ESZTERGOM XXXV. évfolyam 1930

1930-01-01 / 1. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. —Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok ós előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Az utolsó évek egészségügyi kimutatásait vizsgálva és összehasonlítva városunk*ipari és kereskedelmi mérlegével, egy örvendetes, de egyúttal szomorú arányt látunk. Amily mértékben romlik iparunk, kereskedelmünk, oly mértékben javul közegészségügyünk, illetve betegségi itatisztikánk. Holott a természetes viszonyok között az anyagi rosszabbodás rendszerint az egészségi viszonyok rosszabbodását szokta maga után vonni. Hogy nálunk ennek megfordította van, annak oka — miként á múlt évben már e lap hasábjain is rámutattam — Trianon, illetve megcsonkításunk, melynek következtében az ország :

egy oly sarkába kerültünk, ahol a sínpár és az országút végződik. Rajtunk * keresztül nincs forgalom, itt van az ország egyik vége. Nálunk nincsenek gyárak, nincs kereskedelem, melyek nagy forgalmat és a forgalommal együttesen a betegségek behurcolását előidézhetnék. Ez az oka, hogy idén a hevenyfertőző betegségek összege az egész évben kb. 80-at tesz ki, beleszámítva a vidékről kórházunkba hozott betegeket is. A íuberkolózis halálozás a mult esztendeihez képest csekély emelkedést mutat, de ezen emelkedés sem esztergomi, hanem a környékből és a társadalombiztosító pénztár által kórházunkba utalt komárommegyei megbetegedésekből került ki. I Az utolsó évek egészségügyi intézményei, mint a vízvezeték, a kövezés, a belső városrész kanalizálása úgyszólván a hasonló terjedelmű összes vidéki városok fölé emelték városunkat. Országunk nevezetesváros bódéja lettünk, holévrőlévre több és több idegen fordul meg és gyönyörködik Szent István szülőhelyében, városunk gyönyörű panorámáján, melyhez fogható a megcsonkított hazában nincsen. A tavaszi és nyári pompában ragyogó Esztergom külső képétől lényegesen elüt belső képe. Nemcsak a jelen nyomorúsága okozza ezt, így nem is volna olyan kétségbeejtő, mert ez a nyomorúság csak ideiglenes lehet; de nálunk a Duna túlsó oldalának elvesztésének katasztrofális hatása volt, mely még az általános nyomorúság megszűnte után is évről- évre fogja éreztetni hatását, ha csak kormányunk hónunk alá nem nyúl és megélhetési lehetőségeket nem nyújt. A város polgárságában és vezetőségében meg van minden jó szándék és akarat ezen lehetőségek előteremtésére. Az eddigi újabb beruházások szintén erre vannak hivatva, a fürdő-, a kirándulóváros ideája beoltatott minden polgár szívébe, a Takarékpénztár oly példával járult elő, oly áldozatokat hozott, amelyet az ország egy pénzintézete sem tett volna meg. A város erejét messze felülmúló erőt fejtett és még mindég fejt ki, hogy fejlődése valamely irányban meginduljon. Sajnos azonban ez oly lassú út, hogy generációknak kell elmúlni, míg ez mai, de még távol jövő anyagi viszonyai mellett oly méreteket öltsön, hogy lakosságunk nagyobb rétegének kereseti forrását képezhetné. De mindenesetre egy útja a lehetőségnek. A másik út egy iskolaváros kiépítése. Sokszor hallottam már említeni ezen szót: iskolaváros. Magamban, el is tudnám képzelni Esztergomot a maga várromjával, gyönyörű panorámájával, tiszta levegőjével, előbb leírt kedvező egészségügyi viszonyaival, főváros közelségével, mint egy magyar Heidlberget. Itt nem kellene félteni a magyar anyáknak gyermekeik egészségét a fertőző betegségektől, a tuberkolózistól, este az utcák sarkán álló mo csárvirágok. Egy egészséges diák" élet összes lehetőségei az antik város romantikájával úgy vannak adva, mint az a könyvekben le van írva. Erre kell kormányunk figyelmét felhívni, ezirányban kell propagandát kifejtenünk, hogy az ország minden oly intézete, mely a jövőben országos intézménnyé készül, idehelyeztessék : árvaházak, gyermekmenhely, internátusok. M'ért ne lehetne az egyetem egy-k ' fí fakultását idővel szinte lyezni? Budapesten mai- ' ?lég. Magától értetődik, itt a várc érdekeltségéről már szó sem • Ezen két utat vélem annak, sie lyen a távol jövőben unokáink ismét egy virágzó boldog városban fognak élnj, de a jelen nemzedék elégedjék meg azzal, hogy az utódok érdekében nagy áldozatokat hozva az alapokat lefektette és a haladás irányát kijelölte. Báden fürdőhely 500 év alatt fejlődött azzá, ami ma. Ismerjük-e Esztergomot? Irta: Dr. BALOGH ALBIN. Odább már a Jókai-utcában, a Plebánia-utca sarkán a Kamenszkyház áll, egykoron a híres Sándorgrófok esztergomi udvarháza. A szlavnicai Sándor-családnak, Bajna földesurának egyes tagjai már a XVII. század végén is Esztergomban laktak. Közülök Sándor Menyhért 1696—1701 a vármegye alispánja és báróságot kap. (Grófságra a család csak 1786-ban emelkedett, mikor Sándor Antal volt a család feje.) Talán Menyhért utóda, Vince építtette a család esztergomi házául szolgáló emeletes házat díszes bárok stílusban. Sajnos, az ablakok egyÄz „Esztergom" tárcája. Érettségi hatvan év előtt. Irta: Czobor László. I. Június hónapban a hazai lapok tele vannak felhívásokkal, mikkel találkozásokra szólitják fel az egykor érettségit tett volt diákokat. Kiváltkópen a háború óta érzik az emberek fokozottabb mértékben a találkozás vágyát, mikor is az elszenvedett sok nyomorúság után vigasztalást a mult kedves emlékeiből remélnek meríteni. „Boldog diákkor — tarka szép mozaik, mily quodlibet mig a pár óv lezajg" mondja Arany László egyik költeményében. Hát igen — tarka szép mozaik, mely a diákévek kaleidoskopszerűem változó eseményeiből van összerakva, mikre ráemlékezni öröm, mert életünk legszebb szakát varázsolja elénk. Megfigyelésem szerint az esztergomi volt diákok is hódolnak a diáktalálkozó kedves szokásának. Az újságok közölni szokták a találkozó helyét és idejét. A főgimnázium „Értesítő "-je pedig a tanév végén szokott beszámolni az öregdiákok összejövetelének mikénti lefolyásáról. Az Értesitő ebben az esztendőben is június hó 12-ón húszéves, június hó 23-án 35 éves találkozókról hozott hírt, melyeknek mikénti lefolyásáról — ígérete szerint — a jövő évi „Értesítőben" fog majd beszámolni. Akik 1870-ben tettünk érettségit Esztergomban, (számszerint 66-an, 43 világi és 23 papnövendék) azok közül tizenheten 40 év múlva, '1910beo, június 4-én találkoztunk Esztergomban, a Fürdő szállodában és 5-én a gimnázium dísztermében, amikor is együtt töltöttünk el egy kedves napot, azt a találkozás örömének é* a mult kedves emlékeinek szentelve. (Erről a találkozóról a „Esztergom" újság 1910 ibi 28. száma részletes tudósítást közöl.) A fotográfia, melyet akkor rólunk készítettek és melyet emlékként kegyelettel őrzök, szemléltető képét adja ennek a találkozónak (Egy-egy ilyen fotográfiát talán lehetne emlékezés okáért elhelyezni a gimnázium valamelyik helyisége falán.) Jelen voltak a következők : dr. Árkövy Lajos egyetemi tanár, dr. Csernoch János temesvári püspök, Drnga Sándor főszolgabíró, Gálba Károly ügyvéd, Geiger. Ferenc jószágfeltigyelő, dr. Koperniczky Ferenc kanonok, Mika József kórházgondnok, Molnár István miniszteri tanácsos, Oazy Dávid magántisztviselő, Petrás Károly orsz. gyül. képviselő, Reviczky jKároly v. orsz. gyül. képviselő, Sághy Kálmán főerdőtanácsos, Somogyi Károly esperes, Schwendt Imre postafőfelügyelő, Székesváry Imre szentszéki tanácsos. Kimentették távolmaradásukat: Berzeviczky József jószágfelügyelő, Hay din Károly ügyvéd, Kellendorfer Károly fővárosi tisztviselő, Kropf Lajos londoni ópitészvállalkozó, Leffter István irodaigazgató, Mátray Elemér miniszteri tanácsos, Randlinszky József főgimn. tanár, dr. Weisz Lajos now-yorki orvos, Závody Albin törvényszéki elnök. E két névsor arról tanúskodik, hogy az abban megnevezetteknél nem veszett kárba az iskolábajárás, mert valamennyien igen tisztes állást töltöttek be. Vnatkozik elsősorban őeminenciájára, boldogult Csernoch János hercegprímásra, aki negyvenéves találkozásunk idejében temesvári püspök lévén, a tiz év múlva bekövetkező félszázados találkozóra JTemesvárra hívott meg vendégül minket valamenynyiüaket. Mit midőn társaim nevében neki megköszöntem, — utalva arra, hogy a primási szóknek'^már akkor is ő volt a legkomolyabb! jelöltje — „Majd Esztergomban fogjuk igónybevenni a szíves meghívást" mondám. És valóban az ötvenéves találkozást a primási palotában kellett volna megtartanunk, ha a háború gyászos következményei reánk nem szakadnak. Midőn Őeminentiája figyelmét — rendezői mivoltomból kifolyólag — a félszázados évforduló közeledtére reá* irányítottam, 1920. június 3-4n válaszkóp ezeket irta nekem I „Teljesen helyeslem a folyó évi május hó 30-ki leveledben kifejtett nézetedet. Egyelőre lehetetlenné van téve a mi találkozásunk. A mostani szomorú körülmények között rá sem lehet gondolni, minden egyébtől «1tekintve, hogy oly hiányában vagyunk az élelmiszereknek, hogy lehetetlen volna még csak egy kissé tisztességes ellátásról gondoskodni. Azután egyei testvéreink a megszállott területem vannak, azokat most annál kevésbé hagyhatjuk, minél fájdalmasabban viselik az elszakadás keserveit. Várjunk tehát addig, mig a helyzet erre v a gy arra fordul, mert hiszen vagy igy, vagy amúgy, egyszer mégia csak meg kell nyilniok a határoknak.

M Ezen múlott tehát a mi ötvenéves találkozónk, mindazok nagy szívfájdalmára, akik Isten kegyelméből még élnek és epedve várják eljövetelét Garantáltan hibátlan bársonygalléros hócipő 950, gyermek 780 Balognál. Közegészségügyünk befolyása városunk fejlődési lehetőségeire Irta : Dr. SERÉNYI ZSIGMOND. I ESZTERGOM