ESZTERGOM XXXIV. évfolyam 1929
1929-02-17 / 14. szám
um. évfolyam, 14. szánig Ar» SO filier. Vasárnap, 1929. febvaáv 17. ESZTERGOM KERESZTÉNY POLITíKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy nőnapra 1*20 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő : Felelős szerkesztő Homor Imre. Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. Hirdetésekkelvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Fenn az ernyő, nincsen kas... Esztergom. 1929. február 18. Szigligeti bájos vígjátékában a „Fenn az ernyő, nincsen kas a-ban ismerkedünk meg Dondtfi-nfa*\ t akit a rangkórság gyötör. Erővel férjhez akarja adni két leányát még a farsang folyamán s azért férjétől báli öltözékeket, új bútorokat, fogatot, nagy lakást, cselédséget csikar ki. A bál után szomorúan, bosszúsan panaszkodik férjének, hogy öt a bálban menynyire leszólták, elmondták, hogy a magas körökbe tolakodnak, hogy egy bárdra vetettek hálót, de a legnagyobb sértéssel akkor illették, amikor azt merték mondani, hogy báljukon a francia pezsgő magyar volt. A vígjátékban egy kis felsflés után természetesen útiadon rendbejő, mindenki megkapja a párját és ezzel szent a béke. A mult század második felében igen kitűnő perceket szerzett apáinknak ez a talpraesett darab, sokat is tanultak belőle s ha otthon talán olykor volt is egy kis „flano", nagyban nem űzték 8 ha megkoplalták is, végzetes következményei sohasem voltak. A farsang különösen jó alkalom volt a jómód fitogtatására minden időben. Ha hóna* pókig vonta is meg egyik-másik család magától a jobb falatokat, de a bálba fényesen kivonult, ragyogott, vonzott, hódított s a legtöbb meg is találta számításait. A Donátfinék szerencsésen férjhezadták leányaikat, ha talán nem is azokhoz, akiknek eredetileg szánták, de a befektetésnek megvolt a látszatja. Donátfiné terve világos stratégiai terv: ... .Az inasokat, Kocsist, szakácsot, szobalányokat. Mihelyt a kőt boldog pár egybekelt, S a nász után a hónapjuk hitelt, Elküldjük rögtön. Mindent eladunk, S ket kis szobában kettecskén lakunk. Gondold, hogy ezt a pénzt kölcsön adod; Leányaid megkapják a kamatot Elgondolható, mily szegény város vagyunk, ha ezidén még a bálok is sorra a részvétlenség jegyében folytak le. Nincs és ninos! — mondják mindenfelé teljes energiával s ahol ninos, ott ne keress . . . Ha még bálokra sem jutott, — igazán szegények vagyunk ; nincsen kas, de nincsen már fenn az ernyő sem ! Mindezeket azért irtuk meg, hogy azok is, akik e város belső életével teljesen ismeretlenek, de azok is, akik azt ismerhetnék, de nem akarják megismerni, eszméljenek. Lássák be, hiába a szép tervek, hiába az égető követelmények, — nem flancolunk, — még csak a látszata sincs meg jómódunknak, tehát nem birjuk az újabb terheket. Ahogyan megszüntette az idő a Donátfinék levendulaillatos típusát, úgy kell megszűnnie minden téren annak az erőnkön felüli törekvésnek is, hogy többnek, gazdagabbnak látszassunk, mint amilyenek vagyunk. A „Fenn az ernyő, nincsen kas" helyett egy új közmondást tanuljunk meg s azt alkalmazzuk az egész vonalon: — Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród éti ff Arwédelem Évtizedekig kellett várni, hogy az esztergomi árvédelmi társulat megalakuljon. Nem tudni a nemtörődömsége, a p 4 nztelenség-e vagy talán az örökös nóta: ráérünk arra még —- okozta azt, hogy annyi árvízkár tanulságával csak évtizedek multán alakult meg az a társulat, amelynek már évtizedes múltra és munkában eltöltött áldásos tevékenységekre kellene visszatekintenie! Mert már 1860 ban, sőt korábban is, egy nagyobb árviz -elmultával tervezték egy egyesület, egy társulat megalakulását, hogy bármi úton-módon az ár vészedéi met elkerüljék vagy, ha ez nem lehetséges, azon lenni, hogy legalább a bajokat enyhítsák. Ha'van-hetven év telt el azóta. Végre az elmúlt óv nyarán — az „Esztergom" annak idején hosszabb cikkben számolt be — megérkeztek a részletes tervek az árvéde'em munkálataira. A váro° Ö8szeir»tta az érdekelteket, azután pedig nyolc hónap kellett, hogy az előkészítő munka elvégezhető legyen. A mult héten megtörtént a megalakulás és ezzel, ameddig ma Esztergomban visszaemlékeznek, hat évtized árvizgondját vezették a megoldásra. Most tehát van már Ármente°ítö Tárulatunk. Nagy kő esett le sok ember szivéről és legalább is kisebb lett a félelem, mtrt egy erős társulatot érezünk mögöttünk. Az 1875—76 tél igen szigorú volt országszerte, és az idősebb és tapasztaltabb emberek a Duna ki nem kerülhető tavaszi áradását jósolták meg. Az idei t*l még az 1876—76 i évnél is keményebb i860, óta nem mértek olyan hideget, mint most. Nem bocsátkozunk jóslásokba a következményeket illetőleg, de gondolnunk kell az esetleges árvízveszélyre. Reméljük, hogy a hideg fokozatos enyhülésével árviz nem lesz. De nem elég a reményre támaszkodnunk. Ausztriában a Duna töltésének magositását már ] megkezdték ós minden lehetőt megtettek a veszély elhárítására. Talán komoly és felelőségteljes munka küszöbén alakult meg az árvédelmi társulat városunkban. Nem látunk a jövőbe de tudjuk és kötelességnek érezzük, hogy preventív intézkedések történjenek. Es ha nem is több, de annyi mindenesetre, hogy a gondokat kevesbítsük éa ne a más elfoglaltságokra ás bajokra hivatkozva, a komoly munka megindulását késleltessük vagy halogassuk. Azután pedig, ha veszély nincs, legyen gond arra, hogy a tervek olyképpen valósuljanak meg, hogy az érdekeltek ne az évi ter* mésük többszörösét fizessék adóba — aa ármentesítés költségeire. Mivel azonban határozott ígéretek történtek, hogy az Árvédelmi Társulat a lehetőség szerint állami segélyben fog részesülni, fel keli használni az alkalmat, hogy a 60 év óta húzódó Ármentesitő Társulat megalakulását, a gazdaközönség hozzájárulásával is, biztos és életképes alapokra helyezzük. Minden esztergomi ember érdeke, hogy az Árvédelmi Társulat végre működését megkezdje. Ezért legyen kötelességünk is a földünk termését, vagyonunk és életünk megvédésén fáradozó Ármentesitő Társulatot támogatni. Vécs Ottó. A pápa köszönete. Dr. Serédi Jusztinién biboros-hercegprimás elnökletével f. hó 10-én Budapesten, a Vigadóban nagyszabású és lelkes hangulatú diszgyülést tartott a katholikus társadalom XI. Pius pápa megkoronáztatásának év* fordulója és a pápai állam örvendetes feltámadása alkalmából. A diszgy ülés táviratilag ttdvSzölte Öszentségét s az üdvözletre a hét folyamán latin nyelven a következő válasz érkezett a hercegprimás címére: őszentsége a magyar katholikusok üdv kivánatait örömmel fogadta s mindnyájuknak atyai szeretettel küldi áldását. Gasparri biboros. Az „üzíBrgom" tárcája Esztertiázy Imre és Csáky Miklós hercegprímások kincsei. Esterházy Imre prímás (1725—1745.) 1729 ben ajándékozta a székesegyháznak a kincstárban látható legnagyobb monstTanciat. Magassága 94 cm. Bécsben Meie hl György Gáspár Ötvösraest< j r készítette 1728-ban. Aranyozott e/üst, tróbelt diszitóssel és drágakövekkel ékes. Lábán 5 kartusban Krisztus Urunk szenvedése lapos domborműben van ábrázolva. A lábból kinövő szaron szt. Mihály arkangyal áll, amint az ördögöt lesújtja. A felsőrész 4 oszlopos oltárszerű építményt mutat drága kövekkel ga>dagon megrakva. Fent a Piéta, lejebb két ülő angyalka, az oszopok két oldalán szt. István a koronával ós szt. Imre jogarral, alul két térdelő angyal között széles ovális medalionban az utolsó vacsora. A szentsógtartót ovális keret övezi. A félhold alakú lunula gyémántokkal van borítva. Az 1791-es leltár szerint Eszterbázy Imre 60 éves p pi jubileuma alkalmával 1738-ban Maria Teréziától arany kelyhet kapott. Eít a kelyhet 1810 ben az esztergomi káptalan a hadikinestárnak ajánlotta fel beolvasztás végett. 1741-ben, december 31-én Mária Terézia sajátkezű levelet intéz Eszterházy hercegprímáshoz, amely szerint neki egy kelyhet és egy köpenyt kfiid hátából a háborús áldozatokért. Egészes biz* tos adataink nincsenek ennek az utóbbi kehelynek a felismeréséhez, azonban van a kincstárban egy aranyozott ezüst bárok kehely festett zománcképekkel, amely a hagyomány szerint Mária Terézia ajindéka. A kehely 1732-ban Grazban készült. Magassága 29*6 cm. Maria Teréziától kapta Eszterbázy Imre azt az ezüstbrokát, selyemmel hímzett tarka virágokkal díszített és arannyal varrt ornátust (egy kazula, 4 daimatica, egy pluviale) amely ma a kincstár ruhatárának egyik legfőbb ékessége. Az ornatuson Mária Terézia maga is dolgozott. Simor Jano . 1869-ben restauráltatta, egy kazu'ával ós két palásttal kiegészíttette. Akkor az ornátust 10 000 forintra becsülték. Barkóczy visitátiója szerint Esterházy után a Mária Terézia ornátuson kívül maradt még egy fehér selyem ós arannyal hímzett infula, fehér s színes virágokkal hímzett, arannyal szegélyezett kazula, virágokkal him sett viola miseruha, ugyanilyen zöld miseruha s egy feketesziafl szőnyeg. Egy piros rÓ7sákkal hímzett fehér miseruha, amelyet Simor 1871-ben restauráltatott, most ia felismerhető, Csáky Miklós gróf prímás (1751—1757^) halála után a királynő a Csáky által az esztergomi egyházból felvett 10.000 frt kölcsön törlesztése* ként 1758. szept. 4-ón a következő egyházi fel* szerelést adta át az esztergomi egyháznak a boldogult primás hagyatékából: Egy arany virágos fehér ornátust kazu Iával,4 dalmatieával és 3 pluviálóval. Egy arany ornátust kazulával, két iDfulával, pluviálévai ós két
