ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-02-05 / 10. szám

TERGOM MENMOTMH Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 1 P 20 f. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Mi Keresztény politikai és társadalmi lap Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos­utca 30. szám alá küldendők. Hirdetések fel­vétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Eminenciád elhivatott... .Egyike volt a legszebb és legnagyobb hatást keltett ün­nepi beszédeknek dr. baráti Huszár Aladár főispán beszéde, aki a kormányzatára bízott közigazgatásilag egyelőre egye­sitett csonka Komárom és Baz tergom vármegyék közönsége és hivatalai, nemkülönben ősz­szes állami hatóságai, valamint a Keresztény Szociális Gazda­sági és Városi Párt nevében kö­szöntötte és üdvözölte az el­múlt szombaton este a primási széket elfoglaló dr. Serédi Jusztinián biboros hercegprí­mást a palota piros termében — majd igy folytatta : Eminenciádat nehéz időkben állí­totta a sors nehéz feladatok elé. Ne­héz és keserves sors ma magyarnak lenni, de mennyivel nehezebb ebben a keserves magyar sorsban vezérül elhivatni, amidőn a vezér minden cselekedetének évszázadokra kiható ereje van, midőn egy nemzet élete vagy halála a nagy kérdés, mely a ve-íér lelkiismeretét betölti! Jól tu­dom, hogy Eminenciád mélységesen átérzi ennek a nagy felelősségnek a súlyát és Istentől való elküldetteté sének a magyar életre kiható hord­erejét. Jól esik tudni, hogy Emi­nenciád lelkét a hivő léleknek Isten­ben bizó nyugalma tölti el, mert tudja és érzi, hogy ha a jó Isten nehéz feladatokra kiválasztotta és elküldötte, nem is fogja elhagyni. Eminenciád elhivatott, hogy egy nagy és dicsőséges történelmi egyháznak feje és vezére legyen, elhivatott, bogy egyházát szolgálja és felemelje, hogy odaállítsa újra azokra a tör­ténelmi vágányokra, amelyek nélkül sem a magyar multat, sem a ma­gyar jövőt elképzelni nem lehet. Em'­nenciád elhivatott, hogy mint a leg­ősibb és legnagyobb keresztény egy­háznak a feje, az egész egyetemes magyar kereszténységet vezesse és irányítsa közös fronton azok ellen az inferioris erők ellen, amelyek a hitetlenség és Istentagadás fegyve* révei az erkölcstelenségek és gonosz­ságok fertőjével akarják ezt a nem­zetet az örök megsemmisülés örvé­nyébe taszítani. Eminenciád elhiva­tott, hogy mint ennek az országuak első zászlósura, tiszta és puritán éle­tének dicsőséges példaadásával a nemzeti lelket oly magasra emelje, hogy ez a nemzet azt a helyet, ame­lyet az isteni gondviselés számára kijelölt, betölteni képes legyen. Eminenciád elhivatott, hogy a magyar igazság szószólója legyen, hogy hirdesse, hogy addig nem lesz béke, amig nem lesz igazság, hogy munkálja és fejlessze azt az erőt, a most még morajló, zúgó, a hamu alatt lappangó magyar erőt, amely ha kell, az igazság előtt fog menni, hogy igazságot teremtsen. Eminen­ciád elhivatott, hogy áldott kezébe vegye a legszentebb, a legdicsősége­sebb magyar klenódiumot, évezredek magyar történelmének vezérlő erejét, a szent koronát, hogy azt a magyar apostoli király fejére tegye és őt Szent István örökébe és dicsőségébe beiktassa. Eminenciád elhivatott, hogy re­ménye, hitele legyen egy sokat szen védett árva nemzetnek, amelyet év­századokon át tépett, szaggatott a sors és amelynek Istenén kivül nem lehetett bizodalma soha senkiben. Eminenciád elhivatott, hogy életet adjon, magyar életet, hogy alázatos lélekkel könyörögjön a Mindenható­nak, hogy vegye el tőlünk a szen­vedések poharát, hogy kegyelmezzen, irgalmazzon, hogy már elég volt, hogy nem bírjuk tovább, hogy össze­roskadunk és Mária országa felett lélekharang kondul, ha nem nyújtja felénk áldó, felemelő kezét. Eminen­ciád elhivatott, hogy szenvedő lelké­vel kétszeresen érezze, hogy mi a magyar bánat és mi a magyar fáj­dalom, hogy mi az, ami a magyar lel­ket tépi, szaggatja, hogy testvéreink milliói rabigában görnyednek, hogy elveszett a hegyek felhőkbe enyésző zöld koszorúja, hogy elveszett ennek az országnak termő aranyföldje, elfoly­tak vizei és el peregtek könnyei. Eminenciád mindezt érzi és tudja, hiszen eminenciád szülőfaluja is ide­gent ural. Eminenciád sem mehet oda azokhoz a sírokhoz, amelyek a legdrágább és legszeretőbb anyát és apát takarják. Ami Eminenciádnak fáj, az nekünk is fáj és most, ami­kor örvendezni kellene, a magyar bánat, a magyar könny hoz oly közel egymáshoz. Eminenciád ennek a boldogtalan nemzetnek lett a ve­zére bíborban, de töviskoszorúval a fején* Mi ezért mégis bízunk, mert érezzük, hogy Emineneiádnak van hite, erős, hatalmas, gyönyörűséges hite, amely megsokszorozza erejét, hogy Isten nevében Istenért nagyot tehessen ezért a népért. Engedje meg, hogy erős lélekkel megfogjuk a kezét és ha azt mondja : utánam, mi menni fogunk, mert érezzük, hogy akit Isten küldött, az csak jóra, dicsőségre vezethet, /vldja meg a jó­ságos Isten Eminenciádat mind a két kezével ! Dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás elfoglalta az esztergomi érseki széket Vasárnapra, január 29-re lágy, fehér hó lepte el Esztergomot. Fehér lom­bot varázsolt a csupasz fákra és el­takarta finom szőnyegével a város porát, sarát. A sötétkéken csillogó Duna és a kéklő égboltozat mellett a fehér hóteritő . . . mintha a természet is a^primás kék-fehér színeit akarta volna magára ölteni ez alkalomra. Csakis a beiktatási ünnepély alkal­mára, mert hiszen a hóesés reggel I fél 7 óra tájban kezdődött és a beik­tatási ünnepségre ért véget, a nap délutánján pedig már olvadni kezdett. A kellemetlen idő dacára az utcák telve voltak emberekkel. Autók szá zai repültek zúgva az utakon végig. A fellobogózott házak zá3zlai pattog­tak a havas szellő játékától. A dia­dalkapuk zöldjére, apró zászlócskáira, tarka cimereire a hó vont fehér fátyolt a szépet szeretők gyönyörködtetésére. Kilenc órakor érkezett az állomásra az első különvonat, amely 'Budapest­ről az Emericana négyszáztagos kül­döttségét és az Országos Katholikus Szövetség tömegeinek harmadosztályú utasait hozta. Az esztergomi cser­készcsapatok fogadták az Emericanat és megkezdődött a bevonulás*. Kilenc óra husz perckor érkezett meg a má­sodik különvonat az előkelőségekkel, a diszmagyaros urakkal, a különböző egyházmegyék ós plébániák kiküldött­jeivel. A dorogi országút felöl pedig egy­másután érkeztek az autók, a soffór mellett díszruhás hajdúk tolla len­gett s az esztergomi rendőrség, amelyet még a fővárosból is megerő­sítettek, alig birta a rendet fenntar­tani és a nagy kocsiforgalmat irányítani. Tiz órakor megkondultak a bazilika összes harangjai, ünnepi harmóniával zengettek az új harangok s az alap­hangot a régi „Nagyboldogasszony" harang mélyen bongó hangja adta. Felvonulás Valahonnan a Duna felől felmoraj­lik az első éljen. A kiáltás egyre job­ban erősödik, mintha szárnyai nőnének s hatalmas és diadalmas madárként ott lebegne a vár fölött, magával ra­gad, elkap mindenkit. Zászlók lenge­nek, sastollas és kócsagtollas kucsmák lendülnek a magasba s a vár szerpen­tinjén tömörült sorokban kígyózik előre a nép, annak jeléül, hogy Serédi Jusztinián biboros-herceg­primás elindult palotájából. Legelői díszruhás leventék lovasbandériuma. Pompás diszmagyarban lóháton Re­viczky Elemér a vármegye kék zász­lajával. A lovasok után Orseüigo Cesare pápai nuncius autója. Ezután következik a primás disz­hintója. A bakon büszkén ül a primási hu­szár. A lovakat kétoldalt á kantár­szijnál fogva rokokó díszruhás apró­dok vezetik ós a kocsi mellett is két­oldalt kecses fiatal apródok lépkednek, a gimnázium diákjai. A primás teljes biborosi díszben van. Körülbelül fél­óráig tart a diadalmenet, mig végre a primási hintó megérkezik a főbejá­rat elé. A primás lábán biborszinű bőrcipő van, karingének finom csipkéje alól élesen csillan ki a bíborvörös reveren­dán a cingulus két arany bojtja. A primás megáll a bazilika ajtajában, ahol a székesfőkáptalan tagjai várják az asszisztencia tagjaival. Klinda Teofii, a főceremonárius, szenteltviz­hiutŐt nyújt át a prímásnak, aki meghinti a körülállókat és az asz­szisztencia tagjait. Az orgona zúgni kezd, a kóruson felcsendül az ün­nepi „Ecce sacerdos magnus" és a papság elindul a főoltár felé, mialatt a primás rövid adorációra a Bakács­kápolnába vonul. A szentélyben. A hatalmas templom zsúfolásig telve. A rendezői kar, élén Mátéffy Viktor préposttal ós dr. Trinkl Kálmán do­rogi plébánossal alig tud annyi helyet fenntartani, ahol a papság és a primás bevonuljon. Az oszlopok között, a kupola alatt és a szentélyben minden talpalatnyi hely tele van. A főoltár evangélium oldalán áll a márvány érseki trón, amely új gazdá­ját várja. Szembe vele a káptalani baldachin előtt ül fekete diszmagyar­ban KlebelsbergKunó gróf, aki Horthy Miklós kormányzót képviseli. Közvet­len mellette, a jobboldali káptalani stallumok előtt ül József királyi her­ceg, tábornagy, Gabriella királyi her­cegnő és Albrecht királyi herceg, aki szintén fekete diszmagyarban van. József királyi herceg mellett térdel Orsenigo Cesare pápai nuncius. Fent, a jobboldali kanonoki stallumokban előkelőségek ülnek sorban. Papp Antal címzetes érsek, fején a görög katholikus főpapok mitrájával, Bárdos Rémig pannonhalmi főapát, Kriston Endre egri segédpüspök, Werner Adolf zirci apát; Mihály fi Ákos villersi apát, az alsó sorban Bitter Illés clairvauxi apát, Csiszárik János címzetes püspök, meghatalmazott miniszter, A baloldali kanonoki stallumokban ül Wiassies jGryula báró, a felsőház elnöke, Zsit­vay Tibor a képviselőház elnöke, Széchenyi Bertalan gróf, felsőház alel­nöke, Bud János pénzügyminiszter, Walkó Lajos külügyminiszter, Sci­tovszky Béla belügyminiszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter, Herr­mann Miksa kereskedelmi miniszter. A rendes körülmények között a pap­ság részére fenntartott padokban van: Zichy János gróf, Zichy Aladár gróf, Andrássy Géza gróf, Cziráky József gróf, Erdődy Sándor gróf, Teleki Pál gróf, Karácsonyi Jenő gróf, Vojnits Sándor báró, Kray István báró, Sztranyovszky államtitkár és még sokan mások a felsőház, vala­mint a képviselőház tagjai közül. Képviseletek. Képviseltették magukat a férfi és női szerzetesrendek, katholikus ifjúsági I egyesületek, a keresztényszocialista W" Vermesnél 14 napos, feltűnő olcsó leltári yásár! *W§

Next

/
Oldalképek
Tartalom