ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-10-12 / 149. szám

XXXV. évfolyam, 149. szám. Ara köznap 10, vasárnap 16 üli. Vasárnap, 1930. október 12 Keresztény politikai és társadalmi lap. Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton este. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. -- Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A vidék hangulata Esztergom, 1930. okt. 13. Az az általános rossz hely­zet, melynek hurkaiban ma az egész magyar gazdasági élet vergődik, kitermelte természe­tes gyümölcsét: — az elége­detlenséget. Az elégedetlenség kifejezé­sének legenyhébb formája az, amikor a polgárság ellenzékbe megy az uralkodó párt ésjkor­mánnyal szemben. Az ellen­zéki hangulat ma már nagyon erősen jut kifejezésre a vidék minden társadalmi osztályában. Félő, hogy az egyes rétegek­ben a szélsőségesek nagyobb teret fognak tudni hóditani, mint gondolnánk. Nem sok és nagy jóstehetség szükséges hozzá, hogy rendszerváltozást jósoljanak mindazok, akiknek szemük és fülük nyitva van és nem burkolódznak be a va­gyoni felsőtizezrek rózsás kö­débe. A kisbirtokos, a kereskedő, az iparos, az alsó négy fize­tési osztályba sorozott kistiszt­viselő megélhetése annyira meg van szorítva, hogy már csak tengődik. Ennek a ten­gődésnek semmi sem logiku­sabb következménye, mint a munkanélküliség. Mivel a fel­sorolt társadalmi kategóriák képezik a nemzet zömét és ezek felvevő képessége rész­ben csökkent, részben pedig teljesen megszűnt, csökkennie kellett minden téren a termelő munkának is és igy ennek kö­vetkeztében maradt sok em­ber munka nélkül. A sajtónak feladata a pol­gárság hangulatának, jogos panaszának és okszerű bírála­tának kifejezést adni, amivel más irányzatra birhatja mind­azokat, akiknek módjukban áll változtatni, enyhíteni a helyzeten. A magyar közönség telje­sen tudatában van annak, hogy számszerű kicsiségénél fogva gyökeresen meg nem oldhatja a gazdasági válsá­got. Higgadtan mérlegeli azon­ban mindazokat a jelensége­ket, melyeket részben feles­legeseknek, részben pedig ká­rosaknak tart gazdasági éle­tünkre nézve. Nagyon éles bírálatot mond a sok lukszus, nagyzás miatt. Kihívónak és pénzpocsékoló­nak tartja a sok ünnepséget, felesleges utazást, magasran­gúak napidíjas kiszállását. Ká­rosnak tartja a kartellek léte­zését. Követeli az ipartermé­kek árának arányosítását. Ál­talános a felzúdulás a bankok magas percentje miatt. Szoci­ális és gazdasági bajt lát az álláshalmozás és a mammut­fizetésekben. Szinte gúnyosan beszél a folyton hangoztatott állami takarékosságról. Való­ságos forradalmat okozott a nyilvánosságra hozott 5 %-os fizetési csökkentés. Ámbár il­letékes helyen cáfolatot nyert eme hir, a kistisztviselők ké­telkedve fogadták a cáfolatot. Már nem hisznek. Általános a botránkozás a különféle pa­nama és szállítási ügyek éve­kig tartó elhúzása miatt. Hát­teret sejt mögöttük. Furcsa bírálatot mond azokról a bi­zonyos szanálásokról, melyek milliókba kerültek az állam­nak akkor, amikor a kisem­beren nem képesek segíteni. Kezdi veszíteni bizalmát kép­viselőivel szemben, akiket számszerint soknak és túlfize­tettnek tart. Ebbeli nézetét iga­zolja az, hogy az üléseken alig jelenik meg sokszor 25-40 kép­viselő. Sok-sok sérelme mel­lett boszankodik a bürokrati­kus intézmények és célra nem jutó zaklatások miatt. Ez a vidék hű tükre és ér­demes lesz róla gondolkodni az illetékeseknek, de nem hosszadalmasan, ankétszerű­en, mert a vidék közönsége már nagyon türelmetlen. A legutóbbi törvényhatósági gyű­lésen a diktatúráról elhang­zott szavak széles rétegben nagyon élénk visszhangra ta­láltak. Mussolini rendszere mellett kezd kialakulni a hit­lerizmus is. Azért tartottuk szükséges­nek — ha csak igy pongyo­lán is — elmondani mindeze­ket, hogy a nép igazi hangu­latáról ezúton is tudomást sze­rezzenek a vezetők. v. I. Mentsük és segítsük szegény és züllés ve­szedelmének kitett gyermekeinket! A szenttamási gyermekotthon az őszi idők beálltával megnyílik. Min­den a jó lelkek könyörületes felka­rolásától függ. Azért kérjük a gyer­mekmentő lelkeket, ne feledkezze­nek meg a szenttamási gyermek­otthonról s pénzbeli vagy természet­beli adományaikat szíveskedjenek mint előző években is, a vízivárosi plébániára küldeni. Az „Esztergom" tárcája. Amerikai életképek. Irta: Dr. Tóth Kálmán teol. tanár. Az erkölcstan azt tanítja, hogy tilos, tehát bűn az amerikázás. Én azonban az elmúlt nyáron mégis elkövettem ezt a tilos cselekedetet. Mert teljes hat héten át amerikáz­tam. Tehát „messziről jött ember" vagyok. És ugyebár a messziről jött embernek minden szavát nem szo­kás készpénznek venni. Hiszen min­den messziről jött ember többé­kevésbbé Hári Jánoshoz szokott iskolába járni. Az amerikás hári­jánosok elmondják többek között, hogy új szappan-, vagy szivar-ciga­retta gyár stb. megnyitásakor rek­lám céljából ingyen szappanokat és szivarokat, cigarettákat küldöz­getnek szét minden amerikai házba. Ezen,szokás mintájára egy ameri­kás hárijános már azt merte újsá­golni idehaza magyar véreinek, hogy új zongoragyár megindulása­kor is minden házba ingyen zon­gorákat küldözgetnek szét reklám céljából. Nohát én ekkorát lódítani egyál­talában nem vagyok hajlandó. Mert szeretném és tisztelettel kérném, méltóztatnának legalább abban az egyben teljes hitelt adni nékem, hogy az amerikai élet rendkívül nagyszabású, minden ízében és vo­vatkozásában grandiózus élet. Szé­dületes ugyan Amerika területe, 9,540.000 km 2 , óriási nagyságúak a városai, félelmetesen nagyok a gyárai, nagyok a kereseti viszonyai, nagyok számban is, a berendezés minőségében is az iskolái, csodála­tosak az utai és forgalmi eszközei, csodálatram éltók vállalkozásaikban és munkakifejtésükben, ép úgy, mint az élet élvezetében a lakosai, bámulatraméltók vallásosságukban és áldozatkészségükben a hívők, és megdöbbentők erkölcstelenségükben a vallástalan polgárai. Jóban is, rosszban is Amerika a határtalan végletek hazája. Méltán viseli az Újvilág címet. Mert csakugyan min­den ízében-porcikájában más, mint a mi kis világunk. Más ott még a mókus is. Hiszen a mi vörhenyes, aranysárga mókusaink helyett szürke patkányszerű mókusok szaladgál­nak New-York és más milliós vá­rosok kolosszális nagyságú parkjai­ban. Mások még a tyúkok is. Hi­szen a mi tarka-barka házi szár­nyasaink helyett csupa hófehér tollazatú tyúkok ezrei, tízezrei nyü­zsögnek a farmerek nagyszabású tyúktenyés tő telepein. Még a szőlők is mások, mert majdnem kivétel nélkül lugasként futtatják fel őket. Mások tehát az emberek egész gon­dolkozásukban és érzésvilágukban, mások a ruházkodásukban és ott­honi berendezkedésükben. Annyira új világ ez nekünk, hogy a kicsiny életkeretekhez és méretekhez szo­kott, kicsinyes hagyományok, szo­kások szűk ketrecében felnevelke­dett európai embert az első idők­ben valósággal elszédíti, a mely szédületből csak a megszokás ha­talma tudja lassanként magához téríteni. Mintha csak a történelemelőtti idők nagyratörő világa tért volna vissza új alakban az amerikai em­ber egetverő, gigantikus méretű vál­lalkozásaiban. Annyi bizonyos, hogy a mai amerikai ember a történelem előtti idők nagy méreteinek varázsa alatt áll, azokat szemléli és azokat kópiázza. Azon nagy idők szellemét viszi át a maga világába, amely időkben Amerika a földkerekség legnagyobb élő szörnyetegeinek vi­lága, a csúszó-mászó és repülő ős sárkányok televény földje volt. Még most is a hideg fut végig rajtam, ha lelki szemem elé állítom azt a Brontosaurus excelsust, mely­nek csontvázát láttam mindjárt az első napon a newyorkL „American Museum of Natural History"-ban. 20 méter hosszú ennek a szörnye­tegnek csontváza és 5 méter magas, nyaka 7 méter, míg farka megha­ladja a 9 méter hosszúságot. A tu­dósok szerint olyan hústömeget hor­dott, mikor életben volt, hogy 1000 méter mázsát nyomott. Ha a nagy pocsolyákból, ahol nehézkesen moz­gott, nagy fáradsággal kivonszolta magát a szárazra, valósággal dübör­gött léptei alatt a, föld. Épen ezért nevezték el brontosaurusnak, vagyis mennydörgős gyíknak. Naponként legalább 10 métermázsa élelem kel­lett ennek a növényző óriásnak, melynek belsejében 10—12 meglett ember kényelmesen elfért volna. S mennyi ilyen szörnyeteget láttam ugyanazon múzeumban, valamivel kicsinyített kiadásban: repülő ős sárkányokat, földöncsúszó dinosau­rusokat, ignauodonokat, óriás ős elefántokat, óriás ős szarvasokat, óriás ős lovakat és medvéket. Mind­I A női és gyermek télikabátok \#£&B*^*A€M < IÁI KOSÍ m legszebb, legnagyobb választéka W vllTICbílul 10. Kossuth L.-u szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom