ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-05-21 / 93. szám

még hozzátette, hogy mily szomorú a mai lakbérosztályban való meg­hagyás mellett a helyzet akkor, ha a közalkalmazott-családfő meghal, s az özvegy gyermekeivel együtt csak 50—60 %-át kapja a legutóbbi lakáspénznek. Özvegyeknek és a Lelkes közönség gyűlt egybe a városháza nagytermében f. hó 18-án, vasárnap délután fél öt órára Esz­tergom társadalmi osztályának min­den rétegéből, hogy résztvegyen a Magyar Nők Szent Korona Szövet­sége esztergomi szervezetének ek­korra jelzett közgyűlésén. , A Magyar Hiszekegy elmondása után Kornháber Samun é, a helyi szervezet elnöknője szép szakkal nyitotta meg a gyűlést, majd Grú­man László nyug. máv. főellenőr, az egyesület titkára számolt be a szervezet működésével kapcsolatos eseményekről. Megdöbbenéssel vette tudomásul a közgyűlés a titkári je­lentésből, hogy a szent korona szö­vetség tagjai a cseheknél számon vannak tartva és ellenük különféle retorziókkal élnek a cseh hatósá­gok. A tagok száma ezzel szemben is növekedőben van. A titkári jelentés után özv. Ist­vánffy Gyuláné, a Magyar Nők Szent Korona Szövetségének főtit­nyugdíjasoknak különben nagy se­gítség a lakbér emelése s az aktív közalkalmazottak nemcsak magu­kon, hanem rajtuk is segítenek, ha küzdenek a kedvezőbb lakbérosz­tályba való sorozásért. kára mondott hatásos beszédet, amelyben tekintélyes külföldi lapok szemelvényeiből bizonyította azt, hogy reánk van bízva az, miszerint a régi osztrák-magyar monarchiá­ból most magyar-osztrák monarchia legyen és hogy a királykérdés meg­oldásánál, ha a helyzet már meg­érik, a külföld katonai beavatkozá­sától félnünk nem kell. Szervezke­désre szólította fel és buzdította a magyar nőket, mert --, mint mon­dotta — csak a királykérdés végle­gesmegoldása teremthet nálunk jobb gazdasági és politikai helyzetet. Ezután Marenzi F. Károlyné őr­grófné mondott lelkes beszédet, 1 amelyben Zita királyné egyéniségét és jellemét mutatta be, amelynek főtulajdonsága a szegények iránti szeretet és a gyámoltalanok istápo­lása. Marenzi F. Károlyné őrgófné be­széde alatt lépett a terembe az út­építések miatt autójával megkésett Zichy János gróf v. b. t. t, volt miniszter, akit a közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Általános érdeklődés közepette emelkedett szólásra Zichy János gróf. Beszédét a Szent Imre-év je­lentőségének méltatásával kezdte. A Szent Imre-évi jubileumi ünnep­ségek a magyar ember szempontjá­ból nem egyebek, — mondotta — mint hitvallások, tüntetések egyúttal a ma­gyar szent korona, a monarchikus államforma, a magyar királyság mellett. A legitimizmus ma már az egész világon beérett kérdés. A magyar embernek pedig a lelkében él a királyság gondolata, az a meggyő­ződés, hogy a mai nyomorúságos gazdasági helyzetből és a mai vál­tozékony politikai állapotokból csak egy kivezető van s ez a törvényes, koronás magyar király. Magyarországnak — folytatta. Zichy — a régmúlt mellőzések és elnyomások miatt a monarchia or­szágai között talán a legkevesebb oka volna ragaszkodni a királyhoz, de ragaszkodik hozzá elsősorban a magyar szent korona erejénél, ha­tásánál fogva és azért, mert a jövő önálló nemzeti királyságról és egy kedves magyarlelkű ifjú királyról beszél. A királykérdésből nem csinálunk politikát, de nem is szabad Meg kell várni az időt, amely egész bizonyo­san behozza a kívánt helyzetet, amikor a király kérdés másként meg nem oldódhatik, csak úgy, hogy a törvényes király fejérc teszik a koronát. A királykérdés magától, úgyszól­ván nélkülünk fog megoldódni. A szabadkirályválasztó mozgalom máris belátta helytelenségét és szép csendesen visszafejlődött. Az egye­düli helyes, konstruktív mozgalom a legitimizmus, — a szabadkirály­választói mozgalom Magyarországon tulajdonképen destruktív törekvés. Minden magyar ifjú közölt jellem­ben és tehetségekben kiemelkedő és első ifjú a Belgiumban növekedő Ottó király, aki komolyan készül nagy hivatására. Nekünk is készül­nünk kell lelkesedéssel a nagy napra, amikor a nemzet ismét tör­ténelmi hivatásának élhet és a király haza jöhet. A kitörő éljenzéssel fogadott be­széd után Sólymos Vendel, a pápai bencés gimnázium h. igazgatója, Ottó király volt nevelője tartott kedves epizódokban bővelkedő elő­adást az örökös király életéről, ne­veléséről, az ifjú király jó magyar­ságáról, hazavágyásáról, hazaszere­tetéről. „Az özvegy királyné, akinél audien­ciára jelentkeztem, hogy megbeszél­jük a király nevelésének elveit, — mondotta többek között Sólymos — arra kért, hogy ha Ottó király kér­dezné, hogy miért kellett atyjá­nak idegenben mártírhalált halnia, mondja azt, hogy nem a magyarok, hanem a kommunisták űzték el. f Amikor az ifjú királynak egyszer megmondottam, hogy odahaza ér­deklődnek jó magyarsága felől és arról, hogy tud-e jól magyarul, — szinte felháborodva kiáltott felém : — Hát miért kérdezik ezt? S amikor felvilágosítottam, hogy bizonyos elődei közül sokan nem tudtak magyarul, csodálkozva kiál­tott fel: — Hát hogyan lehet az, hogy a király nem tud beszélni népével?!" Sólymos igazgatónak nagy érdek­lődéssel és megilletődéssel hallga­tott előadása után Meszes Ferenc városi képviselő tett hitet szép be­szédben az esztergomi földműves nép király hűségéről. A gyűlés emelkedett hangulatban ért véget Kornháber Samuné el­nöknő zárószavai után a Himnus éneklésével. A budapesti Egyház­művészeti Kiállítá­son nagy feltűnést keltettek az eszter­gomi főszékesegy­ház kincsei Szombaton nyitotta meg Dr. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás Bu­dapesten, az Iparművészeti Múzeum­ban a Szent Imre-Év alkalmából rendezett egyházművészeti kiállítást, amelynek anyagát az ország összes egyházművészeti remekeinek össze­válogatása folytán nagy szakérie­lemmel és gondossággal állították össze. Az esztergomi főszékesegyházi kincstár és a Keresztény Múzeum is több nagybecsű műtárggyal szerepel e kiállításon, anélkül azonban, hogy ez akár a kincstárban, akár a prí­mási múzeumban észrevehetőbb Iii ányt tüntetne fel, Dr. Serédi Jusz­tinián bíboros-hercegprímás ügyelt arra, hogy ez az idegenforgalmi szempontból is oly megbecsülni való esztendő ne Esztergom hátrányára hanem előnyére váljék, éppen azért nem járult hozzá a kiállítás rende­zőségének azon óhajához, hogy el­vigyék innen Mátyás király arany kálváriáját és más oly világhírű kincset, amelyek megtekintéseért érdemes Esztergomba jönni. Mind­azáltal azok a nagybecsű műtárgyak, amelyeket Esztergomból a kiállításra szállítottak, ott méltán képviselik városunkat s,szinte kedvet adnak a kiállítás megtekintőinek ahhoz, begy városunkat is felkeressék. Aki a kincstárban jár, alig veszi észre, hogy onnan egy-két jellemző tárgy hiányzik. A kelyhek szebbnél­szebb darabjai közül a világhíres Suky-kehely, továbbá Thomassino­vits és Károly Ambrus kelyhe, egyéb kincsek közül Batthyány Józseí szenteltvíztartója, Mátyás király szarvkupája, Várady Pál Űrmuta­tója, Szelepcsényi keresztje, Lősy Imre mellkeresztje, Pázmány gyű­A házbérvallomások pontatlan ki­állításának szomorú következménye. Nagy figyelmet keltett Tátray Sándor m. kir. adóhivatali főtiszt felszólalása, aki rámutatott azokra az okokra, amelyek a minisztert arra késztették, hogy Esztergo­mot a régi lakbérosztályban hagyja. A miniszter ugyanis a IX. fizetési osztályban levő közalkalmazottak lakásviszonyairól kért kimutatást. A magasabb fiz. osztályokba sorolt köztisztviselők részére kibérelhető lakásokban kínálat, a kisebb laká­sokban pedig kereslet van. A sta­tisztika ennélfogva a minisztertől kívánt adatok szerint Esztergomra nem ütött ki előnyösen, t. i. az üres lakások és a helyben szokásos lak­bérek középarányosát vették alapul. A másik, ennél súlyosabb és mélyrehatóbb ok, hogy azok az adatok, amelyeket a miniszter kivánt, nem le­hettek reálisak azon oknál fogva, hogy azok a házbér­. vallomások alapján készül tek. Tudvalevő, hogy a házbérvallomási ívekbe a lehető legritkábban írják be pontosan a kiadott lakások bé­rét, hanem a lakó is, hogy házi­urának kedvezzen, sokkal kevesebb lakbért ír be, s ilyképen háziurát tényleg adókedvezményhez juttatja. A következmények megmu­tatták, hogy az a közalkal­mazott-lakó, aki ily módon hamis házbérvallomási ívet hitelesített aláírásával, saját maga alatt vágta a fát, mert hozzájárult a lakbérstatisz­tika kedvezőtlenebbé válá­sához. A felszólaló tud eseteket, amikor pl. 400 P helyett csak 250 P lak­bért vallottak be. A memorandumban a közalkal­mazottakhoz méltatlan, egészségte­len odulakásokra is rá kell mutatni, mint ahogy a statisztikából viszont ezeket el kellett volna hagyni. A felszólalás mély hatást váltott ki a jelenvoltakból, akik az elnök indítványára kimondották a memo­irandum megszerkesztését a gyűlé­jsen elhangzott kívánságok figye­lembevételével. Gróf Zichy János beszéde a király­kérdésről a Magyar Nők Szent Korona Szövetségének esztergomi gyűlésén. Sólymos Vendel, a király nevelője II. Ottóról. SCHEIBER-nél z* i^ a 4>| r ^óhhak Hataimasválaszték!

Next

/
Oldalképek
Tartalom