztergomba szemináriumi vieerektornak s azóta megszakítás nélkül városunk lakója. 1906-ban címzetes, 1907-ben valóságos esztergomi kanonok lesz. 1908ban, amidőn Csernoch János dr.-t, a főszékesegyház plébánosát csanádi püspökké nevezték ki, Brühl József követi őt a bazilika plébanosi tisztjében, amelyet 1915-ig visel. Fokozatosan emelkedik a főkáptalani ranglétrán is. 1917-ben komáromi főesperes, 1922-ben casanovai c. apát, 1924-től szentgyörgymezői prépost és főszékesegyházi főesperes. Betegsége két év óta állandóan lakásához láncolja a gyémántmisés főpapot, ámde ez sem akadályozza meg, hogy ma is szerető figyelemmel kísérjen Esztergomban minden hitéleti vagy jóirányú társadalmi megAz „Esztergom" tárcája. A hullámzó Óceán tetején. 1930. jul. 13. Lisieuxban a kis szent Teréznél végzett tisztelgés után késő őszre emlékeztető metsző hideg időben a gyorsaságban világrekordot tartó Mauretanien rohanok Araerika felé. Az óriáshajók közé tartozik, gyorsaságára jellemző, hogy az időközönként a látóhatáron feltünedező kisebb és rövidebb lélekzetű hajók úgy elmaradoznak mellette, hogy egy óra múlva a füstjük sem látszik. Míg ezek 10—12 nap alatt gyűrik le az Európa és Amerika közt 6000 kilométernyire terpeszkedő Óceánt, a mi hajónk 5 % nap alatt teszi meg ugyanazt az utat, valósággal ezerkilométer — faló. A Cunard Line Társaságnak vannak jóval nagyobb hajói is, teszem azt a 45 V T ezer tonnás Aquitánia és az 52 V S ezer tonnás Berengária, de azért a 38 ezer tonnás Mauretánia is Behemót-nagy alkotmány. Mikor Cherbourg belső kikötőjéből a külső kikötőben veszteglő óriáshoz vittek szintén tekintélyes méretű kisebb hajók, úgy állottak ezek mellette, mint a pudli kutyák az elefánt mellett. A hat emelet fedélzeteiről lebámuló közönség ugyancsak lenézte az újonnan érkezőket a magasságokból. A tenger tükrét ugyancsak sok milliárd darabra törte össze a folyton sivító szél szeszélye. Csúnya bibircsókok borítják Neptunusnak arcát, melyek kisebb hajók közönségét a tengernek kijáró adó lerovására kényszerítenek. A Mauretánia azonban olyan megvetően halad el az egymást tépdesőmardosó, egymást kergető és felfaló tengeri kígyók fölött, mint ahogy az elefánt nem veszi kutyába sem az oldalát csiklandozó bogarak csípését, óriásunk méltóságos teste csak annyiban jön ringásba, hogy a negyedik emelet fedélzetén kényelmes fekvőszéken pihenő utas néha a jobb, néha a baloldalon látja a hajó fölé emelkedni a látóhatár végét. Hajónknak ez az imponálóan méltóságos és fölényes viselkedése tette lehetővé, hogy az első osztály Lunch-termében — vasárnap lévén — bemutathattam a szentmiseáldozatot. Már szombat este hivatalosan is hirdették. Nem minden siker nélkül. A kb. 1500-rarúgó sok vallású embertömegből 80—100 körül vettek részt és pedig kezdettől végig térdelő helyzetben és nagy áhítattal. Még áldozó is akadt. A Lunch Ferenc pincér — bizonyára ír ember — kezét mellén keresztbe rakva, térdenállva ministrált. Az oltárt egy asztalon készítette elő és összehordta reá a hajó legszebb virágait. Ezekből pedig bőven akad, főképen az első osztályon. Királyi fénnyel berendezett óriási termében a világ legszebb és legüdébb virágai díszelegnek. A kis szalonja pedig olyan virágillat, hogy a legjobb kertész is megirigyelhetné. A miséző terem aranyos oszlopai között márványszobrok és művészi festmények teszik elviselhetővé a csodás bútorok és süppedő szőnyegek unott milleujében benne utazó szegény gazdagok, dollármilliomosok életét. Feltűnt, hogy a jámbor ministránson kívül a hajószemélyzetből talán egy szál sem volt jelen. Örökösen 3000—4000 méteres mélységek fölött járnak, ahol „abyssus abyssum invocat" a melység, az örvény hívogatja a mélységet, az örvényt. De a megszokottság folytán elvesztik a mórhetetlenség, a végtelenség iránt az érzéket. A mélységekből kiáltó pap, mikor a hajó teste alatt örvénylő mélységek fölött Sursum corda-ra terjeszti ég felé kitárt karjait, a látóhatár szélén érintkező ég és óceán láttára döbbenetesen átérzi, hogy a szentmise is az égnek és földnek ölelkezése, a végtelen Istennek és a mérhetetlen, óceán-lelkimélységű embernek találkozása az egymáshoz közeledő szeretetnek szent csókjában. A Páter noster (a mi Atyánk) is talán az ilyen óriás nagy Nóébárkáján talál legmegértőbb összhangra az ember lelkében, ahol jóformán a földnek összes nemzetei, népfajaí adnak találkozót egymásnak. De a megértésig csak a kath. egyház istentiszteletében, a szent misében találnak egymásra az egy ugyanazon nagy Isten ugyanegy formájú szolgálatában. Ebben a majdnem kizárólag angol nyelven beszélő nemzetközi társaságban oly egyedül állónak éreztem magamat, mint a messziről érkezett vándorszikla a maga vadidegen környezetében, mindaddig, míg a szentmisém alatt a kath. szolidaritás, egyetemes embertestvériség tudatára nem döbbentem. E« a gondolat jobban imponál itt nekem BUT AZ Új 111O C8 © I^i^eTTIihákból már nagy választék Vermesnél Kossuth L.-u. 10. szám.
