ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-04-01 / 26. szám

XXXIII' évfolyam, 36, szám. Ára 3© fillér Vasárnap Í928. április l. ESZTERGOM Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. wmsßimmmmmm Szomorú évforduló Esztergom, 1928. ápr. 1. Április 2-án, hétfőn lesz egy esz­tendeje annak, hogy Magyarország lánglelkű apostola, Prohászka Otto­kár meghalt. Minden intelligens ma­gyar ember fájdalommal gondol a szomorú évfordulóra és mindenki, aki gondolkozva szemléli az életet, lelkiismeretesen vizsgálja az eseménye­ket és a lélek mélyén keresi a kulcsot a modern életviszonyok okaihoz és oko­zataihoz, visszatér időben arra a nagyböjti áprilisi napra és megren­dülve néz hátra Prohászka Ottokár új Magyarországára, és előre, ami­kor tovább vergődött a modern katholikus Magyarország—Prohászka Ottokár nélkül. Mi is a mi katholikus lelki éle­tünk Prohászkával ? Mennyi minden­nel gazdagodtunk és gazdagodott az egész katholikus Magyarország az ő lánglelkű gondolatain és apostoli sza­vain keresztül ? Es mik vagyunk nél­küle, hogyan áll meg és küzködik to­vább a nemzeti magyar lélek a mai modern világban ProháBzka Ottokár nélkül? Fájdalmas nagyböjti meditáció ez nekünk ... Soha ennél lélekbemar­kolóbbat, megrenditőbbet nem tu­dunk elképzelni a modern magyar katholicizmus életében, mint amikor ez a van és ez a nincs szembekerül a kihűlt sziv és az örökre lezárult ajak fölött. Bizonyosan ennek a tra­gédiának az átérzése fakasztotta sí­rásra Magyarországnak azóta már szintén elhunyt biboros hercegprímá­sát, dr. Csernoch Jánost is, aki pe­dig alig néhányszor könnyezett éle­tében, — amikor San Remóban hí­rül vette Prohászka Ottokár halálát. A szédült fájdalomból az első fel­oeeúdás már megtörtént. Tudjuk, hogy Prohászka Ottokár nem ír és nem szól többé, de hisszük, hogy mindazonáltal Prohá^ka Ottokár velünk él tovább drag.* örökségében, műveiben, eszméiben, diadalmas világnézetében. Székesfehérvár közönsége hétfőn impozáns menetben zarándokol Pro­hászka Ottokár sírjához és a me­netben résztvevők mindenikének ke­zében égő gyertya lesz, jeléül annak, hogy Ottokár püspök volt a katho­likus reneszánsz világító lángja. A jel és valóság közötti nagy különb­séget gondoljuk el a szomorú év­fordulón vigasztalóul. A jel és a valóság között a különbség az, hogy amig a székesfehérvári gyertyaláng sakhamar elfogy, elég és csak Székes­fehérváron világit, addig Prohászka Ottokár szellemének lángja sohasem ég el ós beragyogja az egész orszá­got, különösképpen pedig Esztergo­mot, amelynek kövei ismerik lába­nyomát és templomai érzik apostoli szózatainak visszhangját. Szépen haladnak a Szenttamásheg^y rendezési munkálatai Az Esztergomi Sótahelyszópitő Egyesület régi terve fordult a meg­valósulás stádiumába a Szenttamás­hegyen jelenleg folyamatban levő rendezési munkák: során. Ez a bűnös könnyelműséggel beépülni engedett része a városnak már régen szálka volt mindazok szemében, kik valamit is törődtek Esztergom városias jelle­gének kiépülésével. Közvetlen a vá­ros szivében éktelenkedő teljes elha­nyagoltságban sínylődő rész rendezési ügyét a szépitőegylet mai vezetősége dr. Verger Kálmán elnök és vitéz Sxivós- Waldvogel József erélyes irányításával, Kómár Béla mérnök, erdészeti szakiak, tanár értékes segít­ségével a legjobb úton haladva indí­totta a megvalósulás felé. Ma már eltűnt a hegyoldal nagy­részét boritó rendetlen bozót, a dom­bot formáló sikok szabályos rézsűkké alakultak, két dísztelen házikó lebon­tatott, a történeti és művészi becsű kálvária környéke és a hozzávezető utak rendeztettek s mindezek vég­céljaként a hegy befásítása nagy erő­Huszonöt év a katedrán — Háber János jubileumára — „Tanító vagy és megadással viseld a nevelő sorsát. Ez a sors azt mondja : szolgálj, adi — és hálát ne várj... Mi nem azért vetünk, hogy hálát arassunk. A földmives vetése kicsírá­zik ós megérik az ő földjén, de a ta­nítónak vetése az örökkévalóságnak terem. A te jótéteményeid nem tér­nek vissza hozzád, hanem az el jöven­dőknek szolgálnak. Csak a munkában találd meg jutalmadat. Áldozol a gyermeknek, mint ahogy Istennek áldozol." Ezek a sorok, a jelenkor egyik leg­kiválóbb, fólszázadot nevelő munkában eltöltött pedagógusának aranykönyvé­ből véve, állanak jeligéül azon a di­szes emléklapon, amelylyel reálisko­lánk tanári kara jubiláló kartársát meg­tisztelte. Benne van ezekben a tanitó­pálya minden derűje, boruja, minden szépsége, szomorúsága ... S amikor a legmelegebb szivü magyar pedagógus, tankerületünk kir. főigazgatója, Gaál Mózes, a felsőbb tanügyi hatóság leg­teljesebb elismerését és dicséretét tol­mácsolta a jubiláló Háber János ta­nárnak, eszembe jutott Goethe szava a „Tasso"-ból: „A babérág inkább az átélt szenvedéseknek s átküzdött ne­hézségeknek, semmint a szerencsé­nek és boldogságnak a jele." Saját­ságos, de úgy van mégis, hogy nem vei folyik úgy, hogy már is több ezer fa- és bokor-csemetét ültetett ki az egyesület. Az egyesület nemes tö­rekvése nemcsak a hatóságok részé­ről talált kellő méltánylásra, hanem magánosok és intézmények is hatha­tósan támogatják a város szépítését célzó törekvéseket. Dr. Machovich Gyula prelátus-kanonok egymaga 800 pengő adományával járult hozzá, dr. Lepold Antal és Báthy László prael. kanonokok 100—100 P-t, intézmé­nyeink közül a Takarókpénztár 200 P-t, a Hitelbank, Iparbank és Köz­üzemi Rt-ok 100—100 P-ős adományt juttattak a hegy rendezési céljaira. Olvasóink figyelmébe ajánljuk e hegyi sétára alkalmas pompás kilátást nyújtó hegytető megtekintését és hisszük, hogy az itt ismertetett nemes példák még számos követőre fognak találni. Mint halljuk, mozgalom indult meg a hegyet koronázó szerény kápolnának stílusos renoválása érdekében is, hogy ezzel is újabb diszt kapjon a haladás útjára tért városunk. a beteljesült vágyak, hanem a szen­vedések és nehézségek, a becsülettel végzett kötelesség tudata forrásai a munkás élet, a pedagógus lélek igaz boldogságának. Háber János huszonöt év óta buzgó munkása a magyar kultúrának, ne­gyedszázad óta fárad az Ur szőllejé­ben s ma is lelkes hivatásszeretettel végzi azt a munkát, amelynek vetése „az örökkévalóságnak terem." De ugyanezzel a becsületes kötelesség­teljesítéssel állotta a muszka hordák rohamát a lengyel mezőkön is, ugyan­ezzel a lelkes hittel ette a rabság keserű kenyerét a fehér Szibériában. Áldozott a gyermeknek és áldozott a hazának s ezzel szolgált az el jöven­dőknek ... * Háber Jánost tanári működése 25 éves fordulóján szeretettel ünnepelték kartársai ós tanítványai. A budapest­vidéki tankerület kir. főigazgatója, Qaal Mózes, a tanári karral tartott értekezleten legteljesebb elismerését nyilvánította a jubiláns 25 éves tanitó­nevelő munkájáról, amely az egész tankerület legmagasabb színvonalú művészi rajzoktatása. A tanítványok háláját Kovács István VIII. o. tanuló tolmácsolta, a leánymagántanulók virágcsokrát Rayman Kató VII. oszt. tanuló nyújtotta át a jubilánsnak, majd az intézeti cserkészcsapat nevé­ben Farkas Lajos VIII. o. tan. kö­szöntötte az ünnepeltet, mint a csa­pat tiszteletbeli cserkész-tagját, az if­júsági énekkar pedig két dallal ked veskedett. Este a Kaszinó egyik termében szűkkörü társasvacsora volt, amelyen a jubiláns oldalán Gaal Mózes tanker, kir. főigazgató ós az iskolafenntartó város képviseletében dr. Brenner Aa­tal, városi főjegyző, polgármester­helyettes ültek. Dr. Brenner Antal ünnepi formák között nyújtotta át a városi közgyűlésnek a jubiláns érde­meit méltató és elismerő melegszívű határozatát. Az intézeti igazgató az iskola es <\ kartársak nevében köszön­tötte a lelkes taaárt és derék kollé­gát és átadta a kar emléktárgyát: bársonydobozba helyezett albumot, amelynek fehér kutyabőr lapját vitéz Hollóné Fuchs Nelly művészi rajzzal ékesítette, szürke antilopbőr boritékát pedig a jubiláns szaktársának, Helle­brand Béla gimnáziumi rajztanár- ós ötvösművésznek szimbolikus ezüst­plakettje disziti. Az elmúlt hét folyamán személye­sen ós írásban számosan — élükön szenkviczi Palkovics Lászdó vármegyei alispánnal — köszöntötték a jubilánst volt tanítványai ós tisztelői közül. Adja az Híg, hogy a derék tanár még sokáig közreműködhessek városunk if­júsága emberré nevelésének magasz­tos munkájában! O. F, KARCOLAT A szellemi munkások. A napokban egy agyoncsépelt já­rású, de azért derűs ábrázatú, nyu­galmazott szellemi munkás kopogta­tott be utcánk minden lakásába. A m. kir. statisztikai hivatal meg­hagyásából a szellemi munkásokat irta össze. Pompás ívelésű kórdő­pontok kevélykedtek a nyomtatvá­nyon. Repeső örömmel olvasgattam a számos kérdést, melyre a m. kir. sta­tisztikai hivatal igazságos választ vár. Boldogságos megelégedettség tele­pült a lelkemre, merthát elgondoltam, mennyire szivén viseli némely hivatal az apátlan-anyátlan szellemi munkás­tömeget. Szelid nyájas szóval kérde­zősködik, vájjon mikor, hol, milyen vallásban születtünk. Még sokféle, változatos atyai kérdéssel halmoz el. Jelesen, hogy van-e hadikötvényem ós egyéb mennybeli és földi vagyonom. Hát ez igazán nagyon kedves figyel­messég ! Köszönöm alássan, lassacs­kán csak megvagyok. Én is, mind­nyájan is. Pénz és egyéb nyavalya nem háborgat. Kezd tavaszodni már, az üres szeneskamrát nem kell nyito­gatni. Olyan jól éldegélünk, mint egykoron Toldi Miklós lova. Igy tehát a kérdések országútján lassan végigporoszkáltam. És ekkor megállapítottam, hogy még egypár, amúgy hamarjában kiburjánzott, ak­tuális kérdés is ellapulna az országút porában. íme tessék ! 1. A hónap utolsó napján mennyi a pénztári maradványa ? Yirág és Szántónál olcsó női tavaszi kabátok már 25*— P-ért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom