ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-06-04 / 98. szám

után (az intézet tanári kara külön koszorút helyezett el Pósfay Sándor hősi halált halt tanártársa emlékére) a Himnus éneklésével ért véget a felemelő ünnepség, amelyet az esz­tergomi tanítóképzőben végzett ta­nítók bajtársi szövetségének köz­gyűlése követett. A közgyűlést Ölveczky Pál fő­városi felügyelő igazgató, elnök nyi­totta meg lelkes beszéddel, amely­nek során a trianoni évforduló al­kalmából tiltakozott Trianon ellen és általános helyeslés közben ki­jelentette, hogy a magyar tanító Trianont soha el nem ismerheti és a magyar tanító az ezeréves Ma­gyarország ismeretére és szerete­tére tanítja és neveli a gondjaira bízott gyermekeket. Az Esztergomban véglett tanító bajtársak évi gyűlésének jelentősé­gét növeli az is, hogy az Eszter­a főváros kitűnő tanítói, sőt vezető pedagógusai között foglal helyet, s így a fővárossal való kultúrkapcso­lat szempontja országos érdekűvé avatja ezeket a tanácskozásokat. Vitéz Papp Gyula főtitkár jelen­tése után az indítványok során el­határozta a közgyűlés, hogy táv­iratilag üdvözli Gömbös Gyula mi­nisztert a bajtársi szövetség azért, mert a frontharcos törvényt az or­szággyűlés elé terjeszti. Táviratilag üdvözölték a közgyű­lésből a kormányzót és a bíboros­hercegprímást is, akinek fővédnök­ségéről szóló díszes okmányt kül­döttség adja át. Dremli Kálmán IV. éves tanító­növendék az ifjú bajtársak nevében szép, lelkes beszéddel üdvözölte a bajtársi szövetséget, majd a Himnus éneklésével véget ért a közgyűlés, amely után d. u. 2 órakor bankett gombol kikerült tanítók nagy része volt a Fürdőben. Az Esztergomi Kath. Legényegylet dalárdája a második díjat nyerte a kispesti kerületi dalosversenyen ,Esztergom" tudósítójától. — — Az Kispest, 1930. június 1. Mióta a tavalyi debreceni orszá­gos dalosversenyre 12.000 dalos je­lentkezett, a nagyszámú kísérőket nem is számítva, decentralizálták a dalosversenyeket s az országot da­loskerületekre osztották fel. Most mehettünk az első ilyen kerületi versenyre Kispestre. Az Esztergomi Kath. Legényegylet dalárdája Am­mer József karnagy vezetése alatt 46 dalossal vonult fel, kikkel hölgy­kísérők is jöttek, azonkívül Jakobek Jenő világi, Greff Gyula belvá­rosi káplán egyházi II. elnök s e sorok írója mint vezetőségi kísérők szerepeltek, Leányvárott pedig Ra­usch Ferenc csatlakozott hozzánk. Debreceni emlék, monumentális tö­megfelvonulások jutottak eszünkbe s bár ez a kispesti dalosverseny méreteiben nem volt olyan impo­záns, megrendezésének mintaszerű­ségében páratlan volt. Már Kispest város határánál ren­dezők vártak a villamos állomásnál, előzékenyen fogadtak s bekalauzol­tak a felvonulási menetbe, mely zárt sorokban, katonásan lépdelt zeneszóra a wekerletelepi főtérre, a kispestiek és telepiek sűrű éljen­zése és kendőlobogtatása között. A főtéren az összkarok a Himnust éne­kelték, majd pedig vitéz dr. Válya Gyula kispesti polgármester mon­dott szívbőljött és szivekhez szóló istenhozottat a magyar dal művelői­nek. Ezután Ammer József karnagy dirigálta az összes énekkaroknak a Magyar Hiszekegy-et. Innét a hősök szobrához vonult a sokezer főre menő közönség. A szobrot az ösz­szes dalárdák megkoszorúzták meg­ható kegyeletes ünnepély keretében, jtt ugyancsak Ammerre bízták az összkarok vezényletét. Vasárnap lévén, az ünnepi istentiszteletnek sem volt szabad elmaradnia s át­vonultunk Kispest főtemplomába nagymisére. Mise alatt szentelték fel a „Kispesti Ének- és Zenegylet" új zászlaját, mely felszentelés volt a kiindulópontja annak, hogy ezen kerületi verseny megrendezését ép­pen Kispest kapta. Maga a verseny, melyen fiatal, de máris eléggé jóhírű dalárdánk résztvett, délután fél 3-kor kezdő­dött a „Magyar Király" vendéglő ú. n. színháztermében. Dalosaink a közönség előtt igen jó benyomást keltettek már fegyelmezett és csinos külsejű megjelenésükkel (sötét ruha, világos keztytí, zöldbársony ének­sapka), Ammer karnagyot pedig, mint a „Nem, nem, soha" szerzőjét szűnni nem akaró taps köszöntötte. Az egylet jeligéjének eléneklése csak növelte a szimpátiát s a kötött versenyszöveg precíz eléneklése pedig frenetikus tetszést aratott. Az erkölcsi győzelem feltétlenül a mienk volt, a tomboló elismerés és az, hogy versenyszámunkat meg akarták ujráztatni, amire még példa nem volt, ezt bizonyítja. Délután fél 7-kor a városház előtti Petőfi-téren volt ünnepség, melyen az összkarok szebbnél-szebb dalo­kat adtak elő. Vezényelt Kaszás Gyula orsz. társkarnagy. Dr. Turek tanár alelnök pedig lángoló haza­fiasságtól izzó gyújtó beszédet mon­dott. Amikor ezután azt jelen­tették be, hogy a „Nem, nem, soha !" következik a szerző személyes vezényletével, egetverő tapssal és éljen­zéssel ünnepelték a szerzőt. Ammer József felmegy az emelvényre, de percekig nem tud szóhoz jutni s nem győzi megköszönni az ová­ciót. Az azután igazán szívbemarkoló és vérpezsdítő volt, amikor 3000 dalos zúgta és dörögte ég felé da­cosan és elszántan : nem, nem, soha! Ezután még a Himnust énekelték dalárdák és közönség, amivel az ünnepély be is fejeződött. Este hétkor folytatólagos díszköz­gyűlés volt s eredményhirdetés. A zsűri kijelentette, hogy igen nagy zavarban volt, mert a dalárdák mind nagy felkészültséggel álltak ki s közöttük csak árnyalati különbsé­geket birtak — nagy nehezen — felfedezni. Dalárdánk a 2. csoportban (népdalegyveleg) a II. díjat nyerte 116 ponttal, míg az első díj a budapesti Szent Margit-szigeti dalköré lett 120 ponttal. A díj az Országos Központi Hitel szövetkezet ajándéka, egy nagy, szépen díszített ezüst serleg gazdag aranyozással. A sötétség beálltával pedig jött a poézis: lampionos szerenád a ko­szorusleányoknak: Markó Ilonka és Pigáll Ilonka kedves kis pesti gim­nazista leánykáknak, kik meghatot­tan és elfogódottan köszönték meg a kedves dalokat. Szüleik pedig magyaros vendégszeretettel fogad­ták a kis csapatot. Külön köszöne­tünket fejezzük ki Markó Lajos igazgató-tanító úrnak, az egyik kis koszorúslány és Markó Ellike ko­szoruslányjelölt kedves papájának, ki a szives vendéglátáson felül egész napon át kalauzolt minket, s izzadt értünk abban a meleg zsakettban. Víg hangulatban, de zuhogó eső­ben dörgés és villámlás között bő­rig ázva jöttünk haza az éjféli vo­nattal. De az a fontos, hogy a deb­receni serleg nem unatkozik már egyedül, szereztünk neki párt is, amely még szebb is, mint a tavalyi. B. R, Idegennyelvű beszéd az esztergomi utcá­kon és nyilvános helyeken. Világfürdő lettünk ? Legutóbbi számban az idegen­hangzású cégtáblákról írtam. Lehet, hogy lesz némi foganatja, lehet, hogy nem. Kivánatos lenne, hogy legyen, de ha mégsem lesz, nem rajtunk múlik. Úgy elvétve hallunk az utcán csehül beszélni. Határváros vagyunk. A csehek itt vannak a szomszéd­ban. Amikor a jó hutaiak, kesztöl­ciek, cséviek be-bejönnek a városba, fót szót is lehet hallani. Nem csoda, hisz mind a három község tótanya­nyelvű. Végtelenül örülnénk neki, ha akár az utcán, akár a strandon Európa minden nyelvén folyna a társalgás, j hisz akkor világfürdő volna a fmi szerény, szegény városunk. Azt sem bánnók, ha a nyaraló csoportok németül beszélnének, társalognának, de legalább németek, idegenek vol­nának, így! furcsa. És még az sem volna baj, hogy furcsa. Az azonban már baj, hogy a magyar adófizető­ben szül rossz vért. Okvetlenül tápot kell adni az elé­gedetlenségnek ? y j HIREK. Éjjeli szolgálatot május 31-töl június 6-ig Takács István „Fekete sas" gyógy­szertára (Ferenc József-út) teljesít. Kinevezés. Az egyesitett várme­gyék alispánja dr. Eggenhofer Béla egyetemi sebészeti tanársegédet és közkórházi alorvost közkórházi tb. osztályos főorvossá nevezte ki. Esztergomiak a miniszterelnök 7 órai teáján. Gróf Bethlen István miniszterelnök és neje tegnap, jún. 3-án hétórai teát adtak, melyre városunkból szenkviczi Palkovies László alispán és neje, Fehér Gyula dr. nagyprépost, prelátus-kanonok és Báthy László felsőházi tag, prel.­kanonok kaptak meghívót. Az Esztergomi Oltáregyesület szokásos havi Szentóra-ájtatossága a nyári hónapokban (júniustól— szeptemberig bezárólag) elmarad. Igazgatóság. Tanitóképesitő vizsgálatok. A folyó évi szóbeli tanitóképesitő vizsgálatok a helybeli tanitó- és tanitónőképzőben egyaránt e hó 16-án kezelődnek. Az Esztergomi Sakkor a Köz­ponti Kávéházban. Az Esztergomi Sakkor tudatja tagjaival, hogy helyi­ségét a Központi Kávéházba áthe­lyezte. Az uj helyiség felavatása f. hó 7-én, szombaton este lesz, mely alkalommal városunk szülöttje, dr. Hajós Nándor ügyvéd, a kiváló sak­kozó, Budapest sakkbajnoka fél 9 órai kezdettel szimultán versenyt tart. A kör értesiti tagjait, hogy ez alkalommal semmiféle hozzájárulást vagy részvételi díjat nem kell fizetni. Vendégeket is szívesen lát a kör vezetősége, azonban kik nem tagok és a versenyben részt kivannak ven­ni, sakktáblájukat hozzák magukkal. Az esztergomiak márianosztrai zarándoklata. Az Esztergomi Szent Antal Egyesület rendezésében vasár­nap közel ezertagú zarándoklat ment három hajóval Márianosztrára, hogy ezen a régi kedvelt kegyhe­lyen, amelynek templomát még Nagy Lajos-királyunk építtette, a Szent Imre-év áldásos gyümölcseiben ré­szesülhessen. A zarándokok nagyobb része a reggel 6 órakor a szent­ferencrendiek templomában tartott szentmise után egyházi zászlók elő­vitele mellett körmenetben indult a hajóállomáshoz, mig a kisebbik része csak d. e. 10 óra tájban in­dult. Szobon a sághegyi andezit­kőbányavállalat kisvasútján mentek ki zarándokaink Nosztrára. A kis­vasút kocsijait és mozdonyát "a vál­lalat vezetősége szépen feldiszittette és ingyen engedte át a zarándoklat vezetőségének, amely előzékenysé­gével minden jelenvoltat őszinte há­lára kötelezett. A zarándoklat első része megérkezés után résztvett az ünnepi szentmisén, amelyet dr. Dra­hos János prelátus-kanonok, a Szent Antal Egyesület elnöke mondott. BÉRMAAJÁNDÉKOK Kii vétlen gyári behoxafal Svájcból. • gelhardt Ignác órás és ékszerésznél Kossuth Lajos-u . 13. a IBIIOiCSÓbbak (ügyeljünk a pontos oimre S)

Next

/
Oldalképek
Tartalom