ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-12-06 / 196. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. Sviikiliásesti interpelláció Esztergom, 1929. A mikulásesti interpellációt rövi­den így lehetne előterjeszteni: miért nem hoz a Mikulás bácsi minden magyar gyermek részére telicipő csemegét, telicsizma ajándékot!? A cipőcskének de megörülnének so­kan csemege nélkül is és a csizmács­kának csecsebecse nélkül, szólna közbe valaki epésen. Szegény Mi­kulás bácsi pedig szótalan mosoly­gással halad tova a szomorú ma­gyar ablakok alatt, mert hiszen őneki csak jószíve van és odaadja mindenét, amije csak van. Másfajta és máshangú lesz azon­ban az interpelláció, amikor az em­ber szívéből gazdasági és szociális problémákon átszűrődve a közélet terére jut. Istenem, olyan csalogató, kedves mikulásesti kirakatok vannak. A sok mindenféle szép és jó hetek óta várja a vevőt, a vevőket, akik örö­met okoznak egyrészről azzal, hogy vesznek: a kereskedőnek, másrész­ről azzal, amit vesznek: a család­nak. Az öröm azonban — úgy lát­szik — mindkét részről elmarad. • Kétségbeejtő helyzet, nem vásá­rolnak az emberek! — mondja a kereskedő. Kétségbeejtő helyzet, nem kapok fizetést! — mondja a tisztviselő. Kétségbeejtő helyzet, nem kapok megrendelést! — panaszkodik az iparos. Kétségbeejtő helyzet, nem birok pénzhez jutni! — kiált fel mindenki, — nemcsak egyesek, hanem közü­letek, nemcsak polgárok, hanem a községek, városok, nemcsak az esz­tergomi polgár, hanem Esztergom szab. kir. város is ! A panasz általános, nagy baj van mindenfelé, segíteni kellene minde­nütt, és mindenünnen hallatszik a szomorú mikulásesti interpelláció, amely a kivezető útak iránt kérde­zősködik a szorongattatások tizen­kettedik órájában, amikor sürgős segítséget kér és követel 'mindenki és amikor már a puszta reménység nem adhat többé elegendő testi-lelki erőt a nélkülözések elviseléséhez. A mikulásesti interpelláció azzal a szomorú, segítségetkérő sóhajtással végződik, hogy meddig, . . . meddig tart még ez így! ? A szegény gyermekekért! Ezen ínséges s nehéz időkben ne feledkezzünk meg a szenttamási szegény s védelemre szoruló gyermekek napközi otthonának irgalmaslclkíí fel* karolásáról. Ugy pénzbeli, mint természeti adoma* nyokat a vizivárosi plébániára kérjük küldeni. Nemcsak nálunk, a győztes államokban is nagy a pénzhiány. Szerbia már két év óta keres egy milliárd külföldi kölcsönt, de nem tudja megkapni. Hogyan született a Nem ! Nem ! Soha !" A fenti címmel a „Magyarság" szerdai számában a következő köz­lemény jelent meg: „Kevesen tudják ebben a cson­kaországban, hogy a trianononi magyar sors dacos jelmondata, a fájdalmas büszkeséggel hangzó Nem! Nem! Soha!, hol és mikép­pen született. Erről ír most ne­künk rendkívül érdekes sorokat Csiky Gusztáv dr. jászberényi ügyvéd, aki a Nem! Nem! Soha! történetét a következőképpen mondja el: 1919-ben a magyar hadifoglyoknak egyik csoportja a Nikolskunirsk nevezetű délkelet­szibériai városban táborozott, ahol a magyar fiúk az Amerikai Ke­resztény Ifjak Szövetsége támo­gatásával zenekart és dalárdát alakítottak és bajtársaik vigasz­talására hangversenyeket rendez­tek. A dalárdának a vezetője eb­ben az időben egy Ammer neve­zetű lelkes fiatalember volt, aki?a fogolytábor egyik nagy hangver­senyén a műsor utolsó számat ti­tokban tartotta. Természetesen mindenki tudta, hogy Ammer a magyar hadifoglyok számára va­lami kedves meglepetést tartogat és meg is telt a hatalmas terem, hogy jóformán gombostűt sem le­hetett elejteni. És akkor a sok-sok száz magyar hadifogoly előtt, ün­nepélyes csöndben és fel-feltörő zokogástól kisérve, hangzott fel először a Nem! Nem! Soha! Ezt a megrázó szépségű irredenta dalt azóta már nálunk is széltében­hosszában éneklik, valósággal nemzeti imádsága lett a trianoni szegény magyaroknak s így jól­eső kötelességet teljesítünk, ha megemlékezünk arról az Ammer nevezetű derék magyar ifjúról, akinek a lelkében a hazafias fáj­dalomnak s a törhetetlen magyar erőnek ez az imádsága Keletszi­béria hómezőin megszületett." A közlemény elolvasása után meg­kérdeztük Ammer Józsefet, a város kegyúri plébánia-templomának jeles karnagyát, a „Nem, nem, soha" c. mű szerzőjét, hogy a fenti sorok mennyiben felelnek meg a tények­nek. Ammer karnagy nagy megle­petéssel olvasta e közleményt és ki­jelentette, hogy bár Csiky Gusztávra nem emlékszik hadifogsága idejéből, de abból, hogy a leírt dolgok csak­ugyan fedik a valóságot, a hallga­tóság soraiban kellett lennie. A ha­difogolytábor neve— bizonyára saj­tóhiba — nem Nikolskurinsk, ha­nem Nikolsk-Ussurisk, Vladivosztok közelében. Tényleg havonkint ren­deztünk hangversenyeket — úgy­mond — amelyekre való előkészület jóleső elfoglaltság volt a hadifogság rettenetes egyhangúsága közepett. Szerzeményem nem volt éppen ti­tok, mert az énekkar tagjai buzgón és lelkesedússel tanulták, a bemu­tató alkalmával azonban mégis olyan nagy volt a meghatottság, mint ahogy a „Magyarság" megírta. Ér­dekes, hogy legelőször a hadifogoly cigányzenekar tagjai érezték át e dal hatását s az ő soraikban tört fel a zokogás, amely pillanatok alatt elterjedt a hallgatóság között. Aki akkor ott volt, soha el nem felejti ezt a bemutatót. Esztergom jótékony hölgyei a Népkonyháért A Szent Erzsébetről nevezett esz­tergomi jótékony nőegylet lelkes tagjai átérezvén a felállítandó Nép­konyha nagy fontosságát, elhatároz­ták, hogy a szükséges költségek elő­teremtésére f. hó 15-én jótékonyelő­adást rendeznek. Hogy ennek sikere biztosítva legyen, áldozatos lélekkel arra is vállalkoztak, hogy a belépő­jegyeket a jószívű és megértő kö­zönség körében árusítani fogják. Aki tudja, mit jelent házról-házra járni egy jótékonycél érdekében, megérti a vállalkozásban rejlő nagy áldozatot, amelyet a jó Isten bizo­nyára megjutalmaz avval, hogy a szegények ügyében Szent Erzsébet példájára eljáró hölgyeink sehol sem fognak zárt ajtókra és hideg szi­vekre találni. til i §€ É£ Éjjeli szolgálatot november 30—de­cember 6-ig a hercegprimási „Fekete sas" gyógyszertár teljesít. Utolsó városi közgyűlés. Mint értesülünk, a város eddigi képviselő­testülete szombaton d. u. 4 órakor tartja utolsó közgyűlését. Hármas jubileum a gimnázium­ban. Az esztergomi gimnázium Mária-Kongregációja a Szeplőtelen Fogantatás-dogma^ kihirdetésének 75, XI. Pius pápa Őszentsége pappá szentelésének 50, és a gimnáziumi Mária-Kongregáció fennállásának 25 éves évfordulója alkalmával 1929. évi december hó 8-án jubileumi ün­nepséget rendez. Ez alkalommal f. hó 8-án, vasárnap reggel 8 órakor az ünnepi szentmisét mondja és a kongregáció tagfelvételt végzi dr. Boros Alán bencés-plébános, a Szent Ferencrendiek templomában. Az ifj. énekkar a De Angelis-misét énekli. D. u. 5-kor jubileumi ünnepély lesz a gimnázium dísztermében, melynek gazdag műsorán szerepel Ney-Po­korny: Morus Tamás c. történelmi színműve is 4 felvonásban. A Stefánia Mikulás-ünnepsé­gén felülfizettek: Dr. Machovich Gyula 20 P, dr. Breyer István, dr. Drahos János, dr. Fehér Gyula, dr. Hamza József 10—10 P, dr. Lepold Antal, Mátéffy Viktor 9—9 P, dr. Mike Lajos 8'50 P, Vojtka Józsefné 6 P, dr. Csárszky István, Etter Ödön, dr. Gönczy Béla, dr. Rudolf Béla, dr. Mertán János (Dömös) 5—5 P, Diítert Gyula, Kerschbaum­mayer Károlyné, Kovancsek Jenő, Pfalz Tibor, Palkovics László 4—4 P, Bánfy Györgyné, Huszár N., Pelcz­mánn Lászlóné, dr. Sajó Lajos 3—3 P, dr. Antóny Béla 2*50 P, Bakos Sándorné, Schaller Mátyás, Tihanyi Miklós, dr. Závody Albin 2—2 P-t, tizen 1 pengőt, hatan pedig 50 fil­lért fizettek felül. (Folytatjuk.) Tánckurzus a Magyar Király­ban. F. é. december hó 3-án (ked­den) este 8 órai kezdettel új kurzus kezdődött. — Tekintettel a legújabb táncokra — a kurzus 8 (nyolc) hétig tart. Tandij 10 pengő. Beiratkozni lehet minden kedden, csütörtökön és vasárnap. Minden vasár- és ün­nepnap össztánc. Szives pártfogást kér Zachey /te^tánctanárnő. Kultúrest Tokodüveggyárban. A Tokodüveggyári Népművelődési és Jótékonysági Bizottság f. hó 1-én este 8 órakor kitűnően sikerült kulturestét rendezett a gyártelep és környékének lakossága részére, melynek hozzáértéssel egybeállított műsorát a Mátyás királyról szóló előadáshoz simuló számok élénkítet­ték. Kinczel Vilma szép szavalata után Szoleczky Sándor ig.-tanitó az újonnan beszerzett vetítőgéppel — melynek ez estén volt az első hasz­nálatbavétele — „Mátyás király ko­rából" cimmel tartott élvezetes is­meretterjesztő előadást. Majd dr. Knapp Oszkár vegyészmérnök Jókai Mór verseiből olvasott fel. A műsort aztán a „Táncos Ferkó" c. egyfel­vonásos cigánytréfa zárta be igen sikerülten. A szereplők: Blum Mik­lós, Misik Vilmos, Tiba Lajos, Va­lentin Margit, Maries Sándor és Po­gány Oszkár valamennyien nagy tetszést arattak a hozzáértő rende­zés eredményeképpen. A közönség meleg elismeréssel adózott vala­mennyi szereplőnek és a kultúrest lelkes rendezőjének, Szoleczky Sán­dornak, aki a gyártelep vezetőségé­nek példás támogatásával igazi kul­tur életet teremt a gyártelepen. Acél ruganyos ágybetéteket ju­tányos áron készít HA VAS, Német­utca 8. sz. Új tűzoltótestület az egyesitett vármegyében. Szőny községben is megalakult az önkéntes tűzoltótes­tület. Egyelőre 32 tagból áll, de lassanként 50-re emelik a tagok számát. A lakosság nagyon méltá­nyolja a testület fontosságát és mun­káját, ami látszik abból, hogy mint­egy 150 pártolótag jelentkezett ön­ként. A tűzoltóság minden tagja el van látva ruhával, ami dr. Dezső Kálmán földbirtokos nagylelkűségé­Praktikus, szép és olcsó ajándék, meiy

Next

/
Oldalképek
Tartalom