ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-05-09 / 88. szám

XXXV. évfolyam, 88. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1930 május 9 RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Az önzetlenség valóban a közéleti tisztaság alapja és legfőbb tényezője. A köz érdekében akkor cse­lekszik igazán az ember, ha a saját érdekét kikapcsolja még akkor is, ha csekély szépséghibával anyagi és er­kölcsi előnyöket szerezhetne magának. Mindig gyanús az, ha valamilyen közéleti nagy­ság — akár hivatalos, akár nem hivatalos, akár nagyobb, akár kisebb kaliberű — köz­életi szereplése alatt meggaz­dagodik ; és a lelkünk mé­lyén legtöbbször nyugodtan kiállíthatjuk az önzetlenség és a közéleti tisztesség bizonyít­ványát arról, aki közéleti sze­replése alatt vagyont, anyagi előnyöket nem szerez, sőt, ha szegény volt, szegény is ma­rad. Az önzetlenségről azonban viszonylagosan is volna pár szavunk. Divatos mostanában, hogy nagyképű hivatali főnökök és hatalmas közéleti korifeusok dörgik a kisemberek felé az önzetlenséget, mert hát — a közérdek így, a közérdek úgy — ez a szegény haza így, ez a szegény haza úgy, — ez a szegény város így és úgy . .. Tudjuk, hogy kik dörögnek és ismerjük a százezreket, akiknek hallgatniok kell. Kétségtelen, hogy ez a sze­gény csonka ország még a legszegényebb gyermekétől is megkívánhatja az önzetlensé­get és bizonyos áldozatokat. Azonban ahol önzetlenségről prédikálnak, ott látnunk kell a példaadást is. Ne prédikáljon a haza iránti önzetlenségről az a politikai hatalmasság, aki maga nem­csak munkájáért, de minden lépéséért is megfizetteti ma­gát minden alkalommal, nagy reprezentációs díjakat is húzva. Ne szónokoljon önzetlen­ségről a kisembernek, a mun­kásembernek az a közéleti hatalmasság, aki közéleti sze­replése során meggazdagodott. Ne kívánjon a szegény haza nevében napidíjról való le­mondást a kisebb tisztviselő­től, az a magasabb állást be­töltő főtisztviselő, aki maga még egyetlen hivatalos útat nem tett meg magas napidíj nélkül. Általában ne prédikál­jon lemondást a szegénység miatt úgyis lemondóknak az, aki viszont maga semmiről lemondani nem akar. Az igazság az, hogy a köz­élet mindenkitől önzetlensé­get és áldozatot követel, a kisembertől kisebbet, a nagy embertől nagyobbat. A prédikáció és tanácsadás mögött pedig [mindenkor ott kell fényeskednie a példának. Az önzetlenségre és áldozat­hozatalra csakis példával és cselekedettel lehet tanítani és lelkesíteni. Itt a puszta, nagy­képű szónak csak demorizáló hatása lehet. Értekezlet a városszépítés ügyében Szerdán délután 5 órakor a vá­rosháza nagytermében értekezlet volt a városszépítés ügyében vitéz Szivós­Waldvogel József ny. tábor­nok elnökletével. Dacára a szétkül­dött sok-sok meghívásnak, a közön­ség aránylag csekély érdeklődést mutatott az ügy iránt, pedig nem volt szó anyagi megterhelésről, csak az ügy szeretetteljes felkarolásáról. A szépítő-egyesület és maga a város vezetősége is mindenben se­gítségére van azoknak, akik ebben mindnyájunk által helyeselt és ta­gadhatatlan poétikus elgondolásból fakadt ügyben bármit is tehetnek. Mert hiszen arról van szó, hogy a házak előtt növő falusias gyomot irtsuk, a fák tövénél öntözésre al­kalmas és gyeppel, vagy virágokkal díszített tányérkákat alakítsunk, ahol pedig megvan a lehetőség, virágágyakat létesítsünk az utcák szürke egyhangúságának, kietlensé­gének ellensúlyozására. Az eddig e téren végzett munka máris minden jóérzésű ember tetszését kiérdemelte, igen szép már a Széchenyi-tér, ahol friss íűszőnyegek futnak a járdák mentén; kialakul már a Kossuth­utca is a mult évben elkezdett tet­szetős rend szerint. Munkálkodnak itt is, ott is, de ha egységes közszellem lenne úrrá eb­ben, mily más lenne Esztergom ! A kérdéshez többen hozzászóltak s a megbeszélésen jelenvoltak csak megerősödtek abban a hitükben, hogy kitartó munkával és agitáció­val — nem egyszerre — de idővel még igen szép eredményt érhe­tünk el. gp mig fpmin \ßpm^i piw^ y> nj"p» V« SZÍVÓS me mond az egyik környei tanító Waldvogel József ny. tábornok gyegyíilési felszólalására mistákkal . . . Műkedvelő előadá­sok csoportfelvételei: A gyimes vadvirág, Piros bugyelláris, Sárga csikó stb. Magyarruhás legények, pruszlikos, pártás leányok a sváb községben . . . Keserűen felnevet. — Talán ez a pángermán agi­táció, "a nemzetellenes munka, a hazafiasság elleni bűn ? . . . Egyéb­ként végigszenvedtem a világégés borzasztó pokoltüzét, négy évi front­szolgálatot teljesítettem, megsebe­sültem s hazajőve dolgoztam, kul­túrmunkát végeztem, hogy j kiemel­jem a falu népét az elmaradottság­ból s ma puszta besugásra alap­talanul pángermán agitátornak ne­veznek . . . - Hogyan kapcsolódik bele a vádba a környei káplán ? A legnagyobb meglepetésemre a következőket válaszolja: — A káplánt ezelőtt nyolc hó­nappal elhelyezték Környéről. Egy­séges templomi éneklést akartunk létrehozni s ezért német ima- és énekkönyveket hozattunk. Ezzel kapcsolódott bele a káplán az úgy­nevezett veszedelmes mozgalomba. Vájjon miféle nagy bűn az, német énekeskönyveket hozatni oda, ahol az Istentisztelet német nyelven tör­ténik ? — Mi a véleménye az ügyről? — Azt hiszem, hogy valamilyen kis helyi vonatkozású érdekkörnek sokszor kellemetlen magatartásom­mal és az igaz ügy melletti ren­dületlen kitartásommal kerülhettem útjába és így akarnak lehetetlenné tenni. Jó magam természetesen követelni fogom a hatóságoktól a legsürgősebb és minél szélesebb mederű vizsgálatot. Raab Ferenc. A Tatai Hírlap legutóbbi számá­ban a következő cikk jelent meg: A „Komárom-Esztergomvármegye" az „Esztergom" s az „Esztergom és Vidéke" cimű megyei lapok tárgyi­lagos készséggel közölték Szivós­Waldvogel József ny. tábornoknak azon nagy feltűnést keltő bejelen­tését, melyben közölte a vármegyei kisgyűléssel, hogy Környe község­ben a tanító és a káplán pánger­mán agitációt folytat. E közlések­kel kapcsolatban az üggyel a „Ma­gyarság és a „Magyarország" is foglalkozott. Minthogy azonban a tábornok be­jelentése neveket nem hozott nyil­vánosságra, szükségesnek tartottam, hogy a névszer int ismeretlen vád­lottakat Környén felkeressem. Amikor az egyik tanító előtt a pángermánizmus vádját fölemiitet­tem, mosolyog. — Szivós-Waldvogel tábornok be­jelentése tudomásom szerint nem felel meg a valóságnak és ha a tábornok nyílt férfiassággal forrását megnevezi, törvényes úton a legszi­gorúbb elégtételt fogom kérni. — Milyen irányú munkásságán alapulhat a tábornok vagy informá­torának felfogása? — Ezt én is szeretném tudni. Tudtommal soha ilyen munkássá­got nem folytattam. Munkásságom nemzethűség szempontjából kifogás alá nem eshet. Ha csak ez irányú működésem nem . . . Képeket hoz elő. Március 15-i ifjúság nemzetiszín szalagos ele­Selyemtenyésztésre hívja fel a városi gazdasági hivatal a lakosság figyelmét A mai elszomorító gazdasági vi­szonyok, valamint a szociális bajo­kat előidéző munka- és kereset­hiány feltétlenül megkövetelik, hogy meglevő keresetforrásaink kihasz­nálását mindenképpen biztosítsuk. Ilyen keresetí'orrás a selyemgubó­termelés, mely épen tavasszal, te­hát a legínségesebb időben 3juttatja pénzhez népünknek a keresetszer­zésre leginkább ráutalt rétegét. En­nek a szociális feladatának azonban csak úgy képes megfelelni ez a gazdasági águnk, ha megtétetnek a a legerélyesebb hatósági intézke­dések abban az irányban, hogy a közutakon, utcákon és köztereken álló eperfákról minden akadályoz­tatás nélkül szedhessék a lombot a gúbótermelésre vállalkozók. Selyem­Feh^r ruhaanyagok, sötétkék fiúóltönyok a legolcsóbbak Balognál g csak 6 napig tart a nagy zsebkendővásár VERMES divatáruházában Esztergom, Kossuth L.-u. 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom