ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-08-25 / 109. szám

non 1 Eáti IxUlVl KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Megjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre négy pengő. Főszerkesztő : Homor Im r e. Felelős szerkesztő .-Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Am esztergomi cserkészek Augusztus 25. E nap estéjén érkeznek haza az előre megállapított terv szerint eserkészeink, s ez a nap teljessé teszi örömünket, amelyet éreztünk azóta, amióta az első hírt hallottuk a magyar cserkészek angolországi diadaláról s köztük az esztergomi cserkészek kitűnő teljesítményeiről. Nem mondhatunk egyebet, mint azt, hogy tele vagyunk boldogsággal a miatt, hogy ezek a derék fiúk az egész világ előtt elismerést szereztek hazájuknak, nemzetüknek s talán többet tettek ügyünkért, mint a diplomaták sok kényszerű huzavonája. Olvastuk Sik Sándornak, a nagy cserkész-költőnek esetét, aki elmondotta, hogy Liverpoolban hozzáfordult a román cserkészek egyik vezetője s azt mondotta: ' — Elhiheti nekem, hogy én igazán objektíven beszélek. Önök itt igen nagy szolgálatot tettek hazájuknak ... Ugy is van. Ezrek és ezrek ismerték meg az árvalányhajas magyar cserkészeket, hallották muzsikájukat, gyönyörködtek táncukban, bámulták, tapsolták nagyszerű teljesítményeiket, dicsérték fegyelmezettségüket, elolvasták angolnyelvű ismeretterjesztő nyomtatványaikat, látták lobogni a magyar zászlót és emlékbe vitték a szinte angol divatcikké vált — árvalányhajat. Beigazolták cserkészeink a nagy Zrínyi mondását, ott, a világ minden részéből egybesereglett hatvanezer cserkószfiú között, hogy „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók." Kedves fiúk, drága esztergomi cserkészek, köszönjük nektek is ezt a nagy örömat, nagy dicsőséget! A ti cserkészmunkátokat eddig is szerettük, csodáltuk, lelkesedtünk rajtatok, s mi tagadás, sokszor önzőn igénybe is vettük, mert — szó ide-oda — olykor oly hasznos valakiknek tekintettünk benneteket, akik bármikor rendelkezésre állottatok, ha ünnepély, rendcsinálás, díszőrség, lótás-futás, hirvivés, vagy bármi ingyen szívesség kellett. Most megtanultuk, hogy a nagyoknál is nagyobbak vagytok, mert a fiatalság okosan felhasznált ereje benneteket oly teljesítményekre képesít, ami többet ér az öregek sok frázisánál, a nagyképűek sok porhintésénél ; ti valóban hazátokért és teljes önzetlenséggel cselekedtetek, s munkátokban nincs semmi zavaró hátsó gondolat. .. Jól mondta Kothermere, a 850 magyar gentleman kiérdemelte, hogy London meleg barátsággal ölelje kebelére. Mi is keblünkre ölelünk benneteket barátsággál is, szeretettel is és sok-sok büszkeséggel is, mert a ti gentleman-voltotokat a magyar lelkesültség tette idegenek előtt is nyilvánvalóvá s az Esztergomból kisugárzó keresztény lelkület emelte oly magasra, hogy a világ szeme szeretettel akadt meg rajta. Isten hozott, fiúk ! Diadalt aratott a tíz cserkésztörvény s „megtermett a győzelem!"' Országgyűlési képviselőnk az általános politikai helyzetről Mint megírtuk, az Esztergomi Keresztény Szociális és Gazdasági Párt legutóbb intézőbizottsági ülést tartott, amelyen Mátéffy Viktor prépost-plébános, városunk országgyűlési képviselője a jelenvoltakat részletesen tájékoztatta az általános politikai helyzetről. — Kétségtelen, — mondotta — hogy a kormány külpolitikailag előrevitte az ország dolgát. A revizió gondolatának meggyökereztetése körül gróf Bethlen István miniszterelnöknek külföldön nagy sikerei voltak a legutóbbi időben. Európa nemzetei lassankint belátják, hogy az óriási súllyal Európára nehezedő Amerikával szemben csak úgy védekezhetnek sikeresen, ha egymást nem gyűlölni, hanem erősíteni fogják. Pénzügyileg és gazdaságilag egyaránt van oka félni Európának Amerikától s ezt kivédeni ma az európai nagy nemzetek politikusainak egyik legnagyobb feladata. A belső gazdasági helyzet rendezését a magyar kormány újabb nagy külföldi kölcsönnel szeretné megoldani, de számolnia kell az ország teherbíró képességével. A pénztelenség, a szegénység ós a nyomor nagyarányú s ezeken segíteni szinte emberfeletti feladatot jelent. A szociális gondolkodás terén a kormány megelőzte a nagy európai nemzeteket s e tekintetben szinte példa nélkül áll. Hogy mit jelentenek egyesekre'és az egész ország boldogulása szempontjából is azok fa hatalmas népjóléti alkotások, amelyek legutóbb törvényerőre jutottak, azt ma tárgyilagosan meg sem tudjuk ítélni, mert átmenetileg még nagy terhekkel járnak egyesekre és közületekre egyaránt. Csak mikor a mai nemzedék elöregszik, megrokkan és lesz betevő falatja, ha baj, szerencsétlenség éri és kéznél lesz a biztos segítség: akkor fogja látni és áldani a mai kormányzatot, amely szociális törvényalkotásaival mindezt lehetővé tette. Éppen ezen átmeneti terhek miatt felhangzott panaszok voltak az okai annak, hogy a népjóléti miniszter nem vihette keresztül teljesen nagyszabású tervét az önálló iparosok, kereskedők ós más szabad foglalkozású pályán levők nyugdij- és rokkantsági ellátásáról. Azonban ezek közül mindenkinek, aki a jövőjét bizonytalannak érzi és ma szívesen áldozna azért, hogy rokkant vagy aggkorára rendes nyugdij mellett ne szoruljon koldulásra, lehetővé van téve, hogy tagja legyen a Társadalombiztosító Intézetnek éppen úgy, mint azok a társadalmi kategóriák, amelyek részére a biztosítási kötelezettség már törvényileg megszabatott. Tervbe van véve a Társadalombiztositóban a díjmérséklés is, szintúgy a nehézkes adminisztrációra vonatkozó sokféle panaszok további megelőzése. S a befolyó péns egy nagy részét a népjóléti kormány vissza is engedi a gazdasági élet vérkeringésébe az országszerte folyó építkezések alakjában. Ily építkezésben Esztergom is részesülni fog. Ugyancsak az általános elszegényedésen akar segíteni a kormány az adómérséklési törvényekkel is. Egész csomó községben ilesz méltányos adóelengedés a fizetni nem tuAz „Esztergom" tárcája. mmfflnmumuiMimiiimjuinimmiip A bánya igazsága. Schmidt Sándor 25 éves bányaigazgatói jubileumán szavalta Moczny József (Dorog). Itt ősi erdők fái zúgtak egykor, S a Napnak arca rájuk ragyogott... Az óriás fák, zsurlók zöldje itta Mámorral, kedvvel a napfény melegjét, Es mint dús kincsei zárta kebelébe. Gyűjtötték egyre ezt a szent mosolygást, Amellyel őket boldoggá avatta A kéklő égnek íüzarcú királya ... És gyűlt a napfény, s gyűlt a Nap melegje Az ősfákban, a mérhetetlen erdők Párás mélyén, a lassú csodaszörnyek Titokzatos, bús, vad rejtekhelyén, és A fény s melegnek kincsei! az erdő Ügy őrizgette, mint szerető gyermek Anyjának kedves, lágy, szelíd szavát, Amely majd egykor, életviharokban Visszazeng újra, s óv, és megvigasztal... De jött viliimos viharok kora ! Zúgott a tenger és hideg karjával Dús erdők zöldjét mélyen eltemette, Sziklából szemfedőt takart reá, és Évezredekre elnémult az erdő, És lassú gyászba öltözött ott mélyen, Az éj színébe, a halál szinébe ... Jaj, milyen bús lett, fekete az erdő! S ím, zaj hallik as eltemetett erdőn! Fényeshegyű csákányok csattogása, Piciny mécseknek gyér világa mellett. Robognak szerte megrakodott csillék, És halványarcú, fürge embereknek Ajkáról dal hangzik fel; „Jó szerencsét 1" Dolgos karok bontják, bontják az erdőt, S a kövekké vált erdő nagy csodát tesz! Évezredes napfényt rejtett keblébe, S azt felgyújthatjuk... és a régi fény Estéinken most ismét felvilágol! Évezredes meleg gyúl újra tűzzé, Hogy melengesse fázó tagjainkai I Évezredes meleg hajt gépcsodákat; Hajót a vízen, gőzmozdonyt a sínen. .. £ nagy csodákban, kicsiny emberek, Milyen fenséges munka a tiétek I Bányász csákánya gyújt fel oly világot, Mely ezerévek előtt már világol!; Bányász munkája varázsolt oly izzást, Melyről azt hittük, régesrég kihűlt... Az áldott fény nem hal meg hát sohal A meleg sem, mely egykor izzott, lángolt; Nem vész hát kárba szív melegje sem, Nera lesz hiába az ész ragyogásai Ezért üdvözlünk Tégedet, Vezérünk, Ki negyegszázad óta itt világolsz, Ki negyedszázad óta égsz miértünk, Mert ily igazságra tanít a bánya I És a bányái* Ajkán vidáman hangzik: ,Jó szerencsét!" Nekünk szerencse, hogy Te állsz az also, És sorra nagynagy, fényes alkotások Teremnek meg elméd munkájaként. Ezrek ajkán kél hála, hogy gondoskodsa KicsinyrőUnagyról, s szenvedő Hazádnak Bús arcáról a könnyeket letörlöd, Reményi ojtasz szivébe ás jövőjét Erős karokkal és hittel munkálod! Bár sok magyar így dolgoznék hónáért, Ily hittel, szívvel, bátor lendülettel: Nem volna gyász ma Kárpátok ölében, Nem lenne harc önnönmagunkkaj egyre, — Hanem mint egykor a Napnak hevétől Megnőttek óriási tölgyek, úgy teremne Erő mibennünk, s felmosolygna Reánk a fényes, bíztató Jövő! Homor Imre, Mézeli rahaszükséglefcek legolcsóbb forrása BALOG LASZLÚ DIVATARUHAZA.