ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-04-11 / 78. szám

XXXV. évfolyam, 78. szám. Ára köznap 10, vasárnap 16 fill. Péntek, 1930 április 11 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. —- Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A legnépszerűbb emberré lehet ma Esztergomban az, aki az adónem fizetés apostolává szegődik és az adónemfizetők pátrónnsává küzdi fel magát. Ne fizess adót, ne fizess vízdíjat, én sem fizetek: ezt mondják az adónemfizetők azoknak, akik nem akarnak adót fizetni. Milyen könnyű lenne ezek között kedves és nagy embernek lenni, csak azt kellene mondani: helyesen cselekesztek, ne fizessetek, majd bebizonyítjuk, hogy nem tudtok fizetni. Sokan persze bebizonyítják, hogy nem is tudnak fizetni. Sokan vannak azután, hogy nem is próbálják a bizonyítást, hanem egyszerűen nem fizetnek azért, mert a másik sem fizet. Ha az adónemfizetők statisztikáját megtekintjük a városházi adóhivatalban, mindenesetre érdekes meggondolásokat tehetünk az adófizetés körülményeiről, illetőleg az adönemfizetés okairól. Annak idején szinte felháborodás követte Tátus János városi képviselő felszólalását arról, hogy miért mutatkozik az az elképesztően negatív eredmény az esztergomi adók befolyásánál. Azt mondotta ugyanis, hogy: sokan nem annyira nem tudnak, mint inkább nem akarnak fizetni. Elhessegetjük magunktól a rosszakaratú vádaskodásnak még a gondolatát is, mégis most, amikor előttünk örvénylik a városi költségvetésnek az adónemfizetés miatt bekövetkezett óriási deficitje, vissza kell gondolnunk arra r a Tátus-féle felszólalásra. Ügy látszik, Tátus János mégis csak jobban ismeri az ő népét, volt abban a felszólalásban igazság. Gyorsan hozzátesszük, hogy nagyon jól tudjuk, miszerint bizony sokan vannak, akik nem birnak adót fizetni, akik szegények, munkanélküliek, jövedelemnélküliek, »a nehéz sors lesújtottjai, — sokan vannak, akik szívesen fizetnének, ha volna miből. Nem is ezekre szól a vád. Ezeket nem vádolni, hanem valóban pártfogolni, felsegíteni, munkához és keresethez kell juttatni. Egészen bizonyosan vanvak azonban olyanok is, akiket figyelmeztetnünk kell arra, hogy az a veszedelmes út, amelyre léptek, nemcsak a város és a köz, hanem saját maguk romlásába is vezet. Nem lehetséges az, hogy amíg a polgárság egyik fele a legnagyobb küzdelem és nélkülözések közepette is eleget tesz adófizetői kötelezettségének, addig a másik rész könnyű lelkiismerettel egyszerűen túlteszi magát minden kötelezettségen. Vájjon hová vezethet ez? Más az, ha azt mondjuk : súlyos az adó, alig bírjuk, keresetet, munkaalkalmat, gazdasági segítést kérünk, hogy kibír-. Komárom-Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának rendkivüli közgyűlése juk az életet, — és egészen más az, ha keréken kijelentjük, hogy nem fizetünk, nem adózunk és valóban nem is fizetünk egy vasat sem. Az adó nagy, ez tény, s ki szeret adót fizetni ? A méltánytalanságok ellen küzdenünk kell, de a közteherviselés alól ki nem vonhatja magát egyetlen magyar ember sem! A tisztviselőnek levonják a fizetéséből, az iparoson és a kereskedőn bevasalják változatos formákban, a földművelőtől is elvárják. Hangsúlyozzuk, hogy ez nem akar adófizetési felhívás lenni és ez a cikk nem hatóságilag megrendelt cikk. Nem, egyáltalán nem az! Hiszen nekünk jogunk lett volna csak akkor is szólni, amikor már úgyis mindennek vége. Ettől azonban az Isten mentsen meg mindannyiunkat! Komárom—Esztergom egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága dr. baráti Huszár Aladár főispán elnöklete mellett f. hó 9-én, szerdán délelőtt 11 órai kezdettel rendkivüli közgyűlést tartott. . Napirend előtt Csaplár György császári kisbirtokos bizottsági tag kért szót. Meleg hangon üdvözölte a vármegye tisztikarát és kérte, hogy a kisgazdák és munkások ügyét szeretettel és megértéssel kezelje a tisztikar. Az egyenlő elbánásért osztálya nevében odaadó munkát igéi az ország felépítéséhez s erős támaszt a veszély idejére. Általános helyesléssel fogadott beszéde után szenkvieczi Palkovies László alispán mind a maga, mind a vármegyei tisztikar nevében megköszönte az üdvözlő megnyilatkozást. Harminc éves közszolgálati múltja biztosíték a pártatlanság és az egyenlő elbánásra. Mindenkor jóakarat vezette a bajok orvoslásában és ez vezeti a jövőben is a vármegyei tisztikarral együtt a kisemberek ügyes-bajos ügyeinek elintézésében. Baráti Huszár Aladár dr. főispán szintén melegen köszönte meg az üdvözlést és leszögezte, hogy a megyei tisztikar nem ismer különbséget a kis- és nem kisember között. A mezőgazdaság rendkivüli fontosságát elismeri, mely nélkül nem lehet élet Magyarországon. Ismeri a gazdatársadalom rendkívül nehéz helyzetét, sajnos azonban, gyökeres orvoslásra ezidőszerint alig van mód. A magyar gazda bajaihoz hasonlóak az egész világon megvannak. Kéri a vármegye közönségét, hogy mindenkor bizalommal forduljon a vármegyei tisztikarhoz, ahol szeretettei kezelik ügyeiket. Kijelenti, hogy ha tudomására jutna az ellenkező bánásmód, a legnagyobb szigorral fog az illetők ellen eljárni. A gesztesi járás székhelye. Karcsay Miklós vármegyei főjegyző hosszan és alaposan ismertette a ! gesztesi járás székhelyének Nagyigmándról Komáromba való áttétele s zükségességét és célszerűségét és ismertette, hogy a járás 19 községéből 12 nagyobb községnek a kívánsága ez és úgy a pénzügyigazgatás, mint a törvénykezés szempontjából vált szükségessé a székhely áttétele, mivel az adóhivatal és a járásbíróság már Komáromban székel. Néhány község kivételével a közlekedési viszonyok is kívánatossá teszik, de mint kulturáltabb hely is előnnyel bír Komárom. Kömlőd, Kocs és Fad községnek azonban indokolt érdekük, hogy a tatai járáshoz csatoltassanak; kívánságuknak a közgyűlést helyt is adott. Nehogy azonban a tatai járás túl legyen halmozva, Neszmély és Dunaalmás a gesztesi járáshoz csatoltatik, amibe a két község bele is egyezett azzal a kikötéssel, hogy vasúti közlekedése Komárommal megjavíttassék. Ez irányban a f. hó 8-án tartott kisgyűlés már meg is tette a szükséges intézkedéseket. Kifejti, hogy a járási székhely áttelepítése alig jelent anyagi megterhelést. Kéri a törvh. bizottságot adja meg a felhatalmazást az alispánnak, hogy mihelyt megjön a kormány hatósági jóváhagyás, azonnal megtegye a szükséges intézkedéseket. Csaplár'György nem járulhat a javaslathoz abból az okból, mert látja a községeknek a főszolgabírói hivatallal való érintkezését Helyteleníti úgy az adóhivatal, mint a járásbíróság Komáromba történt helyezését. Garzuly József dr. teljes egészében elfogadja a javaslatot. A kisgyűJéset ugyan a javaslat ellen foglalt állást, de ezt tisztán csak a községek autonom jogainak feltevéséből és megóvásából tette. Amikor meggyőződött felőle, hogy a községek autonómiája sérelmet nem szenvedett, köszönetet mond a főispánnak, az alispánnak, kimerítően ismertető főjegyzőnek és a főszolgabíróknak, mint akik pártatlanul és igazságosan kezelték az ügyet. Az alispán azzal nyugtatja meg Csapiárt, hogy a gesztesi járás többségének óhaja a székhelyváltozás. Elismeri, hogy egyeseknek tényleg drágább lesz a főszolgabírói hivatallal való érintkezés, de a nagy többség jobban fog járni. Az elnöklő alispán szavazásra bocsájtotta a javaslatot. Alig 3—4 szavazat ellenében a törvényhatósági bizottság a javaslatot elfogadta. Több miniszteri leirat között tudomásul vette a bizottság, hogy a népjóléti miniszter revízió alá veszi az esztergomi negyedik gyógyszertár felállításának ügyét. A közokirati kényszer. A törvényhatósági bizottsági átiratokhoz hozzájárult a bizottság, Csupán Fejér vrnegye átirata ellen 885. Óla jó árú, olcsó ár fogalma Balog László divatárúháza. OKVETLEN VÁSÁROLJON a VERMES-cég nagy méreteket öltött 20 napos Jubileumi Vásárán, mely olcsóságánál a legnagyobb meglepetést kelti!