ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-10-13 / 151. szám

RGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ES TÁRSADALMI NAPILAP. legjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivétetve! mindennap. Előfizetési ára egy hónapra pengő 40 fillér, negyedévre nég/ pengő. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő : Homor Imre. Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca. 30. 'szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállala tná [\ harminc virilista és a harminc választott az űj Esztergom fórumán. A névtelenek hozzászólása. A f. hó 27-ére kitűzött vármegyei fcrvény hatósági választások után pakhamar le fog zajlani a városi épviselőtestületi választás is. A ekünk szánt harminc virilis és arminc választott képviselőtestületi tehát mint a város közönségéek új képviselete nemsokára megezdi működését az uj Esztergom (

rumán, a városi élet megújult ejű és gondolkozású kormányosokoz jut, mert hiszen még azok is, kik a régi képviselőtestületből mint város értékes vezetőemberei áterülnek az új testületbe, az új, ejlődő Esztergom ideáljaitól felrissült lelkülettel folytatják szerepésüket — akár higgadt realitással, kár türelmetlen buzgósággal. Kétségtelen, hogy városunk éléében új korszak következik el, melytől sok jót és szépet kell emelnünk, amelyet nem szabad pesszimista lélekkel fogadnunk, amely ánt érdeklődnünk kell és amelyhez |ninden esztergomi embernek hozzá ell kapcsolódnia, — mert senkinek sincs joga közömbösen hátat ordítani annak az intézménynek, finnak a képviseletnek, annak a özéleti munkának, amely a város ejlődését és az összpolgárság javát lan hivatva előmozdítani. A leveőbe való panaszkodás gyerekszoás, amellyel célt nem érhetünk. \h férfi feladata: céltudatosan cseleedGi ott és akkor, amikor az idő érkezett. A harminc virilista mellett sak harminc választott képviselő oglalhat helyet a városi képviselőestületben. Ezt a harmincat jól |neg kell választanunk ! Nyakunkba vettük ezt % panasszal erhes várost, amely a választások őtt aránylag csendes, és végigkérdeztük az új városi képviselőtestüetről. Sok névtelen polgárral beszólettjink, akik hol őszinte nyíltsággal, ol kissé zárkózott tartózkodással Í

zóltak, mint akik nem szívesen fogalkoznak közügyekkel, és remény és izakodás helyett inkább csak véleményt táplálnak még a legfontosabb érdesekben is. Legelsősorban egy közigazgatási tisztviselőt kérdeztünk meg. — Kérem, nekem hivatalosan egyáltalán nincs véleményem az új képviselőtestületről. Különben nem hiszem, hogy az új képviselőtestület többet, és jobbat tudna produI kálni, illetőleg jelentősebb befolyással és jobb eredményekkel tudna szerepelni a városi életben, mint a régi. A Széchenyi-téri polgár, aki a figyelő szerepét tölti be a közéletben és noha kvalitásainál fogva képviselőnek való ember, de eddig sem volt az, mert természete visszahúzódozóvá teszi, ezeket mondja : A képviselőtestület reorganizációjának már valóban itt a legfőbb ideje. Hiszen az utolsó képviselőválasztás óta már generációk nőttek fel, amelyek meg voltak fosztva annak lehetőségétől, hogy a közügyek terén képviselettel bírjanak. Viszont a 30 tag kiválasztása igen nehéz lesz, mert a városnak, mely a legutóbbi évtized alatt nagy haladást tett, és tovább is fejlődni akar, szüksége van olyan emberekre, akik keletkezésüktől fogva ismerik a változásokat és azok'okait. Meg kell tehát gondolnunk, hogy a mai 49-ből kik azok, akiket okvetlenül bent kell hagynunk a képviselőtestületben s kik legyenek azok, akiket az új nemzedékből — mint értékeket — okvetlenül be kell hozni. Véleményem szerint több higgadt és reális gondolkozású képviselőre van szükség a jövőben. Nyakló nélkül nem haladhatunk tovább ezen a különben igen szép és dicső, fel virágozott úton, amelyen elindultunk ! Én nem akarok haragos, ve szekedő embereket látni a topekán. Figyelje csak meg, kérem, aki nevet, az vidéki ebben a városban, — az idevaló ember szomorú, vagy bosszús. Szeretném, ha a jövő képviselőtestületből a nyugodt lelkiismerettel folytatott és mindenkit dolgozni hagyó békés fejlődés szelleme áradna szét ebben a városban. Az Árok-utcai földmivesgazda épen szüretről hazajövet kedvetlenül felelgetett kérdéseinkre. Kérem, én már nem igen bizom a képviselőtestületben, akár régi, akár új. A virilistákat nem mi választjuk, akiket meg mi választunk, azok meg előbb-utóbb bedűlnek a sokféle érdekeknek. Hát én csak annyit mondhatok, hogy én régi ember vagyok Esztergomban, de még sohasem történt úgy, amint mi szerettük volna, pedig a város í'elerészét földművesek lakják. Most is mindent a fürdőváros kedvéért csináltak, de a földművesváros kedvóért semmit. Fenomenális utakat csináltak bent, hogy sétálhassanak, de nézze meg kérem az Árok-utcát, az állataink, szekereink tönkremennek rajta. A hegyi utakról meg ne is szóljunk. Hogy most sok pénzt fordítanak a legelőre ? ! Hát Istenem, ez is állami segitség I En csak annyit mondok, hogy hiába küldünk a képviselőtestületbe akárkit, nem sok remény van hozzá! Talán, talán! Nehezen hiszek én már! A sok pénzt és kölcsönt másképpen kellett volna elosztani a város területére. Persze most már megvan a nagy adósság, jó darabig semmit sem lehet csinálni, és ez a darab megint csak a miénk ! A szentgyörgymezői polgár válasza nem mutat ilyen nagy kedvetlenséget és elkeseredést, de neki is vannak igényei az új képviselőtestülettel kapcsolatban. — Vannak, kérem, olyan városi tradíciók is, amelyeket nem lehet figyelmen kivül hagyni a választásoknál. Ilyen például az, hogy a csatolt városrészek mindegyike képviseletet kapjon. Szentgyörgymezőnek a jövőben nagyobb képviseletet kell nyernie. Mi szentgyörgymezőiek szegény embert is be akarunk hozni a képviselőtestületbe, olyant persze, aki odavaló. Egy Kossuth Lajos-utcai iparos polgártársunk igen megértő beszélgetést folytatott a régi ós az új éráról. — En nem itólem ugyan el az eddigi képviselők munkáját, mert hiszen ón tisztán látom azokat az órdekláncolatokat, amelyekből sokszor nem szakíthatták ki magukat, — de a jövőre nézve erősebb képviseletet és szókimondóbb, harcosabb iparosképviselöket akarunk. Mi élethalál-harcot vivunk és nagy adókötelezettségeinket teljesítve városfenntartó elem vagyunk, kell, hogy a mi kívánságainkat figyelembe vegyék a városházán. Mi tudjuk, hogy a városnak fejlődésre van szüksége, mert az a mi érdekünk is, de érezzük, hogy hol van a teherbiróképesség határa. A kereskedők közül sokan hasonló tartalmú választ adtak. Néhány vendéglőst is megkérdeztünk, akik közül az egyik különösen a minden áldozat árán való fejlődós hívének vallotta magát. — Kérem, nagyobb energiával kellene tovább haladni a városfejlesztés, a szépítés ós idegenforgalom növelésének útján. Hiszen eddig alig lettünk ezekért valamit. En a gyors fejlődés híveire szavazok az új képviselőtestületi választásnál. Az "új Esztergom egy fanatikus idealistáját ós rajongóját is meginterjúvoltuk. En igenis sokat várok az új képviselőtestülettől, ha frissgondolkozású, nagyagilitású emberek kerülnek bele, akik nem kímélik a munkát, áldozatot és a harcot bármiért, ami a városnak újat, szépet, fejlődést ós életet jelent. A képviselőtestület véleményem szerint igenis nagyon sokat tehet a városi ügyvitelt illetőleg is, ós amennyiben új tervekkel ós ideákkal szolgál a város vezetőségének, a városfejlesztés fontos tényezője lesz. Bár mindenikük igaza érvényesülne a város javára. Lelkem vidéke a Esztergom... Prohászka Ottokár mindenkor a legnagyobb kegyelettel és szeretettel emlékezett meg naplójában Esztergomról. — Most megjelent posthumus könyvei minden esztergomit közelről érdekelnek. — Ezekbői tudjuk meg igazán, ki volt nekünk Prohászka! „ . .. Tele van áldással esztergomi életem, s mondhatom, hogy lelkem vetületeivel, fényeivel és színeivel van tele ez a vidék ; nekem szent föld, s ha a földet nézem, ez a darab föld az a termőföld, melybe lelkem gyökerei mélyedtek. Minden vonal, domborulat, minden szin és árnyalat, a hegyek foltjai, az erdők fodrai a lelkembe vannak örökre rögzitve. Az a bazilika áhítatommal van tele ; falain, aranyos boltjain, zúgó, zenélő kupolája fényes vonaHiin kúszott föl könnyes szemem tekintete, s az egyházi zene hősies fuvalma vagy lágy elvonulása lelkemnek tengerhullám volt; vitt, emelt, fölüditett, megtisztított. Mily érzésekkel sétáltam én a bazilika propileumában nappal vagy este, holdfénynél; s ah, mily égbetörő lelkesülés feszitette szét lelkemet, s mint Sámson álltam ott a fölséges oszlopok alatt, nemhogy ledöntsem, hanem hogy erejükből erős legyek. Szimbólum volt nekem az az oszlopsor s győzelmi diadalkapu I Az a szikla, melyen a templom áll, az a nagy ház, ott a hegyoldalon, otthonom . ..: az a folyó a maga méltóságos őserejével, kultúramegvetósóvel, megszentséghetetlen tisztaságával szimbóluma volt az erős, tiszta életnek, mely ha kloakákkal érintkezik is, folyton megy előre . .. hegyekről jön, tengerbe ömlik. Nem, nem lehet azt mind elmondani; de ami van bennem, az ott bimbózott bele az életbe, a piszkos világba . . ." (Sololoquia I. 238.) Ily rajongó szavakkal gondol vissza a nagy fehérvári püspök Esztergomra, s adatokban, nyelvi ós gondolati szépségekben gazdag naplója száz- ós száz helyén találunk hasonló forró vallomásokat Esztergomhoz, amelyet nagyobb lélekkel, lényege, vagyis az innét szerteáradó szellemi értékek alapján aligha szeretett még ember valamikor . . .