ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-02-05 / 10. szám

TERGOM MENMOTMH Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Mi Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajosutca 30. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Eminenciád elhivatott... .Egyike volt a legszebb és legnagyobb hatást keltett ünnepi beszédeknek dr. baráti Huszár Aladár főispán beszéde, aki a kormányzatára bízott közigazgatásilag egyelőre egyesitett csonka Komárom és Baz tergom vármegyék közönsége és hivatalai, nemkülönben őszszes állami hatóságai, valamint a Keresztény Szociális Gazdasági és Városi Párt nevében köszöntötte és üdvözölte az elmúlt szombaton este a primási széket elfoglaló dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprímást a palota piros termében — majd igy folytatta : Eminenciádat nehéz időkben állította a sors nehéz feladatok elé. Nehéz és keserves sors ma magyarnak lenni, de mennyivel nehezebb ebben a keserves magyar sorsban vezérül elhivatni, amidőn a vezér minden cselekedetének évszázadokra kiható ereje van, midőn egy nemzet élete vagy halála a nagy kérdés, mely a ve-íér lelkiismeretét betölti! Jól tudom, hogy Eminenciád mélységesen átérzi ennek a nagy felelősségnek a súlyát és Istentől való elküldetteté sének a magyar életre kiható horderejét. Jól esik tudni, hogy Eminenciád lelkét a hivő léleknek Istenben bizó nyugalma tölti el, mert tudja és érzi, hogy ha a jó Isten nehéz feladatokra kiválasztotta és elküldötte, nem is fogja elhagyni. Eminenciád elhivatott, hogy egy nagy és dicsőséges történelmi egyháznak feje és vezére legyen, elhivatott, bogy egyházát szolgálja és felemelje, hogy odaállítsa újra azokra a történelmi vágányokra, amelyek nélkül sem a magyar multat, sem a magyar jövőt elképzelni nem lehet. Em'nenciád elhivatott, hogy mint a legősibb és legnagyobb keresztény egyháznak a feje, az egész egyetemes magyar kereszténységet vezesse és irányítsa közös fronton azok ellen az inferioris erők ellen, amelyek a hitetlenség és Istentagadás fegyve* révei az erkölcstelenségek és gonoszságok fertőjével akarják ezt a nemzetet az örök megsemmisülés örvényébe taszítani. Eminenciád elhivatott, hogy mint ennek az országuak első zászlósura, tiszta és puritán életének dicsőséges példaadásával a nemzeti lelket oly magasra emelje, hogy ez a nemzet azt a helyet, amelyet az isteni gondviselés számára kijelölt, betölteni képes legyen. Eminenciád elhivatott, hogy a magyar igazság szószólója legyen, hogy hirdesse, hogy addig nem lesz béke, amig nem lesz igazság, hogy munkálja és fejlessze azt az erőt, a most még morajló, zúgó, a hamu alatt lappangó magyar erőt, amely ha kell, az igazság előtt fog menni, hogy igazságot teremtsen. Eminenciád elhivatott, hogy áldott kezébe vegye a legszentebb, a legdicsőségesebb magyar klenódiumot, évezredek magyar történelmének vezérlő erejét, a szent koronát, hogy azt a magyar apostoli király fejére tegye és őt Szent István örökébe és dicsőségébe beiktassa. Eminenciád elhivatott, hogy reménye, hitele legyen egy sokat szen védett árva nemzetnek, amelyet évszázadokon át tépett, szaggatott a sors és amelynek Istenén kivül nem lehetett bizodalma soha senkiben. Eminenciád elhivatott, hogy életet adjon, magyar életet, hogy alázatos lélekkel könyörögjön a Mindenhatónak, hogy vegye el tőlünk a szenvedések poharát, hogy kegyelmezzen, irgalmazzon, hogy már elég volt, hogy nem bírjuk tovább, hogy összeroskadunk és Mária országa felett lélekharang kondul, ha nem nyújtja felénk áldó, felemelő kezét. Eminenciád elhivatott, hogy szenvedő lelkével kétszeresen érezze, hogy mi a magyar bánat és mi a magyar fájdalom, hogy mi az, ami a magyar lelket tépi, szaggatja, hogy testvéreink milliói rabigában görnyednek, hogy elveszett a hegyek felhőkbe enyésző zöld koszorúja, hogy elveszett ennek az országnak termő aranyföldje, elfolytak vizei és el peregtek könnyei. Eminenciád mindezt érzi és tudja, hiszen eminenciád szülőfaluja is idegent ural. Eminenciád sem mehet oda azokhoz a sírokhoz, amelyek a legdrágább és legszeretőbb anyát és apát takarják. Ami Eminenciádnak fáj, az nekünk is fáj és most, amikor örvendezni kellene, a magyar bánat, a magyar könny hoz oly közel egymáshoz. Eminenciád ennek a boldogtalan nemzetnek lett a vezére bíborban, de töviskoszorúval a fején* Mi ezért mégis bízunk, mert érezzük, hogy Emineneiádnak van hite, erős, hatalmas, gyönyörűséges hite, amely megsokszorozza erejét, hogy Isten nevében Istenért nagyot tehessen ezért a népért. Engedje meg, hogy erős lélekkel megfogjuk a kezét és ha azt mondja : utánam, mi menni fogunk, mert érezzük, hogy akit Isten küldött, az csak jóra, dicsőségre vezethet, /vldja meg a jóságos Isten Eminenciádat mind a két kezével ! Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás elfoglalta az esztergomi érseki széket Vasárnapra, január 29-re lágy, fehér hó lepte el Esztergomot. Fehér lombot varázsolt a csupasz fákra és eltakarta finom szőnyegével a város porát, sarát. A sötétkéken csillogó Duna és a kéklő égboltozat mellett a fehér hóteritő . . . mintha a természet is a^primás kék-fehér színeit akarta volna magára ölteni ez alkalomra. Csakis a beiktatási ünnepély alkalmára, mert hiszen a hóesés reggel I fél 7 óra tájban kezdődött és a beiktatási ünnepségre ért véget, a nap délutánján pedig már olvadni kezdett. A kellemetlen idő dacára az utcák telve voltak emberekkel. Autók szá zai repültek zúgva az utakon végig. A fellobogózott házak zá3zlai pattogtak a havas szellő játékától. A diadalkapuk zöldjére, apró zászlócskáira, tarka cimereire a hó vont fehér fátyolt a szépet szeretők gyönyörködtetésére. Kilenc órakor érkezett az állomásra az első különvonat, amely 'Budapestről az Emericana négyszáztagos küldöttségét és az Országos Katholikus Szövetség tömegeinek harmadosztályú utasait hozta. Az esztergomi cserkészcsapatok fogadták az Emericanat és megkezdődött a bevonulás*. Kilenc óra husz perckor érkezett meg a második különvonat az előkelőségekkel, a diszmagyaros urakkal, a különböző egyházmegyék ós plébániák kiküldöttjeivel. A dorogi országút felöl pedig egymásután érkeztek az autók, a soffór mellett díszruhás hajdúk tolla lengett s az esztergomi rendőrség, amelyet még a fővárosból is megerősítettek, alig birta a rendet fenntartani és a nagy kocsiforgalmat irányítani. Tiz órakor megkondultak a bazilika összes harangjai, ünnepi harmóniával zengettek az új harangok s az alaphangot a régi „Nagyboldogasszony" harang mélyen bongó hangja adta. Felvonulás Valahonnan a Duna felől felmorajlik az első éljen. A kiáltás egyre jobban erősödik, mintha szárnyai nőnének s hatalmas és diadalmas madárként ott lebegne a vár fölött, magával ragad, elkap mindenkit. Zászlók lengenek, sastollas és kócsagtollas kucsmák lendülnek a magasba s a vár szerpentinjén tömörült sorokban kígyózik előre a nép, annak jeléül, hogy Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás elindult palotájából. Legelői díszruhás leventék lovasbandériuma. Pompás diszmagyarban lóháton Reviczky Elemér a vármegye kék zászlajával. A lovasok után Orseüigo Cesare pápai nuncius autója. Ezután következik a primás diszhintója. A bakon büszkén ül a primási huszár. A lovakat kétoldalt á kantárszijnál fogva rokokó díszruhás apródok vezetik ós a kocsi mellett is kétoldalt kecses fiatal apródok lépkednek, a gimnázium diákjai. A primás teljes biborosi díszben van. Körülbelül félóráig tart a diadalmenet, mig végre a primási hintó megérkezik a főbejárat elé. A primás lábán biborszinű bőrcipő van, karingének finom csipkéje alól élesen csillan ki a bíborvörös reverendán a cingulus két arany bojtja. A primás megáll a bazilika ajtajában, ahol a székesfőkáptalan tagjai várják az asszisztencia tagjaival. Klinda Teofii, a főceremonárius, szenteltvizhiutŐt nyújt át a prímásnak, aki meghinti a körülállókat és az aszszisztencia tagjait. Az orgona zúgni kezd, a kóruson felcsendül az ünnepi „Ecce sacerdos magnus" és a papság elindul a főoltár felé, mialatt a primás rövid adorációra a Bakácskápolnába vonul. A szentélyben. A hatalmas templom zsúfolásig telve. A rendezői kar, élén Mátéffy Viktor préposttal ós dr. Trinkl Kálmán dorogi plébánossal alig tud annyi helyet fenntartani, ahol a papság és a primás bevonuljon. Az oszlopok között, a kupola alatt és a szentélyben minden talpalatnyi hely tele van. A főoltár evangélium oldalán áll a márvány érseki trón, amely új gazdáját várja. Szembe vele a káptalani baldachin előtt ül fekete diszmagyarban KlebelsbergKunó gróf, aki Horthy Miklós kormányzót képviseli. Közvetlen mellette, a jobboldali káptalani stallumok előtt ül József királyi herceg, tábornagy, Gabriella királyi hercegnő és Albrecht királyi herceg, aki szintén fekete diszmagyarban van. József királyi herceg mellett térdel Orsenigo Cesare pápai nuncius. Fent, a jobboldali kanonoki stallumokban előkelőségek ülnek sorban. Papp Antal címzetes érsek, fején a görög katholikus főpapok mitrájával, Bárdos Rémig pannonhalmi főapát, Kriston Endre egri segédpüspök, Werner Adolf zirci apát; Mihály fi Ákos villersi apát, az alsó sorban Bitter Illés clairvauxi apát, Csiszárik János címzetes püspök, meghatalmazott miniszter, A baloldali kanonoki stallumokban ül Wiassies jGryula báró, a felsőház elnöke, Zsitvay Tibor a képviselőház elnöke, Széchenyi Bertalan gróf, felsőház alelnöke, Bud János pénzügyminiszter, Walkó Lajos külügyminiszter, Scitovszky Béla belügyminiszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter, Herrmann Miksa kereskedelmi miniszter. A rendes körülmények között a papság részére fenntartott padokban van: Zichy János gróf, Zichy Aladár gróf, Andrássy Géza gróf, Cziráky József gróf, Erdődy Sándor gróf, Teleki Pál gróf, Karácsonyi Jenő gróf, Vojnits Sándor báró, Kray István báró, Sztranyovszky államtitkár és még sokan mások a felsőház, valamint a képviselőház tagjai közül. Képviseletek. Képviseltették magukat a férfi és női szerzetesrendek, katholikus ifjúsági I egyesületek, a keresztényszocialista W" Vermesnél 14 napos, feltűnő olcsó leltári yásár! *W§