ESZTERGOM XXXIII. évfolyam 1928

1928-12-25 / 99. szám

XXXIII. évfolyam, 99. szám. Arm Sil filler. Kedd, 1928. december 25. ZTERGOM KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. Megjelenik hetenkint kétszer: szerdán és vasárnap. Előfizetési ára egy hónapra 120 P. Névtelen közleményt nem veszünk figyelembe. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István, Kéziratok és előfizetések Kossuth Lajos-utca 30. szám alá küldendők. - Hirdetések felvétetnek a „Hunnia" könyvnyomdavállalatnál. Esz+ergom. 1928. karácsonyán. . . .„Lelkemben visszaszállok a múltba s szemlélem ennek az én s/iilofoldnmnek határát, mikor az első karácsonyest ereszkedett a világra. Ez a nagy Duna úgy folyt akkor, mint most: a Garam völgyinek mocsarai az alkony elhaló világosságát tükröztették ; a márianosztrai csúcsos hegyek, a Pilis, a Duna trachit szegélye részvétlenül merültek el a homályban ; a Lázkereszt sziklája alatt zsongott a hullám, de keresztet még nem látott csúcsán ; vadlúd ik gágogó csataélei vonultak el fölötte s a római legi márius megitatta lovát s nyugalomra készült: túl a Dunán kigyúltak a barbár táborok tüzei..." Igy merengett a nagy Prohászka gyönyörű karácsonyi elmélkedései egyikében, mikor végigtekintett az esztergomi szemiuárium ablakából „szülőföldjének" határán. A betlehemi kisded meg tudta változtatni a világot; a római Castrum helyére bazilikát, a csatakiáltások helyett nagy harangot, a kétségbeejtő lelki hidegség helyett karácsony fagy ertyás estéket varázsolt a régi, pogány világ helyébe. Ma ismét idegen tábortüzek gyúlnak odaát, a Duna innenső felén pedig pogánymódra való marakodás, szeretetlenság, gyűlölködés, széthúzás hazudtolja meg a nagyharang ünnepi zengését. Nem, nem lehet, hogy a régi világ újra visszajöjjön ! Ne a fényes bazilika, ne a nagyharang ünnepi szava, hanem az emberi szivek teljes megváltozása hirdesse, hogy csakugyan eljött Krisztus. S ha az odaát kigyúló tábortüzeket ebben a percekben még nincs is hatalmunkban karácsonyi örömtüzekké változtatni, a mi szivünk megjavítása hatalmunkban áll. Engedjük be, oda a szent estén Krisztust s az ő szemével nézzünk gyarló embertársainkra, az ő lelkével öleljük meg, akik bennünket gyű'ölnek s az ő kezével törüljük le a sirók könnvcseppjeit. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor lehet csak igazi karácsonyunk. S ebből a üzemszög bői nézve értjük meg, hogyha a mi szivünk már töltekezett is Krisztussal, mily sokat kell még imádkoznunk a Miatyánk szavait: Jöjjön el a Te országod! BET Széljegyzetek a tuberkulóziselleni küzdelemhez Az ^Esztergom" számára irta: LENÁRT EGON DR., az Erzsébet-királyné szanatórium alorvosa. A tuberkulózis már as ókorban szedte áldozatait. Egyiptomi múmiákon tuberkulótikus elváltozásokat találtak. A védekezés a betegséggel szemben akkor kezdődött, amikor ragályos természetét felismerték. A XVIIf században az olasz- és spanyol-kormányok a nagy pusztítás miatt, melyet előidézett, lendkivüli intézkedéseket voltak kénytelenek foganatosítani. l751-ben VI. Ferdinánd kötelezővé teszi a tnberkulotíkus betegek bejelentését. 1753-ban a florenei kormány ugyanezt rendeli el. A nápolyi kormány az orvost, aki a bejelentést elmulasztja, 300 arany pénzbüntetéssel sújtja, újabb mulasztás esetén 10 évre száműzi. Uruguayban 1896 óta köteles az orvos az első 24 órában a betegséget bejelenteni, és a beteget, valamint hozzátartozóit a szükséges tudnivalókról felvilágosítani. 1899-ban Portugáliában megalakul a tuberkulózis elleni egyesület a királyné védnöksége alatt. Ebből a küzdelemből az egyház is kiveszi a részét, amennyiben pásztorlevelekbsn és 4000 plébános szónoklataiban hirdeti a tuberkulózis elleni küzdelmet. l901-ben az argentiniai kormány elrendeli, hogy az iskolákbaa a tuberkulózis elleni küzdelmet tanítsák. 1918 ban Clevelandban és 1919-ben Chikágóban autókra szerelt tüdőbeteggondozó-intózetekkel járják be az orvosok a környékei. 1917-ben Franciaországban a Rockefeller-bizottság szervezi meg a küzdelmet. Autókra mozigépeket szerelnek és városokban, falvakon, tanyákon a lepergetett filmeken mutatják be, hogy mi a tuberkulózis, mik a fer,tözé-i forrásai, mik a terjedésnek okai, az elkerülésének ós gyógyításának, módjai. Azonkívül illusztrált könyveket osztanak szét. A tuberkulózis-elleni küzdelem egyik modern formája a propaginda a betegséggel szemben való védekezés és a rendelkezésünkre álló győgyitó eljárások kihasználása érdekében. A propaganda célja a felvilágosítás. A felvilágosítás anyaga csak elfogulatlan szaktekintélyektől elismert, tudományosan leszűrt, sikeres hatásában és eredményében pontosan megfigyelt gyógyeljárás lehet. Az olyan eljárás érdekében propagandát folytatni, amely a nagy nemzetközi orvosi köztudatban elismerésre és értékelésre nein talált, nem alkalmas a „felvilágosításra." Az ilyen módszer a laikus közönséggel ssemben nem terem tiszta helyzetet, idővel bizalmatlanságot idéz elő és épen az ellenkezőjét éri el annak, Äz „Esztergom" tárcája SZABAD-E DALOLNI?... Szabad-e dalolni bizakodó vággyal? Szabad-e hinni, hogy lesz még itt madárdal ? Kikeletre várni, szebb tavaszt remélni, S nemcsak mindig gyászban, örök télben élni? Szabad-e még szőni napsugaras álmot, És nem elsiratni Nagymagyarországot?... Adriánknak drága, hullámos partjáról. Magyar Kárpátoknak rab koszorújáról, Mindenről, ahol most magyar bánat járja, Szabad-e dalolni feltámadást várva? Eljutnak-e oda a magyar remények, S nem lesz bús sóhajjá minden magyar ének ? Süvítő téli szél, eljutsz-e Késmárkra ? Bízó üzenetünk Pozsonyba, Lévára ? Siabad-e dalolni, hittel énekelni? Lesz-e testvérszív, mely velünk fog felelni: Nem lesz addig béke, nyugalom, csak átok, Mig vissza nem vesszük Nagy magyarországit!. . . Simándi Béla. Esztergomi kanonokok emléke a székesegyházban. Kovacsócy Mihály (1689—1711) szép infulát ajándékozóit a kincstárnak. Mérey Mihály (1689—1729.) esztergomi kanonok ós szekszárdi apat, Rákóczy Ferenc és Bercsényi hires barátja, összesen 58 darab kelyhet és 25 darab áldoztató kelyhet készíttetett különböző temp'omok számira. A kincstárbin egyik aranyozott ezüst kelyhe, a keresztény múzeumban egyik áldoztató kelyhe látható. Minkettőnek kupiján kőríiifonódó ezüst leveles dísz van. Azonkívül megmaradt a kincstárban Mérey Mihálynak misekönyve, amelyen fehér ezüst kapcsok, az elülső lap közepén pedig a Mórey-cimer látható. Mérey Mihály tói 3 nagyobb ezüst tálci, ß kisebb s egy aranyozott ezüst tálca maradt 2 ampolnával. A nagy tálcák kö/ü egy lidomdi^zes trébelt ezüst ta ca vízöntővel a keresztény múzeumban látható. Az aranyozott táica két ampolnával és egy csengetyűvel a kincstárban van. Mérey hagyatékában azonkívül 3 vörös miseruha, egy vörös szőnyeg, 3 drb. ezüst ostyatartó, egy ezüst sótartó, két ezüst gyűrű — egyik közepén kék, a másiknak közepén vörös drágakő s mindkettőn a középső kő körül hat kisebb vörös kő; sima ezüst mellkeresvt éc 2 vaspecsétnyomó maradi. A nagyszombati Chorpus Christi kápolna számára 4 ezüst kandelábert csináltatott. Van a kincstárban egy csiszolt kristálydarab minden vésés né kül. Ez Mérey tuiajdona volt. Valószínűleg a címerét akarta belevósetni. Lá&i és Berneczei Ghillány György (1691— 1729.) esztergomi kanonok és segédpüspök hagyatékából a végrendeleti végrehajtók az 1720-as leltár végén található feljegyzés szerint beszolgáltattak a kincstárnak egy arany mellkeresztet, amelyen hót darab szafi/kő ós 28 darab gyémánt volt. Azonkívül egy 13 tüzkizzei ékített másik arany mell keresztet ós egy arany gyűrűt, egy türkizzel és 14 gyémánttal. A 13 türkizzel ékített arany mell kereszt most is megvan a kincstárban. Hossza 6—2 cm., szélessége 4—2 cm. A XVII. század első feléből való magyar munka. Laksánszky Ferenc (1697—1710.) valamikor Szelepcsónyi György prímásnak káplánja volt. Róla a primás végrendeletében is megemlékezett. Igen di\iga arany me íl keresztül hagyott a kincstárnak. Riuscher Jakab (1719—1741.) aranyozott ezüst kelyhet hagyott a kincstárnak. Sóvári Kellio Miklós (1720 — 1795.) hagyatékából 1735. okt. 12-én a végrendeleti végrehajtók átadtak egy ereklyékkel berakott arany mell keresztet és két arany gyűrűt. Az egyik gyű.rűu 9 rubin, a másikon egy szatír és 18 gyémánt volt. Ket aranyozott ezüst ampolnat és tálcát, egy új ezüst pásztorbotot, amelynek tetején szt, György szobra volt. Mindezeket a kincseket az újra felállítandó szentgyörgymezei prépostságnak hagyományozta. A szentgyörgymezei templom felépítését megkezdette, amelyre később Richvaldszky György kanonok (1762—1779.) ós Draveczky Ferenc (1772—1802.) nagy összeget áldoztak. A szentgyörgy mezei templom ós plébánialak csak Draveczky Ferenc id jóben készült el véglegesen. Kellio Miklósnak kincseit értékesítették s azok árát a szentgyörgymezei templom építési költségeire fordították, mert az önálló szentgyörgymezei prépostság visszaállítására semmi kilátás nem volt. Dr, Lepold Antal.