ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-01-01 / 1. szám

kori bárok ornamenseit barbár mó don lerestaurálták s a régi dicsőség bői csak a kővázákkal ékesített kapuzat maradt meg. Talán nem tévedünk, ha a Sán dor-családra visszük vissza Eszter goní bárok épületeinek nagy részét amennyiben az ő hatásuk alatt esetleg az általuk hívott építőmester tervei alapján épülhettek. Legalább is a stílusbeli egyezések a Sándor házzal hozzák rokonságba a vár megyeház, a városház, sőt a bel városi „öregtemplom" épületét. A főúri palota díszes kapuzatát a ke vésbé tehetősek is utánozni próbál ták: így mindjárt közelben, a Jókai utca 5. számú ház kapujának kő ívezetében kagylódíszt, a Kossuth utcán, a kapuiskola melletti házon ma már agyonmeszelt díszes címert találunk. A Bottyán János-utca másik olda­lán a Ferencrendiek tipikus bárok temploma emelkedik. Ennek alap­kövét már 1700-ban letették és 17 év múlva nagy ünnepségek között használatba is vették. A laza tala jon azonban még a cölöpökre való építés is keveset használt, úgyhogy 1745-ben az egész hajót le kellett bontani és újra építeni. Ekkor épí­íeiiék a tornyot is, melynek bárok sisakját a legutolsó restaurálás al­kalmával cserélték ki a mostanira A templom egyik legfőbb jótevője Vak Bottyán ellenfele, br. Kucklän der várparancsnok és felesége Truch­lin Benigna volt. Kuckländert Xaveri Sz. Ferenc oltára mellett, feleségét a bejárattól jobbra emelt loretói kápolnában temették el. Ez utóbbi­nak ablaka fölött az utca felől ezért van a vörösmárványból faragott kettős címer illesztve. A Szent Anna tiszteletére szentelt templom belseje lényegében meg őrizte bárok díszeit, bár az utolsó restaurálás sok kárt okozott még a főoltáron is, mely máskülön ben Esztergomnak legszebben meg­épített bárok oltára. A templomból a régi bárok szobrok egy része" el­tűnt, de sok régi kép, — ha nem is művészi értékkel — ma is megvan és a kolostor folyosóit díszíti. Maga a kolostor nagyjából egy­idős a templommal, azonban a Fő­apát-utcára néző szárny második emelete mindössze félszázéves és akkor épült, mikor Bosznia okku­pációja után a bosnyák Ferencren­diek növendékpapjait itt helyezték el nevelésre. Később egy időre a annak a boldog időnek, amikor az országhatárok nem .fognak válaszfa­lat vonni a Magyarországon ós a meg­szállott területen lakó esztergomi volt diákok sorai közé sem. Azok közül, akik a 40-óves talál­kozó alkalmából életjelt adtak maguk­ról, most már csak kevesen élnek. Harminc óv alatt hozzám futottak be a hirek iskolatársaim személyi vi­szonyairól. Én tartom őket számon ; amivel önfeláldozó munka hárult reám, mert valahányszor keresztet kell ten­nem az elhaltnak neve mellé — ami az utolsó tiz óv alatt elég gyakran törtónt meg, — mindannyiszor átszen­vedem az elmúlás kinját és a ma­gamramaradás keserű érzését, mely érzés sorvasztóbban hat az ember szervezetére, mint a halálos betegség maga. A viszonyokat ezekben ismertetve immár közeledünk a hatvanéves ta­lálkozó terminusa felé. Megtartjuk-e azt, s ha igen, kik lesznek azon jelen, — azt most megjósolni nem tudom. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem tartjuk meg, Bármiként is történjék azonban, vigasztal az a remény, hogy a százéves találkozón majd ott leszünk valamennyien. gimnázium, újabb időkben a reál­iskola volt itt elhelyezve, ma pedig az egész szárny internátus céljaira van átalakítva. A kolostorhoz posztókészítő- és festő üzem is 'tartozott, ugyancsak a Főapát-utca felé eső oldalon, mert a marianus ferencesek számára itt készítették a posztót. A Főapát-utca azonban csak a gimnázium építése­kor kapta alakját és nevét, azelőtt szűk („Illatos") köz vezetett erre. A gimnázium Szent Benedek-rend­jének vezetése alatt áll. Ennek szék­háza részben szintén csinos bárok épület, nevezetesen az a rész, mely a bencés címerrel díszített kapuzat fölött emelkedik. Az épületnek ezt az emeleti részét már a mária­nosztrai pálosok építették (1763), akiknek javára a városnak a török uralom után első plébánosa Malo­nyay Pál cikádori apát és kanonok hagyományozta az épületet. A pálo­soknak ez csak szállóházuk volt, föloszlatásukkor (1782) a ház egy­időre a város birtokába került. Az építmény formája édes testvér­nek mutatja a múzeum épületével, mely 1767-ben a Deák Ferenc- (ré­gen Duna-) utcában épült s így a bárok építészetnek érdekes emléke. Az esztergomi polgárok Obermayer­háznak ismerik egykori tulajdono­sáról, a községi reáliskola igazgató­járól. (Folyt, köv.) A Stefánia Szövetsé lefolyt esztendeje (A titkári jelentés alapján) Az immár 8 év óta működő esz­tergomi 23. sz. anya- és csecsemő­védő intézet, a helybeli Stefánia Szövetség hathatós támogatásával, az elmúlt 2 esztendő alatt, 1928. dec. 17-ig régi helyén, a Kolos­kórházban, majd ezen időtől fogva pedig Német-utca 24. számú városi házban mindent elkövetett, hogy munkásságával nemzeti imánk meg­valósulásához, nagy Magyarország feltámadásához hozzájárulhasson. Az intézetnek új hajlékában való elhe­lyezését a csecsemővédelem ügyé­nek fontosságát mindenkor megértő és pártoló dr. Antóny Béla polgár­mester tette lehetővé. Az új hajlék­ban egyben a vármegye 1000 pen­gős adománya által az egyesület megnyithatta a teakonyhát is. A helybeli Stefánia Szövetség, amely bíboros főpásztorunk magas fővédnöksége alatt áll, a lefolyt év­ben nagy veszteséget szenvedett a szövetség hőn szeretett s annak ügyét állandóan lelkén viselő elnö­kének, dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépostnak elhalálozásával, ki­nek emlékét mindenkor kegyelettel fogja megőrizni. Röviddel halála előtt még az intézet házalapja javára 5000 pengőt adományozott. A Szövetségnek nagy vigasztalására szolgált, hogy a néhány hónapig megüresedett elnökséget agilis, méltó utód dr. Csárszky István prelátus­kanonok fogadta el. A Szövetség csekély jövedelmét, mely egyrészt a 4P rendes tag­sági és a 100 P alapító tagsági dijból és egyéb, részben gyűjtések­ből, részben alkalmi pl. mikulási bazárból, vagy színdarabok, esetleg táncmulatságok előadásából, illető­leg rendezéséből nyeri, kizárólag helybeli intézményére, legnagyobb­részt pedig esztergomi védenceinek se­gítésére fordítja. Amióta u. i. az intézet új helyi­ségébe költözött, kénytelen annak fenntartási költségeihez, így fűtésé­hez, világításához, takarítónő tartá­sához, azonkívül a használat által megrongálódott tárgyak javításához esetleg új, szükségesnek mutatko­zott felszerelések beszerzéséhez is hozzájárulni, mert a Kolos-kórház­ból való kivonulása folytán teljesen a maga erejére van utalva és így azok a terhek, melyek addig helyette a kórház által fedeztettek, anélkül is gyenge vállaira nehezedtek. A Stefánia Szövetség nehéz pénz­ügyi helyzete dacára is az intézetbe szorgalmasan bejáró s az ott nyert tanácsokat betartó, tehát arra érde­mes szegénysorsú védencei érdeké­ben jótékonyságot is gyakorolt, még pedig 1.057 P 15 fül. értékű segé­lyeivel. A Védőintézet főleg oktató, ne­velő és felvilágosító munkát végez. Védőszerveivel ellenőrzi a tanácsok végrehajtását és megfigyeíteti véden­ceinek anyagi helyzetét, s amennyi­ben szüksége merülne fel, a lehető­séghez képest anyagilag, vagy más úton segítségükre siet. Ilyen felvilá­gosító előadásokat tartott a nagy­közönség számára, majd kifejezetten az anyák számára és végül szak­szerű előadásokat a szülésznők ré­szére. Dr. Csárszky István elnök ünnepi beszédet mondott a Stefánia Szö­vetség fontosságáról. Egészségügyi előadásokat, tartottak : Dr., Büttner Károly 4 izben, dr. Biró Dezső 1 izben, Báthy László 1 izben,- dr. Hamza József 1- izben, dr. Molnár József 1 izben, dr. Ora­vecz Gyula 2 izben, dr. Rajner Já­nos 1 izben, dr. Takács József 3 izben, akiknek ezúton is hálás kö­szönetet mond az intézet vezetősége. A Stefánia Szövetség az intézet fen­tartásához szükséges anyagi eszkö­zöket az Országos Központ hozzá­járulásán kivül társadalmi úton szerzi be. Az 1928.—1929. évek­ben szokásos nyilvános utcai gyűj­tés a közbejött akadályok miatt el­maradt. A régebben szokásos ál­arcosbál helyett pedig 1929. március és április havában Földes Imre „Tüzek az éjtszakában" című irre­denta darabját adatta elő buzgó műkedvelő gárdával, szép erkölcsi és anyagi sikerrel. A szokásos Mi­kulási és karácsonyi vásárát, mely már benne él a köztudatban, mint tavaly, úgy az idén is meg­tartotta nov. 30-án és dec. 1-én bájos gyermekdarab kíséretében. A színdarab és vásár az idén is igen szép eredménnyel végződött, amit Esztergom közönségének a Szövet­ség iránti mindinkább növekvő sze­retetének lehet köszönni azon sok­sok fáradtságot nem ismerő munka­erőkön kívül, akik a remekül sike­rült betanítást eszközölték. Az intézet védőszerveivel karöltve tavasztól késő őszig megfeszített erővel küzdött a | nyári forróság okozta cse­csemőmegbetegedés és halá­lozás leszorítása érdekében. Az e célra a központtól nyert az anyák részére szükséges tudniva lókat tartalmazó röpcédulákat éj plakátokat a város minden forg mas helyén kifüggesztette, illetőié a védőnőkkel a csecsemők látoga tása alkalmával az anyák között ki osztotta, újságokban többször közzé tette, mozikban többször vetítette így vitte a köztudatba a röpcédula kon leirt védekezési módokat. A intézetben ezen védekezésre a anyákat részletesen kioktatta, hog a bajt megelőzze. Amint a veze tőség tudomására jutott, hogy vala­melyik védenc bélhurutba esett, vagy az intézetbe behozott veden, cen a bélhurut fellépésének kezde­tét konstatálta, ezen időtől kezdve azokat bármelyik részében voltak a városnak, a teljes gyógyulásukig a védőnők naponta látogatták s azok állapotáról állandóan értesítést sze­reztek s igy erélyes gyógykezelésük­ről is gondoskodott. Mindenre kiter­jedő nagy munkájának meg is lett az eredménye, mert Esztergomban az orvosi tanácsadások és a védő­női látogatások alkalmával talált bélhurutban megbetegedett csecse­mők száma májusban 4, júniusban 22, júliusban 17^ augusztusban 25 és szeptemberben 15 volt. Bélhurutban elhalt csecsemők száma, az illetékes anyakönyvi hivatalból nyert értesü­lésünk szerint Esztergomban, Pilis­maróton és Dömösön, mely közsé­gek is e védőintézet körzetéhez tartoznak, júniusban 1, júliusban 3, augusztusban 3, tehát összesen csak 7 volt. Ezen szép eredményt az In­tézet nagy munkája mellett most már annak is tulajdonítjuk, hogy a 8 évi nevelő munka eredménye­ként az anyák most már nagy biza­lommal keresték fel a védőintezetet, valósággal várták a védőnők láto­gatását, küldésre azonnal vitték be­teg csecsemőjüket kezelőorvosukhoz, tehát megfogadták a tanácsokat és követték is a tanácsokat, amennyiben többek között a csecsemők nyári elválasztá­sát is őszre halasztották. A súlyosabb bélhurutban szenvedő mesterségesen táplált csecsemőket a lehetőséghez képest teakonyhán előállított, nekik legjobban megíc lelő, orvosi utasítás alapján és el­lenőrzés mellett készült tejkeverék­kel látta el. Idegenforgalom. Esztergom vá­ros területén az elmúlt héten a kö­vetkező ingatlanok cseréltek gaz­dát : Szántai Imrénétől Varga György és neje ház és belsőség 6450 P. — Korzinek Erzsébettől Korzinek Já­nos és társai ingatlan részek örök­lés cimén. — Kuti Gábor és nejé­től Esztergom, város ' házhely 4820 P. — Válent István és nejétől Mócik István és neje beltelek 1700 P. — Juház Pálnétól Juhász Borbála férj. Kertész Józsefné öröklés, Kainér Ferencnétől kisk. Kajner Juliska öröklés. — Esztergom várostól Mé­száros János és neje ingatlan 4250 P. — Szitás Istán és nejétől Szitás Rozália és társai orölés. — Özv. Imhof Ferencnétől dr. Kubovich Ignác kisutcai hegymegi szántó 175 P. — Kis Mihálytól Nagy István és neje nyárasdi dűlői szántó haszon­élvezeti jog ellenében ű György Já­nos és társaitól Jámbor István és neje György Mária ház és beltelek 1200 P. — Jámbor István és neje, Ignác és neje Kohl Julianna ház és udvar 1500 P vételár mellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom