ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-06-02 / 41. szám

ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Megjelenik hétfő- és ünnep utáni nap kivéte- Főszerkesztő : Homor Imre. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca lével mindennap. Előfizetési ára egy hónapra . 30. szám alá küldendők. — Hirdetések fel­1 pengő 40 fillér, negyedévre négy pengő. Felelős szerkesztő : Gábriel István. vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Beköszöntő. Esztergom, 1929. június 2-án. Szelíd szóval békességes jónapot kívánva beköszöntünk a mai napon minden esztergomi és esztergomkör­nyéki házba, ahol befogadnak és szívesen látnak bennünket. Megkér­deztük, hogy jöhetünk-e. Nem bocsá­tottunk ki „közönséghódító reklám­számokat 8 ; az ékes oikkekkel és szédítő Ígéretekkel való elbűvölés szándéka nem vezet bennünket, csak beköszöntünk szegényes köntösünk­ben, ajkunkon Jézus dicséretével, az élet nagy kérdéseiben az „Eszter­gom* egykori nagy vezére, Prohászka Ottokár szellemének követésével, és naponta az asztalra tesszük a sajtó lelkes, friss munkateljesítményeivel megtöltött kis ajándéktarsolyunkat. Beköszöntünk, mert azt a választ kaptuk, hogy betérhetünk. Egyszerűen jövünk, az Úr osön­des, békitő szavával, mert egyetlen magyar emberhez sem illik a kérke­dés és követelődzés, amíg számára a trianoni határ mentén kel és nyug­szik a Nap. A béke és a vigasz­talás szentelt olajára van szükség, hogy a testvéries jóakarat térjen vissza mindannyiunk lelkébe, akik a magyar hazának ezen a fájdalmas sebhelyén járunk, ahol leszakították Esztergom Párkányát, ahol épen ezért annyi gond­terhes apa, annyi ártatlanul szen­vedő és nélkülöző gyermek és annyi férfimunkát végző édesanya él, köny­nyezik és imádkozik a mindennapi kenyérért. Az utolsó 10 esztendő alatt, mióta a nemzet csonka testtel vívja élet­halálharcát, egy nagy tanulságot szerezhettünk és szögezhettünk le meg8zívlelé8ül. Azt, hogy a l'art pour l'art harcias modor a politiká­ban és a társadalomban semmi pozi­tív jót, hasznosat és üdvöset nem eredményezett — 1 s hogy mostoha sor­sunk dacára él még bennünk a jobb jövőben való remény és hogy a nyo­morúság láncával megköfcözötten al­kotó és a műveltséghez, nemzeti erényeinkhez méltó életet élünk, ez nem a torzsalkodó politikának és a lármás vitatkozóknak köszönhető, hanem a csendes, szürke, tűrő és szenvedő magyar emberek ezreinek, akik kapával és szerszámmal kezük­ben, kézzel, vagy ésszel iskolában, vagy hivatalban megtették köteles­ségüket. Ezt a tanulságot nem csalafinta okoskodással, hanem a magyar pm­ber egyszerű, józan belátása alapján várospolitikai és a mi kisebb társa­dalmi életünk szempontjából is levon­juk. Ezen a napon békével és meleg szívvel üdvözöljük a békéseket és a haragvókat egyaránt. Bízunk benne, hogy előbb-utóbb nagy találkozás lesz a jóakarat és megértés közös alapján, és jó lélek­kel hisszük, hogy a város sorsa, haladása és fejlődése még talán sze­rencsésebb fordulatot vesz akkor, ha a külön érdekek és a túlfűtött sze­mélyi ambiciók a megbékélés útjára térnek. Jövő közéleti munkálkodásunkban a nehéz 10 esztendőből leszűrődött tanulságok szerint igazodunk, de úgy, hogy mind a gyors fejlődés önzetlen híveit, mind az óvatos kon­zervatív felfogás képviselőit meg­becsülve — minden kisvárosi szemé­lyeskedést, céltalan kakasviadalt ide­genül elkerülünk. Hangot adunk a legszerényebb kívánságnak, a leg­igénytelenebb, legkisebb panaszszó­nak, amelyet a város és a közönség java indokol, és méltányosságból, igazságérzetből fakad. A közönség újságja, a nehéz gondokkal terhelt esztergomi polgár jóbarátja és a szegények szószólója kívánunk lenni. Revideáltuk előfizetőink táborát: sok lateiner, kereskedő, iparos, sok régi és uj szegény ember. Az ő kíván­ságaiknak akarunk naponta meg­felelni, és felkérjük Okét, hogy a toll alá kívánkozó ügyes-bajos dol­gaikkal forduljanak hozzánk biza­lommal akár élőszóval, akár bekül­dött pár sor útján. Várost és em­bereket, hatóságokat és közönséget, lelkiismeretes vezetőket és a köz­ügyek iránt érdeklődőket, segíteni akaró hathatósokat és segítségre szo­ruló szegényeket közelebb hozni egy­máshoz a szeretet és megértés jegyé­ben, és elűzni köreinkből a mind­inkább terjengő, fullasztó közönyt és letargiát: legszentebb felada­tunknak ismerjük. Kedves esztergomi közönség, na­gyok és kicsinyek, gonddal, bajjal terheltek, jó öreg huszonhatos baj­társak, hadviseltek és özvegyek, ked­ves jó agyonfáradt esztergomi polgár­társak, meg ne mosolyogjatok ben­nünket, hogy ennyire szegényen és lerongyoltan mégis ideális lelkesedés­sel vagyunk tele, és a mai csúnya világban a szeretet és béke friss rózsacsokrának hangulatával köszön­tünk be az esztergomi házakba. Ha mi nem is, de gyermekeink bizton megérik a lelkesedésünkhöz és esz­méinkhez illő jobb jövőt, amelyért mégis csak érdemes volt küzköd­nünk és szenvednünk. Uj olvasóinkhoz egyetlen kéréssel Esztergom forgalmának szempont­jából is igen fontos, hogy a város főútvonalán a Kossuth-utca kezdeté­től a Dorogi-úton és a Ferenc József­úton tovább a primási palota felé a keramitkövezet folytatólag építtessék ki. Mint a legutóbbi városi közgyűlés alkalmából megírtuk, a város eddigi építkezéseire már annyi kölcsönt vett fel, hogy a kamatokat alig bírja fi­zetni, és ma a város vezetőségének legnagyobb gondja a kamatoknak kon­vertálás útján való csökkentése. Dr. Antóny Béla polgármester kijelentette, Quittner Ervin építészmérnök ismerteti olvasói Örömmel láttuk, hogy városunk az elmuit évben egy új monumentális középülettel gazdagodott, mely mind az építtető magas személyénél, mind az épület nemes rendeltetésénél fogva városunk egyik legkiválóbb disze. Az Érseki Tanítóképző Intézet épí­tését városunk polgárai a legnagyobb figyelemmel kisérték. Az építkezés megindulásakor néhány oldalról ag­gály merült fel oly irányban, vájjon az épület elhelyezése szerencsés-e ós hogyan fog az új intézet magas épü­lete a város képébe beleilleszkedni. Most, hogy ezen hatalmas építkezés, mely gmindnyájunk szemeláttára, bá­mulatos gyors tempóban nőtt ki a földből, elkészült és a maga teljes pompájában bontakozik ki a szemlélő előtt, örömmel állapítjuk meg, hogy e nehéz terephez képest Ja megoldás igen szerencsésnek mondható. Tekintettel az általános nagy érdek­lődésre, felkerestük az épület kiváló tervezőjót, Quittner Ervin építész­mérnököt Budapesten azon kéréssel, hogy lapunk olvasói előtt ismertesse müvét kívülről ós belülről. Quittner építész a legnagyobb készséggel tett eleget kívánságunknak ós a követke­zőket mondotta munkatársunknak : Az Érseki Tanítóképző Intézet terveinek elkészítése igen nehéz feladat volt, mert tekin­tettel kellett lenni egyrészt Eszter­gomnak, mint régi gkultúrvárosnak stílusára, másrészt a külső klasszikus formák ^betartása mellett az épület belsejét a mai kor pedagógiai ós hy­fordulunk : ne Ítéljen meg bennün­ket senki addig, amíg szándékaink tisztaságáról meg nem győződött! hogy a város a jövőben a legnagyobb takarókosság útjára tér, s igy az em­lített útvonalak további rendbehoza­talára újabb kölcsönt fel nem vehet. Érdeklődésünkre illetékes helyen azt az információt nyertük, hogy a város az államhoz folyamodott az út­vonalak rendbehozatalának ügyében. A biboros-hercegprimás is közben­járt a városfejlődés szempontjából igen jelentős kórdósben, ós a váras ígéretet is kapott a felvett útszaka­szoknak államsegéllyel való megépí­tésére — mégis a város részéről 10 e /o-os hozzájárulással. i nagyszabású müvét az „Esztergom" részére. giéniai követelményeinek megfelelőleg a legmodernebbül kellett kiképezni. Az épület homlokzatainál különös figyelemmel kellett lenni a terep erősen lejtős voltára. Azon ! cél lebegett szemem előtt, hogy olyan megoldást találjak, mely a város meg­levő épületeihez harmonikusan kap­csolódik és mely úgyszólván össze­kötő kapcsot képez maga a város ós a Bazilika között. A főhomlokzat renaissance stílus­ban készült. A három |bejárat közül a felső az iskola, az alsó az interná­tus céljait szolgálja, mig a középső bejárat a diszterem előtti előcsar­nokba nyilik és ünnepélyes alkalmak céljait szolgálja. A díszes bejáratok feletti pajzsokat feliratok díszítik. Az iskola bejáratát: „Disciplinam et Seientiam Doce Me li , (Erkölcsösséget és tudományt tanul­jatok tőlem) az internátus bejáratát: „Fraternitatem et Pietatem Diligite", (Szeressétek a testvériséget ós a jám­borságot) mig a főbejárat felett: MCMXXVIII az épület építési évét örökíti meg. Igen érdekes ós gazdag a főbejárat feletti erkély kiképzése azon három hercegprímás címerével, akiknek az intézet létesülóse köszönhető. Baloldalt Kopácsy József herceg­prímás címere, az alatta levő paj­zson y Jnstitutum Fundavit" (Az inté­zetet alapította) felírással, jobboldalt Csernoch János hercegprímás címere: A város főútvonalának államsegéllyel való teljes rendbehozatala. Az esztergomi tanítóképző új épülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom