ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-04-07 / 26. szám

XXXIV, évfolyam, 26. szám. Ara gg Aller» Vasárnap, 1929. április 7. ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1*20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Szép Esaütergg^Hii ém einher-Esztergom Esztergom, 1929. április 7. Nem a történelmi nevezetességű primási várost, nem a bazilikás, kincstáras várost, nem a legszebb fekvésű, legkiesebb környékű magyar dunaparti várost sajnálom, mert ebben a tekintetben nincs benned semmi sajnálnivaló, szép vagy Istenteremtette Esztergom, a múltban nagyrahivatott, a jövőben reményteljes, hegyes-völgyes, erdőkoszorúzta kedves város ! Szivemből sajnállak azonban téged, Esztergom rendezett tanácsú város, mint a szuszogó államgépezet olajoskannáját, sajnállak, mint adóalanyt, mint közigazgatást, mint társadalmat, mint életlehetőséget, mint gazdasági küzdőteret, mint érző, dolgozó, szenvedő várost, — sajnállak téged : ember-Esztergom ! Szegény Esztergom ! Azt mondhatnám, hogy saját szépségednek és hivatásodnak leszel napról-napra szenvedőbb, szomorúbb áldozata. Mert ki ne hinné el, hogy természetadta szépségedhez és történelemadta jelentőségedhez képest fejlődnöd és haladnod kell, ki nem akarná, hogy boldogulj, hogy fürdő- és iskolaváros légy, hogy internátusok és penziók tarka világa pezsditse lassan haladó életedet ? Ki ne akarná, hogy szépülj, boldogulj, hogy okos és jól megalapozott tervek alapján a régi élhetetlen, kisvárosias Esztergomból fejlődő kulturváros legyen ? Ám szenvedélyesen szól erre a nagy tábor közülünk: hahó, az ábrándok és alkotások sorsa bizonytalan, — de ha száz százalékra is Az^zÉepgoni" tárcája Idegenek Rómában. Róma, 1929. április hó. Az örök ós mindig új Róma hatalmas vonzóerő. Szent város nekünk, katholikusoknak, ahol Krisztus földi helytartóját láthatjuk ós áldásában részesedhetünk. Itt az apostolfejedelmek 03 a mártírok sirja fölött emelkedő pompás templomok a művészetek szuggesztív erejével is magukkal ragadnak s a föld mélyén a katakombák titokzatos labirintusai hangolnak mély áhitatra. A művészeteknek kiapadhatatlan forrása. Múzeumai az antik szépnek bámulatosan gazdag tárházai, melyekben századokon át tanultak szépet alkotni a minden nemzetek festői, szobrászai, épitömüvószei, melyek millióknak ós millióknak nyújtottak és nyújtanak tiszta, nemes élvezetet. S a hangtalanul beszédes kövek a fórumokon, a termák ós ősi templomok, a Colosseum s a diadalívek hatalmas formáiban csakúgy, mint a műkincsekkel teli patinás, pompás palotákban századokra, évezredekre visszamenő, fényes múltról regélnek, melybe olyan jól esik visszaszállni, megpihenni, megerősödni. S ehhez jön a szelid klima, a csodálatosan kék ég. Az idei telet Roma is megérezte, volt nap, mikor kilenc fokot mutatott a hőmérő zóFőszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. valóra válhatnának álmaink majd a messze jövőben, ninos-e az erőfeszítésnek határa, nem következhetik-e be a nagy erkölcsi és anyagi katasztrófa az elnyűtt, vérszegény, örömtelenné tett hétköznapok során, mielőtt még az eljövendő szép nyárnak csak egyetlen fecskéjével is találkoztunk volna ? Gúnyolódik erre valaki más és szól nagyvérmesen: hol vagyunk mi még ettől ! Nem kell tartani semmitől ! Ne legyünk kishitűek, csak előre, előre ! Az ember-Esztergom, az érző, dolgozó, adóalany ember-Esztergom meg feljajdul erre : talán mégis szabadna most lélekzetet venni és körülnézni, mit is tettünk hát hamarjában ás nem jutottunk-e el ezzel a sokat szenvedett háborús nemzedékkel a teljesítőképességnek arra a határára, amely megállást, megfontolást, igazságtevést parancsol. Eleget tett-e az új idők követelésének ez az évszázadokat keresztülszundikált város ebben a háborúutáni évtizedben ? Követelhetnek-e többet a fürdőideálisták ettől a várostól, amely a vízvezeték kedvéért idegen kölcsön jármát vette a nyakába és az utcakövezésért nyakig süllyedt az adósságba ? Követelhetnek e többet az iskolavárosideálisták Esztergomtól, amely kétmilliárdos kölcsön terheit nyögi csak azért, hogy egy szép iskolaintézmény legyen a város területén, amikor a saját iskolájára ezer pengőkért is könyörögnie kell a kultuszminiszternél ? Követelhetnek-e még többet az idegenforgalom-idealisták ettől a várostól, amely lengyelt, hollandust, angolt gavallérosan diszebédeltet akkor, amikor a városházára is ráillik a közmondás : üres éléskamrának bolond a szakáosnéja — és amikor tisztviselőit sem tudja fizetni ? rus alatt, de akkor Esztergomban 25—30 körül járt, JiiS ha télen talán legalább annyiszor festette szürkére az egat a sirokkó, ahányszor derűsen mosolygott a nap és az esö valóságos zu hatagokban ömlött, március elejétől derült égboltozat borul Rómára, felderültek az arcok ós — megjöttek az idegenek. Idegenek ugyan sohasem hiányoznak Rómában. Télen is sok itt a német, a francia, még több az angol és hol itt, hol ott magyar arc is kerül elénk, néha magyar szó is megüti a fülünket. De tavasszal meg'ndul az idegenjárás. Főként a nagy héten, húsvétkor, ezrével érkeznek a zarándokok, a turisták. Más rajok a Dúcét jönnek látni. Föllendül az élet. Hiába, Róma az idegenek városa, az idegenekből él. Erre is rendezkednek be. Sehol annyi szálloda, penzió, vendéglő, mint itt. Megtalálja a nekivalót a főúr ós nagytőkés csakúgy, mint a vékonypénzű lateiner ós az egyszerű munkásember. A kosztban már kisebb az alkalmazkodás: a könnyű, de bőséges olasz konyhát kevés helyen váltja föl a francia, a né met. De nem is lehet. Magyar koszttól rövidesen Karlabadba kerülne a római lakos. De már a magyar eukrászkószséget annál jobban megbecsülik : Róma legkiválóbb aknák elismert cukrászdája magyar ember kezén van s az előkelőbb cégek föcukrásza magyar ember. (Azelőtt sok volt a magyar borbély is, ma inkább a felsőolaszországi városokban akadnak még, idáig nem érnek.) Látszik, hogy az idegenekért még az olaszországi útlevélzáradókot is mellőzik : nem Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetéseklfelvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Bár a felelet nem lehet kétséges, mégis e kérdések körül kavarog a háborúutáni Esztergom tragikus sorsa, mert a jövő szép Esztergomának eszméje és a jelen ember-Esztergomának küzködő elevenje között ott él és nő bizonyos körültekintésnélküli ésfemberen átnéző hajrágondolkozás, amely különben metódusaiban igen hasonlít a mesebeli felfuvalkodott békához. Bőre nem birta az ambíciót: szétpukkadt. Szegény jó Esztergom! Kire is haragudjunk, hogy máról holnapra csoda nem történt veled? Hogy foltos a képed, hogy öreges vagy itt is, ott is ? Kire is haragudjunk amiatt, hogy olyan szomorú vagy, hogy olyan sok benned a szenvedő ember, pedig csinosítanak, mosnak, öltöztetnek, mintha ünnepre készítenének elő ? Kire haragudjunk miattad, szegény, esakazértis szépséges Esztergomunk ? ! Avagy okvetlenül haragudnunk kell nekünk ? Nem lehetne megbékélni ? Kezetfogni, megkönnyezni azt, hogy mi esztergomiak mit akarunk, hogy élni akarunk. Aztán közösen vinni az igát tovább, ahogy lehet. Egymáson segítve. Hagyjuk talán egy kissé a szép Esztergomot és törődjünk végre az ember-Esztergommal ! . . . Mert sok közöttünk a halavány ember. A főszékesegyházi ének- és zenekar mai műsora. Introitus, graduale és communio koraliter. Seyler: 21. C-duros mise. Filke: Angelus Domini offertorium. Laudate Dominum. Április 9-én IV. Károly királyért tartandó gyászistentiszteletkor : Filke : nagy C-mollos Requiemje és Buchner : IV. Károly király emlékének dedikált ós komponált Liberá-ja. fogadhat el munkát a királyság területén. Ami más szóval azt jelenti: szívesen látjuk, aki idejön, ha pénzt hoz, de azt már nem tűrjük, hogy pénzt keressen és elvigyen innen. Viszont kedvében járnak az idegennek. Ha nem tud olaszul, nem baj. Megérteti magát kézzel-lábbal. Aki töri a nyelvet, nem neveti ki; inkább kisegíti, tanítgatja. Kedvóért lassan, tagolva ejti ki a szavakat, türelmének alig van határa. Udvarias, szolgálatkész. Az utcán bárkit szólítanak meg, készséggel megadja a kórt felvilágosítást. Előfordul persze, hogy az utas egy másik idegent szólit meg, esetleg honfitársát, akiről csak gyönge olasz tudománya vagy barbár kiejtése mutatja mindjárt az első szavaknál, hogy a fölvilágositás-kérés rossz helyre volt intézve. Sajnos, eléggé szomorú tapasztalatokat szerezhet az is, aki a rendőrtől kór útbaigazítást. Ezeket nem lehet pl. a derék budapesti rendörökhöz mérni, nem is hívják másnak őket, mint non lo so (= nem tudom)-embereknek. — Ezek ugyanis majd mind más városból valók és néhány hónapi szolgálat után megint más váró* sokba vezénylik őket. — Hanem az udvariasságuk, a rend, a közlekedés kifogástalan. A villamos kalauz már más. Tud is adni útbaigazítást, udvarias is, erélyes is. A hátul fel-, elől leszállás olyan szabályszerűen megy, miritha nem is lehetne máskép. A bliccelés ellenőrök zaklatása nélkül is lehetetlen, nem is próbálja senki. Pedig ellenőr egy hónapban egyszer ha látható.