ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-11-01 / 157. szám

XXXV. évfolyam, 157. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 fill. Szombat, 1930. november 1 RGOM Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők.- — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. interpelláció. Esztergom, 1930. nov. 1. Nagy vesződséggel kivágták a Tűzőrség előtti fákat és bokrokat. Park lesz ott a Szt. Antal-szobor körül. Szép, új, rendezett. Jó. Izzadó munkások fenekestől felforgatták a Széchenyitéren a Szentháromság-szobor körüli kertet. Újra megcsinálják, új park lesz ott, modern, stílusos. Jó. Fontos parkirozási munkálatok folynak másutt is. Jó. Ez a szegény Esztergom az Ínségnek és nyomorúságnak arra a fokára jutott, hogy végre a tizenkettedik órában meg kellett kezdenie a — parkírozást. Szegény, lerongyolódott, beteges apa ínséges családja érdekében ereje végső megfeszítésével segítséget keres és kezdi úgy, hogy — revizionálja hajviseletét és sürgősen francia frizurát csinál. A fülünkbe zúg minderre a felháborodás kórusa: le vele, ellensége a városszépítésnek, ostoba ember, aki nem akarja megérteni, hogy hiszen ezek a munkálatok éppen az ínségelleni küzdelmet szolgálják és munkaalkalmat nyújtanak! Különben is ez az inségadomány városszépítésre van szánva. Csak csöndesebben egy kissé uraim: tudunk mi ennél nagyobbat is mondani. Azt kérdezzük, hogy miért szolgáljon az inségpénz — és itt nemcsak erre az egyféle adományra célozunk, hanem az összes ilyirányú összegekre — csak 50%-nyira, csak a feldolgoz zást tekintve az inség és nyomorenyhítés javára, és miért nem teljes egészében, 100 %>ban, a belőle származott alkotásokban is ? ! Miért nem ügyelünk arra, hogy az inségenyhitésre szánt összegek ne^ csak a munkáskéz foglalkoztatásának szempontjából szolgálják rendeltetésüket, hanem az összegekből készült alkotásokat tekintve se. szolgáljanak a mai nyomorúságos viszonyok között felesleges luxuscélokat! ? Mi bizony a tiszti üdülő terrasza helyett inkább nyomorúságos állapotban lévő kórházunkra költenénk az inségpénzt, ahol a tüdőbetegek Össze vannak zsúfolva más betegekkel a szülő-nők szobái egy folyosón vannak a vérbajosokkal. A parkírozások helyett pedig legalább egyetlen tüdőbetegpavillont építenénk, vagy az anya- és csecsemővédő intézményt fejlesztenénk, ahol bizony anyagiak híján ma még nagyobb a lelkesedés, mint a segitenitudás. Ha halastóra van pénz, ugyanott kell lenni másra is. Nem is szólunk most azokról a szánalmas, pocsolyás, egészségtelen esztergomi utcákról, amelyek megjavítása ma már emberbaráti és szociális feladat. Az adományozó megszabja az adott a pénz felhasználását?Ehhez joga van. De hát, Istenem, azért vagyunk emberek, hogy a bajban megértsük egymást, és mi éppen ezért intézzük sürgős interpellációinkat azokhoz, akiket illet, — akár államhatalomról, akár a megyéről, akár községről, akár valami magános adakozóról van szó, aki esetleg a saját vagy hozzá közelálló érdeket is szem előtt tartva úgy gondolkozik, hogy: a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. M—y. Keresztül fogjuk vinni, hogy sztergom vármegye len éhező ember sem lesz a fél folyamán." A megyei inségakció állása. Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék törvényhatósági bizottsága Huszár Aladár dr. főispán elnöklete mellett szerdán kisgyűlést tartott, mely nagyrészben a csütörtöki rendes őszi közgyűlés tárgyait készitette elő. Saját hatáskörében többek között elutasította Zvillinger Ferenc dr. fellebbezését a szentgyörgymezői hegymester ügyében. Helyt adott Aranyi Aladár és társai komáromi lakosok fellebbezésének, akik megfellebbezték Komárom város tüzelőszerszállitását, mert a szállító cég Äz „Esztergom" tárcája. Amerikai életképek Irta: Dr. Tóth Kálmán teológiai tanár. VM. Ezeket az 5—6 méter hosszú, 2—3 méter magas utcai reklámképeket hetenkint kicserélik újakkal, melyeket mind jónevű művészek festenek drága pénzért. A helypénz egy reklámtábláért kevésbbé előkelő helyen 25—30 dollár évenként. Egy újfajta Gillette borotvakés reklámozására a cégje kb. 15 millió dollárt költött. Egy üzleti folyóiratban 16—20 ezer dollárt fizetnek egy lapnyi hirdetésért. Még a rádióban is az időjárás bemondása és egyéb jelentések ilyenféle hirdetésekkel végződnek: hogy X. cipőkrém, X. J. szappan a legkitűnőbb a világon. Kerül ennyibe és ennyibe. S hogy a rádió minő hatalmas remlámeszközt jelent, csak az képzelheti el, aki tudja, hogy Amerikában jófo mán minden lakásban van rádió és pedig 100—200—300 dolláros rádió a legegyszerűbb embereknél is. Olyan művészi bútordarabok ezek, hogy a legelegánsabb lakásnak is díszére válnak. És olyan kényelmes kezelésűek, hogy a legtudatlanabb is könnyen tudja meg szólaltatni. Csak bedugja a konnektorba, kigyullad a lámpa, egyet fordít s rögtön kapja Newyorkot, vagy Buffalóí, Detroit-ot, vagy más milliós várost. Csupa hálózati rádiókészüléket használnak. Az olyan komplikált kezelésű rádiókat, aminőkkel mi bajlódunk itt a vén Európában, az újvilágban már régen mind a tűzre hányták. A yankee-k természetrajza. Egy Amerikában élő tudós barátom (Dr. Mosonyi) sokszor fejtegette előttem, hogy az amerikai yankee minden tekintetben messze magasan áll a világ összes emberei fölött. Nemcsak a gépei a legjobbak, hanem ő maga is a legkitűnőbb, mert legalkalmazkodóbb és legarravalóbb embergép feladatainak elvégzésére. Nem sokat beszél, semmit sem kiabál, nem duhajkodik, nem hangoskodik, nem pózol, hanem komolyan és keményen fogja meg a dolog végét. Elvégzi feladatát, melyre szakszerűen készült, aztán csendesen félrevonul magányába s élvezi kemény munkájának puha gyümölcsét szép lakásában, szép ruhájában, elegáns karéjában, nagyszerű útjain. A tőrölmetszett amerikai, a yankee szerfölött zárkózott életet él. Magának és családjának él. Ha mégis megjelenik meghitt barátai társaságában, kurta beszédű, kevés szavú. Beszédje az üzleti ügyek megtárgyalásán kívül alig terjed ki másra, mint az időjárásra. Vesy nice Wetter, jóformán ez az egész társalgása. Ha más valakiről nyilatkozik, akinek neve szóba kerül, csak jót mond róla. Ha más jót nem tud mondani, legalább megdicséri a frizuráját. Kiemeli, minő szép karéja (autója) van, milyen ügyesek a gyerekei stb. Nemcsak az a félelem dolgozik ezen óvatos megnyilatkozásban, hogy az aposztrofált egyén esetleg bepereli és megbüntetteti, ha rosszat mondott róla, hanem az igazi amerikai demokratikus gondolkozás, mely másnak a jó hírnevét, becsületét is tiszteletben tartja. Mert ez lényegesen hozzátartozik az emberi méltósághoz. Már pedig az amerikai annyira fanatikusa az emberi méltóságnak, hogy pl. az elmúlt nyáron törvényt hoztak arról, hogy ami kényszermunka eredménye, azt Amerikába nem engedik be. A törvény alapján egy pár szovjetoroszországi hajót a nyáron nem engedtek kirakodni Newyorkban, mert kényszermunkára ítélt rabok rakták meg őket papírkészítéshez való anyaggal, továbbá rézzel és olcsó szénnel. A merőben ideális motívum mellett persze e tilalmaknál nagy szerepet játszik a rút materiális szempont is, t. i. az olcsóbb konkurrenciától való félelem. Náluk mindenki egyforma ruhába öltözik, a milliomos ép oly kozmopolita ruhát hord, mint a legutolsó munkás, a milliárdos kisasszony ép úgy öltözködik, mint a munkásleány. És semmi sem oly gyűlöletes előttük, mint az osztálykülönbség fitogtatása ruházatban, fogatokban, életmódban. Náluk a gazdagoknak előkelőknek csak a gazdaságuk címén semmivel nagyobb tekintélyük, semmi különleges privilégiumuk nincsen, sem a nyilvános életben, sem az egyházi életben, hanem csakis a közjóért, vagy vallásért esetleg hozott nagyobb szolgálataik és áldozataik címén tarthatnak számot nagyobb tiszteletre. Azért pl. az ú. n. PIÍCt*lf&t4 fifllnri í A nöi és gvermek télikabátok UAvmACnál Kossuth L.-u. CllalllCril yiíiy|| • legszebb,legnagyobb választéka W t5i illtí^íltSi 10. szám