ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930
1930-05-11 / 89. szám
Hortobágy i juh túró MINDENÜTT KAPHATÓ! TERMEM : Orsz. Magy. Tejszövetkezefi Központ Budapest, I., Horthy Miklos-út 119/121. is folyik odavaló egyén, vagy egyének ellen. Ez az információ megerősíteni látszott bizalmas kézből vett értesüléseimet, mire a törvényhatósági kisgyűlésben elmondottam interpellációmat a jelzett tárgyban. Neveket nem említettem és hozzátettem azt is, „ha mindez igaz", úgy megtorlást kérek a felsorolt hatóságoktól. A vármegye alispánja kijelentette, hogy az ügyről értesülései nincsenek, azt meg fogja vizsgáltatni s amennyiben a felhozott dolgok beigazolódnának, a megtorló eljárást folyamatba téteti. Az imádott haza területi épségéről és magyar polgárok veszélyeztetett békéjéről lévén szó, az általános igazságszolgáltatási elvet, amely szerint inkább meneküljön kilencvenkilenc bűnös, mint szenvedjen egy ártatlan, megfordítva kell alkalmazni s ezért tartottam kötelességemnek hatóságaink figyelmét arra illetékes helyen és formában a jelzett körülményre felhívni. Ezen előzmények után a környei kántortanító indíttatva érezte magát arra, hogy engem „férfias" nyilatkozattételre hívjon fel, még pedig oly hangon, amely tiszteletlen és fenyegetőző. A fent előadottak után kétségtelen, hogy Környén történt valami, mert nem zörög a haraszt szél nélkül és egyelőre nem rajtam, a nemzetét és hazáját féltő őrszemen a sor férfiasan nyilatkozni, legkevésbé a Környéről jövő felszólításokra. A hivatalos vizsgálat befejezte után talán felesleges is lesz nekem nyilatkoznom, mert vagy átveszik a szót a hatóságok, vagy nem történt semmi bűnös cselekedet s akkor valamennyien azzal zárjuk le örömmel az aktákat, hogy megtettük kötelességünket. Mindenesetre nyugodt lelkiismerettel várja be ki-ki — már aki teheti — a vizsgálat befejeztet. Egy jótanácsot adhatok még azoknak, akik bár megnevezve nem voltak, mégis mindenképen magukra kívánják vonatkoztatni a panasz tárgyává tett cselekményeket: „Akinek nem inge, ne vegye magára!" További hírlapi polémiába nem bocsátkozom és a leghatározottabban visszautasítok bármely oldalról jövő kísérletet, amellyel engem a törvényhatóság termében elmondott s hazafias aggodalom által sugallt szavaimért illetéktelenül felelősségre kívánna vonni. Tisztelettel: Esztergom, 1930. május 4-én. vitéz SzívósWaldvogel József ny. tábornok, a Lipóf és Vaskoronarend lovagja, a tiszti vitézségi érem tulajdonosa, Komárom-Esztergom k. e. e. vármegyék törvényhatósági bizottságának tagja. Szükségesnek tartottam a környei kántortanító úrnak megnyugtatására, aki engem „férfias" nyilatkozattételre szólított fel s aki nagyobb nyomaték kedvéért volt katonai rangját is közölte, magam is néhány címemet aláírni, csak azért, hogy lássa, miszerint tudtam és tudok is férfiasan nyilatkozni, ha kell és ha akarok. Fenti nyilatkozatomhoz egyelőre semmi hozzátennivalóm nincsen, jóllehet, nekem és a magyarság összeségének az eset kapcsán több okunk lenne „keserűen" megállapítani egyet-mást. Ha az ügy hivatalos része befejeződik, módját fogom találni, hogy illő helyen elmondjam az elmondandókat. Vitéz SzívósWaldvogel ,Józse f. 20.000 pengő kölcsön az új iskola befejezésére Mivel a városnak nincs pénze a Hősök szobra mögött épülő új elemi iskola építési munkálatainak befejezésére és mivel elsőrangú kultúrérdek az, hogy az új iskola mielőbb készen és rendelkezésre álljon, a miniszter 20.000 pengő kölcsönt helyezett kilátásba a munkálatok költségeire. A kölcsön kedvező feltételű és akkor kell visszafizetni, amikor a régi Kossuth Lajos-utcai iskola épületét a város eladja. A kölcsön nyújtása és felvételé és a további építési munkálatok lehetővé tétele a városban uralkodó nagy munkaés keresethiány enyhítése szempontjából is indokolt és szükséges. miiniutf ippiiitn, i| A május 12-iki vallásos filmelőadáshoz, amikor a „Mindenki hordja a maga keresztjét" c. filmdráma lesz bemutatva, jegyek előre válthatók a Rottár-féle drogériában és Tatarek József könyvkereskedésében. H IDE: ír I lm In H%l Éjjeli szolgálatot május 10-től lö-ig ftochlítz örökösök (Szt. István) gyógyszeriára (Széchenyi-tér . és Kossuth Lajos-utca sarok) Seljesit. Vá i* m egy e gy ülések. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági kisgyülése és közigazgatási bizottsága kedden, í. hó 13-án ülést tart. Agatsin Gyula meghalt. A bencés-rendet az elmúlt napokban érzékeny veszteségek érték több kiváló bencéstanár aránylag korai elhunytával. E héten, í. hó 7-én Agaisin Gyula Károly, a celldömölki apátság tagja és az ottani bencés gazdasági kerület jószágkormányzója hu nyt el életének 59-ik, szerzetességének negyvenedik, áldozópapságának harmincharmadik évében hosszas szenvedés után a szombathelyi közkórházban. Esztergomban 1901-től—1913-ig, tehát 12 esztendeig tanárkodott kiváló eredménnyel. Innét Győrbe került gimnáziumi igazgatónak, azonban a rendi elöljáróság később gazdasági téren vette igénybe kiváló tehetségeit. Esztergomban számos volt tanítványa veszi megilletődött szívvel tudomásul szomorú elhunytát. Szentségimádás. Az Esztergomi Oltáregyesület e havi szentségimádása ma, vasárnap lesz a vízivárosi zárda-templomban. Szentmisék fél 7, 8 és 9 órakor. Este fél 7 órakor a májusi ájtatossággal kapcsolatban szentségbetétel, amidőn Tóth Kálmán dr. theol. tanár mond szentbeszédet. A Szent Imre jubileumi év kimagasló nagy eseménye a magyar nők esztergomi zarándoklása lesz, amely május 25-én három hajóval indul Esztergomba. A hajóállomásnál a város vezetősége fogadja a zarándokokat, akik zárt menetben vonulnak a Bazilikába, ahol ünnepi szentmise lesz, majd megtekintik a város nevezetességeit, s délután megjelennek a bíboros-hercegprímás előtt. A zarándoklás lelki vezetői P. Böle Kornél, Brisits Frigyes és Kemenes Illés lesznek. Halálozás. Bárdos Gyula oki. tanító, v. tart. zászlós életének 32-ik évében f. hó 9-én reggel 0 órakor az orosz hadifogságban szerzett betegségében hosszú és kínos szenve le életszentségének alapjait s itt lobbant fel benne a vágy, amely belvilágította Csehországot, bevilágította Magyarországot: az őszinte meggyőződéses erős hitnek, a megalkuvást nem ismerő, pogánysággal nem kacérkodó, önmérséklést, önfegyelmezést, lemondást, áldozatot kivánó erkölcsiségnek harcos hirdetőjévé lenni. Ez a lelkület hevítette, ez a vágy dobogtatta szívét, midőn alig 26 éves korában Prága püspöke lett. Ez a vágy tornyosult, méllyült Nursiai Szent Benedek szigorú szellemű, római kolostorában, Szent Elek és Szent Bonifác kolostorában és ez a vágy fokozódott a mártiromság leküzdhetetlen megkivánásáig akkor, amidőn a szerzetes-püspök pápai parancsra visszatért püspöki székére. Mig Nyugatot a nagy valláserkölcsi felújulás egybeforrasztotta és új fejlődési útjára terelte, addig keleten, a Duna-Tisza-közén ijedten, riadtan vonta meg magát egy árva, tostvértelen, maroknyi nép. Idegen volt, pogány volt, barbár volt. Széthullott, beborult, alkonyuló életének hamvadó tüzénél merengett a sötét szárnyakon lassan feléje lebegő bizonytalan jövőjén. Ábrándos enyészet lett volna sorsa. Se végzetverte, bús, magyar harcosok között, kalászalan, árva magyar lelkek között, tnapsugaras glóriában jelent meg Szent Adalbert, hogy hirdetője legyen egy új életlehetőségnek, amelynek feltételei a teljes, tökéletes, fenntartásnélküli megtérés s a belekapcsolódás a, X. század keresztény reriaissancénak kulturközösségébe. S habár itt is keserűen kellett látnia azt a még pogánysággal Fertőzött félkereszténységet, mint cseh honfitársai körében s habár itt sem talált teljes meghallgatásra a magyarok Nagyura, a két istennek is szolgáló Géza részéről, mégis gondviselésszerű volt itt tartózkodása Istvánra. Az Adalbert lelkéből lángsugarak gyújtották fel István buzgóságát s égették beléje a krisztusi hit igaz szellemét, az erkölcsben megalkuvást nem ismerő szigort s tették őt a magyarok apostoli királyává. S a Szent Adalbert által működő isteni Gondviselésnek volt ténye az is, hogy rokona, a bajor hercegieány, Gizella, lemondott az óhajtva-óhajíott szüzesség mennyei koronájáról s nyújtotta kezét az ifjú magyar hercegnek, hogy segítőtársa, munkatársa legyen pogány alattvalói megtérítésében. Midőn 997ben messze porosz földön Szent Adalbert elnyeri az epedve várt mártiromság koronáját, a magyarság is rálépett jövő ezeréves boldogulásának útjára. Vezette Szent Adalbert szelleme, amely ott élt Istvánnak és Gizellának szívében, ott élt Cluny szellemű, hontalanná vált s Magyarországba jött honfitársai szívében. Anasztázban és Aschrichben és szerzetestársaiban, az olasz Gellértben s az ismeretlen és névtelen hősökben, az apostoli hit és buzgóság, a tündöklő életszeníség, az önfeláldozó térítés hőseiben, a pogány magyar ugar megműveiőiben. Eloszlott a bizonytalanság köde, felragyogott a Krisztus földi helytartója küldte Szent Koronának a fénye, rávilágított a jövő útjára, a nagyság és szentség útjára, amely útnak az elején olt fehérlik, ott pompázik, ott tündöklik kilencszáz esztendő érintetlen üdeségében, bájában és pompájában a királyi liliomszál : Szent Imre. Szent Adalbert ünnepe felgyújtja a remény mécsesét és a jövőbe világit. A multbatekintés — jövőbelátás. A kutató szem, az elmélyedő szív a mult tanulságaitól a jelen reménytelenségén, sivár kietlenségén át a borongó jövő felé fordul. Szomorú, sivár a jelen képe, akárcsak a IX. század végén, a X. század elején, — csak szellemi, valláserkölcsi tekintetben is. Végzetszerűség súlyával nehezedik korunkra valami ijesztő, szörnyű chaotikus zűrzavar. Akkor barbár tömegek pusztító vihara zúgott végig Nyugaton, most pedig az eszmék, barbár eszmék árja zúdul ránk s mossa alá a nyugati kultúra századok folyamán kiformált épületét. Szeliemi és erkölcsi anarchia örvénye tátong körülöttünk és sodor magával mindent és döntögeti a művészet és esztétika, pedagógia és füozófia, vallás és erkölcs oszlopait. Konfliktusok, harcok. Eszmék, teóriák, törekvések harca mindenfelé. Azok az eszmék, melyeket az előző századok termeltek ki magukból s amelyek éppen polarizáltán ellentétes voltukban birják nagy feszítő és robbantó erejüket, mint internacionalizmus, klasszicizmus és romanticizmus, összefogó, centra izátó egységre való törekvés és szélsőséges szabadosságnak a vágya, — ezek az eszmék a teoretikus megvitatások magaslatáról belezuhantak a gyakorlati, társadalmi és magánéletbe és nyomukban sistereg, kavaró minden, labilissá vált minden. S végül, ami a legszomorúbb, az egyre szélesebb árban hömpölygő új-pogányság, egyének, tömegek, egész rétegek elkrisztianizálódása, elerkölcstelenedése. Mintha — akárcsak a X. század elején — a bomlás, az anarchia ösztönei diadalmaskodnának. (Folyt, köv.) SCHEIBER-nél női mode " kabátok a legolcsóbbak "il almasválasz<ék!
