ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-03-31 / 25. szám

XXXIV. évfolyam, 25. szám. Ara 3© fillér. Vasárnap, 1929. március 31. ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik heten kint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Béke veletek Irta: DR. LEPOLD ANTAL. Ismét ránkvirradt a húsvét bűbájos reggele. Újra ünnepeljük keresztény hitvallásunk legnagyobb ágazatát: Krisztus harmadnapon halottaiból föltámadott. Végigelmélkedjük a világtörténelem legfontosabb eseményéi. Lelki szemeink előtt leszáll az ég fényes angyala, elhengeríti a követ. Krisztus dicsőségesen kiszáll a sirből. Üres sirhoz jönnek a jámbor asszonyok, az apostolok. Krisztus megjelenik Magdolnának, Péternek, az emmausi tanítványoknak, az apostoloknak, sokaknak. Az ég üdvözletével köszönti övéit: Béke veletek ! Húsvéti gondolataink a test föltámadásáról és az örök életről vigasztalással, erővel, bizakodással töltenek el. Hitünk és reményünk meg nem fogyatkozott s a húsvét gazdag lelki tartalma a régi maradt. Mégsem tudunk már úgy örülni, úgy ünnepelni, mint valaha. A világháborúban tragikus összeomlásunk, a gyászos forradalmak, a szörnyű békekötés s azóta a nemzetek süketsége, s a jobb jövő kiuosan lassú és bizonytalan kibontakozása valami méreggel oltott be minket. Mindnyájan, akik már a háború előtt öntudatos éveket éltünk, öregek és fáradtak lettünk. Régi történelmi múltnak tűnnek az úgynevezett békeévek, amelyektől már az időknek egy óceánja választ el. Ami a világháború óta elfolyt, azt nem tekintjük békeidőnek. Hiába, a szívek nem a jogi formáknak engedelmeskednek, hanem csak a valóságnak. S a Jiz „Esztergom" feáp

cá|a_^ %öicí tó. Öreg hegyek közi meg bujt, árva tó lehet ily zöld, ily várva hallgató, bárányfelhőknek árnya bódorog szinén, - de titkos, hűs és jó dolog tanyáz a mélyben, <J3ö(csen nézeget értő-nyugodtan távol-képeket ; közel és messzi dolgok árnya int szinén merengőn: lám se bent, se kint, se lent, se fent/ hűs tükörlapon anyagtalanon és súlyatlanon ; forró valók és hűvös víziók : egy síkba szépült, tört dimenziók terülnek rajta imbolyogva szét. Valaki szól, ha arra bolyg : ma szép e tó — s tets

zeig felrévedt önnön árnyán. Olykor halódni tér fölé szivárvány : szép é

L i játék fénye felremeg ; és néha jönnek barna fellegek, de könnyeden, de hangtalan felette minden elsuhan, öreg hegyek közt csendes, árva tó lehet ily mélyén békét ringató, hogy fényre f árnyra feí se rebben. <JCűs tó tanyás a két szememben. Walter Margit. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő .-Gábriel István. valóságban a szívek most nem tudják azt föltalálni, ami az igaz békeidőnek volt a csendes, nyugodt boldogsága. Mostani korunkat épen a nyugtalanság, a bizonytalanság, az aggodalom, a nagy erőfeszítések szükségességének átérzése jellemzi és azoknak kinos vár^a, amik el jövendők. Húsvét gondolatkörében mozogván magunkat az emmausi tanítványokhoz hasonlíthatjuk, akik bánatos szívvel bolyonganak s a kereszt tragédiája után Krisztus egész életéről, minden Ígéretéről mint régmúltról elmélkednek. Tudják, hogy nem lehet mindennek vége, hogy a föltámadásnak meg kell jönnie, de nem tudják, hogy a föltámadás már megtörtént. Csak Krisztus mellett meleged3tt föl a szivük és amikor fölismerték a kenyérszegésen, akkor voltak ismét boldogok. Nem a húsvéti hit hiányzik nekünk, magyaroknak. Lelki betegségünk a mi hazánknak szomorú sorsa. Azelőtt soha nem gondoltuk volna, hogy a haza sorsa oly bensőleg összefügg az ember lelkével. Beszéltünk mi és sokat tanultunk azelőtt is a hazaszeretetről. De igazán csak azóta tudjuk valódi értelmét, mióta a hazával együtt mi is elbuktunk és szerencsétlenek lettünk. Akik magyaroknak születtünk, mindnyájan osztályostársai vagyunk a magyar haza sorsának. Már tapasztalatból tudjuk, amit azelőtt elmélet alapján tanultunk. A haza nemcsak anyagi érdekek és ideiglenes javak biztositéka, nemcsak a hatalom és a nemzeti önérzet forrása, hanem bizonyos történelmi szellem hordozója is. Magyarország kétezeréves keresztény múltja a megpróbáltaA E L I A A Duna mentén fölfelé vonul a római sereg. Porfelhő kerekedik, reng a föld. Dobok, ezüsttányérok és trombiták zenebonás ütemre szólnak. Néha-néha bivalyok bődülnek és öszvérek nyikkantanak. A felkavart por csúf álarcot rak emberre, állatra Napestere lándzsás katona döngette meg a dunaparti vár nehéz kapuját. — Nyissatok ajtót, császárotok és uratok parancsolja I Benn feszesen állottak az őrök. Befordult Hadrian hét paripájával, hét poros szürkéjével, még porosabb kocsijával. — Róma hatalmában és fényességében jövök! A vár aljában kis folyóág simult a falakhoz. Egy mérföldnyire szakadt ki a Dunából és jókora szigetet alkotott. A sereg a Kisduna partján ütött tábort. Másnap nagy munka indult meg. Uj őrtornyokat és védfalakat építettek Hadrian parancsára. A Kisduna torkolatát hatalmas zsilippel zárták el. Hire érkezett, hogy ellenség közeledik a Granus partján lefelé. Éjjel-nappal folyt a munka. A nyolcadik napon kürt harsant a várfokon : Jön an ellenség ! A mungurok közeledtek. . Nagy por gomolyodott napnyugaton, a Duna túlsó felén. Ezernyi pont látszott a hegyek aljában. Hadrian szemrebbenés nélkül fogadta a hirt. Esteledett, mikor a mungurok serege a túlsó partra közeledett. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál tás kemény napjaiban elemi erővel megfogta a polgárok lelkét és magához hasonlította. A szenvedés óráiban, a hit és nemlét kérdésének szörnyű kísértése perceiben az ember fogékony az igazság sugalmázasai iránt, világosabban és elfogulatlanabba lát! Minél jobban távolodnak a nehéz Gsapások, a mély lelki megrendülések idejétől, annál inkább környékez a veszedelem, hogy a fölismert igazságokat elfelejtjük és hamis utakra tévedünk. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a magyarság lassan feledi a borzasztó nemzeti tragédia után fölfedett történelmi magyar és keresztény szellemet, a minden egyéni érdeken diadalmaskodó egységes és áldozatos hazaszeretetet. Ritkul a tábor, amely a hazát ért borzalmas villámcsapás fényénéi megismervén az igazságot, a keresztény igazságnak, a magyar haza igazságának örök hűséget fogadott. Lanyhulás és széthúzás észlelhető. Még a legjobbak is szétágaznak a nagy magyar cél megvalósításának módszerében. A békekötés revíziójának kérdését is mérges viták és elkeseredett küzdelmek alkalmául használják. Nem veszik észre, hogy a széthulló csoportok közé a gyáva hitetlenek, és a haza ügyének ellenségei férkőznek és egészen elerőtlenítik a harcot a magyar haza feltámadásáért, amelyet csak a nemzet egységes akarata hozhat meg. Krisztus föltámadásának dicső ünnepe a legszebb alkalmat nyújtja a magyarságnak a magábaszállásra. Húsvétkor már 9 éven át a legszebb himnuszok szálltak a magyarok leírhatatlan reménységéről a magyar haza feltámadásáról. Minél tovább tart a várakozás Lassan csillagok gyúltak ki. Az ellenség kis csónakokba szállt. Suttogás, evezőcsapás a part hosszában. A csónakosok zöme már-már a torkolathoz ért. A bástyán fáklya lobbant lángra. — Húzzátok fel a zsilipet! A kisduna megszabadult. Zúgva, sisteregve tört át a zsilip nyilasain. Óriási lángnyelvek csaptak fel. Szikrák pattogtak szerte. A viz hátantégő fatörzsek és tönkök rohantak embermagasságú hullámokon. Kiáltás ós jajgatás hallatszott'azjéjszakában. A ^mungurok közül C3ak néhányan menekültek meg. Ezeket a parti katonák fogdosták össze. — A császár a bástyán várakozik. Vezessétek eléje a foglyokat — hallatszott a parancs. Hadrian teljes hadi diszben állt a keleti torony f alatt. A foglyok között fiatal mungur állt dacosan. A mungur fejedelem fia. — Miért hoztad ellenem népedet, Zull ? — Hogy visszavegyem apáim várát! — És a kincseket, ugy-e ?! Jól ismerem titkodat, mungurok hős vitéze! Ha kedves az életed, áruld el a rejtekhelyet. Zull elsápadt. — Indulj és vezess, de vigyázz, mert életeddel játszol ! — Kövess, Róma császára ! Zull felemelt fejjel ment előre. A nyugati bástya felé tartott. — Hányjátok itt el a földet — mutatott a szikla tövébe Nagy kőlapra bukkantak.