ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-07-23 / 117. szám

XXXV. évfolyam, 117. szám. Ära köznap 10, vasárnap 16 fill. Szerda, 1930. július 23 ESZTERGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. és a vasárnapi munkaszüneti Az 1930. július 2-i végzés szerint továbbra is a K. M 94637/1921. rendelet 1 §. 3 bekezdése alapján hozott 7275/1922. sz. határozat, vagyis a teljes vasárnapi munkaszünet marad | érvényben (termesze tesen kivéve a fűszer- és élei miszer üzleteket.) Az általános szomorú gazdasági helyzet, az óriási pénztelenség, a rettenetes terhek, adók a súlyos küzdés, — az elégületlenség, a hitetlenség és sok esetben a kétségbeesés okozója. E miatt kereskedőink némelyike nem gondol magára, egészségére, családjára, alkalmazottaira, — kimerültsége, fáradsága sokszor betegsége dacára, kényszerhelyzetében a vasárnapi pihenéséről is lemondani kivan. Egyes kereskedők önkényes vasárnapi nyitvatartása és meggyőződése ennek teljes céltalanságáról, — mert legtöbb üzlet egy fillért sem, mások alig valamit árultak d. e. 10 óráig — az ingadozókat is a teljes munkaszünet állásfoglalására késztette. Mi mindannyian keservesen küzdünk a fülérekért és nincs köztünk egy sem, aki ne akarná emelni forgalmát. De kitől várják a vasárnapi forgalmat ? A pesti kiránduló hajók 12—1 órára, a pestiek kényelmét szolgáló vonat pedig 9'58-ra érkezik Esztergomba, az üzletek azonban csak 10 óráig lehetnek nyitva. Egy rövid napra jövő kiránduló fürdik, városunkszépségeit, nevezetességeit tekinti meg, továbbá turistáskodik, hajózik, csónakázik, — de nem vásárol. Mindenkinek: földművesnek, kisgazdának, bármely munkásnak, iparossegédnek, vagy mesternek, tisztviselőnek, engrosistának van egy nap pihenője, — csak épen a detail kereskedőnek ne legyen egy vasárnapja ? Ezért kivánta — a fűszer- és élelmiszerárusitók kivételével — 111 kereskedő a teljes vasárnapi munkaszünetet és csak 8 azok száma, kik a kérelmet alá nem írták. Még egy évben sem volt ily feltűnően kevés azok száma, kik a vasárnapi munkaszünet felfüggesztését kivánták Esztergomban, s.-ér Az esztergomi reáliskola milieuiskolaterve minden bizonnyal megnyerné a minden okos újításért áldozni tudó kultuszminiszterünket^ Az esztergomi Szent Imre reáliskola 1929/30. évi értesítőjében a szokásos statisztikai adatokon kívül több tanulságos cikk mellett érdekes cikket olvasunk „Iskolánk múltja" címen K. S. tollából, amely elmondja a reáliskola történetét működése kezdetétől, az 1857/58. iskolai évtől kezdődően napjainkig, amikor „újabb nehéz gondot okoz az iskola állandó otthonának, az új reáliskolai épületnek megépítése." Köztudomású, hogy az építendő új reáliskola telke, a Rudolf—Ivanovits-féle telek már megvan, azonban a fenntartó város ezen túl még nem mehetett. A cikk így folytatja megállapításait az ezzel kapcsolatos kérdésekről: A város nehezen viselte a telek vételárának és rendezési költségeinek fedezésére felvett 200.000 koronás kölcsön terhét. De nem adta fel a reményt, hogy végre mégis csak átveszi az állam a nagy költséggel fenntartott főreáliskolát, mert hiszen teljesítette a minisztériumnak erre vonatkozó minden feltételét. Ámde a világháború s annak következményei nagyon nehéz feladatok elé állították az államot is, meg a várost is. Az elmúlt 15 év alatt az iskola nevelő és oktató munkája a hivatalos jelentésektől többször elismerten olyan hatalmas fejlődést mutat, aminővel kevés iskola dicsekedhetik. Főképen ez záloga annak a reménynek, hogy a nm. Minisztérium ma sem zárkóznék el az elődei által vállalt kötelezettség teljesítése elől, ha ugyanazon tényezők hathatósan támogatnák az államosítás ügyét és a fenntartó város állandóan szorgalmazná. Az új épület tervrajza készen vár a megvalósításra. Bárki megtekintheti a modern pedagógia követelményei szerint szakterem-rendszerűén készült ú. n. milieu-iskolatervet. A terv újszerűsége minden bizonynyal megnyerné a minden okos újításért lelkesedő és áldozni tudó kultuszminiszterünket. Az építési költség sem nagy; mindössze 6—700 ezer pengő. ban úszni nem tudott és a habokban elmerült. Schubert segélykiáltásaira a szénrakodótól csónak ment a halálos veszedelemben levők segítségére. Nagy nehezen sikerült a diákokat csónakjukkal együtt a partra vonszolni, azonban Illek Marian ekkorra már halott volt. A másik ifjút félájultan vitték a mentők a Kolos-kórházba, ahol orvosi segélyben részesítették. Másnap, vasárnap délelőtt a rendőrségen kihallgatták a 21 éves Leót, aki elmondotta utazásuk célját és körülményeit. Könyörgött, hogy szerencsétlen társa szüleinek ne táviratozzanak, majd ő személyesen értesíti őket kíméletesen. A csónakot is átvizsgálták. Nem hiányzott belőle semmi. A vízbefúlt ifjú zsebében átázva megtalálták az útiköltséget is, a mintegy 400 pengőt kitevő lengyel pénzt. A lengyel diákok szomorú dunai tragédiája városszerte igaz részvétet keltett. Két lengyel egyetemi hallgató élet-halálharca az esztergomi Dunán Az egyik halott volt, mire kilógták a szénrakodó előtt Borzalmas szerencsétlenség ért szombaton, f. hó 19-én délután 2 óra tájban két vadevezős lengyel egyetemi hallgatót az esztergomi Dunán a szénrakodó előtt. A két lengyel diák, a 21 éves Schubert Leo és a 22 éves Illek Marian Posenból indult hosszú kirándulásra kis vászoncsónakon a Dunán. A kis vászoncsónak különben kitűnően fel volt szerelve, még mentőöv is volt benne. A diákok szerencsésen le is jöttek egészen Esztergom alá, itt azonban a nyárasdi szigetek táján szélviharba jutottak, a könnyű vászoncsónak felborult és mindketten a vízbe estek. A vitorla kötelét még el tudták kapni és a kezükre tekerni s így igyekeztek magukat a víz szinén tartani, ami az egyiknek, Schubert Leónak, sikerült is. Illek Marian, az idősebbik azonBiciklisták a KenderföldutGában Régen megállapított dolog, hogy a közönség egy része országszerte fegyelmezetlen, sok dologban szertelen. Sok olyan dologra kell tiltó táblákon figyelmeztetni, aminek magától értetődőnek, természetesnek kellene mindenki előtt lennie. Minden gépkocsivezető tudja, hogy községeken keresztül tilos a sebeshajtás és veszélyezteti az ottani lakosságot. Legtöbb helyen tiltó táblák vannak felállítva, de az nekik hekuba. Éppen úgy hajtanak keresztül, mint amilyen őrült sebességgel haladnak a nyilt országúton. Városunk lakossága tudja, .ismeri a Duna veszélyes, örvénylő helyeit. Közvetlenül és közvetve tanuja a dunai szerencsétlenségeknek. Van bőven helye veszélytelen helyen fürdenie, de azért rendőrileg kell megakadályozni az örvénylő veszélyes helyeken való fürdőzést. Magától értetődő dolog, hogy gyalogjárón nem való biciklizni. Kerékpároznak. A szigeti sétányról is tudja mindenki, hogy nem bicikli út, hanem azért napirenden van, hogy végigkarikáznak rajta. Kenderföld-utca újabban forgalmas útvonal lett. Vasúti állomásra vonatinduláskor és érkezéskor sok gyalogos ember veszi igénybe eme rövidebb útvonalat. Gyalogjárója keskeny. Mint minden utcában, úgy itt is a házak kijárója egyenesen a m£ Harisnyák, fehér ruhaanyagok, öltönyök, fürdőfelszerelés a legolcsóbbak BALOG-nál.