ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929

1929-05-19 / 38. szám

XXXIV. évfolyam, 38. szám. Ára SO fillér. Vasárnap, 1929. májas 19. ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő Homor Imre. Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. ISTVÁN PÜSPÖK. AZ ÚR, ki mindenek szivet ismeri, megmutatta, melyiket választja az apostolutódok sorába. Istvánt választotta, Breyer Istvánt, az esztergomi egyház kanonokját, az ősi Szent István-papnövelde rektorát, akinek a Szentlélek fényességétől meleg és világos .papi lelkét az egyházmegye főpásztora a maga papi családja tűzhelyévé avatta. Breyer István, 26 éve az Úr fölkentje, a papság reggelének minden szépségében áll előttünk férfikorának delelőpontján. Leárad róla a Krisztus jóillata. Szelid, békés, szerető tekintetéből leolvassuk a Krisztus tanuságtételét róla: Nem mondom őt szolgámnak, hanem barátomnak. S épen azért, mert Krisztus barátja, megértette Krisztus szellemét s úgy járt közöttünk, mint aki szolgál. Krisztus is úgy volt az emberek közt, mint aki szolgál. Azt akarta, hogy a barátai közül, aki nagyobb, legyen a #

..„„..... kisebb, s aki eliiljáró, legyen szolga. Breyer István egész élete folyamáti annál engedelmesebb, alázatosabb és szolgálatkészebb lett, minél magasabbra lépett. Mint a piaristák budapesti főgimnáziumának növendéke az elsők közt is kivált tehetségével és szorgalmával. De a szelídségben és szerénységben nem múlta fölül senki. S ami a legfőbb dicséret, hálás maradt mindig az intézet iránt. Megható szeretettel vonzódott mindig nagynevű tanáraihoz és a hírneves intézethez. Alapítványt is létesített hálájának örök tanúságául. A budapesti központi papnöveldében mintaképe volt a papjelölteknek. Elöljárói bizalma a legfényesebben megnyilvánult iránta, mikor negyedéves korában főduktor lett. Növendéktársai megválasztották a Magyar Iskola elnökévé. A theológiai tanulmányok mellett nagy sikerrel foglalkozott a magyar irodalommal. Elnöksége idején alapította a magyar kispapok „Ébredünk" c. folyóiratát. Beszédeit, írásait választékos nyelv és finom izlés jellemezték. Szónoki előadása klasszikusan világos és előkelő. Minden tehetsége és tudása mellett soha nem mutatta a tudósjelöltet, vagy az írójelöltet, hanem egyszerűen papnövendék volt, akinek egyetlen mélységes ambíciója a papság. A Pázmány Péter Tudományegyetem volt kitűnő tanítványát és theológiai doktorát később irodalmi és közéleti érdemeiért bekebelezett doktorainak sorába iktatta. 1903. január 8-án pappá szentelték. Négy évig hitoktató volt Budapesten s az „Örökimádást"-t szerkesztette. 1907-ben az esztergomi érseki irodába rendelte őt Vaszary Kolos hercegprímás. Végigment az egyházmegyei hivatal összes tisztségein. Egyházközigazgatási pályáján a legszigorúbb lelkiismeretesség, a részletekig ható alaposság, a tökéletes forma jellemezték. Alázatos tisztelettel és példás hűséggel szolgálta főpásztorait s csodálatos szerénységet és kedvességet tanúsított paptársaival szemben. A hivatalos szükségen fölül több kérdéssel részletesebben is foglalkozott. Kidolgozta az egyházmegyei és exempt apátságok és prépostságok rövid történetét. Lelki szükséglete volt a lelkipásztorkodásban való részvétel, valahányszor, azt ideje megengedte. Széleskörű egyházjogi ismeretei, a közigazgatásban szerzett alapos jártassága miatt 1915-ben Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter Csernoch János hercegprímás ajánlatára kinevezte a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba miniszteri tanácsosnak és megbízta az első ügyosztály vezetésével. Breyer István ebben a hivatalban 13 éyig szolgált. Nor^ malis viszonyok közt is kiváló tapintatot, nagy tudást, éles ítélőképességet követel ez a hivatal, amelyen keresztül a kormány a katholikus egyházzal érintkezik. A világháború, a forradalmak, a nemzeti újjászületés korszaka pedig egyenesen páratlanul nehéz feladatok elé állította a katholikus ügyosztály főnökét. Breyer István kiváló képességeit már az a tény is fényesen bizonyítja, hogyjly zavaros időkben komolyabb zökkenő és konfliktus nélkül vezette a reá bízott ügyeket. De ez érdemeinek csak negatív bizonyítéka. Megalkuvást nem ismerő egyházias szelleme, a magyar püspöki karral, különösen a hercegprímással szoros összhangban haladó működése, hazafias lelkülete, a miniszterekkel és a minisztérium egész tisztviselőkarával megértő és kedves kollegiális együttmunkálkodása biztosította az egyház és az állam békés egyetértését és a rövid forradalmak után olyan eredményeket érlelt az egyház és a haza javára, amelyek Magyarország utolsó ötven esztendejének történetében a legboldogabb évek eredményeit is messze meghaladják. Országos jelentőségű fényes állásában, — a hercegprímás és az egész magyar püspöki kar, a miniszterek és államtitkárok legteljesebb bizalmának zavartalan élvezetében is egyszerű és szerény pap maradt Breyer István, aki papi lelkiismeretességgel méregette minden tettének morális felelősségét s magának a felelősség terhén kívül semmit nem tulajdonított. Nagynevű miniszterének — gróf Klebelsberg Kúnónak hálás elismerése őt a h. államtitkári rangra emelte. De ezen a magaslaton még jobban érezte Breyer István az ő lelkének örök gravitációját a papi élet mélységei felé. Főpásztorának hívására boldogan jött Esztergomba, hogy a papnövelde élére álljon. Itt a szemináriumban, ahol ifjúsága