ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-02-02 / 10. szám

XXXIV. évfolyam, 10. síim. 4r» 341 filler* Szombat, 1929. íebm&v 2. KERESZTÉNY PíiLlTifeAl ES TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős s^rkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Nagy kötelességeink vannak .. . Dr. Antony Béla polgármester elnöki megnyitója ax Esztergomi Eath Kör január 27 i közgyűlésén. Tisztelt Közgyűlés! Szokatlan kép tárul ma elénk. Még mi, idősebbek is, akik életünk k^nyeré.iek javát már megettük, nagy id je i em lHtuk a télnek i yen szép és fenséges k p t. — a fi*t >lok pedig talán most először élvezik az igazi telet. Csodálatos ez a szépséges, igazi téli kép a maga havas zúzmarájával, fehérségével, tiszta fényességével. De az elragadtatásba, amelyet e látváuyra mind annyian érzünk,* fájdalmas és szomorú akkordok is belejét-zanak. F jon érez*ük, hogy ez a szépséges h'deg zu/marAs tél rengeteg bajnak rengeteg nyomorú ágnak és szenvedésnek a forrása. Minél í-z-bb, min^l hidegebb, minél igazibb a tél, ebben a szegény, szerencsétlen, m- galázott csonka országban, annál nagyobb mértékben nő az osztály rés? ünkül kijutott nyomor <ta nélkülözés Valahogy szin^bó.uma ez a varázslatos, mesebeli, szép havas kép a n odern kultúrának : egyfelől a szypsóg, a j^lét, a feny, a ponpa ós az életnívó felfokozottsága, másfelől a legképtelenebb nyomor és nélkülözés. Etryfelől a hit és a tiszta erkölcs, m^s-felől a hitetlenség és az erkölcstel ens g iob ódása És a modern kuHura e napjaiban szakadt ránk a trianoni átok, — a megalazás, a csonka ság. um ly az élet sfttót árnyoldalait hozta ránk, a bujt, nyomorúságot és a nélkülözést. Ha voL valóba híre, reménységre, bizalomra szükség, úgy ezek az idők azok ! Máskor is volt haj, mrskor is volt, nyomor, máskor i«* bizonytalansággal volt tele a holnap, de mindez ma hatvan\ózott mértekben sznkadt a megkin, ott embtriség vállára. Ma mérhetetlen a könny tenger*-, végt len a szenvedések sokasága ós rögökkel tele a reményteL nség útja és ezt mind a rettentő világégés ós az azt követő Trianon hozta ránk l A világh ború amely hatalmas p litikai és gazd^ági erők végzetes összecsapása volt és amelyet el^ő^orban és mindenekfelett gazdasági kérdések uraltak, anyagban és életben olvan pusztítást vitt vedhez, amilyet a vil gtörtónelem lapjai eddig fel nem mutathatnak. Azt a rengeteg t rményt és készletet, an elyet az emberiség verejtékes munkával azért termeit és gvüjiött, hogy vele az á.talános jó eset emelje, a világháború rnolochja mind felemésztette és elpusztította. És nemcsak anyagbun volt ekkora a vesztesig, hanem hatványozod mértékben volt nagv életben, ebben a legdrápább kincsünkbe is. A lüktető elet millióit és millióit ragadta áldozatul ós egész Európát gyászba borította « világkatasztrófa. Fiatal, munkás kezekből hullott ki a dolgos szerszám, az ólettermő eszköz ó* viruló reménységek százezrei mentek veszendőbe. A sok borzalom és a pusztulás rettentő képe vá'ságokat idézett elő az emberiség lelkében. E válságokat el&ősorb^n a hitélet terén érezzük. A szörnyű világrergés láttára az emberisig hite és az isteni Gondviselésbe veiett biz Jma megrendült, mert a véges emberi elme nem 'udta felfogni, hogy az isteni kegyelem áldás

1 osztó keze ilyén súlyos megpróbá'tatásókat is mérhet gyermekeire. TJj balvá> yokat emelt a világháború ós edöntö te a régi oltárokat, amelyekkel együtt rombadölt a tiszta hit alapjain épült erkölcs is. Láttuk, hogy a gonoszság diadalt ült az igazság és a jófcág felett és szinte úgy látszott, hogy a jónak, az igaznak nincs is jutalma és létjogosultsága a földön. De más téren is válságokkal küzd ma a felkavart emberiség. A világháború ezer és ezer olyan kéi d-ssel állított bennünket sz«mbe, amely azelőtt ismerni len vo't. A legborzalmasabb nii.cst lenség id* jén a hadiözvegyek, hariiárvák és had'ro k»ntan gondji szakad e generációra, amelynek gondo kod .ia kellett arról, hogv háláját valamikép ler ja azokkal szemben, akik életüket vagy munkaképességüket áldozták a haza szent oltárán. E'őttüuk játszódott le a világháború előtt soha nem ismert úgynevezett „Blista" tragédiája is, — amely nemcsak az alkotó munka eszközeit vette ki a tisztviselők egész sorának kezéből, hanem a mindennapi kenyeret is és amely azt az intelligenciát, amely békében áldozattal és egész tudásával vezette a nemzet sorsat a Kárpátoktól az Adriáig, a nyomor ós a kétségbeesés útjára terelte és az az elem, amely e^dig a nemzet g

n

rince volt, erkölcseiben összeomolva anyagiakból kipusztítva, itt áll és kiált az igazságért. És . gy*nc ak a világháború eredmánye az a gazdasaglag kép'el »n jelenség is, hogy embe rek egész életen át folyt ttoti fár*dh tatlan, teremi ö munkájának gyümölcsét amely egyben nemzeti tőke és a jövő biztosítéka volt, a devalvác ó semmivé Z!>ugortotta, — és családok, akik egy életen át dolgoztak neme ak a maguk, nanem a nemzet jó étéért és jövendőjéért is, akik a fáradságos*n gyűjtögetett tőkéjükhen öreg napjaik b«ztositékat látták, most mint nincstelenek a C^onkaország terhére maradtak itt, azt a szörnyű meggyőződést támasztva, hogy a munkának nincsen gyümölcse és a becsületes munkával, fáradságosan szerzett tőke márólhjlnapra elpusztulhat. De másutt is, mindenütt, amerre a szem néz, új kérdések, új feladatok, új problémák légi'i merednek felénk. Hatványozottan súlyos feladat hárul ma az iskolára, amkor a világ habot ú által feldú t és megbolyg <tott otthonokból az összeomlott hitnek, erkölc-^ne-t és a keserűséguek, a világháború utáni nagy ösz^omlásnak olyan eszméit és gondolatait viszik magukkal a gjermekek, amelyek ellen az iskol nak hatványozottan kell küzdenie és harcolnia, hogy kitermelhesse a boldog magyar jö ő munkásait. A jogaszok is új problémákkal állanak szemben nem is szólva a tudomány összes egyéb ágairól. Az egész világ vajúdik ma és roskadozik a roppant kérdések súlya alat . Világviézetek ós eszmék harcolnak egymással, amelyek újat igen, de jobbat n-^m hoztak és amelyek bennünket arra a meggyőződésre vezetnek, hogy az az egyedül igaz út. amelyet a kinyilatkoztatás kijelöl. És a ktnyilatkozt tásnak ez az útja azt tű i ki célunkul, hogy mi, megmaradt maroknyi katholikus magyarság, a D?us Vivu-hoz, a Deus Verusnoz folyamodva segítő k-gyelemért, egy hittel és egy akarattal muakákodjank azon, hogy a nitetlenség romjain felépítsük az igazi hit vi ágát, az erkölcsnek és a gazdasági jólétnek boldog Magyarországát. Semmi áldozatot sem szabad kimé'nünk, hogy a jogtalansággal, a bűnnel, a .^tétlenséggel és a gonoszsággal szembeálb'unk és e kü delemben küönösen ott kell lennünk, ahol az alkotó munka fordul a bűnnel szembe. Tudjuk, hogy mérhetetlen a veszteség, amit a világháború okozott és amit Trianon hozott ránk. Mennyi millió magyar kézre van hát Sz.ütf8ég, mennyi magyar lé ekre mennyi akarása és mennyi magyar agy munkájára, hogy a ránk szakadt súlyos terheken könnyíteni tudjunk ; mennyi millió ásóra kapára, pőrölyre és kalapácsra van szükség, hogy e válságos időkből épen kikerüljünk és előkészíthessük a szebb jövőt! Felelősségteljes a mi helyzetünk ma és nagy kötelességeink vannak. Mert egy. nemzet a maga igazi nagyságát csak akkor tudja igazán megteremteni, ha van vezető intelligenciája, ha ez a vezető intelligencia élére áll az alsóbb tömegeknek ós minden erkölcsi és anyag' képessegével, minden tudásával támogatj a és irányitja. N künü tehát, akik a kinyilatkoztatás útján járva a szebb magyar jövendőért küzdünk, minden áldozatkészségünket e szent munka szolgálatába kell állítanunk, és rajta kell lennünk minden erőnkkel, hogy a nyomort enyhíthessük és az alsóbb osztályoknak felelősségünk teljes tudatában lévő, lelkiismeretes és lelkes vezérei lehessünk. Úgy hiszem és úgy gondolom, hogy az a magyar ember, akit az Isten szellemi, vagy anyagi képességekkel látott el és ő azokat nem állítja a nagy cél szolgálatába, az nem érdemli meg. hogy magyarnak nevezzük és az valóban a hazaárulás útján jár ! Ezek azok az érzések, amelyek át kell hogy hissák a katolikus magyar intelligenciát, ereznie kell a felelősséget, amely reá hárul: éreznie kell, hogy a szebb és jobb magyar jövő kiépítésének lehetősége az ő vállain nyugszik és el-ősorban és mindenekfelett tőle függ. Hiszem és tudom, hogy ha mi ilyen érzésekkel szolgáljuk a nagy nemzeti célt ha a kinyilatkoztatásnak ezen az ú'ján haladunk, millió magyar szivet tudunk megmozgatni, mülió magyar lelket tudunk megn verni és az az eszme, amely a lelkek ilyen millióit ragadja^ magával, a poklon keresztül is győzni fog ! És az az érzés, amelynek ilyen hatalmas mozgatóereje van, megfogja adni, meg kell, hogy adja nekünk az igazi, hatalmas, bo dog Magyarországot. 5 \mmg*mmm*mmmmm

*mmr Rudnay Sándor és Kopácsy József prímások kínoséi. Rudnay Sándor (1819—1831.) az esztergomi bazilikát egészen a falegyenig megépíttette. Az 1822. apri is 23-án tartott alapkőletétel alkalmával i m ékérm-st veretett. Az ez^n alkalommal a prions áltál hasznait ezüst ka'apics ós rakó 6kanái a kincstárban látható- Rudnay a kripta ezobrait Sclirotii András által készíttette, ft szt. István kápolnát oltárral felszerelte. Sít. Isttrán véna"U vobi . F-t-nczy István, az oltárát H>rzog GvÖ-gy csinálta. H>sz Miháy fistőmüvósznél megrend'iite a föo tár kópét, anniy csonkán most a fő»z'kesegyház kanonoki sekrestyéjében függ. A főkáptalnni jegyzőkönyv 1831-ben, s^-pt. 23 án f j.íjty/i, hogy Rudrtay a tempómnak két ezüst érseki keresztet, két ezüst pásztorbotot, ezüst ampolnákat tálcával, két aranyozott ezüst kelyhet, egy monstranciát és a szt. mise áldozatnál hasznait több tárgyat ad. A jegyzőkönyvben megnevezett tárgyak ma is mind megvannak a kincstárban. Azonkívül az 1839-es, 1854-es leltárak szerint Rudnay még egy szalmából font, a budai Erzsébet-apocaktói ajándékozott miseruhát adott az egyháznak, meLet karác onykor használtak; egy sörös bársony, bíborszinben játszó s arannyal szőtt óm »tust, egy ezü-t mosdó kész letet/ bugiát, es ngt\űi. ós két ampilnát. A szalma-mis-ruha, a Rudntty-fele vörös ornatus, a bugia ós a csengetyf most i< megvöni ak. Rudnay halála után a kincstárba került mozaikkal kirakott lapos mell keresztje és bíbornoki C'pUCUtfH. Kopácsy Jóxsef (1838—1847.) a főszékesfgyház sAiimara 8000 forintért nehéz aranyból, tarka virágok kai sző t ornátust vett, amely két ca u ái ói, 6 dalmaticaból, 4 p uviálóból áll. Károly Ambrus ornáiusának pluviaióit restaurálta. Az 1862-iki leltár végén olvasható jegyzet szerint Simor János 1869 ben Kopácsy nak egy ezttut brokát, aranyviragOkkal hímzett casutáját helyre-