ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-12-29 / 212. szám

XXXIV. évfolyam, 212* szám. Ära köznap 6 f vasárnap 10 fill. Vasárnap, 1929 december 29 Keresztény politikai és társadalmi napilap, w0Mf^m0mm*mß*&i******* »n • » LimuV»»*im Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. segít a szegénykérdést megoldani Esztergomban a Szent Antal Egyesület? — Karácsonyi örömkönnyek. ••­Lélekemelő látványban volt ré­szük azoknak, akik f. hó 24-én d. e. a „Páduai Szent Antal Egyesület" ka­rácsonyfaünnepélyén, illetőleg ka­rácsonyi ajándékainak kiosztásánál jelen lehettek. A szentferencrendi zárda folyosólyán hosszú asztalokon felhalmozott kenyerek, kalácsok, pa­pirbacsomagolt húsadagok várták a város szegényeit, akik a kiosztás előtt a folyosón sorfalat állottak, miután elvégezték a karácsonyi szent gyónást és áldozást. Mintegy 120 szegény részesült a karácsonyi szeretetadományban. Akiosztás előtt dr. Drahos János prelátus-kanonok, mint az egyesület elnöke szép be­szédet intézet a szegényekhez, amely­ben az Isten legnagyobb adomá­nyára, egyszülött Fiának a bűnös emberi nemért való feláldozására hivatkozva, vezette le az emberek­nél karácsonykor szokásos anyagi adományokat. A nagy hatást keltő beszéd után egy kis leány mondott köszönetet az elnöknek, az egye­sület tagjainak és jólelkű irgalmas szívű vezetőinek. Utána megkezdő­dött az adományok kiosztása, amely szép rendben, békességesen folyt le. Jóleső öröm volt látni azokat a szegényeket, akik akár élelmet, akár ruhát kaptak. A szemükben felcsil­lanó örömkönnyek mutatták azt a boldogságot, amely szivüket betöl­tötte. Meghatva mondtak köszöne­tet a kiosztásnál jelenlevő prelátus­elnöknek és az egyesület buzgó ve­zetőjének és irányitójának: Cirfusz Viktorin szentferencrendi házfőnök­nek. Különösen kedves látvány volt a ruhák kiosztása, amidőn a szegé­nyek 5—10 éves gyermekei kapták meg a nekik szánt szeretetadományt. E sorok írójának alkalma volt tájé­kozódni az .egyesület nagyszerű ve­zetése, adminisztrációja és egész munkája felől és örömmel kellett megállapítania, hogy a modern sze­génygondozás alkalmas arra, — kü­lönösen ha teljes mértékben ki fog fejlődni — » hogy a szegényügyetf a lehető legszebb módon megoldja. Az egyesület hatvan lelkes közre­működővel végzi nagyszerű és örök­értékű munkáját. A lelkes gárda csoportokra oszlik: vannak, akik az adományokat gyűjtik havonként; vannak, akik az irodai teendőket végzik; vannak, akik felkeresik a szegényeket otthonukban és ott vég­zik — nagy "önfeláldozást és irgal­mas szivet kivánó — munkájukat. Van az egyesületnek varrodája, ahol már 1Ö00 m.-nél több anya­got dolgoztak fel a szegény nincs­teleneknek. Van külön nyomozó gárda, amely gondoskodik arról, hogy méltatlanok ne jussanak — a többiek rovására — adományokhoz. Hallottam neveket, akik az adomá­nyozók között vezetnek. ^Különösen most karácsony előtt sok nagylelkű adomány érkezett egyesektől pénz­ben és anyagban. Az egyesület megszünteti a válaszfalakat a kü­lönböző vallású emberek között. Valláskülönbség nélkül küldenek adományokat a szegényeket gon­dozó egyesületnek. A négy hóna­pos egyesület gyors fejlődését te­kintve, minden reményünk megvan arra, hogy Eger után Esztergom is meg fogja oldani a szegényügyet, csak irgalmas szívű vezetők és ál­dozatos lelkű munkatársak legyenek. A jő Isten áldása kis érje a veze­tők és munkatársak további mun­káját! (szl.) A béke Krisztus nélkül (Külföldi hirek) Bulgáriában a béke aláírásának évfordulóján gyászünnepséget tar­tottak. A jugoszláv lapok nagy tá­madást intéztek a béke revízióját sürgető bolgárok ellen és fenyegető hangon hozzáteszik, hogy a revans­háború esetére ők is fel vannak készülve. A békeszerződés minden pontjá­val azért ők sincsenek megelégedve. Nevezetesen fáj nekik az, hogy Dal­mácia nem csatoltatott Jugoszláviá­hoz, hanem olasz protektorátus alatt önálló királyság lett. Most azon mesterkednek, hogy az olaszokat és a dalmátokat egymás ellen uszítsák, hogy felfordulást -teremtve alkalmuk és jogcímük legyen Dalmácia meg­szállására. A béke revíziója helyett ők inkább a zavarosban akarnak halászni. Általában jellemzi őket az a két­féle mérték, mellyel mérnek. A bol­gároktól rossz uneven veszik, hogy az egyik katonai ^zsebnaptár díszí­tésére ném találtak más képet, mint a szerbek csúfos vereségével vég­ződött slivnicai csata képét. S ők ugyanekkor „A mi győzelmeink" címén rengeteg képpel illusztrált könyvben örökítik meg a szerb fegyverek dicsőségét. Hogy mennyire el vannak telve önmagukkal, azt legutóbb Parisban mutatták meg, ahol a szerb kolónia az egyetem dísztermében nagy ün­nepélyt tartott. A szónok, a párizsi jugoszláv követ, arról beszélt, hogy Szerbia és Franciaország azonos missziót Jtöltenek be Európában. A nagy Napoleon egységesítő gondo­latai ihlették a szerbeket a szláv egységnek Jugoszláviában való meg­teremtésére. A hasonlat, bár bán­tóan kirí belőle a hóbortos nagyzás, bizonyos szempontból találó : ahogy Napoleon nem kellett a népeknek az ő világuralmával, úgy a jugosz­láv egység se kell még a szláv né­peknek sem. A horvátok szemében áruló az, aki a mostani helyzetnek barátja. Ismerjük-e Esztergomot? Irta: Dr. BALOGH ALBIN. A Kossuth Lajos-, régen Buda­utcán, a középkori „latinok" utcá­ján tovább haladva a kaszárnyához érünk. Öreg polgárok emlékeznek még a hajdan itt álló Bárány-ven­déglőre. Szép bárok kapuzata ma már nyom nélkül eltűnt, mint annyi más régi szép alkotás. És vájjon ki gondolna rá, hogy ahol ma ma­gyar katonák gyakorlatoznak, ott négy-öt méterrel a föld alatt római sírok rejtik 1500—2000 esztendő halottait, emlékeit. És a Sissay­uícán végignézve vájjon ki gondol a Sissayak nemes családjára, mely a XVIII. század második felében három alispánt adott a vármegyé­nek, akik II. József alatt a nemzeti ellenállást vezették. A kaszárnyával szemben, a Kos­suth-utca túlsó oldalán középkori ház rejtőzik a kövezet alatt. Jó­módú ember építhette a kő „palo­tát," melynek falában kis fülkébe rejtve vízvezetéket ásó munkások bukkantak valamelyik egykori női lakójának zacskóba varrt ékszereire, ezüst pénzeire. Szomorú emléké a tatárjárás-kori pusztulásnak. A Kossuth-utcáról a Lőrinc-utcába jutunk. Ez nevét arról a középkori templomról kapta, melynek alap­falai az Iparbank építése alkalmá­val kerültek elő. A Széchenyi-tér elején volt a város falainak ugyan­csak Szent Lőrincről nevezett ka­puja. (A török uralom megszűnése után azonban a város kapuját az Esztergom-Vidéki Hitelbank és a Vörös-féle ház vonala jelezte.) A középkori falak itt is a Lőrinc-utca vonalától beljebb haladtak. Ahol ma a járásbíróság épülete emelkedik, egy félszázaddal előbb még a Fekete Sas-kaszárnya ter­jeszkedett. Ennek épülete 1728-ig városházául szolgált, az Árpád­korban pedig különösen nevezetes épület állott itt: az ú. n. Zenye­palotája, mely még a latin okleve­lekben is rendszerint magyar néven kerül elő. Nem is csoda. Udvarán hatalmas tölgyfa alatt III. Béla kirá­lyunk országos ügyeket intézett, sőt komoly hagyomány ide teszi Szent István szülőhelyét. A Széchenyi-tér a középkorban is a város főtere volt. Itt állott a tanácsház is, más szóval városháza. A mai városháza tudvalevőleg két részből áll: Vak Bottyán kuruc generális lábasháza már a XVII. század végén állott, a késői bárok díszítésű emelet ráépítése pedig a XVIII. század közepére esik. Bottyán nemesi kúriáját, melyért annyi harc folyt a várkapitányok és Bottyán között, hatalmas kert vette körül, ahol föld alá kerültek a középkori és törökkori épületeknek, köztük a város régi plébánia-templomának, a Szent Miklós-egyháznak romjai. Csak legutóbb, a vízvezetéképítés alkalmával tűntek elő egy díszes lépcsőzet márványfalai az egykori fiú-elemi, ma reáliskola alatt. A városháza másik oldalán to­ronnyal díszített finom ornamenti­kája bárok épület emelkedik: a régi gimnázium. 1779-ben kezdtek benne tanítani. Tanárai közül le­gyen elég megemlíteni Révai Mik­lóst, a magyar nyelvtudomány meg­alapítóját és Vaszary Kolost, Ma­gyarország bíboros-hercegprímását. S az intézet padjaiból nem kisebb emberek kerültek ki, mint Csernoch János bíboros-hercegprímás, Hay­nald Lajos, Samassa József bíboros érsekek, Császka György érsek, to­vábbá püspökök, rendfőnökök, pre­látusok; az írók és tudósok közül említsük meg Czuczor Gergely, Majer István, Sebők Zsigmond, Knauz Nándor, br. Forster Gyula nevét, az államférfiak közül br. Feichtinger Eleket, Baross Gábort, Polónyi Gézát. A Széchenyi-tér képe nem régen még egységesebb «és művészibb volt. Félszázaddal ezelőtt a posta oldalán a drogéria épülete stílusban is egy volt : a szomszédos Gróh- (Szeren­csés) házzal, melyet állítólag a vá­rosház építőmestere emelt. Odább a Weisz-ház bárok architektúráját ma már alig vesszük észre, mert manap áárt udvar van ott, ahol ré­gen utca vezetett a Kossuth-utcára, Széchenyi-téri oldalát pedig, amely­ből egy rész szemmelláthatólag le van vágva, az üzleti cégtáblák egé­szen elborítják. A tér másik oldalán eltűnt a dí­szes késő-barok ház, mely a Katho­likus Kör helyén állott és „modern" formát adtak a Niedermann-féle emeletes ház egykori bárok hom­lokzatának. Ez utóbbi ház pincéje messze kinyúlik a tér alá, állítólag a posta épületével van összekötte­tésben. A tér közepéről eltűnt a régi Szentháromság-szobor, de a helyébe állított újnak szobrai, különösen a magyar szentek alakjai legalább Garantáltan hibátlan bársonygalléros hócipő 950, gyermek 780 Balognál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom