ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-01-13 / 4. szám

XXXIV, évfolyam, 4. szám. Arn 8# II Ii ér. Vasárnap, 1929. janaág 13. ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Esztergom, 1929. január IS. Ma már jól esik és bizonyos szempontokból igen tanulságos összehasonlításokat tenni a regi és a mai Esztergom földmiveatársadalma között, — hogy milyenek voltak a mi földmiveseink régen és milyenek ma. Ez az összehasonlítás tanulságos lehet sokakra nézve, viszont másokra nézve buzdító, lelkesítő és megnyugtató. Nézzük tehát a civilizáció, a kultúra, a jlnomlelkűség ós az életrevalóság, a jellem és a lelki összetétel távcsövén át, milyen is volt valamikor az esztergomi földműves. Hogyan élt, hogyan nézte magát és milyen szemmel nézték őt a város többi társadalmi osztályai. Hogy pKÜg a kép ne legyen oly sötét és vigasztalan, és hogy egy pillanatra se essünk kétségbe egy társadalmi osztály jobb jövőjét illetőleg, a. mult mellé mindjárt állítsuk oda a jelent is, és a konzekvenciákat csak az összehasonlítás megtétele után vonjuk le. Valamikor a legmostohább és legválságosabb sors a földmives ember csecsemőjére várt. Emlékezzünk csak rá: az anya egész természetesnek tartotta, hogy a nyugtalankodó kis gyermek pálinkás kenyeret és mákhajas teát kapjon — mert a gyermeknek aludni kellett lehetőleg mindig, hogy a felnőttek dolgozhassanak, illetőleg pihenhessenek. Eredmény: az esztergomi gyermek temető a kis keresztek légiójával. Ma már — hála az Is Äz „Esztergom" tárcája Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban. Sxentiványi Rafael (J756—1783 ) címerét viseM eyy aranyozO't ezüst dí zpohár, amely Kohi M dard püspök hagyatékából került a keresztény múzturnba. Perényi Imre báró (1776—1823.) ezüstözött, réz pásztorbotot hagyott az egyháznak ; ez Nagyszombatban maradt. Görgey Márton (1777—1807.) szt. István király, szt Imre herceg ós szt. László király ereklyéi számára egry 65 cm. mi gas ezttstö ött réz ereklyetartót kéfZÍUf-teit. Az trekly^tartó tetején vánkoson a magyar szt. korona máso uta van. Jo zefinnssti lu-ban készült. Nepomuki s/t. János ereklyéit Pra^áb'.I megszerezte s egy 20 cm. magas aranyozott ezüst ereklyetartót készíti tett, amely monstrancia-alakú. Azonkívül Nepomuki szt. János képét megfestette. Ezt a képet a káptalan Nepomuki szt. János ünnepének nyolcada alatt mindig az oltáia helyezte. Görgey a régi esztergomi székesegyház romjai föött kálváriát iéte>ített, amelyet Rudnay Sándor prímás alatt a romok eltakarítása alkalmával a szt. Tamás-hegyre helyeztetett át, ahol Benyovszky János (1807—1827.) Láiváriaképolnat építtetett. Görgey összes emlékei ma is megvannak. Mária Teréziától kapott értékes miseruhajat és gyűrűjét a székesfehérvári püspöknek, egyéb egyházi ingóságait a budai vikariaiusoak hagyta. Főszerkesztő : H o m o r Imre. Felelős szerkesztő : G á b r i e l István. tennék — nem igy van ! Figyeljük csak meg, a pálinkás kenyér és mákhaj eseteiről nem igen hallunk, és a földmivesanyák ia szívesen hordják gyermekeiket a Stefániába taI nácsokért. Valamikor igen ellenséges szemmel nézte a földműves ember az iskolát, mert már 6—8 éves gyermekét is felhasználta otthon munkára. Iskolatörvényeink végrehajtása nem volt szigorú és lelkiismeretes, s ezért ma megdöbbenve észleljük egyes korosztályoknál, hogy igen sok földrnivesembef alig 2—3 elemi osztályt járt s alig tud írni-olvasni. Ma már nem igy van. Legalább 10 — 12 éves korig szívesen hozza iskolába a földmivelő is a gyermekét, sőt a beiratá8oknál tapasztaljuk, hogy a földmives anya is igényt támaszt az iskola iránt, és kis gyermekét minél szebb és jobb iskolába akarja beíratni. Valamikor alig lehetett kibírni azt a bűzt, amelyet a piszkosruhájú, trágyás csíz májú földmivs^gyermökek okoztak a Kossuth-utcai iskola osztályaiban. Ma már nem igy van. Ma, lehet állítani, hogy a föídmives gyermek is elég tisztán és rendesen jön az iskolába. Volt idő, amikor kékszínű kenyeret kapott a föídmives gyermek és sokszor hideg télen is mezítláb volt, az esztergomi földmives pedig a fekete kenyéren kívül alig evett mást, mint krumplilevest, és rongyos ruhában járt. Ma, nagyon helyesen, nem igy van. A földmives emb^r többféleképen és intenzivebben dolgozik, ma is eladogatja tejét, tojását, csirkéjét, babját és kukoricáját, de saját teste rendes tápláArady János (i783 —1810.) »jandeka a khcstárban most is latható salzburgi kehely. A gazdag bárok dis/ű kehely gránátokkal és piros feslett zomárcképekkel ékes. A lábazaton a követ1 ezö zománcképek 1 thatók: az angyali üdvözlet, Má ia látogatása, Jézus születése, Jó/.us köiü metóitetése, Jézus az írástudók között, Jézus az olajfák hetfyén. A csésze kosarán a keresztút, Krisztus fö támadása, Jézus menybemenetele, a Sztntiéek eljövetele, Miria menybemenetele és Mária koronázása van abrázo va. A talp alatt, föl erő-ú"tt kerek lemezen ez a főurat van bevésve: S: Woif^anpo Epi^copo, Th:iumaturgo, horum locorum o\m Er*micolae, nunc vicinorum quoque contra Patern D^fnsori obtulir, Maxioiiiianus Gandophus ex Comit: de Küenburg Archiep: et Princ f Salisb : S: S*dis Apóst: Legátus etc. Anno 1680. M*gassága 27 cm., auysbunő f munka1680-bol. Párja a sai/bur^i dóm kincstárában van. A hozzátar ozó na?y patena alsó lapján vésett rajzb-n Krisztus kínszenvedésének eszközei és piros festett yonmckóphen az utolsó vacsora. Ardy gránátokkal kirakott miseruhát is ajándékozott az egyháznak, de ez mar nincs meg. Drága csipkés alba, díszes gremiale, infula és misekönyv is maradt töie. Perényi Károly báró (1790—1819.) arannyal és selyemmel him/.ett és drágakövekkel kirakott fehér pluvialót hagyományozott, azonkívül egy misekönyvet. Keglevieh Zsigmond grőt (1760—-1805.) a szóleken és közepén arannyal kivarrt fehér casulát és pluvialót csináltatott. Ugyanilyen infula is maradt utána. Fába Simon (1763—1801.) misekönyvet, Luzsónszky László (1768—1790.) kézi gyertyatartót, Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál lásáról sem feledkezik meg és általában jól és tisztán öltözködik. Valamikor nadrágos ember nem járhatott a Tabánban veszedelem nélkül és mindig tartania kellett az utcán hancúrozó gyermekek durvaságától, vadságától, sőt a felnőttek kíméletlenségétől is. Ma ez az afrikai állapot teljesen megszűnt és már csak idő kérdése, hogy a kifinomult kultúra eszközei elterjedtek legyenek a földmivesembernek a többi társadalmi osztálybeli polgártárssal való érintkezésénél. Nem is olyan régen még alig akadt vasárnap, hogy a rendőröknek dolguk ne akadt volna a város különböző részein a verekedő parasztlegényekkel, és valamikor el sem lehetett képzelni a fü dmives ifjak Katalinbálját véres verekedés és bioskázás nélkül. Ma nem a kocsmázásban és bicskázásban élik ki magukat a legények, hanem, — még ha nem is mondhatjuk ezt általánosságban — mégis állithatjuk, hogy ezt a fiatalságot ma nemesebb ambíciók fűtik, ez az ifjúság már érdeklődik a testi nevelés, a sport iránt is és mi több, önérzetesen gondol önművelődésre, színigárdája van, amely nagy igyekezettel tanulja be és aoja elő a „János vitéz *-t, vagy akár a pesti Vígszínház műsordarabját, a „Noszti-fiú esete Tóth Marival K-t. Valamikor a mi földmiveseink édes keveset törődtek azzal, hogy szebb, emberibb környezetben éljenek, ma maguk követelik a Csillag-utca és a Tabán rendbehozatalát és fennhangon kérnek a maguk számára is valamit a városrendezésből. Draveczky Ferenc (1772—1802.) misekönyvet hagyományozott. Kovalik János-\ó\ (1810—1821.) aranyozott pásztorbot, velum, tunicalla, infula, alba, rochetum maradt. Jordánsxky Elek (1816—1840) azt az aranyozott ezüst ereklyetartót csináltatta Nepomuki szt. János ereklyéje számára, amelyet a káptalan most is használ. Az ereklyetartó 33 cm. magas, monstrancia-alakú és jozefinus-stHu-ban készült. Palkcvich György (1816—1836.) ajándéka egy empire asítal, am« ynek raárványlapján intarziás keretdisz ós benne az 1828-as évszám, közepén pedig G P belük láthatók, amelyek az ado« máuyozó nevének kezdőbetűi. Gremiale ós oltárvankos, 3 kánontabla ós 6 kandeláber maradt tőle. Miskolcxy Márton (1825—1848) hagyatékából csináltatta a káptalan a főszékesegyhá'ban .^zt. Márton oltárát, amelyen sít. Márton püspök, boldog Kunigunda ós Jolán márványszobrai, valamint szt. István életéből három bronz dombormű latható. Az oltár Kiss György szobrászművész, munkája. Bartakovics Béla (1830—1844.) későbbi egri ér-'ek költségén készült a főszókese^yháznak szt. Adalbert oltára. Sít Adalbert ós két aögyal szobrával. Meixuer János műve. (Folyt, köv.) Dr, Lepold Antal.