ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-08-01 / 121. szám

Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Gyémántmisére. Ki ad nekem szárnyakat mint a galambnak, hogy repüljek és megnyugodjam ? (54. zsoltár 7.) Szombaton reggel 7 órakor kicsiny házi kápolnájában esendő testben még mindig friss, rugékony lélekkel mutatja be gyémántmiséjét az Urnák Brühl József prelátus, az esz­tergomi főszékesegyház főesperese. Ma­nuduktora, Krammer György dr. prelá­tus-kanonok, a szentmise tudós tanulmá­nyozója áll mellette, hogya87-ik évében levő gyémántmisés áldozópap a szent szabályokhoz mindenben hűen mutassa be a vérnélküli áldozatot, amint azt tel­jes életében tette, azzal a tiszta gyer­meki, rajongó szeretettel, amellyel az Ur ügyei iránt egész élete folyamán vi­seltetett. Ez a szigorúan zárt környezetben mon­dott szentmise egy galambszivű jó ember legbensőbb ünnepe. Mégis ünnepi érzé­sekkel töltekezik e napon nemcsak Esz­tergom városában, hanem az egész egy­házmegyében minden tisztelője. Esztergom városa Brühl Józsefet, ne­gyedik elemista korától lakójául tisztel­heti. Itt végezte a gimnáziumot s a teo­lógiai tanulmányokat is, itt volt főszé­kesegyházi karkáplán, majd Szent Anna-templomi lelkész. 1879-ben a gróf Hunyadyak kegyurasága alá tartozó ürményi plébániára nevezik ki plébánosnak. A 14 filiális­sal biró plébánián húsz esztendeig működött s a község­nek valóságos atyja volt. Igen sok szegény fiút és leány­kát taníttatott ki, akik közül több kitűnő pap és szerzetes apáca lett Ürményi plébánoskodásáról kedves hangon em­lékezik meg naplójában a nagy Prohászka Ottokár: „Hej, az az Ürmény! Azok a szép napok Űrnapján s más ünne­peken, mikor ott voltam! Ideális hely, plébánia és plébá­nos !" „Talpig becsületes, jó pap" — szegezi le róla Prohászka, — de kedélyes pap is, és mindjárt három adomát is leír, amit róla tud vagy tőle hallott. S akik Brühl Józsefet közelebbről ismerik, mint jellemző tulajdonságát emlegetik humo­ros kedélyét, anekdotázni szerető kelle­mes társalgási modorát, amely öregko­rára, sem hagyta el őt. Ürményről, mint alesperes, 1898-ban kerül Esztergomba szemináriumi vieerek­tornak s azóta megszakítás nélkül váro­sunk lakója. 1906-ban címzetes, 1907-ben valóságos esztergomi kanonok lesz. 1908­ban, amidőn Csernoch János dr.-t, a fő­székesegyház plébánosát csanádi püs­pökké nevezték ki, Brühl József követi őt a bazilika plébanosi tisztjében, ame­lyet 1915-ig visel. Fokozatosan emelkedik a főkáptalani ranglétrán is. 1917-ben ko­máromi főesperes, 1922-ben casanovai c. apát, 1924-től szentgyörgymezői prépost és főszékesegyházi főesperes. Betegsége két év óta állandóan la­kásához láncolja a gyémántmisés főpapot, ámde ez sem akadályozza meg, hogy ma is szerető figyelemmel kísérjen Esztergomban minden hitéleti vagy jóirányú társadalmi meg­Az „Esztergom" tárcája. A hullámzó Óceán tetején. 1930. jul. 13. Lisieuxban a kis szent Teréznél végzett tisztelgés után késő őszre emlékeztető metsző hideg időben a gyorsaságban világrekordot tartó Mauretanien rohanok Araerika felé. Az óriáshajók közé tartozik, gyor­saságára jellemző, hogy az idő­közönként a látóhatáron feltünedező kisebb és rövidebb lélekzetű hajók úgy elmaradoznak mellette, hogy egy óra múlva a füstjük sem lát­szik. Míg ezek 10—12 nap alatt gyűrik le az Európa és Amerika közt 6000 kilométernyire terpesz­kedő Óceánt, a mi hajónk 5 % nap alatt teszi meg ugyanazt az utat, valósággal ezerkilométer — faló. A Cunard Line Társaságnak van­nak jóval nagyobb hajói is, teszem azt a 45 V T ezer tonnás Aquitánia és az 52 V S ezer tonnás Berengária, de azért a 38 ezer tonnás Maure­tánia is Behemót-nagy alkot­mány. Mikor Cherbourg belső ki­kötőjéből a külső kikötőben vesz­teglő óriáshoz vittek szintén tekin­télyes méretű kisebb hajók, úgy állottak ezek mellette, mint a pudli kutyák az elefánt mellett. A hat emelet fedélzeteiről lebámuló közön­ség ugyancsak lenézte az újonnan érkezőket a magasságokból. A ten­ger tükrét ugyancsak sok milliárd darabra törte össze a folyton sivító szél szeszélye. Csúnya bibircsókok borítják Nep­tunusnak arcát, melyek kisebb hajók közönségét a tengernek kijáró adó lerovására kényszerítenek. A Mauretánia azonban olyan meg­vetően halad el az egymást tépdeső­mardosó, egymást kergető és felfaló tengeri kígyók fölött, mint ahogy az elefánt nem veszi kutyába sem az oldalát csiklandozó bogarak csí­pését, óriásunk méltóságos teste csak annyiban jön ringásba, hogy a negyedik emelet fedélzetén ké­nyelmes fekvőszéken pihenő utas néha a jobb, néha a baloldalon látja a hajó fölé emelkedni a látó­határ végét. Hajónknak ez az imponálóan mél­tóságos és fölényes viselkedése tette lehetővé, hogy az első osztály Lunch-termében — vasárnap lévén — bemutathattam a szentmiseáldo­zatot. Már szombat este hivatalosan is hirdették. Nem minden siker nél­kül. A kb. 1500-rarúgó sok vallású embertömegből 80—100 körül vet­tek részt és pedig kezdettől végig térdelő helyzetben és nagy áhítat­tal. Még áldozó is akadt. A Lunch Ferenc pincér — bizonyára ír em­ber — kezét mellén keresztbe rakva, térdenállva ministrált. Az oltárt egy asztalon készítette elő és összehordta reá a hajó legszebb virágait. Ezek­ből pedig bőven akad, főképen az első osztályon. Királyi fénnyel be­rendezett óriási termében a világ legszebb és legüdébb virágai dísze­legnek. A kis szalonja pedig olyan virágillat, hogy a legjobb kertész is megirigyelhetné. A miséző terem aranyos oszlopai között márvány­szobrok és művészi festmények te­szik elviselhetővé a csodás bútorok és süppedő szőnyegek unott milleu­jében benne utazó szegény gazda­gok, dollármilliomosok életét. Feltűnt, hogy a jámbor ministrán­son kívül a hajószemélyzetből talán egy szál sem volt jelen. Örökösen 3000—4000 méteres mélységek fölött járnak, ahol „abyssus abyssum invocat" a melység, az örvény hívogatja a mélységet, az örvényt. De a megszokottság folytán elvesztik a mórhetetlenség, a végtelenség iránt az érzéket. A mélységekből kiáltó pap, mikor a hajó teste alatt örvénylő mélysé­gek fölött Sursum corda-ra terjeszti ég felé kitárt karjait, a látóhatár szélén érintkező ég és óceán lát­tára döbbenetesen átérzi, hogy a szentmise is az égnek és földnek ölelkezése, a végtelen Istennek és a mérhetetlen, óceán-lelkimélységű embernek találkozása az egymás­hoz közeledő szeretetnek szent csók­jában. A Páter noster (a mi Atyánk) is talán az ilyen óriás nagy Nóébárká­ján talál legmegértőbb összhangra az ember lelkében, ahol jóformán a földnek összes nemzetei, népfajaí adnak találkozót egymásnak. De a megértésig csak a kath. egyház istentiszteletében, a szent misében találnak egymásra az egy ugyana­zon nagy Isten ugyanegy formájú szolgálatában. Ebben a majdnem kizárólag an­gol nyelven beszélő nemzetközi társaságban oly egyedül állónak éreztem magamat, mint a messziről érkezett vándorszikla a maga vad­idegen környezetében, mindaddig, míg a szentmisém alatt a kath. szo­lidaritás, egyetemes embertestvéri­ség tudatára nem döbbentem. E« a gondolat jobban imponál itt nekem BUT AZ Új 111O C8 © I^i^eTTIihákból már nagy választék Vermesnél Kossuth L.-u. 10. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom