ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-02-24 / 16. szám
XXXIV. éitfölyam, 16. szám. Arn SMI Aller« Vasátmap, 1929. feb*oá* 24. RGO KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer* szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1*20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő .-Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Inasotthon Esztergom, 1929. febr. 24. Az inas — sajnos Magyarországon ma még így van — a társadalom mostohagyermeke. Az apa haragjában azzal ijesztgeti fiát, hogy ha nem tanul, inasnak adja. Mindenki „úr"-nak akarja kényszeríteni gyermekét és a földmives ember is csak akkor adja inasnak a fiát, ha pap sem lehet belőle és gyenge szervezete miatt a gazdasági munkára is alkalmatlan. Egyrészt a szellemileg gyenge tehetségű fiúkból, másrészt a legszegényebb, legnyomorultabb néposztályokból kerül ki az iparostanoncok legnagyobb része, tehát a legtöhb tanoncot nem hivatásszeretet és ambíció, hanem mostoha sorsa hozta az ipari pályára. (Ujabban némi változás mutatkozik ezen a téren.) Mi & a m természetesebb, mint az, hogy ahogyan küldik hazulról, úgy is fogadják az iparban a tanulót. Amint hazulról is lebecsülés folytán került az ipari pályára, úgy a mester sem becsüli túl az inast, lehetőleg —igaz, hogy sokszor a mai ipari viszonyok kényszeritik erre — kihaszuálja és azzal nyugtatja meg lelkiismeretét, hogy ő még sokkal mostohább sorsot szenvedett végig inaskorában. Igy lesz az iparostanuló a társadalom mostohagyermeke, aki érzi elhagyatottságát és elfásult lélekkel néz a világba, mint aki beleedződött abba, bogy az ő sorsa örökkön ez a keserű inassors, amelyen változtatni nem lehet, hogy neki már gyermekkorában meg kell dolgoznia a mindennapi kenyérért nehéz cselédmunkával, hogy megtanulhassa mesterségét. Lehet-e csodálkozni rajta, ha ez az iparostanuló idegenül és sokszor bántó nemtörődömséggel viseltetik a művelt világgal szemben, és hogy a finomielkűséget igénylő szebb, ne mesebb dolgok iránt alig van érzéke ? ! Az iparostanonciskola eléggé alig méltányolható nagy munkát végez, amely munka a szakoktatásnál talán igen, de a lelki nevelés tekintetében bizony ninos arányban az eredménnyel. Fordítani kell az iparosifjúság nehéz sorsán, a mostoha inassorson, hogy eredményeket lehessen elérni az iparosifjúság lelki művelésénél, és hogy az iparosifjú is a társadalom műveltségre vágyó, gondozott gyermekei között érezze jól magát. Az Inasotthon ezt a célt szolgálná. Vass népjóléti miniszter a tanonckérdés nagy szociális és kulturális követelményeit mérlegelte, amikor az esztergomi Inasotthon céljaira 40 illetőleg 50 ezer pengőt ad. Esztergomban több mint 400 iparostanuló van. Ezek nagy részének otthon, testi —lelki gondozás kell. hogy a társadalom művelt tagjai és képzett iparosok lehessenek. Csak természetes, hogy az egyik Mátéffy-intézményben, a Kath. Legényegylet székházában helyet kapnak ezek az ifjak, ahol az Inasotthon céljaira modern helyiség áll készen. A kisiparosság mai súlyos életkörülményeit tekintve eleinte bizony nagyon nehéz lesz a szó szoros értelmében vett inasotthoni életet megteremteni, de végre ezen a téren is meg kell kezdeni az úttörő munkát, amely végre is az iparosságnak válik javára és az iparospálya megbecsüléséhez vezet. Rendkívüli árvizbizottság alakult Esztergomban Február 19-ón délután 5 órakor Antóny Béla dr. polgármester rendkívüli bizottságot hívott össze az olvadás megindulásakor bekövetkezhető áradás elleni előzetes intézkedések megtárgyalására. A tél ugyanis oly szigorral köszöntött ránk ebben az évben, hogy komoly és tapasztalt férfiak a Duna áradását jósolják. A Duna jege némely helyen 1 % méter vastag és ezenfelül % méteres hó teszi alapossá az aggodalmakat. A bizottsági ülésen rósztvett vitéz Zay Ödön alezredes a katonaság, dr. Perger Kálmán rendőrfőtanácsos a rendőrség, Varga Lajos a révkapitányság, Haidecker Károly százados a csendőrség képviseletében Jelen voltak még Sze* rónyi Miklós rendőrkapitány, Gruttray József ós Fuchs György hajóállomásvezetők, Sántha József dr., és László István városi tanácsnok, vármegyei tűzrendószeti felügyelő, Brenner Antal dr. főjegyző, Homor Kálmán főmérnök, Horváth Mihály és Mitter Ferenc hegymesterek, Toldy János ós Kovács József épitési vállalkozók és még többen. Antóny Bála dr. polgármester (kijelentette, hogy ezidőszerint még közvetlen veszély nincs ; azonban, ha az olvadás gyorsan történne, veszedelmes árviz következhetik be. Homor Kálmán ismerteti az eddig szokásban volt védekezés módját és felolvassa az árvízvédelem leltárát. A mérnöki hivatal mindent elkövet, hogy az esetleges árviz készületlenül ne találja a várost. Toldy János komoly és tapasztalatokkal gazdag hozzászólásban javasolt újabb preventiv intézkedéseket. Amint az eddigi árviztapasztalatokból kitűnik, ha az olvadás gyorsan bekövetkezik, a legnagyobb árvizeknek egyike várható. Szükséges azért jóelőre g ondoskodni, hogy a csatornákon át ne nyomul jon be az árvíz a városba. Az aknákat emelni kell, ha az árviz már Az „Esztergom" tárcája Rómában — a nagy napon Roma, 1929. február hó. A nagy nap : {nem február 8. vagyis a Gasparri—Mussolini szerződés bejelentésének napja : nem is február 11. tehát a pápai állam és az olasz állam két nagy emberének találkozása, hogy aláírásukkal rögzítsék a megkötött megállapodásokat, hanem február 12 , XI. Pius pápa megkoronázásának hetedik évfordulója. Február nyolc a diplomaták napja volt, amikor hivatalosan is nyilvánosságra került, amiről már különben hetekkel előbb beszéltek, hogy az olasz állam elismerte a szuverén pápai állam önállóságát s ezzel helyreállt az egyházi állam és az olasz állam között a majdnem hatvan év óta megszakadt érintkezés, sőt megkezdődött a két független hatalom barátságos kapcsolata, aminek első látható megnyilatkozása az olasz konkordátum. Az összes újságok úgyszólván mást sem hoztak vasárnapi számukban, mint ezt a sorsdöntő eseményt, az emberek lelkesülten magyarázták egymásnak, amit mindegyik a szive mélyén érzett. Egyik-másik élelmes kereskedő máris ajánlgatta a pápai zászlókat. Hétfőn tekintélyes tömeg vonult föl a lateráni palotához, hogy lássák, mikor Glasp&rri-biboros államtitkár és a nagy diktátor, Mussolini megérkeznek a nagy találkozásra, a nagy tárgyalásoknak befejező, hivatalos aktusára. De az utca képe még nem változott. A nép még nem mozdult meqr igazán. Zászlót városszerte alig lehetett látni. A hideg, az esö mintha maga is segített volna, hogy szinte szodino legyen a város megnyilatkozásán. Kedd reggelre kiderült az ég. cnnepi napsugár hívogatta az embereket a Szent Pétertemplom felé. Az épületeken olasz és pápai zászlók lobogtak, drapériák, virágok diszlettek, még a villamoskocsik teteje is tele volt apró zászlókkal. Villamos, autó, kocsi csakúgy öntötte az embereket a ftJzent Péter-térre, hogy a gyalogosokról ne is beszéljünk. Negyvenezer jegyet adtak ki a templomban való részvételre, de a térre legalább háromannyi érkezett. Igy a templomba nem is jutottak be mind, egy-két ezer — a későn érkezők — mé g j p ggy el semAz óriási székesegyház hatalmas ívei alatt nyüzsgött a sokszínű tömeg: a földkerekségnek úgyszólván minden népéből volt itt képviselő. A diplomaták és más előkelők között feltűnik a karcsú, magas svéd király, amott egy tiszta fekete néger papot látni, majd ferdeszemü kínaiak kis csoportja bújik elő, amerikai jenkik ós európai meg kanadai franciák, német és portugál kispapok, tarka szír szeminaristák ós oláhok ; lengyelek, jugoszlávok ós dél amerikaiak keverednek egymás mellé és a nagy bábeli zavarban is egymásra talál öt magyar, a sok római magyar közül Magyarországnak ós Rómának is mind más-más sarkából. Mellettünk éppen két hosszú, csontos angol törtet előre az összezsúfolódott sorok között. A mi magyar szemünknek szokatlan a templomban zsibongó sokaság, mégis megkap, mií or mi, kis sziget, érezzük egy nagy tenger morajló hullámverését, mely úgy beleillik a világ legnagyobb templomának óriási méreteibe, a bárok szobormüvek hullámzó, nyugtalan vonalai közé. Tizenegy óra. A tömeg már-már türelmetlenkedni kezd. Egyszerre felharsan az ezüstharsonák jellegzetes finom hangja s a templom közönsége extázisban tör ki: Evviva il Papa ! A sok-sok ezer fej fölött megjelenik XI. Pius komoly és mégis jóságos arcú alakja. Jobbjával áldást osztva vonul végig a majdnem kétszáz méter hosszú főhajón s útján pap ós világi, apáca és nagyúri dáma, olasz és nem olasz egy érzésben olvad össze : Evviva il Papa! A gyermeki ragaszkodás természetesen Róma olasz temperamentumú lakosaiból tör ki igazán. Egy jóltáplált olasz mellettem harsog : Evviva ilPapa italiano ! (Éljen az olasz pápa!) De mindjárt rá még öblösebb hangon hallom: Evviva il' Italia cattolica! (Éljen a katholikus Olaszország !) A pápa elvonult. Megkezdődött a mise. Nagyjából csönd lett. De mikor vége volt a misének s a bibornokok sorai után a pápa újra végigvonult a templomon, a lelkesedós még jobban kitört: tapsoló, éljenző, kalaplengető tömeg hullámzott előtte, mellette, mögötte. Itt
