ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-05-23 / 94. szám

GOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Esztergom as Ország jubileumi évre, hanem hosszú évekre előre városunk jó hír­nevét. Mert nemcsak a nézni­szeme előtt. A hercegprímás trónfogla­lása óta nem volt annyi idegen valók sokasága és a néma külsőségek, hanem az élő­Esztergomban, mint amennyit | emberek, a szivek, lelkek meg­vasárnapra várunk a Szent i nyilvánulása is hozzátartozik Imre jubileumi-év esztergomi egy-egy varos vagy vidék ar­ünnepségeinek országos meg- j culatanak kialakításához, indulása alkalmával. A katho-! Szegénységünk folytan so likus nők esztergomi orszá­gos zarándoklása előrelátha­tólag épp oly hatalmas töme­get fog megmozgatni, mini a mult vasárnap tartott mária­besnyői országos férfizarán­doklás. A jubileumi zarándok­lás központi rendezősége, az Országos Katholikus Szövet­ség hír szerint hat nagy dnnai gőzöst jegyzett elő, de valószínű, hogy a jelentkezés arányában még lesz szükség gőzösre, vagy külön vona­tokra. Ha az idő kedvező lesz (Szt. Orbán napja !) Esztergom utcái, különösen a főszékes­egyház környékén tele lesz­nek a jubileumi év zarán­dokaival. A hajók reggel 7 órakor indulnak Budapestről. A nagy vízállásra való tekintettel, fel­felé haladva, csak déltájban remélhető a megérkezésük. A zarándoklás központi rende­zősége által kiadott hirdet­mény szerint 12 órakor remél­hető a hajók ideérkezése. A zarándoklat tagjait az állo­máson a város vezetősége és a papság fogadja. Az érkezők ezután hatos sorokba felállva vonulnak fel a főszékesegy­egyházba, ahol főpapi szent­mise és szentbeszéd lesz. A bazilika és a város neve­zetességeinek megtekintése és az ebéd elköltése után d. u. 5 órakor tisztelgés lesz a bíbo­ros-hercegprímás előtt a prí­mási palotánál és 5 óra 30 perckor lesz a visszaindulás. A terv szerint tehát Öt órányi időt tölt el ennyi ember váro­sunkban, de ez alatt rajtunk lesz egész ország szeme. Ha ezt az időt ki tudjuk hasz­nálni előzékenységünkkel, fi­gyelmességünkkel, lelkiisme­retes, gondos, szeretetteljes érintkezési modorral, megala­poztuk nemcsak az egész idei kat nem nyújthatunk, de jó szót, keresztény testvéries magatartást, itt-ott apró szí­vességeket annyit, amennyi csak van bennünk. Ezzel az után ne fukarkodjunk. Lássék meg Esztergom né­pén, hogy ahol Szent Imre nevelkedett, ma is megvan az­a szellem, amely vonz és él­tet s megerősít a keresztény­ség nagy igazságaiban mind­annyiunkat. A magyar bor védelmével a ma­gyar termelőt és földmunkást védjük. Országos mozgalom van meg­indulófélben. Ki akarják mondani a vendéglősök a sörbojkottot. Hogy a vendéglősöket mi indítja e moz­galomra, az a magyar fogyasztót nem érdekli. Lehet, hogy a kimé­résből származó kevés haszon, lehet hogy más. A nagy magyar közön­séget egészen más érdek fűzi e mozgalomhoz. Saját jól felfogott érdekében cselekszik, amikor csat­lakozik a bojkotthoz. Amíg csak a vendéglősök mond­ják ki a bojkottot, addig annak nem sok hasznát fogjuk látni. Elvégre a vendéglőst rá is lehet kényszeríteni sörmérésre és olyan italt kell tar­tania, amilyet a közönség kér és fogyaszt. A kimérők kétoldalról is függő viszonyban vannak. A ható­ság és a közönség tart felette itélő­széket, de a közönség az minden tekintetben független és azt fogyaszt, amit akar. Ha pedig gazdaságosan gondolkozik, akkor nem fogja fo­gyasztani a drága és a nagy tőkét hizlaló söt, hanem nélkülözhető ga­rasait a borfogyasztáson keresztül a tönk szélén álló magyar szőlő­termelőhöz és annak ugyancsak szegény munkásához fogja juttatni. Sörgyáraink részvényeinek leg­nagyobb része állítólag külföldiek kezében van. A részvénytársaságok nagy tőkével rendelkeznek, mely­nek busás jövedelmét az a néhány tőkés élvezi, aki részvénnyel ren­delkezik. Ezeknek száma, még ha mindnyájan magyarországiak vol­nának is, elenyészően csekély a magyar szőlőtermelők számához képest. A sörgyárak, tehát a nagytőke kíméletlenül szedi a nyereséget, tekintet nélkül a változott árviszo­nyokra. Amikor lehetetlenül magas volt az árpa ára, épen annyi volt a sör ára, mint most, amikor felére szállott az le. Most az a mentségük, hogy drága a komló. Valószínű, hogy a magas árpa ár idején sem kapták 'ngyen a komlót és az is valószínű, hogy most sem fizetnek magasabb munkabért, mint fizettek a nyerstermények mag s árakor. A magyar fogyasztóközönségnek a sörbojkotthoz azzal kell csatla­koznia, hogy követelje a borfogyasz­tási adó leszállítását és a sörének felemelését. Ma ugyanis, amíg a borfogyasztási adó túlmagas, addig a söré alig jöhet számításba. Hogy az államnak szüksége van a fo­gyasztási adókra, akár átengedi azt a községeknek, akár nem, — az elvitathatatlan. A borfogyasztási adó leszállítása és a sörének feleme­lése teljesen kiegyenlítené a mér­leget. A kiegyenlített mérleg mel­lett azonban megjavítaná a szőlő­termelők mérlegét, mert elősegítené a fogyasztást. A bornak fokozot­tabb akár bel-, akár külfogyasztása biztosítaná a szőlőtermelők egzisz­tenciáját és ezzel sok ezer földmű­ves munkás kenyerét is. A falu és város fogyasztóközön­ségének a nagy és általános cél mellett még saját községi érdeke is parancsolja a sörbojkottot. Amíg az állam teljes egészében a községek­nek engedte át a magas borfogyasz­tási adót, addig az aránytalanul csekély sörfogyasztási adó után csak bizonyos %-os fogyasztási adót en­ged a községeknek szedni. Vagyis a nagyon alacsony sörfogyasztási adóból sem az államnak, sem a köz­ségeknek számottevő haszna nincs, csak a milliomos sörgyáraknak, míg a magas borfogyasztási adóból sok ezer embernek van kára. A mai nehéz kereseti viszonyok mellett már amúgy is lukszusszámba megy a szeszesitalok fogyasztása. Ha még vannak ilyen lukszusfogyasz­tók, azok pénzét akkor ne a külföld és belföld milliomosai, hanem a magyar termelő tegye zsebre. V. I. A hétfői vármegyei kultúrforgalom. Ami a nagy szélben megmaradt. Komoly dolog, fontos ügy. Kultúr­érdek és fölény. Komárom-Eszter­gom egyelőre egyesített várme­gyék minden egyes tanítójának hét­főn Tatára kellett mennie, ott egy teremben összegyűlni, hivatalosan tárgyalni, azonkívül előadást hall­gatni a „szemüveg"-ről. A vármegye 300, vagy még több tanítója tehát megindult Tóváros felé. Az idő is hivatalos szint és hangot fett fel: mérgesen beborult, ridegen meghűvösödött, össze-vissza fújt, prüszkölt komoran, majd dü­hösen rázta a májusi lombokat, majd hidegen esett, permetezett és aztán esőtt eresztett mindenre, ami életet és szépséget jelent a földön... Halló Tata! Indul a vonat. Valaki haragszik, mert a lábára léptek. — Drágám, nem tarthatom az egyik lábamat mindig a levegőben! — Utóvégre le sem ülhetek, fel sem állhatok, hát mit tegyek?! Félig úgyis a levegőben tartanak itt! Valakinek a karja kilóg az abla­kon. Egy tisztes kolléga kihajol az ablakon, barátságosan int, de a fejét nem bírja visszahúzni. — Mi az, csak nem telt meg a kupé?! Én még tán fölférek. Jaj! Egy hölgy rosszul érzi magát. Arcát törülgeti kitartóan! A rúzs és púder már nincs rajt. De nem veszett el még minden Tatáig! Mire a gyűlés megkezdődik... — Halló, halló! Hallik valahol a bajnai erdő mé­lyén. Itt ne hagyjanak! — Sárga autóbusz töfög türelmet­lenül. Belülről porlepte hang szól ki [ Q * UMm mm n anyagok és férfi szövetek nagy választékban Oerrna rima mg- mar feltűnő olcsó árakban VERMES-nél. Duplaszéles fehér gyapjúvoál 2"50, mosóselymek 1*80 P Balognál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom