ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-12-01 / 192. szám

Keresztény politikai és társadalmi napilap. Megjelenik hétfő- és ünneputáni nap kivételével mindennap. — Előfizetési ára 1 hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre 4 pengő. — Kéziratok és előfizetések Esztergom, Kossuth Lajos utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Főszerkesztő: HOMOR IMRE. Felelős szerkesztő: GÁBRIEL ISTVÁN. A városi képviselőtestületi vála Esztergom, 1929. dec. l. Esztergom város régi képviselőtestülete — befelé nézve — talán olyanforma érzelmekkel távozik a Bottyán-palota közgyűlési terméből, mint az az öreg ember, aki tűzesvérű környezete unszolására táncbakeveredett, azután túlbecsülve erejét megmutatta, hogy igenis ő el tudja járni a Kállaykettőst, kurjantott nagyokat, ugrott magasat, de a produkció végeztével hiába várta a tapsot, megroggyant térddel, kikönnyezett szemmel ült le a helyére, mintha övéi rosszaié pillantásait érezné magán, hogy talán mégis túlságba vitte, hogy talán mégis túlnagyokat kurjantott, hogy talán nem várták komolyan tőle, amit tett és talán nem vették vidámságnak, amikkel ő a jókedvet akarta fokozni... csöndesen visszavonul dicsőség nélkül; nem szólják meg, de nem mondanak rá jót sem . . . Pedig ha ez a képviselőtestület lelkiismeretvizsgálatot tart, ha számot vet múltjával, magatartásával, szavazataival, és ha bizonyos városfejlesztési ideálokat von pályája utolsó ívé fölé, akkor tán még kiegyenesítheti derekát és emelt fővel léphet ki a városházi zöldkapun, — de hát az öreg ember a hangulatok embere, akit hamarább szíven találnak és leroskasztanak a szemrehányás, a panasz és a keserűség nyilai, minthogy fölemelkedne és talpraállana a tárgyilagos Ítélet és az érvelés pegyverzetével. A felelősség óriási tehertételét viszi magával Esztergom város régi képviselőtestülete. A háború és a forradalmak utáni forumi élet legsúlyosabb, legkritikusabb korszakában szerepelt, amikor egyrészt a város szegénységének, trianonhozta nyomorúságának gondjai tornyosultak, másrészt a városfejlesztés ideái és a befektetésekkel járó szebb, jobb jövő reményei kecsegtettek, — és ez a konzervatív képviselőtestület engedve a fiatalos buzdításoknak és a városfejlesztési sarkantyűzásoknak, inkább a szebb jövőnek dolgozott, mint a ma nyomorúságát tekintette és megszavazta a drága kölcsönöket, középitkezéseket. Ha nem is lehet vádolni a régi képviselőtestületet úgy, mint a mai súlyos helyzet okozóját — hiszen ez alaptalan, nevetséges vádaskodás lenne — mégis az utolsó esztendők középitkezésével járó nagy terhek, bajok, kellemetlenségek, a fejlődés nekiindulásával járó nehézségek ódiumát és a felelősség nagy részét viselnie kell. Az új városi képviselőtestület mégsem azzal lesz különb és odaadóbb a réginél, hogy a városfejlesztési költekezés helyett az észnélküli spórolás elvével vonul be a városházára, olyan spórolási elvekkel, amelyek érvényesülése folytán ugyan a városfejlesztésre kiadások nem lesznek és mégis mindenkinek felkopik az álla ebben a városban. Nem, ezzel az egyszerű kontrával az új szenátus nem lesz különb és odavalóbb a réginél. Igen nehéz volt nem költeni akkor, amikor egyrészt a város elmaradottságából való kiemelést sürgették, másrészt kulturális szükségletek régenvárt kielégülése, a fürdő- és az iskolaváros eszméjének propagálása szinte követelte a város anyagi áldozatkészségét és a reánkdiktált nagy kölcsönök felhasználását, a költséges középitkezések keresztülvitelét a nagy munkanélküliség enyhítésével és a tömeges kenyérnyújtással szépítette, indokolta mindenki, — és viszont igen könnyű lesz nemkölteni majd ezután, amikor már igen körülményes a pénzszerzés, amikor a közönség megcsömörlött a középitkezésektől és amikor a mindenáron való spórolás hangulata él a köztudatban. A fejlődés eszméit elvetve, a jövő Esztergom ideáljaival szemben bizonyos reakciós magatartással, céltudatosság -TiiPT-nT-ir-ri|H|TW—'i<- ii^i^iwwiiwinniiiwiiii^nirywiiin^i^mr „ESZT

ERGOM" TÁRCÁJA Előkészülés sz. Imre herceg centenáriumára. (Sz. István király intelme Imre herceghez.) I Közeledik a Sz. Imre jubiláris év, melytől a katolikus gondolat új kibontakozását és diadalát várjuk a Regnum Marianum életének minden vonatkozásában. Nem alaptalan és semmiképpen sem jogtalan reménységet táplálunk, mikor a készülő ünnepségek nyomán a magyar katholicizrnusnak a benne szunnyadó energiáknak megfelelő előretörését várjuk vallási és nemzeti életünk egész vonalán. A remélt eredmény nem lehet kétséges, ha annak érdekében minden katolikus erő összpontosítását és együttműködését sikerül biztosítani. Minthogy ez az összhang és lelkesedés kifelé és tettekben csak akkor nyilvánulhat meg, ha az a lelkek mélyéből fakad, legelsőbb követelménynek látszik a lelkek szent Imre emlékének ünnepléséhez méltó előkészítése! Meg kell tehát ragadnunk minden alkalmat, minden emléket és minden vonatkozást, mely a csodálatos királyi ifjúnak alakját közelebb hozza hozzánk, mert a szentek tiszteletének és méltó ünneplésének első követelménye, hogy példájukat kövessük, ehhez pedig az szükséges, hogy őket ismerjük és szeressük. Az a körülmény, hogy a szent ifjú itt élt városunk falai között, érthetővé teszi, hogy a város nagy várakozással s bizonyos előjogokkal tekint a közelgő ünnepségek elé. Esztergom városának valóban minden jogcime megvan ahhoz, hogy a nemzeti, sőt nemzetközi jellegűnek tervezett ünnepségekből való méltó részesedését követelje magának, anélkül, hogy ezért bárki is a localpatriotizmus vádjával illethetné. Szükséges azonban, hogy a hangsúly kezdettől fogva a lelkiekben legyen! Teljesen félreértené a magyar katolicizmus gondolatát, aki a tervezett centenárium mögött elsősorban politikai, anyagi, vagy bármilyen más érdeket keresne, melyekhez cégérül akarná venni az egyházi „parádét." Ezért íródnak a jelen sorok is a lelki készülődés jegyében. Szent Imre alakját keresve bizonyos szent büszkeséggel állapithatja meg a katholikus magyar ember, hogy az a szent ifjú, akinek ünnepére készülünk, nemcsak a jámbor legendák ködéből bontakozik elénk, nemcsak imádságos lelkünk világában él, hanem benne él, mint az ifjú magyar nemzet „vezérlő hercege" a magyar törvénytárban, a Corpus Juris Hungarici-ban is. Benne él, mint az a modell, melyet első apostoli szent királyunk szent kézzel rajzolt meg, hogy minden eljövendő magyar nemzedék aszerint alakítsa önmagát. Nem lehet meghatódottság nélkül olvasni azokat a bölcs, erkölcsi és kormányzati tanácsokat és intelmeket, melyeket az első nagy magyar király intéz trónja várományosához, Imre herceghez, mikor élete végét közeledni érzi. Az agg király szavaiban benne rezdül népe iránti szeretetének minden gyengédsége, hosszú uralkodása tapasztalataiból leszürődő bölcsességének minden varázsa. És, ha a történelmi igazság kedvéért meg is engedhető, hogy a 10 fejezetet kitevő intelmek nem törvények a szó szoros értelmében, s talán nem is apostoli szent királyunk ajkán fakadtak, bizonyos, hogy hiven tükrözik azt a korszellemet, mely a magyar nemzet s a magyar keresztény egyház zsenge korában a törvényalkotókat élteté. Éppen ez a szellem az a régi magyar törvénytárban, mely a jelenben nemcsak megbecsülhetetlen történeti beccsel bir, hanem maradandó pozitív érté* jket is képvisel. Igaz, hogy a kath ' egyház kiváltságos állása az fország világi ügyeiben megszűnt. Igaz az is, hogy az emberiség folytonos haladása nem tűri a jog szükségképpeni konzervativizmusát a művelődés minden terén, méltósága pedig követeli, hogy a jogfolytonosság elve a későbbi századok társadalmi felfogását ne ignorálja, de nagy tévedést és veszélyt rejtene magában egy olyan törekvés, mely a magyar törvénytárból száműzni akarná azt a szellemet, mely szent királyaink nyomán nemzeti létünket egy évtizeden át biztosítani képes volt. Itt nem áll meg a Siéyes-i mondás: „Vouloir comprendre le present par le passé, c'est vouloir comprendre le connu par l'inconnu." Ha már most visszatérünk Sz. István intelmeihez, az evangélium talaján fakadt királyi szavak, melyek a szűztiszta ifjúra, Imre hercegre bizzák őseink sorsát, mélységes áhítatra kell hogy hangolják lelkünket. Mint ember az ősz király maga fölött látja a végtelen égboltot titokzatos mélységeivel, a földi téreket az őket benépesítő élet csodás gazdagságával s a teremtmény hálatelt szívvel borul le a Teremtő előtt, akinek bölcsessége mindezt alkotá. A király hódol a királyság >s férfi 35 Pengőtől Balognál