ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-01-06 / 2. szám
XXXIV. évfolyam, 2. szám. Arii gg fllBor, Vasárnap, 1929. januáy 6: ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Esztergom picike tüzei. Nagy magyar f élben picike tüzek, Jaj, de szétszórva égtek ! Végvári. Ma estével megkezdődik Esztergomban és szerte az országban a mulatságok sorozata, amely húshagyó-keddig úgyszólván szünet nélkül tart. Rövid a farsang, de mintha ez alatt hosszú évek mulasztását akarnók pótolni. S ennél a kérdésnél is ugyanazt a magyar hibát látjuk, mint sok mindennél ; ha csak egykét jól elkészített és gondosan vezetett, nívós műsorral egybekötött mulatságot rendeznénsk, ezek feltétlenül sikerülnének s az idei farsangnak bizonyára kedves eseményei maradnának. Mivel azonban nagy a mulatságok száma, előreláthatólag kevésnek rendezői fogják számításaikat megtalálni. A rendezőségek sok mindennel gondolnak, csak eggyel nem, t. i. hogy a polgárság zsebe hamar kiürül. Nem tudnánk sok oly mulatságot megnevezni, amelynek rendezése mögött ne valamely jótékonycél szolgálatával kapcsolatos pénzkérdés lappangna elsősorban. Már p^dig ha a pénzkérdés a fő, valami számításra mégis csak s r /ükség volna, hogy jusson is, maradjon is. A józan esztergomi polgár mindenesetre számot vet azzal, hogy a sok szükséges kiadás mellett hány mulatságra futja. Bizonyára nem sokra, sőt olykor egyre sem. A ross?ul sikerült mulatságok száma igy jelentékeny lesz ; már pedig a sikertelenség lehangoló, minden agilitást letörő hatása nem igen kívánatos társadalmi Az „Esztepgom" tárcája Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban. A 17. század végén a a E-terházy, Csáky ós Draskovics családok címereivel ellátott egyháziruhák is voltak [a kincstárban. Kohári Péter az 1678. évi leltár szerint aranyozott ezüstkorsói ajáudékozott a kincstárnak. Báthori István erdélyi fejedelemnek biborszéke 4 ezüst gömbbel volt a kincstárban. Fyber Pál (1713—1731.) infulát ajándékozott a kincstárnak. Dohiy István (1674—1707.) egy pár aranyozott ezüst ampolnát és egy tálcát havyott. Vdsonkeőy Zichy Pál gróf őrkanonok (1711 — 1737.) aranybrokát vörös kazu át hagyott tarka virágokkal, széles arany paszomántokkal. Bartakovies Pál (1715—1758.) után hímzett virágokkal díszített vörös infula és egy, a címerével el Irtott misekönyv maradt. Forgách Pál gróf (1728—1746) ónból 3 díszes tartót csináltatott a szentelt olajok számára, azoakivül restauráltatta a Forgách Zsigmond gróf özvegye által a kincstárnak adományozott feszületet. Díszes antipendium is maradt utána. PeverMy Jeromos (1734—1754.) hagyatékából egy selyemvirágokkal díszített, ezüstszegé! yíí antipendium és egy arannyal szőtt, középen taFőszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István, életünkben. A rendezők hatalmas gárdája ugyanis a város legtevékenyebb ifjait, hölgyeit, férfiait magában foglalja. A tevékenység — bármely helyesirányú társadalmi téren fejtik is ki — érték, amelyet számon kell tartani, amelynek tüzét kialudni engedni kár volna. Micsoda energiapazarlása a tevékeny erőknek a sikertelen mulatság! Mily szép és hasznos társadalmi eredmények kínálkoznak, ha volna, aki ezeket az erőket egy helyes oél irányába tudná terelni. Végvári igaz sorai jutnak eszembe: ha ... ez a sok-sok titkos láng Összefogna egy láncba, Az égig, a csillagos égig érne! .. . Igy ellibbenő lidérclángok, amelyek ne m világítanak, nem melegítenek. A „Szelistyei asszonyok" Az esztergomi közönség bizonyára olvasta a fővárosi lapokban, hogy Mikszáth Kálmán „Szelistyei asszonyok" eimű regényét átdolgozták színpadra és már előkészületek történtek a darab mielőbbi előadására. Ez a színházi bír természetesen a legnagyobb érdeklődést keltette és mind az irodalmi, mind a színházi körök azz 1 vették tudomásai, hogy Mikszáth Kálmán kitűnő regénye nagy sikert fog aratni. Noszlopy Aba Tihamér, a kitűnő iró és Bánáti Büchner Antal főszékesegyházi karnagy, városunk zeneiskolájának művész igazgatója dolgozta át a „cJzelistyei asszony ök"-at. Egy nagy daljátékot irtak Mikszáth regényéből és arra törekedtek, hogy nemcsak minden tekintetben új művészi alkotást vigyenek a színpadra, habernácu^um alakkal hímzett antipandium jutott a székesegyháznak. Banovics Ferdinánd László (1736—1747.) 8 drb, aranyvirágos fehér miseruhát és négy fehér vélumot hagyományozott az egyháznak. Klimo György (1741—1751.) Jób érsek és III. Béla király temp omának díszkapuját, a Porta Speciosa-t lefestette. Képe a keresztény múzeumban megvan. 1747-ben a káptalan költségén vett 3 antipendiumot, 13 p'.uviálét, 8 dalmatikát, 14 kazulát, 2 gremiálét. Ipoly Gáspár (1749—1762.) Esztergomban szentség hírében halt meg. Haiála után testén megtalálták vert vasból ós vassodronyból készült vezeklő ruháját, amely a kincstárban a mai napiglan látható. Életnagyságú olajfdstmónyű képe a főszókesegyházban a papok sekrestyéjében függ. Azonkívül igen sok egykorú kép ós metszet forog közkézen Ipoly testéről a rája illesztett vezeklőruhával. Mikor Ipoly testét 1823 ban a Bakács kápolna kriptájából az új Bazilika kriptájába átvitték, az esztergomi nép ruhájából ereklyéket vitt szót, biretumát is levették fejéről. Ordódy Gábor (1737—1776.) aranyozott ezüstkelyhet, pluviálót, stólát ós infulát hagyományozott a templomnak. Galgóczy János (1744—1776.) a kincstár részére ezüstből elkészítette Evangélista szt. János és Nepomuki szt. János szobrát. Ezeket a szobrokat a napóleoni háborúk alatt beolvasztották (1793.) Azonkívül Galgóczy egy nagy ezüst öröklámpát csináltatott, amelyből a káptalan 1856-ban kelyheket (5 drb.) készíttetett és 1 lámpát. A iámKéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. - Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál nem Mikszáth írói szellemét és jellemző irodalmi művészetét is. Amikor No3zlopy Aba Tihamér ós Bánáti Büchner Antal a „Szelistyei asszonyok" átdolgozásával már teljesen elkészültek, váratlan dolog történt. A fővárosi lapok ugyanis azt írták, hogy Faragó Jenő iró ós Ábrahám Pál zeneszerző is feldolgozta Mikszáth regényét és operettet irtak a „Szelistyei asszonyok"-ról. Erre nagy harc indult meg és mindkét részről igyekeztek az előadás jogát bizonyítani. A színházi és az irodalmi körök szenzációként tárgyalták az eseményt és a lapok is érdeklődéssel kisérték a fejleményeket. A harc ma is áll. A darab sorsa nem jutott előbbre, sőt, a fejlemények komplikálódták. Alig pár napja újabb tiltakozás érkezett Budapestre. Wienből Heller József jelentette be tiltakozását az új feldolgozás ellen, azt írta, hogy a „Szelistyei asszoayok"at Julius Horsttal As Robert Pohevel átírta, operettet készített, és a kizárólagos jog őket illeti. Ez a bejelentés még kritikusabbá tette a helyzetet. A harcok ós a tárgyalások során nem egyszer az üzleti felfogás mutatkozott ós esak Buchnerék higgadt és komoly magatartásának köszönhető, hogy a fejlemények nem okoztak rossz hatást a művészi törekvésben ós értékben. Mivel Büchner Antal városunk zenei életének vezető művésze, aki nemcsak a bazilika kórusán mutatja meg kiváló és művészi zenei tudását, hanem mint többszörösen pályadijat nyert zeneszerző-kompozícióival a világi zenében is országos hírnevet szerzett, szükségesnek tártjuk, hogy Esztergom város közönségét a jelenlegi helyzetről kellőleg tájékoztassuk. Az „Esztergom" munkatársának alkalma volt Büchner Antallal beszélnie és igy a valóságnak megfelelően számolhatunk be a ,,Szelistyei asszonyok" színpadi feldolgozásáról. Büchner Antal érdeklődésünkre est a választ adta : Sebestyén Gróza, a budapesti Városi- Színház igazgatója néhány évvel ezelőtt felkérte pából 1865-ben két füstölőt ós 2 kandelábert csináltak. A kelyhekből 4 példány most is megvan, Kussanies György (1749—1757.) rokokó kelyhe, amelyet 1750. körül Szvetkövics János nagyszombati ötvös készített, az esztergomi kincstár ékessége. Aranyozott ezüst kehely tróbelt gazdag díszítéssel. Harang alakú csészéjén 3 nagyobb kartus páros szőllőfíirtöt, 3 kisebb kartus egy-egy rózsaszálat fog közre. Kussanies életnagyságú olajfestmény képe a főszékesegyházban, a papi sekrestyében látható. Kussanicsot a főkáptalan 1751. aug. 23-án utasította, hogy az egyházmegye szegény templomai részére a káptalan kö tségén a galgóczi ötvös által csináltasson 12 kelyhet ós a Kohárypatronátus templomai számára .* kelyhet ezüst kupával, réztalppal: azonkívül 3 ciboriumot. Ugyanabban az évben utasítást kap, hogy a régi miseruhákat ossza el a plébániatemplomoknak s vegyen új selyem miseruhákat. TóthLásxló (1749—1773.) Sz. László király hermáját csináltatta, amelyben egyideig sz. László ereklyéje őriztetett. 1793-ban hadicélokra áldozták ezt is. Kemény László gróf (1763—1787.) fafoglalatban diszes barokk ingaórát ajándékozott a kincstárnak, amely most a papok sekrestyéjében a kanonoki sekrestyébe vezető ajtó mellett áll. c . Az óramutató lapján Kemény grófnak címere díszlik. Kondé Miklós (1773—1800.) végrendeletében arany mellkeresztjét hagyományozza a kincstárnak. (Folyt, köv.) J>r. Lepold Jritái.
