ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-12-25 / 99. szám

1988. deetmber 25. ESZTERGO paszománt legyen oka az egyenetlenségnek, ez nem lehet, ennek lenni nem szabad ; a hazafiúi, polgári s emberi szent kötelességek nemes vá­rosunk s fiaink jövendője, sőt a méltányosság is azt parancsolják, hogy a magyar földmives, eredeti ösgyökeres polgárság közül kapitány le­gyen ;, a két főhadnagy úr ezt el nem vise Ihet­yén, én a kapitányságról komolyan ós egész lelkiösmér etessóggel lemondok" S ezután, mint közkatona szolgál tovább a seregben. A kö­vetkező évb en, 1847-ben azonban a tanács az öregségére hivatkozva ismét lemondani készülő Bleszl mellé kinevezi másodfőstrázsamesterró. A. földmi vesék nem nyugodtak bele ily for­mális arculcsapásba s előbb a tanácsnál, majd a helytartóságnál panaszszai eltek. De az ügy orvoslására már nem került sor, mert a törvény­hozás a nemzetőrségről szóló törvényt tárgyalta akkor s az egész feledésbe merült. Esztergomban az ország többi helyeit meg­előzve, már 1848. március 18 án megalakul a nemzetőrség s így a polgári őrsereg szükségte­lenné válik. Van ugyan egy levélmásolat — ez utolsó emlékünk is róla — mely szerint április 30-án a nemzeti átalakulás örömére s a király születésnapját megülendő, a hálaadó istenti«zte létre Bleszl a nemzetőrséget is meghivja. A se­reg tagjai közül sokan átlepnek a nemzetőrségbe, maga Besze, mint a sereg vezénylő őrnagya megy el velük Komáromba. A zenekar hangszereit 1867-ben Hulinyi karnagy — ki a feloszlás után addig is őrizte — hasznavehetetlen állapotban beszolgáltatta a tanácsnak, ki azokat Gerendás Jánosnak és Brutsy Jánosnak használatra, adta ki, de miiy célból, arról az írások hallgatn ik. A szabadságharc után és az elnyomatás korában tVgvv^res szervezkedésnek nem volt le­hetősége azért sem, mert a magyar nemzeti eszmét szolgálta Mig később az általános had­kötelezettség fölöslegessé tette azt. Azóta az újabb időkben szerepelt még egy polgárőrség, melyről irni azonban tárgykörömön és célomon kivül esik. (Vége.) A s»J meggyről Irta : SZÖLGYÉMY GYULA. Vidéken lakó volt iskolatársammal talál­kozva, Esztergomról, a régi diákéletről, a város állapotáról, népéről ós újabb fejlődési esemé­nyeiről beszélgetve, azon időbe is eljutottunk, mikor március 15. jeles napját csak a diákság ünnepelte meg. A honvódtemetőbe kegyeletes lé­lekkel ballagtunk és a már akkor is jónevü Oltósy-fóle bet- és pipaszár-gyar mellett halad­tunk el, melyből kellemes illat terjedt szét. Ezen édes emlék is megmaradt a más vidékre költözött emlékében ós azt kérdezte, vájjon él-e még a gyár? Megvannak e a hozzávaló terme­lési kertek ? Járnak-e sokan mo^t is ebbe a gyárba ? Hamarosan alig tudtam megfelelő választ adni. Virágozni virágzik, nem is egy, hanem két külön telepen bot- ós pipaszár-gyár, de úgy nem, mint hajdanában. — volt a válaszom, mert az elnyomorító védővámok osak e csonka ha­zára kényszeritik üzemüket. E kijelentésemmel azonban nem kívántam érinteni az utódokat, akik e mostoha csapás alatt is állják helyöket; — dolgoznak hangyaszorgalommal, kitartanak rendületlenül és széles kiterjedésű kereskedelmi képességgel, rátermettség el, éles üzleti szem­mel, de mégis csak kis körzettel igyekeznek üzemüket életben tartani. Nem is a gyárról, a tulajdonosokról kívá­nok szólani, hanem a meggyfatermelósről, mint mezőgazdasági, ipari ós kereskedelmi alany ól. Ez e hármas körzetben hatalmas jövedelmi for­rásnak lehetne tényezője. Igaz, nem azonnal ós nem is semmiből, hanem megfontolt, tervszerű munkából, kitartó szorgalomból, áldozatkészség­ből és Isten áldásából. A meggynek is, mint más gyümölcsfélének több változata, fajtáj* van. Savanykás ós mégis kellemes gyümölcsét frissében és befőzötten mindnyáján kedveljük. Ipari feldolgozásban elő­kelő helyet szerzett magának — mint „Meggy­lelke" likőr az esztergomi Schrank-fólé likőr­gyárból világhírnévre tett szert, a tengereket járó óriási személy haj ókon is ismeretes. A meggyfa talajban kevésbbé, hanem fek vósben inkább igényes. A szomszédos községek asszonyai szombatonként érése idején szinte el­lepik piacunkat apró fekete gyümölcsével. Ezek a fák gyökórsarjról szaporodtak nemesítés nél­kül. Eléggé jól jövedelmeznek tulajdonosaiknak. Mennyivel jövedelmezőbb lenne a szép piros, aprómagú, vastaghúsú, zamatos oltványmeggy! Pedig, ahol a vad megterem, ott a finomabb oltvány is hálás lenne. A magról nevelt vad­alany jól fogja a szemzést ós hálásabb a sarj­nál, mivel ez állandóan párjai] zik és törzsét, koronáját kevésbbé táplálja. A meggynek van törpe, bokorszerű válto­zata, az úgynevezett sajmeggy — Prunus Ma­haleb, mely a fekvésben nem követelőző ós a szelíd lejtőkÖQ jól díszlik, az alvószemzést ki vánja s így nemesítve bokorszerűnek nevelve bőven terem ugyan, de 20—25 év múlva kiéli talaját és fokozatosan visszafejlődik. Mint lát­juk, a sajmeggy a nemes meggy kiváló alanyául kínálkozik. Elfogadja a cseresznyét is nemes részéül, melyet éveken át szépen fejleszt, de utóbb a cseresznyét, mint nagyobb termetre hi­vatott fát, nem győzi tápl lni. Ezek a három­négy méternyi átmérőjű, bokorszerűen nevelke­dett fák hamar termőre fordulnak és a velők foglalkozóknak igen hálásak már csak azért is, mert termőre metszeni nem feltétlenül szüksé­ges, ápolásuk nem sokból áll és mint díszfák is figyelemre méltók. A sajmeggy faj változatai a hajtások és le­velek színezetében, növekedési gyorsaságában a fa tömörségében és az illat kifejlődésébea nyilvánulnak. Gazdisági ós ipari szempontból való 'érté­kelésre vonatkozólag az üzemtulajdonosok ad­hatnának részletes útbaigazítást A célnak meg­felelő faj határunkban jól díszlik. Bizonyos, hogy a szőlöéga j alatt, tehát nálunk, művelé­sével érdemes foglalkozni. Az ápoláshoz, a kí­vánt metszésekhez sokan értenek. Kérdés, vájjon ezen jövedelmező gyümölcs­fajváltozat kiterjedtebb müvelésével foglalkozni érdemes-e akkor, midőn a szőlőművelés oly költ­séges, az értékesítési viszonyok pedig oly bi­zonytalanok ? Ami sajátos fkörülményeinkben a szőlőmű­velés a hegyekről a lapo3VÍdékű homokra csú­szott le, melyen a tavaszi derek majdnem év­ről-évre rettegésben tartják derék szőlőműve­seinket, majd itt akadnak meg a lent úszó fel­hők, melyek párateltségökkel a peronosporát szaporítják. Ha biztosabb alapokat akarunk ter­melésünknek adni, meg kell változtatni a fajtá­kat. Gondolkodóba esik a szőlőmives, vájjon ne nyúljon-e oly termelési irányzat felé, mely a jövedelmezőséget egyenletesebben biztosítja a szőlőgazdaságnál E célra kínálkozik a szagos­meg^y termelésre, mely a bizalomra és remény­ségre több alapot nyújt, mivel ennek kevesebb az ellensége : a jégverés, mely azonban az egész termést nem pusztítja el. Farsangi exnléfeesatető. (Ebben a rovatban a rendezőségek felkérésére díjtalanul nyilvántartjuk a farsangi összejöveteleket.) Jan. 5. Szt. Erzsébet Jótékony Nőegylet estélye. „ 6. Legényegye>>ület farsangnyitója. „ 6. Áll. Altisztek Egyesülete táncestélye. „ 13. Ipartestületi Bál (Fürdő.) „ 12. Regatta bál a Kaszinóban. „ 1». Izr. Nőegylet ,, „ 20. Szenttamási-Vizivárosi Kör. „ 27. MOVE sportegylet (Legényegylet.) Febr. 1. Felvidéki Főiskolások bálja (Fürdő.) „ 2. Legény egyesületi bál. „ 2. Református-bál. „ 3. Balassa Bál (Fürdő) „ 7. Női Kereskedelmi Tanfolyam Fehér-Rózsa műsoros táncestélye. w 9. Kereskedelmi Társulat estélye. (Fürdő.) „ 10, Legényegylet álarcos bálji. „ 11. Polgári Egyesület farsangzárórája. A MAGYAR IPAROSRÓL SZATZLAUER JÁNOS 50 éves ipari jubileumán szavalta Varga József legényegyleti tag. Magyar iparosról énekelve szólok, Munkás két kezében a remény terem ! Magyar iparosnak homlokán ragyog már Napsugarad, éjlől futó nemzetem! Győzedelmes hajnal nincs munkája nélkül, S béke nincs, ha karján az ér nem feszül, Mikor a hazáért do'gozókat nézem, Az iparost látom a sorban elü 1 ! Munkás két kezét nagy áhítattal nézem. I Ez a kéz emel fel minket, magyarok! J Becsületes munka, izzó szorgalom kell, ; S büszke lehetek majd, hogy magyar vagyok ' ! Mikor dolgozunk a csöndes dolgozókkal, I Es akik itt küzdünk: ha sokan leszünk, I Trianon a földünk hasztalan tépi, — S Összeforr még eggyé tépet t nemzetünk l Mí gyar iparosnak hadd nézzek szemébe Hittel, áhítattal, mólyen, lelkesen ; A szebb jövőt látom büszkén megcsillanni I A melegnézésű bátor, nyilt szemen. I Hosszú évnek sok volt már a verítéke, j De ő tovább küzd az élet zord terén ; ! Magyar iparosnak hálás a hazája, i Mert hazát épit az iparos erény! Homor Imre. Boldog karácsonyi ünnepeket kivá­I nunk az „Esztergom" minden olvasó­; jának. Lapunk legközelebbi (újévi) száma de­cember 31-én, (hétfőn) délben jelenik meg. Karácsony a főszókesegyházban. Karácsony J ünnepén a főszókesegyházban az éjféli és a d. e. j 9órai ünnepi szentmisét dr. Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás tartja. Ezüstmise. P. Virágh Raymund dec. 25-ón reggel 8 órakor tartja a szentferencrendiek templomában első szent miséjének 25 éves év­fordulóját. Ez alkalomból az esztergomi feren­ces II[.-rend vasárnap délután karácsonyi ün­nepélyt rendezett a gimnáziumban gyermekfel­j ruházassál kapcsolatban. Ezen az ünnepélyen a I polgárság minden rétege képviselve volt. Az ünnepelt nem térhetett ki a jókivánatok áradata I elől, jóllehet senki tőle soha mást nem várt, mint amit a szerzetesi cella szellemében és szent hivatása értelmében adhat: vigasztalást az élet ; bajai között és Krisztust a bűnbánattal meg­tisztult léleknek. Husz éve él köztünk csönd­ben, visszavonultan, Szent Ferenc ruhájában és szabályai szerint. Lábánál térdelt már herceg­prímás, kanonok, fényes urak és egyszerű hivők megszámlálhatatlan serege s ő fáradságot, kó­syelmet nem ismerve osztja Krisztus legna­gyobb ajándékát: a bűnbocsánatot mindenkinek, aki lelke tisztaságát óhajtja. A kommün tekin­télyt nem ismerő hangos vezérei is respektálták Virághot, az akkori kvárdiánt s mivel ők ma­guk csak félve lépték át a szent küszöböt, Sza­rouellyvel takaróztak, ha valami kívánnivalójuk volt a barátoktól. Az esztergomi ferences III. rerd karácsonyi ünnepe egy igaz férfiúnak és lelkiatyának spontán ünneplése volt. A főszékesegyházi ének- és zenekar kará­csonyi műsora. Karácsony ünnepén: Preyer: Ecca Sacerdos. Introitus és Communio koraliter. Büchner: Karácsonyi Pásztorai mire. (Missa XXIV.) Buchner; Viderunt oinnes, graduale. Tui aunt coeli, offertorium koraliter. Motett­nek Buchner: Örömnek éje, pásztoraié. Mise végen Laudate Dominum korál. Pápai himnus. D. u. Vespera falsorbordoni. Karácsony másod­napján : Go Her: Missa S. Stephani Protomartiris. Mitterer graduale. Goller offertorium. Laudate Domine. D. u. Vespera falsobordoni. A szenttamási gyermekvédelmi gyermekott­hon támogatásáról e nehéz időkben ne feledkez­zünk meg. A szegénység, drágaság fokozottabb. A segélyadományokat akar pénzben, akár termé­szetben kérjük a vizivárosi plébániára. A városi kegyúri plébániatemplom ének- és zenekara karácsony napján, a 9 órai ünnepi nagytnisén J. Gruber „De nativitate Domini nostri J. Ch. a miséjét (Op. 92.) adja elő. A ka­Wildensteinsegen M ploro 51) kg.-os plombált zsákokban és aprított 25 kg-os zsákokban I nv »ánA Q^nrlnt* — „A I házhoz szállítva iutá- l-öl dllU OdlIUUI diószén ~m száraz keménytüzifa ÄSfiSSÄw tűzifa és szénkefés kedőnél.Tel. 101

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom