ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-08-11 / 100. szám

ESZTERGOM KEKESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Megjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivételével mindennap. Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő 40 fillér, negyedévre négy pengő. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő: Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Taps Esztergom, 1929. aug. 11 A zene elhallgat, a szenzációs mutatványnak vége, a személyzet nekigyűrkőzve takarít el állványt, szőnyeget é8 osinál rendet a porondon, majd új számot készít elő, — miközben a bohóo lázasan futkos ide-oda, dirigál, utasit, az összmunkát margirozza és üres kézzel ér egyik helyről a másikra, kurjongatva tanáosolja a dolgok rendjét, amely mintha nélküle nem haladna, sőt összevesz, ökölre kel és hajbakap mindenkivel, akibe „fontos munkája" közben beleütközik, mint aki vészes szigorúsággal kezel minden zavaró léhűtőt. Ki ne ismerné a cirkusz bohócát ? Az élet nagy cirkuszának is megvannak a maga bohócai. A konjunktúrapolitikus, aki a legalkalmasabb időben, amikor talán a szürke milliók erőfeszítése már-már megtermi gyümölcsét, valamely politikai irány élére ugrik, amelynek alapján persze — ő mentette meg az országot. A szooialista apostol, aki kíméletlen eréllyel akar békét teremteni ott, ahol ki-ki őrül, ha békességben van. Azonban nem vagyunk rászorulva az általánosságokra, maradhatunk mi közelebb is. Az esztergomi gáncsnélküli Baden-lovagok és idegenforgalom-inkvizitorok. Nem is próbálunk kételkedni benne, hogy az esztergomiakban igenis a Baden-lovagok fanatikus szózata tartja a lelket. A nehéz munkában fáradt polgár fülébecseng a szózat: ha szenet hord is ma az esztergomi iparos és több adót fizet, mint amennyit keres, ha becsukja is a boltját a kereskedő, ha ne talán te nem is éred meg a jobb kort, — ne csüggedj és bizakodj, mert eljön még az idő, amikor Esztergom Budapest Baden je lesz! Hogy mikor ? ! Hát ez rajtunk múlik, rajtatok múlik ! — koppint az [orrodra és hárítja rád a felelősséget a Budapest-Báden lovag. Utóvégre, mi kell hozzá ? Egy pár utcát átvágni, a Kossuth-utea végét lemetszeni, penziók a dunaparton, szökőkút és park Szenttamáson, kertváros Tabán helyén és fogaskerekű a VaskapuraJEgyébként minden megvan hozzá: Duna, erdő,|fürdő, jőlevegő. Hozzá még idegenforgalom is van, hála az idegenforgalmi inkvizitoroknak, akik ezt szigorúan számonkérik mindenkitől, akinek haszna van belőle és eltitkolja. Az esztergomi polgár eltitkolja. Sőt külön véleménye van róla. Hát ez tilos! Pedig olyan hálás ez az esztergomi adófizető és elhiszi azt is, hogy az egész világot "járó új idegenforgalmi áramlat pont Esztergomot kikerülte volna és szívesen átengedi a diisőséget annak a bölcs megitélőnek, konstruktőrnek, nagyvonalúnak és messzelátónak, aki vállalja. Jő, jó, elismerjük. Istenem, hát enélkül nem volna teljes az előadás. íjsá a trianoni határokon túl? A cseh közvélemény és a Tuka per. Bécs, 1929. augusztus hó. A Tuka-per politikai per. Azért erőszakolták ki, mert a tótok autonomista törekvéseinek ós konzervatívkatolikus meggyőződésének politikai ellenségei ezekkel az áramlatokkal a demokrácia közönséges fegyvereit használva nem bírtak. Ez a per a centralisták, a baloldaliak és a katholikus-ellenesek utolsó ütőkártyája. Ha mondhatjuk, hogy a háború a külpolitika fegyveres folytatása, akkor a politikai per a belpolitikai harcok folytatása büntető törvénycikkel ós börtönnel. Mivel azonban az autonómizmust és vallásosságot nem lehet vád alá helyezni, hazaárulókká és kémekké bélyegezték a politikai ellenfeleket. Ennek a pernek ez a lényege. Természetes tehát, hogy a Tukával ellentétes egyes pártok politikai állásfoglalásától függ, hogy hogyan Ítélik meg a per lefolyását. A politikai pártok nem azért küzdenek, hogy Tuka ellen igazságos ítéletet hozzanak, hanem csak azért, hogy a per végre* hajtsa azt, amire ők képtelenek voltak : Tuka megsemmesitését. Hogy valóban hazaáruló és kém volt-e, az nem érdekli őket; csak ítéljék el mint olyant. És ezért küzdenek minden igazságérzés nélkül csupán azért, hogy az ő pártjuk ós pártpolitikájuk ítéletének nyomása alá kényszerítsék a bíróságot és a nyilvánosságot ebben a perben. Különösen jellemző ebben a tekintetben a szociáldemokraták fő orgánumának, a Pravo Lidu-nak a magatartása. A szocialisták, akik máskülönben mindig osxtálybiróságot és eriszakosságot kiáltanak, ennek a pernek a megítélésekor kirúgnak maguk alól minden jogalapot és a bizonyítási eljárásra és annak eredményeire való tekintet nélkül Tuka feltétlen, szigorú elitélését követelik. Ő ugyanis szemükben a reakció megtestesülése, akit meggyőződésük szerint el kell ítélni. Hogy követett-e el hazaárulást, kémkedést, azt nem vizsgálják, ök csak n

a mai demokrácia ellenfelét" látják, aki az új Európát veszélyezteti. Ezért kiáltanak rá ftszitsd meget. Habár kevésbé arcátlanul, lényegében hasonlóképen tagadja meg a Narodny Listy is a jogalapot, ő Tuka mellett a vádlottak padján látja „azokat a tényezőket, akik a magyar birodalmat akarják ismét felállítani és ezt a célt Szlovákiának piszkos eszközökkel való aláaknázása útján szándékoznak elérni." Hogy Tuka valóban ezeknek a tényezőknek az exponense volt-e, azt tette-e, amit a Narodny Listy lát, azt ő sem kérdi. Ellenben elég érthetően követeli a pártnak „ilyen elemektől" való megtisztítását. Amint a szociáldemokraták a reák&iós Tukát szeretnék megsemmisíttetni, épen úgy követeli ezt a Narodny Listy a magyaron Titkával szemben. Amit Ők üldöztetnek, nem elkövetett cselekedet, hanem bizonyos szellem, politikai meggyőződés, irány. Igy ütik agyon a jogállamot a modern, demokratikus nemzeti államban. Bátran képviseli ezek mellett az agresszív vádlók melett a Slovak az igazságosságot és megelégszik azzal, hogy az ellenséges sajtónak a bizoAz „Esztergom" tárcája. Párizsi levél 1929. augusztus hó. Kedves Szerkesztő Ur! Emlékezve arra, hogy az Esztergom olvasói milyen szívesen vették annakidején Párizsból küldött cikkeimet; most amikor ismét néhány hetet itt töltök, elhatároztam, hogy közölni fogom : mi érdekli, mi izgatja ezt a a többmilliós világvárost, milyen annak az élete s mik a fejlődés lehetőségei, egyáltalában mi újság itt ebben a modern Bábéiban I Hetek óta a közvéleményt, de főleg a politikai berkeket az amerikai-angol adósságok rendezése tartja állandó izgalomban. A politikai életből két jelenségre akarok rámutatni. Mindkettő inkább a közönséget akarja megmozgatni, A kormány szándéka a képviselői mandátumoknak négyről hat évre való meghosszabbítása. Ez ellen bizonyos elemek gyűléseken és plakátokon iparkodnak a közönséget tiltakozásra bírni. A másik a mindannyiunk által jól ismert Cotty ^parfümgyáros politikai ambíciói. A nacionalista konzervatív szellemben szerkesztett Figar6 ja mellett a „Nép Barátja" címen ad ki napilapot. Ez főleg az anarchista-kommunista szervezetek titkos munkáinak rikító színben való feltárásával iparkodik nagy nemzeti összefogásra birni 'a francia burzsoáziát, melynek természetesen ő lenne a vezére. Igy iparkodik a legközelebbi választásokat előkészíteni. A lap igen terjed, mert a többi 25 szantimos árral szemben 10 szantimért (2 fillér) árusittatja. Ez a nyilt ráfizetés bizonyára igen jó befektetés a politikai karrierjéhez. Párizs az idegenforgalomért A politikai életet hagyva nézzük, mint fejlődik a mindenki által csodált Párizs. A város szivében az Opera környékén töltött negyedórai séta után megdöbbentően /állapítható meg: Párizs esztelenül „amerikaiasodik" sajátos karakterének veszélyeztetésével. Itt minden az idegenek, főleg angol-amerikai vendégek számára és „ízlésük szerint" készül. Szállók, mulatók, színházak, üzletek sőt taxik felírása mind angol (franciául csak apró elmosódott betűkkel.) Párizsnak ez a része tényleg az idegeneké. Napokban egy francia társaságban — ezekről beszélgetve — felvetődött ez a kérdés, mi lesz 50 óv múlva Párizzsal. A sok vélemény közül csak egy fantasztikus és egy reális jóslatot közlök le, melyeknek mindegyikéből némi valószínűség mellett a keserű gúny érezhető. 1979-ben — Wells és ftobida módjára — Párizs földfeletti ós földalatti részekből fog állani. Az előbbi nem lesz egyéb, mint felhőkarcolók szédületes tömegei, melyeket merész ívelésű Mdak fognak a levegőben összekötni. A parkok közepén pedig néhány múltra emlékeztető szobor, torony stb. A földalatti részben hatalmas gyártelepek lesznek, melyekben az iparcikkeket, az életszükségleteket, Így táplálókot kalóriákban adagolva fogják készíteni. A reális jóslat szerint Párizs fényváros közepe a mainak a széle lesz. Lakosainak száma 8—10 millió (ma csak közel 4 millió), melyből fél millió néger, (a botanikus kertben van már egy néger falu, melynek élete belépődíj mellett tekinthető meg). Franciául még fognak beszélni, de a város legszebb részeiben csak angolul amerikai akcentussal, Párizsban Is nehéz a megélhetés. A város minden luxusa és kényelme ellenére sem tudja lakóinak a biztos megélhetést nyújtani, mert a technika vívmányai, a rohamos fejlődós megszaporítják az életproblémákat, nehezebbé teszik az életet. Párizs társadalmi élete. Milyen most már ennek a szédületes iramban fejlődő, amerikai stilus? ban élő világvárosnak társadalmi élete A régi uralom arisztokrata világának unokái a családi hagyományokhoz ragaszkodva lenézik a bankokra