ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-12-02 / 93. szám

XXXIII. évfolyam, 93. szám. Ar» 20 Aller. Vasárnap, 1928. december 2. ZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. — Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál Egy év előtt Esztergom, 1928. nov. 30. Éppen egy éve, hogy XL Pius pápa őszentsége Serédi Jusztinián bencés szerzetest legkegyelmesebben esztergomi érsekké nevezte ki és bíbornoki méltóságra emelte. Egy év előtt őszinte, szív mélyéből fakadt öröm mosolygott minden jó magyar ember arcán. Kedves volt a gondolat, hogy hercegprímássá a nemzet mostani megpróbáltatásai idején oly férfiú emeltessék, aki távol a mi csetlő-botló, verítékező, tehetetlen vergődésünktói, friss szemmel, teljes munkaerővel és külföldi tapasztalatokkal gazdagon, világszerte elismert nagy tudással fogja* kezébe a magyar katholicizmus és vele az ország boldogulásának ügyét. A végfelé járó 1927-ik esztendő amúgy is erős megpróbáltatások esztendeje volt a magyar katholicizmusra. A nagy Prohászka ebben az évben röppent a túlvilág tornácain keresztül az Ür boldogító látására s a szenvedések prímása, Csernooh János ebben az évben találta meg azt a nyugalmat, amely a szorongatott lélekkel megvitt győzelmes harook jutalmául tétetett el az igazak részére. Két erős oszlop dől ki, midőn a magyar katholicizmus épületére a legnagyobb teher nehezedik. A hivek imája, az egész magyarság egyértelmű vágya azonban megmentette az összeroppanástól. Serédi Jusztinián erős karját rendelte az Ur fenntartására. „Kibocsátá a népek fejedelme és háznépén őt úrrá rendelé, elsővé minden javai fölé, ó nagyjait hogy megoktassa mind ..." (104. zsolt.) Egy éve már, hogy ez az erős kar szinte egymagában tölti be a két kidőlt nagy oszlopnak helyét. Sokat vártunk, sokat várunk tőle többet, mint embertől várhatunk. Mi nem is emberben bízunk, hanem az Urban, aki őt szinte csodálatosan kiválasztotta. Az ő szavában az Ur : békességet

1 beszél népének, szentjeinek, A balgaságra hogy ne térjenek. Isten félőihez közel a váltság napja, Hogy országukat a dicsőség: lakja. És találkozni fog hűség, irgalmasság És csókolózik béke és igazság! (84. zsolt.) A békét és igazságot az ő személye szimbolizálja s ma, egy év után, hogy miköztünk lakozik , az igazság és béke vágya erősbül bennünk. A nehéz, lelket-testet emésztő, sokszor eredménytelennek látszó munkában, melyet itthon a haza javára végzünk, ma már osztályosunk ő is. S ha mást saját búja-baja, nyomorúsága emészt, őt egy egész ország nyomora, baja, szenvedése övezi. Lába elé vágyik és csodát vár minden szenvedő. Ahány könny kicsordul, ahány panasz elhangzik előtte, az mind a szomorú Magyarország tengernyi könnyének cseppje, panaszorkánjának egy fuvallata. Ezt ember meg nem változtathatja: ennyi könnyet le nem törülhet, ennyi panaszt el nem csíttithat. Az Ur azonban erős és hatalmas és vele lesz egész életében. Ez a rendithetetlen hit kell, hogy erősbüljön bennünk, amikor ma az Ő személyére pillantunk. Az egyéves évfordulón ahhoz az Úrhoz fordulunk, aki a „Népek Fejedelme*, aki őt „kibocsátá megoktatásunkra", hogy ez a hitünk méginkább megerősödjék s az új oszlop erős fenntartója, dísze és díosősége legyen ezután is a magyar katholicizmusnak. H, Esztergom komoly harcot kezd a tüdővész ellen Dr. Szalay Jenő; a pesterzsébeti hires beteggondozó főorvosa és dr. Chikán Béla pesterzsébeti polgármester érdekes előadása a városháza nagytermében. Esztergom város egészségügyi bizottsága dr. Antóny Béla polgármester elnöklete mellett csütörtökön délután értekezletet tartott a városháza nagytermében, amelyen nemcsak a bizottság tagjai, továbbá Palkovics László alispán ólén a hatóságok képviselői, az esztergomi orvostársadalom nagy zöme, az iskolák és intézetek vezetői, hanem a közönség köréből is sokan jelentek meg, akik a város egészségügyének aktuális kérdéseit figyelik. Az értekezleten a városi-párt meghívására igen érdekes előadást tartott dr. Szalay Jenő, a pesterzsébeti tüdöbeteggondozó igazgató-főorvosa ós a pesterzsébeti polgármester, dr. Chikán Béla. Mindkét" előadás tulajdonképen tanúságtétel volt arról, hogy a tüdőbetegség elleni küzdelem nem hiábavaló, a tüdőbetegséget gyógyítani lehet és kell, és kogy az erre irányuló komoly munkának rövid időn belül tapasztalható szép eredményei vannak. Természetesen a tüdőbetegség ellen elsősorban tisztasággal, egészséges életmóddal, egésséges lakással védekezhetünk. Azonban a betegség gyógyítása terón^is hathatós eszközökkel rendelkeznek már az orvosok. Dr. Szalay Jenő" előadta, hogy ö Pesterzsébeten évek óta a Friedmann oltást alkalmazza, amely — tapasztalata szerint — a kezdeti állapotban levő tüdőbeteget Az „Esztergom" teája Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban. Telegdi Miklós, (1761—86.) az esztergomi káptalannak egyik legdicsöbb tak'j«, pécsi püspök és 1573—86-ig az esztergomi egyházmegye kormányzója az 1609. évi leltár szerint ezüst harangocskát, ereklyetartó dobozt és aranyozott krizmatartót hagyott a kircstárnak. Nincsenek meg. Ma csak egy misekönyv hirdoti emlékét, amelyet Kutassy vett meg s hagyott az egyháznak. Telegdi Miklós aranyozott ezüst mellkereszt jót a Nemzeti Múzeumban őrzik.l Nóvák Miklóstól (1561—81.) vörös kazula, gyöngyös korona és szőnyegek maradtak. Garai Páltól (1562—79.) 4 vörös pluviale ; Veiikey Györgytől (1563—88) fekete bársony puviale ; Kapornaki Mihálytól kehely, fehér kazul», antipendium ós két fehér szőnyeg. Cseró'dy János (1573—88.) misekönyve most is megvan a kincstárban. Azonkívül egy címeres fehér miseruhát, viola miseruhát, fátyolfinom velumot ós vörös szőnyeget hagyott az egyháznak. Thomasinovics János (1573—88.) Verancsics udvari papja ós kanonok igen nagy ós gyönyörű művű kelyhet, fekete kazulát és misekönyvet hagyott. Misekönyve a Nemzeti Múzeumban van. Kelyhe a kincstár nagy gót kelyhe, mert a leltárak a Suky-kehely mellett csak ezt nevezik nagy kehelynek. XV. századi magyar ötvösmunka filigrános dísszel. 1609-ben a kincstárnak 29 nagyszabású gobelinje volt. Kettő Mátyás király ajándéka. Egyiket, amely Dávid királlyá keneteset ábrázolta, Telegdi László kanonok (1574—83.) ajándékozta. Batalics László (1575 —1604.) színarany és drágaköves kelyhét a pozsonyi apácáktól 800 forintért zálogba vette ós a székesegyháznak hagyta. Hova lett, nem tudjuk. Gardák Márktól (1580—-1608.) pontifikálót, Piló Jánostól (1580—1602) kelyhet és három művészi miseruhát, Szuhai Istvántól (1585—1608.) brokát miseruhát és egy antipendiumot, Szombathelyi Jánostól (1593—1614.) miseruhákat, Projer Miklóstól (1592—1597.) szőnyeget, Zlatinai Györgytől (1593—1627.) kelyhet, szőnyeget ós egy ezüst diszpoharat (sz. György lovaggal a reíejón) örökölt az egyház. Nagy jótevői voltak az egyháznnk az 1594., 1609. ós 1610. leltárak szerint Nóvák Mihály és Gosztony Pál, akik igm sok egyházi parameutumot ajándékoztak. Veres (Ruber) Pál (1589—1619.) fekete ós viola miseruhát, Gubasóczi Boldizsár miseruhát ós dalmatikakat adott az egyháznak. Igen sok kanonoki jótevőt említenek az 1650—1659, és 1667. évi leltárak is. A török hódoltság idején a megszállott püspökségekre rendesen esztergomi kanonokokat neveztek. Sokszor a kalocsai érssk és 5—6 megyés püspök volt a főkáptalan tagja. Ez a diszes testület nagy egyházi kincseket hagyott az esztergomi egyháznak, amelyek azonban nagyrészt elvesztek. Zaremba János (1588—1615.) két művészi ezüst diszpoharat adott a kincstárnak. Gyerkónyi Pyber János (1592—1631.) egri püspök szent olajtartó edényeket hagyott. Telegdi János kalocsai érsek gyémántokkal kirakott, hátulsó részén fekete, kék ós zöld zománccal díszített, lecsüngő gyöngyökkel ékített arany mellkeresztet és aranyláncot adott az egyháznak azzal, hogy sz. Adalbert püspök ezüst mellszobrát sz. Adalbert-ünnepén és az ünnep nyolcada alatt a kereszttel díszítsék. Posgai János (1600—163o.) Esztergomban 1599. ós 1600. években plébános volt. A Bakácskápolna sekrestyéjének márványmosdójába belevéste a nevét. Neve most is olvasható, mint Esitergomnak a török hódoltságból ideiglenes fölszabadulásának egyik érdekes emléke. Valószínűleg ő akasztotta föl Szűz Mária kegyképót a Bakácskápolna oltárhátlapjának középső fülkéjébe, amelybő! a törökök sz. Adalbert szobrát 1543-ban kivették és összetörték. Bánovszki Simon (1601—1634.) két aranyozott ezüst ampolnát adott. (Folytatjuk.) Dr. Lepold Animt. A karácsonyi és újévi vásárra hirdetéseket még felveszünk!